Új Nógrád, 1991. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-31 / 305. szám

4 SZIL VESZTE Rl LÁ TÓ HA TÁ R 1991. december 31kedd Utaztak a koponyája körül Műtét utáni beszélgetés Árkus Józseffel (FEB) Régen láttuk és hallot­tuk Árkus Józsefet. Az Új Ludas főszerkesztője évek óta írja és vezeti a televízió egyik legnép­szerűbb műsorát a Parabolát, ám október l-ején a TV 2 nézői csalódottan vették tudomásul, hogy az előre meghirdetett sza­tirikus műsor elmarad. Az in­dok - Árkus kórházi kezelése - sokakban aggodalmat keltett, találgatásokra adott okot. Mivel azóta sem láttuk viszont a ké­pernyőn a humorista főszer­kesztőt, elsőkézből, ő magától kérdeztük: — Hogy van? — Köszönöm, már jól. Ne­héz hetek állnak mögöttem, éle­temben először voltam betegál­lományban. Nos, ami a Para­bola elmaradt adása előtti beje­lentést illeti, az tényszerint igaz volt. Október elején valóban kórházban voltam, agyműtétre készítettek elő. Öt óra hosszat tartott az operáció, amelynek során el kellett távolítani a ko­ponyámból egy tumort. A se­bész-csoport értékelése szerint a műtét jól sikerült. De. . . — Ugye ez a de nem egy ár­kust frappáns megjegyzés elő­szava kívánt lenni. . . — Ezúttal sajnos nem. Már itthoni lábadozásom közben döntött ismét ágynak egy kétol­dali tüdőgyulladás. Súlyos, na­gyon súlyos állapotba kerültem. Mint később megtudtam, az éle­tem is komolyan veszélyben forgott. Szerencsére a folyama­tot sikerült megállítani. Rétsági professzor úrnak köszönhetem a gyógyulásomat. Már ismét bent voltam az Új Ludas szerkesztő­ségében. Próbálok ilyen hosszú betegállomány után visszail­leszkedni. — Az olvasókat bizonyára érdekli, mikor láthatják viszont a képernyőn is. Itt a szilveszter, és az elmaradhatatlan Szuper­ből a? — Egyelőre nem vállalok nyilvános szereplést. Agyműté­ten estem át, ehhez kopaszra kellett borotválni a fejemet. — fytások is átestek már ilyesmin. Errevaló a paróka. — Igen, tudom. De én ezt nem vállalom. Majd ha visz- szanő a hajam és akkor.. . De ez valójában csak az egyik ok. — A másik? Talán nem tudta nyomon követni a hazai esemé­nyeket? — A tévé ebben sokat segí­tett, de az az érzésem, hogy ezen a szilveszteren aligha csi­nálhatnám azt, amit megszok­tam és amit szeretnék. — Vagy aztl amit a nézők is szeretnek és Árkustól elvárná­nak. . . — így igaz. Nekem nagyon nem tetszik, hogy mostanában egy fricskára doronggal néme­lyek válaszolnak. Mint minden szatírának, a Parabolának is az a lényege, hogy a mindenkori ha­talmat piszkálja. Mondhatná erre bárki: azt megteheti az el­lenzék, azért van. Én ezt nem így látom, de a jelenlegi helyze­ten nem áll módomban válto­zatni. Ezért döntöttem úgy, hogy az idén - hosszú évek után először - nem vállalom a Szu- perbolát. — Mégis, mikor látjuk vi­szont a képernyőn? — Ez elsősorban nem tőlem függ. Én mindenestre szeretnék mielőbb visszatérni. (h.a.l) B - 52 A boldogság multi vitaminja Drágám, te vagy nekem az egyetlen, rajtad kívül soha senki. Drágám, amióta megmutat­tad a mamád, csak ő, és senki más. Drágám, mióta megismertem a nagymamát, ti ketten labdába sem rúghattok nálam. Drágáim, Midre, a kecskére nagyon vigyázzatok! * * * Egyetlenem. Esténként min­dig eszembe jutsz, mert ezek a dögök rohadtul tudnak csípni. Holnaptól rendszeresen kenege- tem Érgóval, hogy sikerüljön téged elfelejteni. * * * Édesem. Azt az éjszakát egy életre megőrzőm az emlékeim között. Nyugodt lehetsz semmit nem bántam meg, csak egy apró probléma van, nem jut eszembe a neved és a nemed. * * * Robi, te szemtelen., hazug disznó. Azt mondtad, hogy ne­ked a legnagyobb. Tudd meg, hogy ellenőriztem! Nógrád me­gyében te nagyon is a sor végén kullogsz. * * * Kedves Szilveszter! Te vagy a legszebb, leghűségesebb sze­rető. Mihelyt a törvény megen­gedi oltár elé vezetlek. Mi le­szünk a legszebb pár széles e megyében. Szerető társad: Ele­Jiro majom, a kitüntetett Vége az évnek, itt a sikerlis­ták és a díjkiosztások ideje. A világsajtó naponta tudatja, kit mire érdemesítettek Patagóniá- tól a Csukcs-földig. Ám minden szándék eltörpül a japán kor­mány döntése mellett: „A vari­eté terén szerzett kimagasló ér­demei elismeréseként kitünte­tést kapott Jiro. egy hateszten­dős majom” - írja tokiói tudósí­tásában az ANS A. Persze, nem volt egyedül, rajta kívül még a színház, a zene a tánc 25 neves képviselője is átvehette magas elismerését. Egyedüli azonban, hogy Jiro az első állat, aki meg­kapta a hölgyek és urak számára adományozható elismerést. Az átadási ceremónián az ünnepelt illetlenül viselkedett: aludt a beszédek alatt, sőt akkor sem ébredt fel, amikor nevén szólították. Világszépe 1991 Venezuela legszebb leánya, a 20 éves Ninibeth Beatriz Leal Jimenez lett az idei év Világ­szépe. A Miss World-választást az amerikai Atlanta városban rendezték. Hírügynökségi jelentések szerint Jimenez kisasszonyt, aki mérnöknek tanul, 79 szebbnél- szebb lány közül választották. Udvarhölgyei: a második he­lyezett a 21 éves ausztrál ia Le- anne Buckle, valamint a világ harmadik legszebbíke a 22 éves dél-afrikai > 'Diánád -Tilden-Da- vis. A szépséges venezuelai lány -, aki egyebbek között gitáro­zik, szeret zenét hallgatni és röplabdázni - az egy évig tartó uralkodásáért mintegy 100 ezer dollárt kap, körbeutazza majd a világot és jótékonykodni is fog - nyilatkozták a verseny rende­zői az AP hírügynökségnek. Az 1991-es szépségki­rálynő-választást eredetileg egyébiránt Puerto Ricoban kel­lett volna megtartani, ám a ren­dezők nem voltak megelégedve az előkészületek színvonalával, így kapta meg Atlanta a rende­zés jogát. Az első ilyen versenyt 1951- ben tartották Londonban . A következő harminchét év során a szépségkirálynő-választást a brit fővárosban rendezték meg. Majd 1989-ben - először törté­nelme alatt - nem Londonban, hanem Hongkongban találkoz­tak a világ legszebb leányai. Egy évvel később már ismét London volt az exkluzív gála színhelye. A tavalyi világszépe az akkor 22 éves Gina Marie Tolleson dél-karolinai (USA) kisasszony volt, aki -micsoda véletlen egybeesés! - Atlantában él. + Kíváncsiskodó PLUSZ + Kapa helyett ásó is jó Rovatunk legutóbbi kérdését József Attila nevű olvasónk tette fel: Mondd, mit érlel an­nak a sorsa, akinek nem jut kapanyél? A fogós kérdésre Pezsgő Ivó, a nógrádszilveszteri pol­gármesteri hivatal mindenben jártas illetékese felel: — Kedves Attila, József, és minden érdekelt: ettől az em­bernek még nem biztos, hogy „kapa”. Előszöris: attól függ, van-e az illetőnek priusza . .. — Mije, kérem? —- Igaza van, tévedtem. Nem priusza: bajusza! Aztán ugye, vizsgálni kell, billeg-e rajta morzsa. Ha igen, semmi vész! Ha nem, akkor gubanc van. Ha az illető esetleg setét gondok közt henyél, mi felvilágosíthat­juk, mit tehet. Kapanyél helyett kaphat ásót. Lízingbe. — És ha azzal áskálódni kezd? — Akkor előttünk elásta ma­gát.. . Következő Szilveszteri Kí­váncsiskodó PLUSZ című ro­vatunkra legkevesebb 366 na­pot kell várni, mert szökőév lesz. Alexander Petrovics barguzini olvasónk kérdésére (Rabok legyünk, vagy szaba­dok? — a szerk.) viszont még így sem biztos, hogy egyér­telmű választ kaphatunk. Lehet belőle valaki! — Jó napot kívánok. Sass fő- szerkesztő úrhoz van szeren­csém? — Igen. Mivel szolgálhatok? —'Varjú Károly vagyok. Egy cikket hoztam az újságja szá­mára. — Nem kellett volna ide fá­radnia, levélben is elküldhette volna. — Igaz, de én szeretném, ha főszerkesztő úr azt azonnal el­olvasná. — Az lehetetlen, hagyja itt, majd elolvasom, és értesítjük. — Nem, én ragaszkodom hozzá, hogy most olvassa el. — Irigylem az önbizalmát. Úgy látszik, hogy az írást kivá­lónak tartja. — Igen, az! Én még soha egyetlen szerkesztőségtől cik­ket vissza nem kaptam. — És ha szabad kérdeznem, mely újságokban írogatott. — Eddig még egyben sem. — Most mondta, hogy cikket még soha vissza nem kapott. — Igen, mert még eddig soha egyet sem küldtem el, és így nem volt mit visszakapnom. — Nézze, ne töltsük az időt ilyen ócskaságokkal. — Szóval el sem olvassa? Nem. . . Miért? — Talán a cikke ilyen osto­baságokról szól? — Pontosan. — Köszönöm, akkor be is fe­jezhetjük a beszélgetést. — Ez nagyon megnyugtató. Hálásan köszönöm, főszer­kesztő úr. Viszontlátásra. — Várjon csak! Miért mondta, hogy ez nagyon meg­nyugtató? — Mert megnyugtatott, hogy talán mégis jó újságíró leszek. — Nem értem. — Főszerkesztő úr mondta, ha a cikkem ilyen ostobaságok­ról szól, nem is érdekli. A cik­ket. amit hoztam, a főszerkesztő úr írta tíz évvel ezelőtt, és mégis főszerkesztő lett. I.J. Egy jó szakember — Látod, rögtön emlékezett rá, hogy ő javította meg a tetőt a nagy tavaszi esőzéskor! Csak kemény idegzetűeknek A halál hajnalban jött el Az országon végigzúduló erőszakhullámnak egyre több áldozata van. Akivel most be­szélgetek, azon nem látszik, hogy ölt volna. Kinézésre le­hetne tisztviselő vagy tanár, esetleg pap is. Mégis a kezdé- hez vér tapad, és a gyilkos szer­szám ott hever előttünk az asz­talon. — Mit érzett, amikor tettét elkövette? — Már tavasz óta érlelődött bennem a gondolat. Tudtam, hogy ez lesz a vége. — Akkor elmondhatjuk, hogy előre megfontolt szándékkal, al­jas indokból. . . ? — Az előre megfontolt szán­dék az tény, de az aljas indokkal vitatkozom. Inkább nyereség- vágyból elkövetettnek nevez­ném. — Képes lenne még egyszer megtenni? — Azt hiszem, igen. Pedig nem haragszom rá. Akkor sem haragudtam. Tudja, ezt nem szabad haragból csinálni. — De hát amikor szúrt, nem gondolt arra, hogy életet olt ki? — De gondoltam. Nem is szenvedett sokat. . . Pedig, hogy szeretett volna még élni! — Miért tette meg mégis? — Rá voltunk szorulva. Már napok óta erről beszélgettünk. — Napok óta erről beszélge­tett? — Igen. A feleségem meg a gyerek is tudott arról, hogy mit tervezek. — A gyerekek is? Hogy tud így a szemébe nézni? — Nagyon nehezen. A gye­rek nagyon megsiratta. . . — És most hogyan tovább? — Nézze, először feldarabol­juk, kivágjuk a sonkáit, a sza­lonnát és az oldalast. Ezek mennek a füstre. . . Ha van kedve, maradjon itt, délutánra lesz már finom hurka, kolbász. (Soós) Orvosi rémtörténetek Hogy mik vannak?! Hallásvizsgálat — Nénikém, mondja utá­nam: János. Süketek mosolya... Főorvos emeltebb hangon: János! Méla csend. Főorvos fenn­hangon: János! Síri csend. Főorvos kiabálva: Jáánoos! Rohan le az emeletről az osz­tályos orvos: — Tessék parancsolni főor­vos úr! Vitathatatlan — Magát azért utalták a szemészetre, hogy elbíráljuk a keresőképességét. Olvassa el a táblán a felső számokat! — Analfabéta vagyok, kezit- csókolom. — Mutassa a kezében a leg­felsőjelet! — Reumásak az újjaim, fogni sem tudok velük. — Hány újjat mutatok? — Csak azt látom, hogy az öklével fenyeget! — Mit tartok a kezemben? — Itt van még. nővérke? Honnan beszél? — Ne tegyen már úgy, mint aki semmit sem lát. Ez nem igaz! — Sajnos, de való. Lassan' megvakulok. — Jó, nem vitatkozom! Le­gyen magának igaza! Forgalmista a rendelőben — Drága, aranyos doktor úr, mi bajom lehet nekem? — Lássa a szakrendelés. Be­utalom röntgenre, ékágéra, ve­tessen vért, nézzék meg a vize­letét, vércukrát, méressen vér­nyomást, testsúlyt. Lássa rheu- matológia, orthopédia, érsebé­szet, felülvizsgálat, gyógytorna, traumatológia. .. Most min csodálkozik? Sántít, nem? Pa­naszát okozhatja bütyök, bőr- keményedés és tyúkszem is, de több szem többet lát. Mestermiitét — Mi az, kisapám? Berezel- tünk? Nyugalom! Jó éles ez a konyhakard. Kis metszés a nya­kon, nagy a hason és kész! Mű­tősnő, adjon még egy kupicával, belül is steril akarok lenni . . Hukk. . . Ejjóvőt! Hoppla ez zúza volt. . . Hogyaszongya- hogy darumadár fenn az égen. . . Még egy bögrével, királynőm. .. Mi ez? Ez magának szike? Rosszabb ez egy fakardnál. .. És most gyorsan kivesézem, ki­belezem, kizsigerelem! Huj, huj, hajrá! Neki menjek, ne menjek, a fekete szemednek!. . . Kisapám. ne mozogj már any- nyit! Oppardon. . . Műtősnő! Nem látta hová gurult a beteg feje? Habonyi Zoltán Súlyadófrász Szilveszteri apróhirdetések Lófarkas kislány hasonló adottságokkal rendelkező fiú ismeretségét keresi. A válaszo­kat ..Méretazonosság" jeligére kérem. * * * Dácia személygépkocsi igé­nyesnek 20.000 forintért eladó. ..Vidd a francba” jeligére. * * * Két órára kérnék kölcsön 30 forint 40 fillért, 100 százalékos kamatra. Az ajánlatokat „Meg­bízható” jeligére a kiadóba küldjék. * * * Csőszkunyhó télen egy-két órára kiadó, Kukkolásom esetén a szolgáltatás ingyenes. * * * Megnyitottam „Utolsó Sansz” Temetkezési Kft-met, az érdekeltek nagy megelégedé­sére. Eddig még reklamációt nem kaptam tőlük. A megrende­lések „Nyugodjatok békében" jeligére küldhetők. * * * Ezúton értesítem az ország valamennyi lakosát, hogy a ma­gyar kormány gazdaságpolitiká­jáért semmiféle felelősséget nem vállalok. „Egy állampol­gár”.

Next

/
Thumbnails
Contents