Új Nógrád, 1991. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-24 / 301. szám

1991. december 24., kedd ÜNNEPI GYERTYAFÉNYEK 7 „Nem volt sok álmom Szentkútról” Nagyszalontai ünnepek Az Adria egyik tenyérnyi szigete apró, hófehér kolostort ringat. Az egész olyan, mint egy titokzatos ékszer, s mintha csu­pán karnyújtásnyi távolságra lenne a part menti országúttól. Madártávlatból azonban látszik: a tenger erődítményként veszi körül. - Szentkút, a kegyhely, a lélek szigete a csend tengeré­ben. Hosszú évtizedek után is­mét itt kötött ki a régi tulajdo­nosok, a Ferences-szerzetesek bárkája. Aurél és Lénárd atyának már két éve lakhelye a rendház. — A bíboros úr hivatalosan 1989. augusztus 15-én jelen­tette be, hogy a kegyhelyet visszaadja a rendnek. Így sok­sok vargabetű, kacskaringó után próbálunk mi is itt helyet ta­lálni, újra indulni, «j mondja kissé rekszketeg hangján Aurél atya, világi nevén. P Tarcza Jó­zsef Aurél, házfőnök. Panaszo­san megjegyzi: átmeneti ideig társa, Lénárd atya nélkül, egy civil kisegítővel látja el teen­dőit. Magas, melegbarna csuhával elfedett alakja ma is méltóság- teljes, nem törték meg az elmúlt évtizedek. Tízéves korában lé­pett a rendbe. Életének ezt a meghatározó mozzanatát in­kább sokgyermekes családja szegénysége, mintsem az át­gondoltság motiválta: — Nem volt abban tudatos­ság - hárítja el a neki tulajdoní­tott előrelátást az atya. - Az úr­isten adott egy kis értelmet, és a jó ismerősök sem akarták, hogy csak úgy használjam, mint a legtöbb ember. De Szentkútról nem volt sok álmom. Pécsett érettségizett, s 1944— ben szentelték pappá. Szé- csényben öltötte magára a szer­zetesruhát, s - a mély elhiva­tottság parancsára - innen in- *dult a pályája. A háború alatt kiképezték tábori lelkésznek, behívót is kapott, de a bevonu­lására már nem került sor. 1945-ben egy 700 fős csapatot vezetett S/,ontkútra< Gyalogr szerrel jöttek hálát mondani azért, hogy végét értek a Hitr- cok. 1950-et írtak, amikor az ávó- sok - koholt vádak alapján - tíz évre börtönbe juttatták. Gyön­gyös volt életének következő ál­lomása, innen került a már is­mert módon Nógrádba. Temérdek dolguk lesz, amíg az elhanyagolt, leromlott álla­potú búcsújáró hely visszanyeri régi szépségét. Tavaly 4,6 mil­liót költöttek rá. és kétkezi munkával tűntették el a gyomok dzsungelét. — Egy-egy búcsús nap után, elborzaszt, amit a szemközti domboldalon látok: a bokrok al­ján szemét és üres pénztárcák . . . A semmirekellők már arra ve­temednek, hogy kifosszák, meg­lopják a szegény, jóhiszemű időseket. Nem ember, aki ilyet tesz! - háborog a szerzetes. Advent csendjében is elra­gadja a hév, ha felidézi az elfaj­zott rosszindulat megnyilvánu­lásait. Nyugodt perceit viszont teljes figyelemmel az ünnepi készülődésnek szenteli.- írtam a tartományfőnö­künknek, kértem, küldjön két klerikust. Karácsony vigíliáján - a szentestén " ha megvalósul, amit szeretnék - a két kispap énekli majd él rá Márty'rológiü- mot a Vértanúk Könyvéből. Ezt követi a gyertyagyújtás szertartása, majd a könyörgés, a fohászkodás. A messiásvárás idején Aurél atya azt kívánta, azért imádko­zott, hogy a Krisztus a szívében is megszülessen. Mihalik Júlia Kép:Gvurkó Péter Karácsony - a béke és a sze­retet ünnepe, s hogy az utóbbi évtizedekben a totalitárius ke- let-közép-európai rezsimektől milyen messze is kerülhetett ez a két fogalomkör, bizonyítja az a tény, mely szerint Romániá­ban az évszázados hagyomá­nyokat is cenzúrázó pártállam a karácsonyt tabuként kezelte. Már advent heteiben jelentő­sen megnőtt a „belügyi jegyze- telők” munkája, így aztán a fel­sőbb utasításra szokásosan megemelt havi fejadag mellé valószínűleg papírt és írószert is osztottak nekik. Egyeseknek sú­lyosan hömpölygő modatokban kellett megörökíteniük, hogy X vagy Y a kommunista szab­ványmorált megbecstelenítve, az utóbbi négy hétben már má­sodszorra lépett isten szent há­zába, s az ott töltött idő alatt, minden bizonnyal, nem a „Kár­pátok géniuszának" dicsőségét susogta. Mások a karácsonyi egyházi műsor próbáira járó gyerekek névsorát rendezget­1946-47 tele december eleje. Ülök az iskolapadban, gondola­taim elkalandoznak a múlton. Még csak tíz éves vagyok. Eszembe jutnak a légiriadók, az éjszakai rohanások az óvó­helyre, heteken át. Majd a le­bombázott otthonaink látványa. Semmink sem maradt, csak a családunk és a magyarságunk, amit az anyaországba hoztunk. Édesapám munka nélkül, édesanyám éjjel-nappal kötött a falu tehetősebb embereinek, hogy néha egy kis étel kerüljön az asztalra. Előfordult, hogy napokig nem jutott más csak pattogatott kukorica, vagy még áz‘ serit. Ésjöh á kárácsöny, a legszebb ünnep. A szünetet jelző csengő mintha egy rossz álomból ébresztett volna fel. Nem mentem ki a többiekkel, mert nem akartam látni a tíz- órais csomagokat. A következő óra hit és er­kölcstan. Egy fiatal, körülbelül 26 éves pap lépett az osztályba. Magas, tekintete tiszta, sugárzó. ték, sehogyan sem akart össze­jönni az újévi előléptetéshez il­domos létszám. Aztán elérkezett karácsony szombatja, Jézuska helyett pártgyűlések, munkahelyi érte­kezletek születtek. Az elnöklő pártitkár vagy a letelepedett dé- zsásból lett munkavezető hosz- szan bábáskodott, nehogy va­lamiképp még a tervezett idő­ben hazaérjenek az emberek, mert még a nagy otthoni sür­gés-forgásban, véletlenül már ma fel találják díszíteni azt a fránya fenyőfát, amelyet ugye­bár csak december 30-án volna szabad, hisz a Scornicesti-i ve­zér a köztársaság évfordulója mellé illesztette a télifa ünne­pét. Majd este kiderült: az elv­társak fáradozása hiábavaló volt, a fenyőfa lerázta magáról a ráhintett dogmákat, s felállt a szoba sarkában. Mivel a szabad asszociációkat ellenőrizni még a tökéletesen működő államgé­pezet sem tudta, sokak gondola­tai keringtek Betlehem körül. Előadásával, ami természetesen a kis Jézus eljöveteléről szólt, teljesen lekötötte az osztály fi­gyelmét. Mi gyermeki lélekkel úgy néztünk fel rá, mintha va­lami apostol lett volna. Az órá­nak a végére értünk. Ekkor azt mondta a káplán úr: gyerekek, ki szeretné, hogy elmenjek családlátogatásra? Minden kéz a levegőbe emelkedett. Egy helybéli kis­lány rámripakodott, mondván: te miért jelentkeztél? Ti mene­kültek vagytok, mivel kínáljá­tok meg a tisztelendő urat? Leborultam a padra és keser­ves zokogásban törtem ki. A tisztelendő csak a többi gyerek elmondása alapján tudta meg, hogy mi is történt. Azt mondta: gyerekek, ma este Klárikáékhoz megyek látogatóba. A faluban egy kicsi szobát béreltünk. Elérkezett az este, el­jött a tisztelendő. Látván a mér­hetetlen szegénységet, azonnal elment, mondván, hogy nemso­kára visszajön. Egy kis idő múl­Családi körökben, viszonlag csendben telt az ünnep, de ahol hangosabbá vált a bibliai ének, ott a falakon kívül könnyen megtörténhetett, hogy idézete­ket jegyzetelt egy-egy lelkes besúgó. Végül ’89 adventján meg­mozdult a színpad, a diktátor le­szédült a porondról, s Csipkeró­zsika álmából feltámadt Romá­nia szabad karácsonya. Tavaly ismér ünnepeltek; egy véres karácsony után, vértele- nül, könnyes szemekkel, szo­rongó reményekkel. Az idén ugyanazok a remények talán még szorongatóbbak. Jézus egyszerre születik ma­gyarnak, románnak. Higgyjük: a szentestei hangulat humaniz­musában megtisztuló lelkekben nem csupán ez az ünnep jelenti a békét és a szeretetet, hanem Erdélyben e két nép holnap s holnapután is kölcsönösen tole­rálni tudja majd a másik nem­zeti etnikumát! Magyari Barna tán, mint egy molnárlegény, a hátán egy fél zsákot cipelt, ami­ből előkerült a rég nem látott kenyér, kolbász, szalonna, stb. Ez ismétlődött hetenként. Antii a gazdagabb családok­tól kapott ajándékba, azt este a hátán cipelte a menekülteknek. Mirajtunk kívül még volt a fa­luban három család. Eljött a ka­rácsony, s a szoba közepén bo­róka díszlett, fehér selyempa­pírba csomagolt kockacukor, ami a szaloncukrot helyettesí­tette. A kistestvéreimmel együtt énekeltünk, örültünk a kalács il­latú szentestének. Elmentünk az éjféli misére, ahol újból meg­csodálhattuk azt az embert, aki igazán az Isten szolgálója volt. A határszéli kis magyar faluba, melynek neve Lajta. A pici templomba karácsony éjszaká­ján megkondultak a harangok és a falu népével eggyütt énekel­tük: „Kisdedként az édes Úr já­szolába megsimul, szentkará­csony éjjel.” Németh Lászlóné Életem legszebb decembere Gyermeklánc Palóc karácsony Nagy Zoltán az ünnep dalairól E meghitt hangulatú, kedves magyar szó a bátonyterenyei Ádám Zsigmond nevelőotthon kiadványának - saját megneve­zés szerint folyóiratának - cí­mére utal. Csak elismeréssel le­het - szabad - szólni erről a ha­vonta megjelenő fórumról, amely - az intézmény egészé­hez hasonlóan - nemes célokat szolgál. Lehetőséget nyújt az otthon gyermek lakóinak ahhoz, hogy - „némi” tanári segítség­gel - megismerkedjenek az új­ságkészítés fogásaival - nem egyszer fortélyaival kipróbál­ják íráskészségüket és megörö­kítsék egymásra utalt életük né­hány, számukra fontos pillana­tát. Eddig kizárólag az intéz­mény falai között történtekre reagáltak, a januári számban a riporter szakkör tagjainak „kül- világi” témákra hangszerelt írá­sai is szerepelnek majd. A Gyermeklánc természete­sen karácsonyra is megjelent. Ezúttal azonban nem a gyerme­kek készítették, hanem kizáró­lag a nevelők, a felnőttek szer­kesztették, állították össze, min­tegy plusz ajándékként a közös - szimbolikus és valóságos - fenyőfa alá az otthon vala­mennyi lakójának. Babits Mihály. Dsida Jenő, József Attila örökbecsű, ünnep­köszöntő sorai adják meg e szám alaphangját. „Jó gyerme­kek mind örülnek,/ kályha mel­lett körben ülnek,/ aranymese, áhítat/ minden szívet átitat/ - írta Dsida, s csak remélni lehet, hogy a - sok-sok segítség, jó szándék ellenére - nehéz kö­rülmények közepette, mázsás lelki terhekkel nevelkedő gyer­mekek legalább egy részének lesz ehhez hasonló élménye a karácsony semmihez nem ha­sonlítható óráiban, napjain. Helyet kaptak az ünnepi számban a Stille Nacht! és az O Tannenbaum címen világszerte így ismert dalok kottái, termé­szetesen az elmaradhatatlan Mennyből az angyal és a Pász­torok, pásztorok. . . társaságá­ban. Jól kamatozhat bárki szá­mára a karácsonyi üdvözlet tu­catnyi nyelvű változata. Külön említésre, kiemelésre érdemes- hisz valójában ez je­lenti a Gyermeklánc specifiku­mát - az a számos hasznos ta­nács, amely a Borbála-ág vágá­sától kezdve, az adventi koszo­rúfonáson, a gyertyaöntésen át a házilag elkészíthető ajándékok, karácsonyfadíszek leírásáig, rajzáig, az ünnepi asztalra szánt apró sütemények receptjéig ter­jed. Nem véletlen, hogy Gyer­meklánc ezekre az ügyes ötle­tekre helyezi a hangsúlyt, hi­szen a nevelőotthoni gyermekek közegében különös jelentősége van a saját kezűleg megformált, egy másik ember örömére tuda­tosan készített, forintálisan cse­kély értékű, de annál becsesebb tárgyaknak. A Gyermeklánc illusztratív, képi anyagát különböző kará­csonyi kiadványokból, köny­vekből kifényképezett bibliai je­lenetek, stílusukban idevágó rajzok képezik. - csongrádv ­Palóc karácsony — Népi énekek és betlehemes játék címmel látott napvilágot az a kis kötet Salgótarjánban, a Ba­lassi Bálint Nógrád Megyei Könyvtár kiadásában, amely az ünnep dalait tartalmazza Nagy Zoltán szerkesztésében és ösz- szeállításában. A kis füzetben található dallamok legnagyobb része megtalálható a Palóc ka­rácsony című, tavaly kiadott lemezen. Nagy Zoltánnal erről a szép karácsonyi csokorról be­szélgetünk. — Van-e palóc karácsony? Mit jelent a palóc jelzi) ebben az összefüggésben ? — Ez a kis kötet palóc kará­csonyi énekeket tartalmaz, a legtágabb értelemben vett palóc tájegység énekeit, amely Nyit- rától Miskolcig, Losonctól a Galgavidékig, Mezőkövesdig terjed, azaz magában foglalja Nógrád, Heves, Gömör, Bars, Borsod, Hont megyéket, to­vábbá Pest megye északi és Nyitra egy részét is. Az ének­csokor tehát egyrészt annyiban palóc, hogy e tájegység leg­szebb karácsonyi énekeit válo­gattam ki mások és a saját gyűj­tésemből. Lényegében az egész magyar nyelvterületen gyűjtött anyagot ismerem, így a kér­désre nyugodtan válaszolhatom azt, hogy ez az anyag valóban palóc. Továbbá, vannak benne olyan énekek, amelyeket csak a palócok énekelnek, például a Hajtsd, juhász, hajtsd, a Kará­csony estéjén szépen vigadja­nak, a Repülj szellő lágyan, lá­gyan, az O, szerencsés éjszaka, az Aranyszárnyú angyal, és így tovább. Ez a többség. A kisebb rész ugyan országo­san ismert, de mind dallamban, mind pedig szövegben némileg eltér más tájak énekeitől, pél­dául a Csordapásztorok, a Nagykarácsony éjszakája, a Midőn a Szűz bepolyálja, A kis Jézus aranyalma. — Milyen jellegzetes csopor­tokat alkotnak a karácsonyi énekek? — Először említem a betle­hemi pásztorénekeket. Mivel csaknem kétezer évvel ezelőtt Betlehem környékén a lenézett egyszerű pásztorok üdvözölték először a a megszületett messi­ást, és örömükben dalokat éne­keltek neki, azóta is a pásztoré­nekek a leggyakoribbak. Témá­juk hasonló. A juhászok meglá­togatják a kisdedet, ajándékot visznek neki, és dicsérő sza­vakkal köszöntik az újszölöttet. A másik csoportot a Mária-böl- csődalok alkotják. Ezeket bár­melyik édesanya énekelheti kisgyermekének, mert hiszen minden sorukból az anyai szere­tet árad. Ez annyira túlcsordul, hogy ezekben az énekekben il­leti a legszebb metaforákkal Mária a gyermekét, szinte hal­mozza azokat, például „kinyílt rózsám”, „szép virágom”, „gyöngyöm”, „aranyágam”, és a többi. Ezeket szokták is éne­kelni az édesanyák gyermeke­iknek, nemcsak karácsonykor. — Az embernek az az ér­zése, mintha nem is karácsonyi énekeket, hanem magyar böl- csődalokat hallana. — Valóban, hiszen a Mária- és a magyar bölcsődalok több­ször át is fedik egymást. — Mik a további csoportok? — Az énekek harmadik cso­portjába a kántálók’ tartoznak, amelyeket szentestén az abla­kok alatt énekelnek á falusiak rokonaiknak, ismerőseiknek. Ezekkel köszöntik őket a kará­csony alkalmából. — Az énekek egy része hang­szereken is megszólalt. Milyen hangszereken szólaltatták meg őket legszívesebben a palóc tá­jakon? — Vannak énekek, amelyek különösen szépen szólnak furu­lyán. Több helyen a szöveg is megemlíti, hogy hajdanában fu­rulyán is megszólaltak. Ezért szerepel a kis kötetben két furu­lyacsokor is. Ezeket olyan hangnembe tettem, amelyek a legkönnyebben játszhatók pász­torfurulyán. Dudákon is meg­szólaltak régebben karácsonyi énekek, különösen a palócok­nál, ahol a duda volt a legnép­szerűbb hangszer. Vannak ilyen csokraim, de ebből a kötetből kimaradtak, mivel a hangszer ma már lényegében ismeretlen a vidéken. — Kinek ajánlja a kötetet? —- Tiszta szívvel tudom ajánlani óvónőknek, tanítónők­nek, énektanároknak, népdalkö­rök vezetőinek. Nem fognak csalódni, mert valóban a leg­szebb és a legkevésbé ismert karácsonyi énekeket találhatják meg benne, csokrokba szedve. Szükségük lesz rá, hiszen ez az énekanyag eddig teljesen hi­ányzott a tankönyvekből, a nép­szerűsítő kiadványokból. Új­szerű, mert eltér az általánosan ismert magyar népdaloktól szö­vegben és dallamban is. Tele vannak gyermeki áhihattal. népi jószívűséggel („hoztam neked édes sajtocskát, túrócskát”), ün­nepélyességgel, a népi vallásos­ság minden bájával. Kedves, szép maga a könyvecske is. A Balassi Bálint Nógrád Megyei Könyvtár adta közre a Palóc ka­rácsonyt. csinosan, zöld színy- nyomással, szép elrendezésben. Számomra meglepő, hogy egy intézménynek ilyen remek nyomdája van, amely ennyire mutatós kiadványokkal tudja meglepni az olvasókat. Min­denképpen köszönöm Kojnok Nándor munkáját, aki sajtó alá rendezte a kötetet, s minden könyvtári dolgozónak, aki segí­tett megjelentetésében. — Hol kapható? — Nagyobb példányszám­ban is megrendelhető és megvá­sárolható a salgótarjáni Balassi Bálint Nógrád Megyei Könyv­tárban, de hozzá lehet jutni a vá­rosi könyvtárakban is. Összesen 36 éneket tartalmaz, s van benne egy szép szátoki betle­hemes is, ennek gyűjtési ideje 1982. Félszáz évvel ezelőtt még fehér bő gatyákban, fehér pa­mutingben, püspöki süveggel és csörgős bottal járták a betlehe- mesek a falut. —mér A szentkúti búcsújáróhely

Next

/
Thumbnails
Contents