Új Nógrád, 1991. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-21 / 299. szám
4 LÁTÓHATÁR 1991. december 21szombat A demokráciát működtetni kell! Beszélgetés Bihari Mihállyal Aligha kétséges: a magyar- országi rendszerváltozás éveinek egyik legsajátosabb személyisége Bihari Mihály politológus, egyetemi tanár, az ELTE tanszékvezetője. MSZMP tagként alapítója volt az MDF-nek, aktív résztvevője a lakitelki zászlóbontásnak, társszerzője a Fordulat és reform című szamizdat- nak. Bár ott volt a reformkörök rendezvényein is, ő nem hitt abban, hogy az akkori politikai rendszer radikális fordulat nélkül megreformálható. 1988 tavaszán kizárták a pártból, majd visszavették volna ugyan, de nem kívánt élni vele. () maga fordított viszont hátat a szociáldemokrata pártnak s jelenleg párton kívüli. Az elmúlt hónapokban részese volt annak a grémiumnak, amely Antall József személyes felkérésére szakvéleményt adott a magyar jogélet aktuális kérdéseiről. Ennek alapján egyesek a Zété- nvi-Takács törvénnyel is ösz- szefüggésbe hozzák a nevét. — Bármelyik párthoz elmet’}', ha meghívják? - kérdeztem tőle, amikor a szocialista párti Szegfű Klub vendégeként előadást tartott Salgótarjánban. — Eleve egyik párttól, politikai erőtől sem zárkózom el, s igyekszem mindenhová eljutni, ahová csak hívnak. Eleddig szerencsére úgy adódott, hogy olyan szervezet nem kért fel, amelynek nemet kellett volna mondanom. — Végül is, most „hol áll" ön, mi a politikai ars poeticába? — Változatlanul demokratikus szocialistának tartom magam. Egy olyan eszmerendszer híve, szószólója vagyok, amelyik európai kitekintésű ugyan, de a nemzeti gyökerekből táplálkozik s nyitott a magyarság ügyének határozott, következetes képviselete iránt. Ennélfogva minden olyan politikai párt közel áll hozzám, amelyik valamelyik elemét vállalja e programnak. Több is van ilyen, de egyik sem igazán meríti ki e kritériumokat. Ezért vagyok most úgynevezett „pártközi" állapotban. Levendel László lakásán éveken át egy társaságba jártunk Csurka Istvánnal, Gombár Csabával, Eörsi Istvánnal, Fekete Gyulával, Kiss Jánossal, Nyers Rezsővel, Vásárhelyi Miklóssal, hogy csak néhányu- kat említsem. E névsor is mutatja, hogy milyen sokfelől jöttek és mennyire sokfelé mentek az én elvbarátaim. Jelenleg leginkább Csoóri Sándor, Pozs- gay Imre, Vitányi Iván gondolkodását érzem legközelebbinek a magaméhoz. — Akárhogy is van, ön kétségtelenül szerepet vállalt és teljesített a rendszerváltás bekövetkeztében. Hogyan ítéli meg az új helyzetet, a jelenlegi magyar demokrácia állapotát? — Az itt tartott előadásom nem véletlenül viselte a Veszélyben a demokrácia címet. A demokratikus viszonyokat ugyanis véleményem szerint több szinten lehet veszélyeztetni. Először is az értékek szintjén, amikor a szabadság és az egyenlőség szélsőségesen értelmezett eszméje korlátozza egymást. Veszély leselkedik a demokráciára intézményi szinten is, mert a hatalomkoncentráció egy ponton szükségszerűen diktatúrához vezet. Ezt megakadályozandó kell az ellenzéket is hatalmi pólusként értelmezni. A harmadik szint, a tudati szint, amely a tolerancia, a másként gondolkodókkal szembeni tiszteiét: hiányával, félelem-és gyűlöletkeltéssel, címkézéssel, az előítéletek to- vábbéltetésével, fokozásával, indulatok szításával ellehetetlenítheti bármelyik demokratikus berendezkedésű társadalmat. A mi jelenlegi körülményeink között ezt a szintet érzem igazán veszélyesnek és sajnos aktuálisnak. Elég csak áttekinteni, hogy milyen jelzőkkel illetik egymást a szembenálló pártok, politikai erők. Úgy látszik a magyar viszonyokra továbbra is jellemző az ultimátum, a sé- relmi, a „csakazértis” jellegű, kompromisszumképtelen politizálás. Veres Péter találó szóösszetételei - lásd „jelszó-csúfság”, „bratyizó demokrácia” - sem vesztették még mindig el érvényüket. S mindez azért veszélyes igazán, mert az embereket egyre nagyobb számban tartja távol a politikától. A demokráciát pedig csak a tömeges állampolgári részvétel képes működtetni! Egyedül a népet nem lehet leváltani. — Ón következetesen veszélyhelyzetet emleget, mások, máshol azonban válságról is beszélnek? Igazuk van netán? ■— Megismétlem: a magyar politikai élet, a demokratikus viszonyok a fent említett okok következtében „csupán” veszélyben vannak, de nincsenek válságban. A válság ugyanis nem egyszerűen nehéz helyzet, nem konfliktus - ilyen mindenütt van a prosperáló országokban is -, hanem egy olyan szituáció, amelyben rendre rossz válaszok születnek, amelyben elmulasztódik a megoldás esélye. Ilyen értelemben három területen valóban nem jogtalan a krízist emlegetni. Igenis van válság a gazdaságban, amelyet ugyan nem a jelenlegi kormány okozott, de megoldani, sőt még kezelni sem tudta, s ily módon konzerválta, helyenként növelte a bajt. Ugyancsak súlyos válsággal küzd véleményem szerint az oktatási rendszer s az értékrend, az erkölcs szférája. Az ugyanis kevés a kormánytól, hogy elismeri az oktatás stratégiai jelentőségét, ugyanakkor alig tesz valamit az érdekében. Ha csak azt nem, hogy számos kérdésben a korábbi időszakhoz képest is csorbítja a pedagógusok szabadságát, s ráadásul a nemzeti tanterv betartatására dekoncentrált szervezeteket hoz létre, amelyek értelemszerűen jelentős többletkiadással, bürokratizmussal járnak. — Kihasználva az alkalmat, hogy az Ón személyében egyszersmind a nagy hagyományokkal rendelkező Társadalmi Szemle „soros" főszerkesztőjét is tisztelni, megkérdezem: hol helyezkedik el ez a lap a mai meglehetősen gazdag folyóiratstruktúrában ? — Először is azt emelem ki, hogy - bár szocialista orientációjú elméleti lapról van szó -, nem kötődik egy párthoz sem. Alapítványi tulajdonban van, hatezer példányban jelenik meg, s ez a mértékadó társadalompolitikai lapok közül az egyik legmagasabb példányszám. Szerkesztési elveink az európai baloldali értékeken alapulnak, de nem rekesztünk ki más irányzatot sem a magyar szellemi életből. Egyetlen mércénk van: a minőség. Tematikánkban komplexitásra törekszünk, s igyekszünk az elmúlt negyven esztendő ismeretlen dokumentumait közreadni. Megemlítem, hogy most kaptuk meg a belügyminisztérium engedélyét egy 1949-ből való jegyzőkönyv közlésére, amely Farkas Mihály és Kádár János látogatását rögzítette Rajk László cellájában. Ez alaposan átrajzolja majd Kádár eddig ismert szerepét a Rajk perben. Tudjuk, hogy a hiteles anyagok közzétételével együttjárhat a személyes érdekek sérelme, de mindennél fontosabbnak tartjuk az igazság felderítését. — Köszönöm a válaszait. Csongrády Béla Egyetlen szavamat se hidd el! Marlene Dietrich 90 éves (FEB) Hitték volna, hogy a legszebb lábú nő, az igéző Kék Angyal, századunk nagyasszonya december 27-én tölti be a 90. életévét? Az erotikus kisugárzás éppúgy jellemző volt játékéra, mint a katonás fegyelmezettség, ugyanakkor nem hiányzott a humor sem. Amikor mosolygott, szája szögletében ott bujkált a szöveg mögötti üzenet: „Ne hidd el egyetlen szavamat sem!” Amit Marlene Dietrich csinált, nem volt más, mint egy jelmezbál - ő tudta ezt és meg is mutatta, hogy tudja. A világ összes újságírója a titkot kereste, ami körüllengte. Pedig nem rejtélyekkel izgatta fel a közönséget, hanem azzal a szuverenitással és hanyag büszkeséggel, ami minden rejtélyt megold. Színésznőként éppen ellentéte volt annak a naív típusnak. ami szerepeiben előbukkant. Ezt az imázst húzták rá, pedig valójában katona volt. Fegyelmezett és engedelmes. Filmsztár volt a legjobb értelemben, emellett azonban meg tudott maradni olyan realistának és földhözragadtnak, mint egy szakácsnő. A magánéletben nagy sikereket ért el főzési tudományával. Ismerte az emberi gyengeséget, a nyomorúságot, és elfogadta azokat. A második világháborúban magától értetődőnk tartotta, hogy jelentkezzék a frontra. Ő volt az egyetlen német, akit az óceán minden partján elismertek és szerettek. Bármilyen szerepet is játszott, frakkban, vagy cilinderben például, mindig nő maradt. A nők felszabadítási mozgalmát nevetségesnek találta. Épp ezért, amikor bűnözőt, vagy prostituáltat alakított, akkor sem alázta meg nemét, de mikor a vamp szerepét osztották rá, irgalom/ nélkül szorította a. sa- rokbazférfipartnerét. • A,század legnagyobb filmdívája, de nem szeretné, ha most mindenki őt ünnepelné. Lakását,"’ sőt ágyát sem hagyja el évek óta, barátokat nem fogad és előre kijelentette, hogy interjút sem fog adni. December 27-én egyedül fogyasztja el vacsoráját, mindösz- sze szobalánya, Angela lesz veié, hogy felszolgálja az elmaradhatatlan Earl Grey teát. 25 éve bérli azt a párizsi, Szajna-közeli háromszobás lakást, ahová évekkel ezelőtt visszavonult. Frizurája ma is rendben^ körmei vörösre lakkozva. Agya papírokkal, könyvekkel, írógéppel, aktákkal van körülvéve. Amikor nem ír levelet, telefonál, havi számlája eléri az 5 ezer frankot. Az ablakot állandóan nyitva tartja, még télen is, a szobából Pavarotti és Callas hangja hallatszik ki. Teste már fáradt, szelleme azonban friss. Egyik régi barátja, egykori menedzsere, Alain Bosquet így mesél erről: „Európa jövőjéről, politikáról, Istenről, filmekről, Németországról, gyógyszerekről, ételreceptekről beszélgetünk, arról, hogy milyen bolond a világ. Mindenről lehet vele diskurálni, az élet értelméről éppúgy, mint a triviális dolgokról.” Szomjasan issza a híreket, a tévé állandóan be van kapcsolva, érdeklik a politikai események. Amilyen a repülőtér... (AN)... olyan az ország. A repülőtér a nagy ország modellje. Megtalálhtó itt mindenki: a jóltáplált üzletemberek és koldusok, a keméiyykötésű északi munkás'ok^és.a szomorú szemű újoncok. — Uraim — hangzik fel a hangszóróból - vásárolják a Szvobodnoje szlovo című szovjetellenes újságot! A repülőtér épülete előtt, a metsző szélben anyókák árulják egy rubelért a teát, háromért a szendvicset. Megelőzve a kínkeservesen születő piacot, máris megnyitották nemezcsizmás gyorsbüféjüket. Mellettük egy fiatalember háromezerért ananászt kínál. Szendvics, kőmosott farmer és ananász - ilyen ma a szovjet piacgazdaság. Az Aeroflot már rég elveszítette mindazt, amire a múltban oly büszke volt: a pontosságot, a gyorsaságot, a jó ellátást. Hiteles tudósítás a cár elleni merényletről „Nyikolaj Romanov szó nélkül karjára vette a fiát és családja kiséretébcn megindult a lépcsőn le.felé. Belépett a szobába, melyet már korábban elkészítettünk. A kisfiút a karosszékre helyezte, ő meg állva maradt a szoba közepén. A többiek mellette helyezkedtek el jobb és baloldalt, az ajtó felé fordulva. A tartományi vezetők az ajtónál álltak. Köztük volt Mihail Medvegyev is, aki lehetőséget kapott, hogy elsőként lőjjön II. Miklósra. Feladatát sikerrel teljesítette, alighogy eldördült a lövés, a cár a földre zuhant, de már nem volt benne élet. Ezután az ajtónál álló elvtársak, a félig nyitott ajtón a többieket kezdték lőni, köztük én is.” 1918 július 18-ának éjszakájáról ez az első hiteles tudósítás, napló, melyet a hóhérok egyike vetett papírra. A dokumentumot a Komszomolszkaja Pravda közölte, hozzátéve, hogy a két csekista, Alekszandr és Mihail Kabanov beszámolója véletlenül került elő a kaukázusi Pja- tyigorszk múzeumának irattárából. Valakinek eszébe jutott, hogy a város eme két veteránja a múzeumra hagyta „emlékiratait”. Múltjukról egyébként csak annyit tudtak, hogy a sztal- lini kollektivizálást segítették a 30-as években, így kerültek a Kaukázusba. Nos, a naplóból kiderül, hogy a cárral még azt sem közölték: eljött az utolsó órája. .. ” A család este I 1 óra körül szokott lefeküdni. de azon a napon még kettőkor sem aludtak. Jarovsz- kij elvtárs ment oda hozzájuk és azt mondta: — A városban nyugtalansáág tapasztalható, ezért biztonsági okokból javaslom, hogy menjenek az alsó szintre.” Az ajtó közelében egy öreg Fordot működtettek, szakadt kipufogójával el kellett nyomni a lövések zaját. Minden esetleges tanúval végezni kellett volna. „A motor fülsiketítő zajjal működött és én mégis tisztán hallhattam a lövéseket és azt, hogy a kutyák őrült ugatásba kezdtek.” Az öreg bolsevik megijedt és azonnal az elvtársaihoz rohant, hogy előbb a kutyákkal végezzenek. „A fiúk kijöttek, megfogtunk három kutyát és felakasztottuk őket. Amelyik nem ugatott, a negyediket - Jack volt a neve - úgy döntöttünk, hogy életben hagyjuk”. Kabanov közli az utókorral, hogy a halottak elszállításában nem vett részt. „Szobám ablakából láttam, hogy az elvtársak saroglyán vitték a testeket és egy fehér ponyvával letakart kocsira rakták. Összesen 11 embert és 3 kutyát. A Komszomolszkaja Pravda szerint Kabanovék élete kalandos volt és egyáltalán nem volt könnyű. A Romanov-család kivégzéséért nem kaptak kitüntetést. Összességében ennek ellenére boldogok voltak... Menekült” elefánt A jugoszláv iái harcokban a/, eszéki állatkertet is több bombatulá- lat érte. Az ottani és a veszprémi állat kert szakemberei összefogásának köszönhetően több Eszéken gondozott példányt ideiglenesen átszállítottak a veszprémi ZOO-ba. így kapott menedéket Veszprémben a Zsuzsi névre hallgató, 3,5 tonnás nőstény indiai elefánt, amely október 22-én érkezett meg a megyeszékhelyre. A háborús veszély elmúltával visszaszállítják majd az eszéki „lakhelyére”. MTI Fotó: Korbélv Barnabás Ötlet a megyéknek (FEB)Együttműködési megállapodást kötött a Budapesti Rendőrfőkapitányság és az Állami Biztosító Rt. a főváros közrendjének, az állampolgárok élet- és vagyonbiztonságának javítása érdekében. Ennek alapján a kármegelőzés területén kölcsönösen tájékoztatják egymást a bűnmegelőzési elképzelésekről, törekedve tevékenységük összehangolására. Egyeztetik a bűn- és kármegelőzési propagandaanyagok készítését és terjesztését. A BRFK az élet- és vagyonvédelem, illetve a közlekedés biztonságát elősegítő technikai eszközök beszerzésénél és alkalmazásánál felhasználja az Állami Biztosító tapasztalatait és szakismereteit. Az ÁB eseti megállapodások szerint anyagilag támogatja a BRFK beszerzéseit. Az információcsere érdekében tájékoztatják egymást a lopások, betörések, rablások, gépjárművekkel kapcsolatos vagyonelleni bűncselekmények és a közúti balesetek alakulásáról. Töprengések Karácsony Mozartja Emberségünk tükre zenei környezetünk. Megtudom milyen zenét hallgatsz, megmondom milyen ember vagy. Ilyesféle aranymondásokkal például egy zenei ismeretterjesztő előadást lehetne szegélyezni - és ez most nem célom -, noha a zenei környezet és a hangulat közötti összefüggést régóta megfigyeltem. Számos vendéglátó helyet ismerek kis hazánkban, és örök hiányérzetem az egyre szűkülő és dráguló kínálat mellett az a sivárság, ahogy ezek a vendégváró üzletek fogadják a betérőket. Számtalanszor elgondoltam, ha én lennék egy ilyen kávéház (hol van az már!) tulajdonosa, a kedves vendégtől a hangulatához illő zenét is rendeltetnék. Finoman élvezhetőén, a másik szavát is hallhatóan szolgálnám föl ezt a kívánságát is. Amíg volt vendég és barátfogadó otthonom, sokszor kipróbáltam a zenekínálást, és mindig bejött. A baráti együttlétet színezte a jó dzsessz, a hangulatoskamarazene, az örökké klasszikus Beatles dalok füzére, Bach időtlen muzsikája, kinek-kinek kedve szerint. Azután itt vannak hagyományos ünnepeink. A családok úgy, ahogy összejönnek az ünnepek szertartását - kivált karácsonykor - megtartva. E szokásokban és lehetőségekben gazdag ünnep még zenei háttérben sem szerénykedik. A kirakatok mögött zeng-aláfest a katolikus népénekek lemezen és kazettán áradó sora, kedvcsinálóan a vásárláshoz. Mióla a főtereken is hetek óta a „Mennyből az angyalt. . ." hallom, kicsit óvatosabb vagyok a szentestei programot, együttlétet illetően. Mintha kufárok gyülekeznének ama- bizonyos lélek-temp- lomba, melynek bensőségét pedig érdemes óvnunk és ápolnunk. Hogy is vagyunk tehát az ünneppel és az „ő” ze- I néjével? A karácsony szép lelki üze- 1 netének kifejezője ebben az 1 évben is Mozart muzsikája | lesz, melyet szívből ajánlok I minden kedves olvasó szentes- I tei beszélgetésének hátteréhez. I Az a természetesség, az érzel- I mek megformálásának tökéle- I tessége, a szeretet páratlanul I szép ragyogása, ami Mozart I minden hangjában érezhető, I fontos számunkra. Szép, ámde ■ kölcsönzött gondolat, hogy ezt | a zenét maga a Teremtő adta I újfent ajándékba nekünk, né- | mileg humánusabban, mint 1 egyszülött fiát, aki borzasztó r halálával megváltotta vala- | mennyiünket. Végig gondolva I az időtlen szándék párhuza- mát, gyönyörű az a kapcsolat, | ami Jézus születésének hangú- g lata és Mozart zenei világa kö- | zött van. Fogadjuk el ezt a két aján- í dékot, éljük át újra ezt a két | üzenetet, talán elviselhetőbb g lesz minden, amit úgy is el kell § viselnünk. Ámde emberségünk | lényege, hogy tesszük mind- $ ezt. Németh János István
