Új Nógrád, 1991. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-16 / 294. szám

1991. december 16., hétfő BÁTONYTERENYE ÉS KÖRNYÉKE 5 Bátonyterenye és környéke Ülésezik a testület • Bátonyterenye. December 19- én, délután 15. órakor talál­koznak legközelebb a képvise­lők, a kisterenyei házasságkötő teremben. A napirendi javaslat szerint többek között az inflá­ciós alap maradványának fel­osztásával, és a testület 1992-es első félévi üléstervével is fog­lalkoznak. Közmeghallgatás • Dorogháza. December 17— én és 18-án (kedden és szerdán) közmeghallgatásra várják az önkormányzat képviselői a köz­ség lakosait. Kedden a falu mű­velődési háza, szerdán az újte­lepi idősek szolgáltató ház ad otthont a rendezvénynek. Mindkét napon 18 óra a kezdés időpontja. A közmeghallgatá­son szó esik az orvosi rendelő kivitelezéséről, a költségvetés várható alakulásáról, és a sze­méttelepről is. Botos András élménybeszámo­lója • Bátonyterenye. Botos And­rás ökölvívó, az 1972-es mün­cheni olimpia bronzérmese, je­lenleg a salgótarjáni Medves SE edzője december 17-én, kedden 14 órától tart élménybeszámolót az ISZI-ben. Kossuth-napok • Kisterenye. A Kossuth Lajos Általános Iskola és a körzeti művelődési ház Kossuth-napo- kat rendez december 18-19­20- án (szerdán, csütörtökön és pénteken). Az első napon a Barbie- és az autószalon mellett KRESZ- és konyhaművészeti vetélkedőket szerveznek az is­kolában. A második napon a sportrendezvények uralják a délelőttöt, majd 14 órakor kez­dődik a "Tátika". 20-án vers- és prózamondó .verseny lesz a városi könyvtárban. 14 órakor kezdődik a Palóc karácsony, amelyen a nagybátonyi szimfo­nikus zenekar működik közre. A 3-as számú általános iskola diákjai táncbemutatót tartanak. A programot záró diszkót betle- hemes játék és közös fenyőfadí­szítés előzi meg. A szegénység csendje Míg élek, nem felejtem el... Aki a kenyeret nemcsak eszi, de „olvassa” is, ismerheti a ne­vét. Naponta 12 mázsa kenyér kerül ki a nagybátonyi pékség­ből Kékesi Attila nevével. A be­jelentésen, miszerint a sikeres vállalkozóval szeretnék beszél­getni, meglepődött. — Én sikeres vállalkozó va­gyok? Inkább úgy mondanám, vannak előrelépések a pékség­gel kapcsolatban. Kezdjük az indulással! — A régi rendszerben kine­vettek, ha üzlettel foglalkoz­tunk. Eredeti szakmám szoba- festő-mázoló, de voltam presz- ,szós. foglalkoztam géptisztító­rongy felvásárlásával, és mű­anyag kesztyűk gyártásával is. Tavaly augusztus elsején nyitott a pékség. Itt láttam először, ho­gyan készül a kenyér! Fogal­mam sem volt a pékségről. — Mi kell ahhoz, hogy bár­milyen mesterségbe bele merjen vágni? — Témánál maradva, nézzük a pékséget. Amikor bezárt a sü­tőipari vállalat kirendeltsége, pult alól kaptunk maszek ke­nyeret. Szétnéztem más pékek­nél (túl sok tájékoztatást persze nem kaptam), és úgy tűnt, nem is nagy dolog ez! A kálváriám azzal kezdődött, hogy hitelt kel­lett szereznem. A bankok álta­lában megköszönték, hogy ott voltam... Pesten állták szoba ve­lem. Kétmilliót kaptam, 32 szá­zalékos kamatra! Anyagilag már annyira lent voltunk, hogy a családom létét kellett megmentenem. Mindent egy lapra tettem - ennek be kel­lett jönnie! Tudja, amíg szegé­nyek voltunk, olyan csend volt itt! Nem nagyon nyitották ránk az ajtót... A kétmillióból futott a kocsi, abból ettünk, egy zoknit nem mertünk venni! Nagy stressz volt. Többnyire használt gépeket vettem, aztán az uno­kabátyám, Bangó Vilmos indí­totta be szakmailag a pékséget. Míg élek, nem felejtem el az első próbasütést! Mikor min­denki elment, bejöttem ide, és sírtam, hogy megcsináltam! Az a célom, hogy a megyé­ben az én kenyerem legyen a legjobb. Megtörtént, hogy meg­sült a 12 mázsa kenyér, de azt mondtam: — Gyerekek, ez nem megy ki! Rátettétek a címké­met, de ez nem én kenyerem! A hitelt szeptemberben ka­matostul visszafizettem, és Start-hitelt vettem fel. Megvet­tem a szomszédban egy félkész épületet, abban süteményüze­met alakítok ki. Az ötletet a bol­tosoktól kaptam. Ugyanis a sü­tőipar nem szállít nekik kiflit és zsömlét, ha a kenyeret tőlem veszik. — Dudellai — A Gyürky-Solymossy kastély A saroktornyos, hagymakupolás (A urkv-Solymossy kastélyt már a filmesek is felfedezték. Kisterenyén forgatták a tévében is bemutatott Mint oldott kéve című film néhány jelenetsorát. A kastélyban az acélgyár történetét bemutató kiállítást nézhetik meg a látogatók. Fotó: Gyurián T. Lemond Dorogháza vezetése? A_ polgármester testületről álmodik 'Hogy holdvilágos éjszakán miről álmodik a lány, azt tud­juk. A polgármesterek álmait általában nem szoktuk forszí­rozni. Álmatlan éjszakáin sokfélét elképzelt mostanában Dorogháza polgármestere. Mert általában is kínos, ha az ember egyedül marad, de föl­öttébb érdekes, ha sorra szál­lingóznak el a munkatársai: egymás után jelentik be le­mondásukat a testületi képvi­selők. Dorogháza vezetőjének. Bakos Albertnek még az is megfordult a fejében, hogy kollektiven lemond az egész testület! Ilyen még nem volt a megyében. — Velem együtt tíztagú volt a testület — kezdi mesélni a tör­ténetet Bakos Albert. — Nem­régiben egyik képviselőnk. Gembiczki József, írásban adta be lemondását, majd Bakos Ist­ván szóban jelezte ugyanezt. Ezek után villámcsapásként ért Mátyássy László levele — ő is lemondott! Negyedik társunk szintén jelezte, csak év végéig marad. (December kilencedikére tes­tületi ülést hívott össze a pol­gármester. A kezdés időpontjá­ban ketten ültek a teremben, a polgármester és a jegyző. Né- hányan még beszállingóztak, de a rendezvényt határozatképte­lenség miatt el kellett napolni.) — Ritkán találkozunk ennyire képtelen helyzettel. Polgármes­ter úr, ön miben látja ennek az okát? Tíztagú volt a testület. — Annyira nem egységes a testület, hogy egyszerűen nem tudunk dönteni! Gondolom, akik lemondtak, megunták az örökös huzavonát: gyakran éjfé­lig ülünk itt, de nem jutunk semmire! Háromszor annyit ülésezünk, mint mások, de nin­csenek döntéseink. A november 19—i ülésünkön hét határozatot hoztunk - ez már egyenesen meglepő! Gond van a szervezeti és működési szabályzatunkkal is. Olyan SZMSZ-t fogadtunk el, ami legtöbb esetben kéthar­mados többséget igényel - ná­lunk ez lehetetlen! — Nem kötözködöm, de meg­kérdezem: hogy érzi magát eb­ben a helyzetben? — Veszélyesnek tartom ezt a szituációt. Mindig jó alvó vol­tam, ezt már csak múlt időben mondhatom. Három hete már álmomban is ez jön elő. 24 je­löltünk volt a választások ide­jén. A sorrendiség szerint a kie­settek közül az első kettő lépne be a képviselők közé, de egy­részt ez sem mehet a végtelen­ségig, másrészt az sem biztos, hogy vállalják. Hét fővel tu­dunk rendeletet alkotni. Ha még ketten hirtelen lemondanak, működésképtelen lesz a testület. Az a furcsa helyzet állhat elő, hogy új választást kell tartani! Gembiczki József lépett visz- sza elsőként. — Miért? — Az utolsó lökést az adta, amikor nemrégiben három kép­viselő bojkottálta a szavazást. Kivonultak a teremből, mint a románok '68-ban a konzultá­ciós tanácskozásról! Mindössze három képviselő­nek van államigazgatási gyakor­lata. A többiek nincsenek tisz­tában ezzel a szférával. Van, aki egyszerűen kijelenti: - Nem szavazok! Dg például a mai na­pig vita tárgya, hogy a jegyző ne vegyen részt az üléseken... Ezek ellen nem tudunk érvelni! Nem tart össze a testület. Egyes tagok úgy gondolják, az ő véleményük szent és sért­hetetlen, és eszükben sincs el­fogadni a másokét. De az is hozzátartozik a képhez, hogy önálló véleménye csak néhány képviselőnek van! — Mire számított az elején? — Akkor még nem lehetett megállapítani, hogy nem jö­vünk ki egymással. Más az, hogy eddig falubeliként ismer­tük egymást, most pedig egy testületben dolgozunk. Meg kell mondanom, hiányzik nálunk a döntésért vállalt felelősség. Ezért aztán a nagyobb horderejű kérdésekről a végtelenségig megy az időhúzás! Én ezt már nem vállalom! Végül újra a polgármesteré a szó: — Megfordult a fejemben, érdemes-e ezt csinálni? Még márciusban azt mondtam, az lesz a vége, hogy kollektiven le kell mondanunk! Egyre köze­lebb kerülök ehhez. Dudellai Ildikó Fotó: Gyurián Tibor Kié lesz a müvésztelep? Egy hete ült össze a megyei vagyonátadó bizottság (VAB) Salgótarjánban, hogy el­döntse, kié legyen a (Szilfai­hoz tartozó) mátraalmási mű­vésztelep? Az eseményre Szuha jegyzője hívta fel a fi­gyelmünket, akit azóta újból megkerestünk, hogy megtud­juk. megszületett-e a döntés? — Sajnos, megszületett...— hangzott a válasz, — Elutasí­tották az igényünket, és a me­gyei önkormányzatnak ítélték a telepet. Amint megkapjuk a határozatot, fellebbezni fo­gunk a döntés ellen! Információink szerint ez volt a VÁB első, igazán rázós ügye, - és rázott is. Egyben ez az első olyan döntésük is, ami után fellebbezés várható. 6 igennel, 4 nemmel és 1 tar­tózkodással nyert a megyei önkormányzat. Az ingatlany- nyilvántartás szerint a telep kezelője a községi közös ta­nács (vb.), ám a tényleges ke­zelő 1985-től a megyei mú­zeumok igazgatósága volt. Egy '85-ös határozat értelmé­ben a vb. átadta a műteremla­kás lakáskezelői jogát a mú­zeumnak. Ennek két hibája volt. Egyrészt nem létezik "lakáskezelői ' jog", másrészt csak papíron történt meg az átadás. A vagyonátadó bizott­ságban volt olyan vélemény, a vb. azért fogalmazott ilyen furcsán, hogy az ingatlan ne csússzon ki ellenszolgáltatás nélkül a kezéből. Az 1991-es vagyonátadó törvény viszont kimondja, ha a tulajdonjog rendezetlen, az kapja meg azt, aki a törvény hatályba lépése­kor a vagyontárgy működte­tője volt. A döntéssel nem zárult le az ügy. A szuhaiak a határozat kézhezvétele után 15 napon belül fellebbezhetnek a Bel­ügyminisztériumhoz. Folyta­tás a megyei bíróságon? — Dudellai — Ha nincs munkás, kesztyű se kell Nyolc éves hagyománya volt már a kesztyűgyártásnak, ami­kor tavaly július elsején - erre alapozva - megalakult a kiste­renyei Zagyvavölgye Kesztyű­készítő Kft. A változó világban a káefté is változtatni kénysze­rült. Egyre kisebb piaca lett a munkavédelmi kesztyűnek, hi­szen ha nincs munkás, kinek a kesztyű? Osztrák bérmunkával kezd­ték az ágyneműk, lepedők, konyharuhák varrását, ma már ez a cég másik arculata. Úgy tű­nik, bejött a vállalkozás. Tóth Károly, a káefté ügyvezető igazgatója úgy nyilatkozott: 1991-ben biztosan átlépik a 100 milliós nyereséget. (d. i.) A macskás minta a sláger. fotó: gyurián

Next

/
Thumbnails
Contents