Új Nógrád, 1991. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-03 / 283. szám
4 LÁTÓHATÁR 1991. december 3., kedd TVélemény Azt olvastam a minap, hogy már a Szovjetunióban is megszakítják a televízióban a filmvetítést vagy a sportközvetítést egy-egy reklám kedvéért. Hiába: a piacot az árú propagandája is nyomon kiséri. Sőt, minél tisztábban érvényesülnek a kereslet-kínálat viszonyai, annál intenzívebb az eladásra szánt cikkek reklámja is. Lehet-e jelenséget szeretni, vagy ellenezni, együtt kell élni vele, mert a gazdasági kibontakozás szükségszerű velejárója. Aligha véletlen, hogy Békés Pál az Ötven perc az irodalomról című tévéműsor vezetője jelen sorok élén idézett aktuálisan átformált szólással fejezte be a legutóbbi adást, mely a téli könyvvásár néhány darabját volt hivatott bemutatni, népszerűsíteni. Én viszont ezt a programot szeretném reklámozni, mert úgy vélem van miért. Annál is inkább mert nagy konkurenciával kellett megbirkóznia: egyidőben sugározták a Twin pears című nyolc részes amerikai krimi második epizódjával. Vajon hányán vállalkoztak rá, hogy feladják a gyilkosság körüli izgalmakat néhány komolyabb irodalmat - köztük rangot is - képviselő mű, illetve írója kedvéért. Pedig igazán megérte végignézni Békés „csakazértis” karakterű műsorát. — „Ha már - egyebek közt - a reklámok korában élünk, akkor nosza igazodjunk is hozzá” - gondolhatta a találékony műsorvezető, amikor kollégáival kifogni próbálta a szelet a vitorlából. Úgy döntöttek, hogy kultúrát, - uram bocsá: szépirodalmat - fognak reklámozni. S nemcsak úgy egyszerűen - ahoKíváncsiskodó Nem közérdekű! Rovatunk legutóbbi kérdése: mi újság a salgótarjáni maszek antikvárium ügyében? — A kérelmet első fokon elutasítottuk — válaszolt Kenyeres István, a tarjáni városháza műszaki osztályvezetője —, az okok a kérelmezőnek küldött határozatban olvashatók. A dolog egyébként szerintem nem közérdekű, legfeljebb a tanulságai azok. A következő kérdést a Budapesti út 40, 46, 48, 52, 54 lakói tették fel: miért alkalmazza a Síküveggyár — mint hőszolgáltató — a Nógrád- hőre vonatkozó hő- és rendelkezésre állási díjakat, amikor se lerobbant fűtőműve, se 4 kilométeres vezetékhálózata nincs? Kívülről nézve a M.J. kórház impozáns épület. A napnak feszülő szárnyak, megannyi nagy ablakával, nyolc emeletével a város egyik látványossága. Kár, hogy az új SZTK-val együtt már tegnap kinőtte magát. Ami a közintézményeket illeti ebben a városban csak a párt épületek tartottak lépést az elvtársak elvtársaival. Ebben is hasonlítottak az izmusok egymásra. Jaj annak a pártnak, amely a palotákkal kezdi! Figyelmeztetett egy porosz junker báró, aki Hitler bizalmasa volt. Sajnos az utóbbi rendszer sem tanult belőle. Az üres irka-firkáknak, dagályos semmit-mondó jelentéseknek, rangos irodákat építettek. Aztán jöttek a koloniálok, barokk fotelek, a szőnyeg csodák, bidés fürdők az igazgatói irodák mellé. A repi nem fogyott ki, mert a könyvelők voltak korunk legnagyobb alkimistái. A seprűt, a szappant, a kekszet átváltoztatták pálinkává, ha kellett ajándékba. • • „Önreklámmal dicsérd a napot!” gyan a televízióban szokásos - bemutatnak néhány árusításra váró, frissiben megjelent könyvet, hanem a szó szoros értelmében egy-egy reklámfilmet is készítenek hozzá azzal a mottóval, hogy egy új könyvre úgyis, csak ebben a műsorban jut any- nyi figyelem, mint egy öblítőszerre. íme néhány példa. Egy bekötött szemű hölgy különböző nagyságú köteteket tapogatva felkiált: A gondolatnak súlya van! és kiemeli Závoda Pál Kulákprés című, Tótkomlósról szóló szociográfiáját. Az autótolvaj, miközben összeszedi a gépkocsiban fellelhető értékeket, boldogan konstatálja, - mert nemcsak kenyérrel él az ember-, hogy rátalál elsőkötetes prózaíró Szitányi György A roncs című regényére. Nem kevésbé volt szellemes Fábri Péter Bámészkodásaim könyvé-nek bemutatása sem. a „van ami összeköt” szlogennel kísérve. A sajnos már klasszikus Szent- kuthy Miklós reklámozásához tekintélytiszteletből szabódva nyúltak a szerkesztők, de végül is, úgy találták, hogy „a jó bornak is kell cégér” s a portást az olvasásért elmarasztaló főnök belelapozván a megidézett író Barokk Róbert című könyvébe, nem átallja kijelenteni: egyszerűen hihetetlen. A reklámok között volt persze más is Békés műsorában. Színes riportok, érdekes beszélgetések írókkal az irodalomról. Egyebek közt megtudhattuk, hogy a Liget Műhely Levendel Júlia szerkesztésében megjelentetett egy Verses öröknaptár-t, amely szerint minden napra jut az olvasónak egy lírai élmény a magyar költészet kimeríthetetlen kincsestárából. A kötet érdekessége, hogy a versekhez pályatársak, kritikusok írtak néhány mondatos megjegyzést. Balassa Péter például Csokonai kapcsán annak adott hangot, hogy micsoda nagyszerű dolog úgy magyarként élni, hogy van egy Vitéz Mihályunk, egy Petőfink, egy József Attilánk. Ő ugyan nem említette, de nyugodtan hozzátehetjük, - már egy másik benyomástól is vezéreltetve -: van egy Pilinszky Jánosunk is. Ez igazolódott abból az emlékműsorból, melyet Kráter címmel sugárzott a tévé a költő születésének hetvenedik évfordulóján, felidézve egy 1989 őszi londoni irodalmi est részleteit, ahol Pilinszky már csak hangszalagról szerepelhetett. Sajnos ma már az akkori magyar közreműködő Nemes Nagy Ágnes sincs már közöttünk. Nem így, a most hetvenöt éves Csorba Győző, aki szintén a múlt héten szerepelt a képernyőn Visszanézés címmel. Csak sajnálhatjuk, hogy nyelvi elszigeteltségünk okán egyikőjük sem olyan ismert a világban, mint értékeit szerint lehetnének, ha mondjuk angolszásznak születnek. De ahol a magyar beszéd megértetik, ott változatlanul a míves szöveg, a sokat mondó gondolat a legjobb reklámhordozó, s ezzel a világárt sem akarom utólag megkérdőjelezni Békés Pál fentebb méltatott karakán vállalkozását.- csongrády Hogyan lehet fegyverünk? Ki, mit, mikor, hol kérhet? (FEB)A kormány a 115/1991. számú rendeletében újraszabályozta a lőfegyverek és lőszerek tartásának, kereskedelmének és gyártásának általános szabályait. a rendelkezés kimondja, hogy hatástalanított, muzeális, vagy olyan fegyvereket, amelyekhez már nem kapható lőszer - bárki engedély nélkül is tarthat magánál. Nincs szükség fegyvertartási engedélyre azokhoz a légfegyverekhez sem, amelyek 7,5 joule-lal, vagy annál kisebb erővel lövik ki a lövedéket. Ez a lehetőség nem vonatkozik a 18 évnél fiatalabbakra és a már szándékos bűn- cselekményért elítélt, büntetett előéletű személyekre. Engedélyhez kötötte a kormány a gáz- és riasztó fegyverek tartását, de kimondja a rendelet, hogy az engedély minden indoklás nélkül megadható mindazoknak, akik megfelelnek a fegyvertartás előírásainak és vállalják a használatra vonatkozó általános szabályok betartását. Az engedélyhez azonban vizsgát kell tenni fegyverismeretből és bizonyos egészségügyi alkalmassági követelményeknek is meg kell felelni. A fegyvert meg kell vizsgáltatni a Magyar Kézilőfegyver Vizsgáló Hivatalnál, vagy a fegyvergyárban. Vadász- és sportcélú fegyver- tartás esetén a vadásztársaság illetve a sportegyesület igazolását kell mellékelni a fegyvertartási engedély-kérelemhez. Újdonsága a kormányrendeletnek, hogy az önvédelmi fegyverek - pisztolyok - viselésének engedélyét ezentúl sokkal nehezebb lesz megszerezni, mint korábban volt. Restaurálás A Csontváry képeket eddig csak gyors, apró kozmetikázások érték. Ez az első alkalom, hogy egy nagyszabású, állag megóvó munkán esnek keresztül. A kollekció restaurálása több mint egy évet vesz igénybe, hiszen igen nagy méretű képek is vannak a gyűjteményben. A magyar kulturális minisztérium és a holland kormány támogatásával elkezdett munkát egy európai bemutató körúttal fejezik majd be. A restaurálást a Janus Pannonius Múzeum szakemberei végzik. Visszhang Ne teremtsünk igazságot újabb igazságtalanság árán! Az utóbbi napokban több cikk jelent meg az Új Nógrád- ban, amelyekben Balassagyarmat kéri’a megyeszékhely visz- szahelyezését. Elolvasva ezeket az írásokat, néhány gondolatot én is papírra vetek. Pártatlanságom bizonyítására hadd említsem meg, hogy soha pártnak tagja nem voltam; Nógrád megyében mindössze öt éve élek, s az esetleges megyeszékhely változás egzisztenciálisan nem érint. A megyeszékhelyek a történelem folyamán változnak. Például Szabolcs megye székhelye 1876-ig Nagykálló (Kálló) volt. Mégsem merült fel senkiben, hogy a jelenleg néhány ezer lakosú Nagykálló visszakövetelje a több mint százezres Nyíregyházától a megyeszékhelyi rangot. Nógrád megye területe, székhelye is többször változott az idők folyamán. Balassagyarmat 1790- 1950-ig volt megyeszékhely. Ha ezt vesszük alapul, Salgótarjánnak még 119 éve van hátra. Ha esetleg a megye többi városát is a „forgóba” vesszük, akkor 759 év múlva következik ismét Balassagyarmat. Leíratott az újságban, hogy válságövezet nem alkalmas megyeszékhelynek. A balassagyarmatiak talán úgy gondolják. hogy ez a válság évtizedekig eltart. Ennyire nem bíznak a kormány politikájában? Pedig a kormány már a jövő évtől fellendülést ígér, ami néhány év alatt reméljük Salgótarjánig is eljut. Egyszóval a válságövezet hamarosan megszűnik. Balassagyarmat csak ne nagyon emlegesse, hogy ott jobb a gazdasági helyzet, mert ha megye- székhely lenne és odatelepülne néhány ezer - nagyrészt szakképzetlen - ember, igencsak megnőnének a gondjai. Az MSZMP kongresszus ügyében minket, átlagembereket senki sem kérdezett, mint ahogy más pártgyűlések ügyében sem. A demokrácia értelmezése szerint minden alkotmányos párt olt és annyi gyűlési tart, amennyire pénze van. Balassagyarmat Trianon után teljesen a határra (kis részével a határon túlra) került. Közlekedési központnak nem mondanám. Mivel a megye dombos terület, ahol áthághatatlan közlekedési akadályok nincsenek, így a közlekedés Salgótarján irányába is egyszerű. A vasúti fővonal sokkal inkább Salgótarjánon megy keresztül, amely közúti és vasúti határátkelőhely. Salgótarján természeti környezete az országban az egyik legszebb, amiben még sok kihasználatlan lehetőség rejlik. Balassagyarmat gyakorlatilag sík vidéken fekszik, s az Ipoly közelsége ezt nem kompenzálja egyrészt, mert kis folyó, másrészt határfolyó. Az újságcikkben említett közigazgatás decentralizálása megyei szinten csak igen kis részben oldható meg. Addig, míg az országos intézmények mind Budapesten vannak, ez lesz a modell vidéken is. Talán bonyolítaná is a helyzetet, ha a megyei szintű intézmények más-más városban lennének. Egy-két kivétel természetesen lehetséges. A szellemi tőke tekintetében hogyan is áll a helyzet? Az 50- es években Balassagyarmatról az értelmiség nagy része elvándorolt, mivel ott érvényesülési lehetőségei korlátozottak voltak. Salgótarjánban, főleg az utóbbi évtizedben jelentős szellemi kapacitás halmozódott fel, de ennek döntő többsége nem kapcsolódik bele a napi politikába. Ha a balassagyarmati értelmiség a megye ügyeiben szellemiségét mozgósítani kívánja, megteheti, s akár át is települhet Salgótarjánba. Az. hogy melyik város hány nagy embert adott, bizonyos mértékig a város mértékével, fennállási idejével is összefügg. Balassagyarmat, mint egykori megyeszékhely vonzotta a környékbeli nagyembereket. Salgótarján a kialakuló iparával a nincstelen, megélhetést kereső proletár számára jelentett vonzást. Az említett demográfiai adatok szerintem nem arra utalnak, hogy Balassagyarmaton több gyermek született az elmúlt 40 évben. Talán a lakosság számarányához képest nagyobb az ott tanuló, bentlakó diákok létszáma, amely egy ilyen statisztikában eltolódást okozhat. Igaz, Salgótarján túlfejlesztett város, ami anyagiak belepum- pálásával, politikai döntések alapján valósult meg, de neve összeforrott Nógrád megyével. Kiépültek az intézmények, megvalósultak a tárgyi és személyi feltételek. Ezek átköltöztetése rengeteg felesleges pénz kidobálásával járna. Salgótarjánban pedig itt maradnának a megürült épületek az alkalmazottakkal. Mint ahogy kollektive bűnös nép nincs, Salgótarján város lakosságának döntő többsége sem tehető a történtekért felelőssé, különösen azok nem. akik még nem, vagy máshol éltek. Akármilyen indítékkal is fejlesztették Salgótarjánt és akármennyibe is került, jelenleg egy modern nagy város képét mutatja. Akik ismerték a régi Salgótarjánt. azok méginkább értékelik a nyomortanyák helyén épült várost. Ez a felhalmozott nemzeti érték itt a megyében van, és marad. Természetesen Balassagyarmat fejlesztéséhez is lehetőséget kell adni. Nem látnám célszerűnek, hogy az egyszer elkövetett igazságtalanságot újabb igazságtalanság árán orvosolják. Dr. Gyurkó György érsebész főorvos, Salgótarján Nyolc hét az egészségügy közelségében A látszat csal Mondhatja az olvasó, hogy minek ez a kitérő. Azért, hogy érzékeltetni lehessen mi minden hiányzik a látványos kórházból. Viseltesek az ágyneműk, a berendezések. A baleseti sebészetről beszélve, botrányosak az egészségügyi blokkok. A wc-ből rég leszerelték a piszoárt. Törölközőt tettek a kézmosó mellé, de inkább csak bosszantásul, mert a víz nem folyik. A karbantartók nagy méltósággal lógatják a kezükben az adó-vevő rádiókat, de egy hét kell ahhoz, hogy a 25-ös kórteremben megjavítsák a melegvíz csapot. Ha gyanútlanul megnyitották, elöntötte a padlót. Ha nem látnám fityegni a karbantartók cégérét a rádiót, nem venném észre a fürdőben a tönkremenőben lévő betegszállító bicikliket, amelyek már talán a ferencz józsefi időkben is szolgáltak. Néha férni sem lehet tőlük, a zuhanyozó fülkét úgy kell megszabadítani tőlük, meg az itt tárolt lomoktól. Némelyik takarítónő be sem téved ide. Papírral kell körül rakni a wc ülőkét, inert néha ez is hiányzik. Eltörik a rideg műanyag s meztelenül ásít a fajansz kübli. A tévében látom a korszerű emelőszerkezetes ágyakat. Nem kell műtős, a nővér egydül mozgatja a beteget egészen a műtőasztalig. A sebészetek „gyártják” a láb nélküli pácienseket. Jó aki mankózni tud. Aki nem, az alig tud tenni valamit önmagáért. Az ágytál, amitől a legtöbb férfi beteg irtózik, nem szalonképes, a mosdóvizet helybe kell hozni. Olyan guruló szerkezetek kellenének, amit az egyik két lábra csonkolt beteg beutalása esetén magával hoz. Ennek az ülése le és fel mozgatható, s mindenkor eltudja látni önmagát. Nem nagy dolgok ezek, de látom, évek óta nem gondol rá senki. Két évvel ezelőtt is így volt, 15 évvel ezelőtt is hasonló volt a kép. Mikor mindezeket elmondom, a bevonuló társaimat figyelmeztetem. A pénztelenség az életünket régóta kisérő tehetetlenség, még vagy 15 évig semmi megoldást nem kínál. A rehabilitáció, stílusosan a kórház nyugalmas barakkja. Még az orvosok is beszélnek a beteggel. Kérem én ezt nemcsak állítom, ez igaz. A főorvosnő vidáman társalog, mintha régi jó ismerősök lennénk. Nem is titkolom, hogy jól esik a stílus váltás a halálkomoly sebészet után. Hivatása jó képviselője, mert pártfogásába veszi a sebészeket.- Ok ilyenek, ezért rendesek - talán foglalkozási ártalom.A 70-es évek találmánya nálunk is a rehabilitáció. Van tornáztatás, elektromos kezelés, s még sok minden más. Itt tanítják a műlábasakat, a mankósokat. Az épület már kész volt, amikor ez a részleg itt rendelkezett be. Valahogy gombhoz készült a kabát. A vizes egészségügyi blokk nem mankósoknak, tolókocsisoknak, agyvérzéses betegeknek épült. Áz elavultság árát^ a nővéreken kell megvenni. Ok segítik lukas ülésű tolókocsira a járni nem tudó beteget, tolják a zuhany alá, s ha olyan dolga van a betegnek az ülés alá vödör kerül. Jó ha ép a beteg keze ..., mert ha nem ... nem folytatom. Ki hinné az impozáns épületet látván, mi hogyan zajlik belülről. Kár, hogy egy főorvos sokára jut még oda, hogy kijelenthesse: ilyen és ilyen primitív körülmények között nem lehet dolgozni, beteget megalázni. Két ajtót kellene nagyobbra cserélni, s lebontani a wc-ben lévő csiki-csuki közfalakat. Erre itt volnának képesített emberek is. Csak parancsra nincs képesítve senki emberfia immáron 20 éve. Erre mondják nem a külcsín számít, inkább a belbecs. Az ósdi, elavult berendezések megkeserítik az itt dolgozók munkáját, a betegről nem is beszélve. A négykerekű kocsi amin a pácienseket tolják, nem arra megy amerre szeretnék, hanem amerre a kocsi akarja. A tengelyek olajozására sem telik, s az öntolós biciklik kezélője is régen „szabadságon” van, ha ugyan volt valaha is megbízott karbantartó. Dologi témák ezek. nem az orvosok asztala. Hogy ki lenne a bába arra nem derül fény. Gulyás Ernő (Folytatjuk)
