Új Nógrád, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-30 / 281. szám

1991. november 30., szombat MŰVÉSZET ÉS TÁRSADALOM 7 Hazajött Alapi, a gitárkirály Fele kitol Zentai Annáig • • Örökös tagok az Operett Színházban is Januárban újra útnak indulok Az idén először a Fővárosi Operettszínház is örökös tago­kat avat. Kimagasló művészi teljesítményért, a műfaj el- és megismertetéséért, s a színház érdekében végzett eredményes munkáért ítéli oda az erre illeté­kes kuratórium az elismerő cí­met a társulat arra érdemes tag­jainak. A döntés már megszületett, s e szerint jeles kvintett nyitja az örökös tagok sorát: Feleki Ka­mill, Németh Marika. Petress Zsuzsa, Rátonyi Róbert és Zen- tai Anna. Talán nem véletlen, hogy valamennyien emlékeze­tes. nagy alakítást nyújtottak minden idők legnagyobb ma­gyar sikerdarabjában, a Csár­dáskirálynőben. Edit nagy fogadalmat tett. Számára a férfiak meghaltak. Elege lelt belőlük. Az a három év. ami a válásával és a va­gyonmegosztással telt el. telje­sen kiborította. Örült, hogy végre megszabadult férjétől és annak bűbájos édesanyjától. Akkor lássa őket, amikor a hála közepét! Meg azt a kopa­szodó szomszédot is aki látha­tóan örült, ha összetalálkoztak. Nem!- A három lépés távolságot megtartom: fogadta meg újból. Gyula a kopaszodó szomszéd semmilyen fogadalmat nem tett. Először rácsodálkozott Edit formás alakjára, majd örült, ha véletlenül a folyosón, vagy a liftben összetalálkoztak. Igye­kezett mindig pár szót váltani az asszonnyal, aki észrevehetően tartózkodóan fogadta. Hősünk egyszer csak azt vette észre, hogy veszélyesen sokat gondol szomszédasszonyára. Gyula egy malomnak volt a főkönyvelője, igazi számszaki kukac. Munka után pecázni járt. vagy öreg Trabantját bütykölte. Nem volt szoknyabolond, szá­mára egy kapcsolat sokat jelen­tett. Jelentette azt, hogy tartozik valakihez, akivel szívesen ment Bánkra horgászni, akinek megmutathatta főzési tudomá­nyát, és aki nem mosolygott azon, hogy vasárnap temp­lomba jár. Gyula ugyanis papnak ké­szült. csak a szemináriumi idő­szakban jött egy lány. aztán vége lett az egésznek. Maradt a könyvelés, és a halak. Most meg ez az Edit! Jó lenne az egészre nem gondolni. Jó lenne, de egyre nehezebb. Egy nap Gyula a főmolnárra! ment ki csukázni. A főmolnár­ról tudni kell, hogy minden háj­jal megkent vén zsivány. Az öreg észrevette, hogy társát va­lami bántja. Addig addig kér­dezgette őt. amíg el nem me­sélte szíve bánatát. Pödört egyet a vén molnár ősz bajuszán, majd huncutul megjegyezte:- Szóval szerelmes az úr! No nincs abban semmi! Mikor én ilyen idős voltam én sem a fejem után mentem. Majd teszünk va­lamit az úrért, hogy bebújjon a kényes asszonyszemély az ágyába. Gyula már bánta, hogy elme­sélte. de azt is tudta, az öreg amit megígér abból nem enged. Este mikor a háza előtt kitette őt az autóból, csak annyit mon­dott:- Kösz a fuvart, még meghá­lálom! Másnap a munka végeztével a Trabantnál várta az öreg mol­nár.- Hoztam valamit annak a kényes dámának! Most együtt Az immár kilencedik évtize­dében járó Feleki Kálmán Imre klasszikus operettjében Miska­ként számlálhatatlanul sok fer­geteges sikerű előadásban lépett közönség elé. Rátonyi négy kontinensen, tíz nyelven, több mint 1.300-szor volt Bóni gróf. utóbb pedig — Feleki örökébe lépve - Miska is...A három „örökös" művésznő szintén sok-sok Csárdáskirálynő-elő- adás sikerkovácsa volt, de ter­mészetesen a zenés műfaj szá­mos más klasszikus darabjában is kimagasló művészi teljesít­ményt nyújtott. Az öt örökös tag „beiktatá­sára" várhatóan a karácsonyi ünnepek előtt kerül sor. Sz.M. megyünk haza. Gyula most már őszintén kí­váncsi volt arra, mit tervez az öreg. Amikor hazaértek, a vén csibész, egy hosszú üveget vett ki a táskájából. Az üvegen négy szürke egér volt, olyan, amilyen száz számra akadt a malomban.- Úgy nézd meg fiam, hogy ezek fogják kikaparni neked a gesztenyét! Azzal szép csöndben kiment a folyosóra, és megállt Edit aj­taja előtt. Egy rövidet csenge­tett, és mivel senki nem nyitott ajtót egy csavarhúzóval alul résnyire megfeszítette az ajtót, és a nyíláson beengedte az ege­reket. Gyorsan elköszönt barát­jától. és bajusza alatt moso­lyogva elindult haza. Gyula nem hitt az egészben. Hét óra felé hallotta ugyan, hogy meg­jön az asszony, de sok zaj nem szivárgott át a szomszédból. Ta­lán már tíz óra is elvolt, amikor egyszer csak hatalmas sikolyt hallott a falon túlról. Rohant az ajtóhoz, kinyitotta. Szinte bee­sett a szomszédasszony, akin csak egy bugyi és egy kombiné volt. Arcán rémület, valami szörnyekről beszélt. Gyula hir­telen a pizsamakabátját adta az asszonyra. Utána terepszemlét tartott a szomszéd lakásban. Edit addig nála várakozott, és várta az eredményt.- Editke nincsenek ott szőr-'' nyék. csak néhány egér. Nem bántja az csak az alvó embert. füllentette. Az asszony teljesen kétségbe esett. Hová menjen aludni? Gyula gyorsan kapcsolt és leültette. Konyakkal kínálta, hogy visszatérjen az asszonyba a bátorság. Edit hálásan kor­tyolta az italt, nem kellett bíz­tatni. Amikor a TV híradó har­madik kiadásának is vége lett, az üveg üres lett. Elszállt a fél­elme Editnek és a konyak hatá­sára beszédessé vált. Egy kicsit tiltakozott amikor a kedves szomszéd felajánlotta, hogy aludjon ott. Nagy az a heverő és ha nem bízik benne, Gyula elal­szik a fürdőkádban is. Na ezt már Edit nem vette a szívére a konyaktól kissé bódul­tán elfogadta a felkínált heve- rőt. Arról, hogy mi történt az éj­szaka nem szólnak mendemon­dák. Egy viszont biztos: másnap reggel hosszú csókkal búcsúzott a fiatalasszony Gyulától. Hetekbe telt míg kipusztultak az egerek a szomszédból. Edit addig pendlizett a lakása és Gyula ágya között. Egy vasárnap reggel Edit ko­rábban ébredt mint Gyula. A te­levízióban éppen a Tom és Jerry rajzfilmet játszották. Az ébredő Gyulát egy kedves puszi térí­tette magához.- Figyeld már szívem, nem tündén az a kis egér?! Soós Géza Pataky Attila, az Edda együt­tes mindenható ura nem kertelt, mikor gitárosát kellett bemutat­nia: „hölgyeim és uraim, Ma­gyarországon ma a leggyorsabb és a legjobb egy salgótarjáni srác, Alapi István!” Az esz­tendő első felében azonban ki- sebb-nagyobb megrázkódtatást élt át a közkedvelt rockbanda. Külföldre távozott két gitárosa. Több mint fél év eltelt azóta. Alapi István a napokban haza­tért. — Kezdjük a legelején. Fu­tott az Edda szekere, a csapat megbecsült tagjai voltatok, mégis távoztatok. Miért? —- Az egész úgy indult, hogy nekünk (Pető Gáborral, a basszusgitárossal) felajánlották kanadai ismerősök, hogy csinál­junk odakinn egy zenekart, mert nekik minden kapcsolatuk megvan ahhoz, hogy az műkö­dőképes legyen. Elgondolkod­tunk ezen az ajánlaton. És nem a pénz miatt. Mert tudtuk, ez nem az az eset, amikor Michael Jackson ajánl szerződést, s tu­dod, hogy vagyonokat fogsz ke­resni. — Teliéit úgy döntöttetek, hogy megpróbáljátok. — Kételkedtünk abban, hogy rosszabbak vagyunk mint a kintiek. Főleg, mert néhány­szor játszottunk külföldön az Eddával, találkoztunk külföldi zenészekkel, s egyáltalán nem voltunk elájulva tőlük. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy ha bekerülünk egy ilyen közegbe, mit tudunk kihozni magunkból. Én nem voltam itthon sztár! — Az Edda is próbálkozott Nyugaton, Pataky is kacérko­dott még Amerikával is . . . — ... Az az igazság, hogy Attila nem rajongott a külföldi fellépésekért. A legfőbb oka, hogy ő itthon már nagyon hosz- szú ideje nagy sztár és amikor kimegy, ott nem az. Neki ezt már nehéz elviselni. Nekem vi­szont el lehet, mert én nem vol­tam sztár. Egyszerűen Pataky Attila gitárosa. —- Ennyi? — Nálunk az énekesek a sztárok. Mert ez egy szöveg­centrikus ország. A dalok ki­lencven százalékát a szövegről ismerik meg a hallgatók. Ná­lunk amolyan nevelő szerepe van a nótáknak. Ez kifejezetten magyar sajátosság, ilyen a vilá­gon sehol máshol nincs. A ze­nekarnak nevelő bácsinak kell lennie. Ezért kíséri nagyobb fi­gyelem az énekeseket: az ő szá­jukból hangzik el az ige. Ez nem baj, de ez van! Sokszor csináltam próbaképp az Eddá­ban. hogy eljátszottam a legis­mertebb dalok gitárrészét, ének nélkül. Nem akarok senkit elke­seríteni, de a legejjjidensebb slá­gereket sem ismérték fel a ra­jongók! A kör közepén állok, a Minden sarkon, amiért verik a mellüket. Hogyha mocskos ré­szegen. éjjel egykor megrug­dossák őket és rájuk ordítanak, akkor ők ezeket eléneklik. A szöveget! Ezért van igaza Atti­lának, hogy mindegy ki játszik az Eddában, a lényeg, hogy ő ott van. Nem tudják, ki vagy? — A szakma vagy a publi­kum zeneértőbb része azért másképp vélekedik erről. — Persze. De a vájtfülűek vannak öten, a többiek meg öt­százezren. Ide illő példa: a Pető Gabit egy alföldi városban rendszeresen Slamónak szólí­totta egy kiscsaj. Pedig Slarnó soha nem basszusozott, Gabi meg nem kopasz! Hozzám is hozták a régi, Csillag Endrés fo­tót. s mondták. írd alá Csuka. Na, erre mit mondjak? Ennyire fontos, hogy ki gitározik, ki basszusozik. De mindezek elle­nére az Eddában töltött négy és fél év így is nagyon fontos az életemben, zenei pályámon. — Ettől függetlenül cser­benhagytátok az együttest, ahogy erről Pataky nyilatkozott. Bejelentés nélkül, egyik napról a másikra leléptetek . . . '— ... Ez csak a szokásos porhintés! Megcsináltuk a Szél­vihar lemezt, majd rá egy-két hétre bejelentettük Attilának, hogy kilépünk a bandából és külföldre megyünk. — Nem is próbált mara­dásra bírni benneteket a főnök? — Látta rajtunk, hogy nincs esély rá. Amolyan most vagy soha állapotban voltunk. Persze, választhattam volna a könnyebb megoldást: játszhattam volna az Eddában, amíg a zenekar léte­zik. Aztán gondolkodhattam volna azon. utána mit csináljak, amiből megélünk, a családom­mal. Mert ma nem tudsz annyit összezenélni, hogy nyugodt öregkorod legyen. Felettébb szomorú dolog ez. Meg lehet nézni a tényeket. A Lokomotív GT-ből Somlónak Norvégiában kell vendéglátóznia. Karácsony János meg Szentendrén nevel disznókat. Tudod valahol ez a zenészek perspektívája itthon. Magyarországon. Az ott egy más világ — Tehát kimentetek Kana­dába. Hogyan éhetek, milyen, zenekart alapítottatok ? — Torontóban béreltünk la­kást, s egy hónap alatt összeállt a csapat. Pető Gabi basszuso­zott, Laci, a bátyja dobolt, jó­magam gitároztam, s egy Rick Labrie nevű srác énekelt. — Vele, hogy ismerkedtetek meg? — O tősgyökeres kanadai, huszonhat éves. Jártunk egy klubban, ahol éppen ők játszot­tak, az volt az utolsó bulijuk. A Yes, a Rush nótáit játszották, s nagyon jó volt a fiú. Elkezdtünk együtt próbálni, nagyon tetszett neki a zene. beszállt. Minden jól alakult, még menedzserünk is lett, nem is akárki. — Kíváncsian hallgatom . . . — Nick Panaseikonak hív­ják ezt a hetven év körüli urat. Róla annyit kell tudni, hogy an­nakidején a Nazareth és a Kiss együtteseket is ő vitte fel a csúcsra. Például ő találta ki. hogy a Kiss tagjai fessék ki az arcukat. — Hogyan■ hozta az élet, hogy összetalálkoztatok? — Egy volt country énekes barátunk bemutatott neki. Pana- seiko meghallgatta a műsorun­kat, s azt mondta, hogy oké. Fo­tókat készíttetett a bandáról, meg ismertetőket, demó anya­got. vagyis mindazt, amivel el lehet indulni. — Mennyi pénzt kért a me­nedzselésért? — Semmit. Ott úgy megy, hogy ő igazgatja az utunkat, vállalja, hogy bevisz egy cég­hez. s ha megvan a lemezszer­ződés. beindul a dolog, akkor mindenből huszonöt százalék az övé. Addig egyetlen fillér sem. — Milyen műsort állítottatok össze? — Komplett, másfél órás koncertanyagot készítettünk, ti­zenhat nótával. Gitárra épülő rockzene. Valamennyi dalt én írtam. Három hónap után azon­ban megfeneklett a zenekar. — Csak nem összevesztetek? Közbeszólt az asszony — Ááá. ennél sokkal érde­kesebb a történet. Az énekes fiú profi bili iáid játékos.Torontó mellett lévő. körülbelül Tarján nagyságnyi, vagyis ottani mér­tékkel nézve kisvárosban ját­szott egy klubban, este nyolctól. Neki ez egy jó állás. A felesége terhes lett. És az asszony bele­szólt a férj dolgaiba. Megtiltotta neki a zenélést. Mert mi lesz akkor, ha turnézunk, s ő nem látja az urát? És a fiú bedőlt neki, mi meg majd megőrül­tünk. O azonban inkább a go­lyókat lökdösi, aztán megiszik egy-két sört, megnézi a base­ball meccset, aztán lefekszik. Kár érte, mert nagyon tehetsé­ges a srác. — Gondolom kerestetek új énekest. — Meg kell vallani, ott sincs sok jó énekes. A különböző szaklapokban hirdeti magát ezer. Mikor bejönnek úgy vi­selkednek, mintha ők lennének lan Gillan. Mehallgattunk vagy harminc fickót, de egyik sem volt megfelelő. Panaseiko mondta, hogy mindenképpen szerezzünk énekest, s akkor je­lentkezzünk nála ismét. Közel a tűzhöz — Vagyis végétért a dal. — Úgy döntöttünk, hogy mindenki megy a maga útján. Gábor a barátnőjével él, de­cember végére várják a kisba­bát. Laciról mostanság nem tu­dok semmit. — És mi lett veled? — Készítettem tizenkét dal­ból álló. instrumentális anyagot. Mindenféle stílust gitározok rajta, a rocktól kezdve a funkyn át a jazzig. Megkaptam mintegy kétszáz ügynökség címét, ezek közül elküldtem huszonhét helyre a produkciómat. — Kanadai cégekhez? — Nem. nem. Az ottani ze nei élet messze elmarad az USA-tól. New Yorkba három helyre küldtem el, a többit pe­dig Los Angelesbe. Kaliforniá­ban van a zenei központ. Nem véletlen, hogy a mai kanadai sztárok, mint például Bryan Adams, mind Amerikában fu­tottak be. — Milyen visszajelzést kap­tál az ügynökségektől? — Néhány Los Angeles-i iroda már hívott. Oda kell men­nem, olt kell élnem, magyarul közel kell lenni a tűzhöz. Más­képp ez nem megy. Naponta próbálkoznak százak és százak hozzám hasonlóan. Hihetetlenül nagy és hangos odakinn a zenei élet. Csak Los Angelesben százhat vannégy szuperminő­ségű hangstúdió van ... — És miből éltél, honnan volt pénzed? — Stúdióztam. Rengeteg együttes hirdeti magát az újsá­gokban. részletesen meg lehet tudni, milyen munkálatokra ke­resnek ilyen vagy olyan hang­szeres embert. Érdekesség, hogy egyetlen rockzenekarral sem dolgoztam! Még csak fehé­rekkel sem! Csupa néger ban­dával muzsikáltam. — Miképpen ment ez? — Az egyik jamaicai funky-banda például azért kere­sett gitárost a lemezfelvételek­hez. mert az övéké éppen kábí­tószer elvonón volt. Élmentem próbálni, megmondták mit kell csinálnom, aztán én azt felját­szottam. — Jól lehet ezzel keresni? — Ááá, nem nagyon. Órára fizetnek. Például harminc dol­lárt egy óráért. A jamaicaiak százötven dollárt adtak három nóta feljátszásáért. Azonban óriási élmény volt ilyen zené­szekkel játszani. — Mikor utazol vissza? — Csak januárban. De való­színűleg viszem a feleségem és a két és féléves kislányom is. Most néhány magánjellegű dol­gomat intézem Magyarorszá­gon. meg találkozom a zenész barátaimmal. —- Mit szeretné! elérni oda­kinn? Mi az a csúcs, ameddig eljuthatsz, amivel elégedett len­nél? — Zenészként élni Ameri­kában. Ez a cél. Ebben minden benne van. — Szólóban vagy együttes­ben gondolkodsz? — Ezt most nem tudom megmondani. Rengeteg lehető­ség van. gyakorlatilag bármi le­het. — Több mint hat hónapot töltöttél kinn. életközeiben élted meg az eseményeket., Mi kell ott a sikerhez, vagy ami oda vezet­het? i Más ment aid ás szükséges — Végtelen nagy önbiza­lom! Magyarországon azt tanít­ják. ebben nőttünk fel. hogy le­gyünk szerények, mértéktar­tóak. Olt ha ilyen vagy. min­denki a fejedre tojik! Azt mond­ják, ki vagy te. ha még magad­ban sem hiszel?! Tisztában kell lenned azzal, hogy mit tudsz! Ehhez teljesen el kell felejteni a magyar mentalitást. Önbizalom, rámenősség, akarat és hatalmas hit kell. Semmi sem lehetetlen, ha jó vagy. Harminc éves va­gyok, bizonyíthatok. — Vagyis a magyar zené­szeknek igenis van keresnivaló­juk Nyugaton? — Nagyon sok magyar ze­nészt ismerek. Állítom, hogy jónéhányan különösebb erőfe­szítés nélkül lehetnének sikere­sek odakinn is. Ott is emberek élnek, nem istenek. Ha jó vagy abban. amit csinálsz, előbb-utóbb befutsz. Hinni kell ebben! Mint. ahoay én. SZILÁGYI NORBERT Mai palóc mesék Edit és Jerry

Next

/
Thumbnails
Contents