Új Nógrád, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-29 / 280. szám
4 LÁTÓHATÁR 1991. november 29., péntek Zsaruiskola Gyilkosság a műteremben Rejtvénypályázatunk november 8-án közölt alaptörténete a következő volt: Talon Béla híres fotóművész gyakran készít fiatal lányokról aktfotókat. Ágnes a felesége nem örül ennek, de hogy férje sikeres ember legyen, inkább belenyugszik. Éva a 17 éves csinos fotómodell, szerelmi viszonyt kezd a művésszel. Kapcsolatukat nem nézi jó szemmel a másik fotómodell. Teri. aki titokban leskelődik utánuk. Sőt az egyik alkalommal rájuk is nyitott, amikor éppen csókolóz- tak. Teri bosszúból elmondta ezt Éva apjának, aki igencsak meglepődött a történteken. Időközben Ágnes is tudomást szerzett férje és Éva kapcsolatáról. Este csúnyán összevesztek, ezért a feleség elrohant otthonról. és az éjszakát a két utcával távolabb lakó szüleinél töltötte. Rendőrségi szakértőink szerint a legjobb megfejtést Domonkos Zoltán (Nemti, Kossuth ut 223.) küldte. íme a története! :Jc :j; :Jí Azon a bizonyos napon Talon Béla öt lánnyal dolgozott a műtermében. Este 6 óráig dolgoztak. majd Talon elküldte a lányokat. Éva kivételével. Teri is elment, bár furdalta a kíváncsiság. hogy a férfi miért akar Évával beszélni. A fotós megkérte a lány kezét, és Éva boldogan mondott „igen"-t. Megegyeztek, hogy az elhatározást még aznap este a művész bejelenti a feleségének. Éva pedig az apjának. A lány fél 8-kor távozott a műhelyből.Talon felment a lakásába. az alagsori műteremből, és közölte a feleségével, hogy elválik. Ágnes összeveszett férjével és elrohant a szüleihez. A férfi visszament a műterembe, és előszedte Éva fotóit, és nézegetni kezdte. Hiányzott neki a lány. Közben Éva otthon bejelentette elhatározását. Nem is sejti, hogy Teri már beszélt Talonról az apjának, és szándékosan rossz színben tüntette fel a férfit. Megpróbálta tönkretenni kapcsolatukat, mivel ő is szerelmes volt a férfiba. Az apa megtiltotta lányának, a további találkozást. Éva megpróbált ellenszegülni és csúnyán összevesztek. A lány elrohant otthonról. nem sokkal 8 óra után. Bolyongott a városban, majd úgy gondolta, elmegy szerelméhez és ott marad. Becsöngetett Talon lakásába, a férfi beengedte. Éva zaklatott volt. látszott rajta, hogy sírt. A férfi, hogy megnyugtassa őt, töltött neki egy konyakot, majd magának is, és elmeséltette mi történt. Tíz óra körül Éva eldöntötte. hogy soha többet nem megy haza, a férfihez költözik. Felhívta Terit, akiben nagyon megbízott, hogy holnap amikor a szülei dolgoznak, hozza el a ruháit otthonról. Közben az apja egyre jobban izgult a lánya miatt. Éelhívta telefonon Éva egyik régebbi barátnőjét. Juditot, nincs-e ott a lánya. Judit, mivel tudott a lány kapcsolatáról, megadta Talon címét az apának, keresse ott. Az apa azonnal autóba ugrott és indult a címre. Tizenegy körül ért oda. Az utca csendes volt, senki sem látta. A fotós lakásának ajtaja nyitva állt. kopogtatás nélkül bement a házba. Talon és a lány háttal ült neki, a férfi átkarolta a lányt. Az apa mérgében felkapott egy vázát, és hátulról fejbecsapta a festőt. Nem akarta megölni, csak így akarta figyelmeztetni, hagyja békén a lányát. Azt hitte Talon elájult, és nem foglalkozott vele. Fogta Évát, aki a rémülettől depresszióba esett és hazavitte. Judit ekkoriban felhívta az apát, hogy megkérdezze sike- rült-e lányát megtalálni, de nem vette fel senki a telefonkészüléket. Teri felhívta Talont, hogy Évától elkérje a lakás kulcsát, hogy elhozhassa majd ruháit, ha a szülők nem lennének otthon. Nem vette fel senki a telefont. Úgy gondolta, elmegy személyesen, s ez legalább jó ürügy, hogy lássa Talont. Majanem éjfélre ért a házhoz. Bement és látta a halott férfit. Kirohant a házból, és elfutott, de szerencsétlenségére több szemtanú látta. Éva amikor megtudta, hogy meghalt a szeretője nagyon szomorú lett. Úgy érezte egyedül maradt. Ezt a hangulatát kihasználva. apja kibékült vele. Éva pedig nem akarván szerelme után a szüleit is elveszíteni. inkább nem vallott a rendőrségnek. Néhány szakértői észrevétel Sok értékes megfejtés érkezett szerkesztőségünkbe, előfordultak azonban mindegyikben olyan apró hibák, amelyek valamelyest ellent- mondotak a feltevésben leírtaknak:- Éva vallomását megtagadta. mert erre törvényadta lehetőségénél fogva hozzátartozója ügyében lehetősége volt. Hibás volt tehát néhány megfejtésben Éva kihallgatása. — Tényként kell elfogadni a feltevésben szereplő nyomozás adatait, mert azok ellenőrzöttek, így például helytelen volt az a megfejtés, amelyben a gyilkos nem a virágvázával, hanem a konyakosüveggel ütütte le a sértettet. Ugyancsak tényként kell megállapítani, hogy a kérdéses időpontban a művész felesége szüleinél tartózkodott, és azt, hogy Teri nem lehetett jelen a gyilkosságnál, mivel őt éjfél tájban látták a műterem előtt elhaladni. — Nem szerencsés, hogy a megfejtésben többen a kihallgatás körülményeit írták le. kevesebb helyet adva az esemény leírásának. — Némely esetben úgy tűnt, hogy szerzőink krimikönyvekből kopíroztak. * ❖ — Domonkos Zoltán olvasónknak az 1000 forint értékű tárgyjutalmat - előzetes egyeztetés után - a megyei fő- kapitányság képviselőjével a lakóhelyén ad juk át. Kíváncsiskodó Illetékes hiányában elmarad a válasz Kíváncsiskodónk előző kérdése így hangzott: Kik építik Nagybátonyban a hatalmas áruházat, mikor nyit és kik jelentkezhetnek oda dolgozni? — Rovatunk története során még sohasem fordult elő. hogy választ ne kaptunk volna feltett kérdésünkre. Ebben az esetben azonban mindössze annyit sikerült megtudnunk, hogy az egykor pártháznak szánt épületet a bálonyterenyei önkormányzattól megvette a salgótarjáni székhelyű Komáik kft., s üzlet- központot kíván itt létesíteni. Sajnos a kft. ügy vezető igazgatóját sem mi, sem munkatársai nem tudták elérni. A Komark többi dolgozója egyéb információt nem adott, állításuk szerint ők nem is tudnak bővebbet mondani az építkezésről, csak az ügyvezető illetékes. Némi utánajárással sikerült kideríteni, hogy a beruházás kivitelezője az Elva kft., érdeklődésünkre azonban „nem cáfolták és nem is erősítették meg a hírt", a cég vezetője ugyanis szintén nem tartózkodott irodájában. Az Elváltál azt tanácsolták, forduljunk a Komarkhoz, s a kör bezárult. A küzdelmet azonban nem adjuk fel. s ha sikerül megtudnunk a választ, azonnal közzé- tesszük lapunkban. Rovatunk következő kérdését Oszvald Gyula, salgótarjáni olvasónk tette fel, akit az érdekel, mennyire tartja az ügyészség jogállamhoz illően etikusnak azt a rendőrségi eljárást, amely során a pártatlanságot feltételezve a nyomozati eljárásokban tendenciózusan nyugdíjas rendőrtiszteket alkalamaznak hatósági tanúként? Cirkuszi centenárium A felvétel a Fővárosi nagycirkusz megnyitásának 100. évfordulója alkalmából rendezett centenáriumi gálaműsorok egyikén készült a napokban. MTI fotó Riporter kerestetik Befejezéséhez közeledik Riporter kerestetik pályázatunk. Mint azt olvasóink tudják, a legsikerültebb munkákat az Axel Springer-Ma- gyarország Kft. szakmai zsűrije elé bocsátjuk, és külön jutalmazzuk. A riportpályázat első helyezettje újságírói státust kaphat az Új Nógrád szerkesztőségében, és hozzá pályadíjként 10 ezer forintot, a második jutalma 8 ezer, a harmadiké 5 ezer forint. A közlésre elfogadott írásokat szintén folyamatosan közöljük. A pályázatot december 15-ig értékeli a szakmai zsűri, s a döntésről másnapi lapszámunkban tájékoztatjuk olvasóinkat. Bárki lehet —Neem neem. öreg! Ne sértődj meg, de nem megyek be. Nem szoktam ilyen helyekre járni. Valahogy irtózom tőle. Hányigert kapok a sok bamba pofájú. büdös bunkótól. Majd máskor megiszunk együtt valamit, és elbeszélgetünk. Jó? A fagyos szélben hazafelé igyekvő járókelők, rosszalló pillantásokat vetettek a járda nagy részét elfoglaló férfiakra. A kétes hírű kocsma előtt a gyanús eredetű foltokat, kupacokat kerülgetve, még ez a két középkorú ember is akadályozza őket a gyors haladásban. A magasabbik, őszes. szemüveges férfi szemmel láthatóan szabadulna már, de a köpcös, bajuszos, szintén igen elegáns másik be- lékarol. és az ivó mocskos, zöld ajtaja felé vonszolja: — Ugyan, haver. Ki tudja, mikor találkozunk megint. Csak lesuhantunk valamit, és megyünk is . . . Ne legyél már olyan finnyás!,- teszi hozzá nevetve. miközben behúzza az ajtón a barátját. — Na, nem bánom. De csak egy perc! Amíg a barátja rendel, ő a helyiségben tartózkodó alakokat mustrálgatja. Két vodkával visszatérve, a másik nem állja meg szó nélkül a fintorgó arcot. — Tényleg ennyire undorodsz ezektől az emberektől? — Emberek? - nyújtja meg a szót felsőbbrendűsége biztos tudatában. - Roncsok. * * Egymás mellett ballagva a járdán a magasabbik mesél: - Képzeld, sétálok ma az üzemben. látom ám, hogy az egyik munkás a szekrényéből kiemel egy kétdekásat, körülnéz, benyeli a felét. Rakná vissza, de már akkor észrevette, hogy nézem. Odaballagok, mondom, jóember, mehet az öltözőbe, holnap reggel jöjjön föl az irodámba, majd megbeszéljük a következményeket. Erre elkezd nekem könyörögni, ne küldjem őt haza, csak azért ivott, mert családi problémái vannak. — És erre te mit mondtál neki? — Ne etessen ezzel a rossz mesével, és természetesen ha- zaküldtem ... Ilyen emberek vannak. Méghogy családi probléma . . . — Na. szevasz! - búcsúzko- dik a mérnök, még mindig röhögéséivé. — Legközelebb én hívlak meg ha találkozunk, de valami jobb helyre. Boldogan lép be a bejárati kapun. Ismét vége egy munkanapnak, és ma is bizonyította hozzáértését, oktatta ki tapasztalatlanabb kollégáit. Ahogy haladt a gyönyörű kétszintes, hófehér ház felé a gondoz.fitt. kis parkon keresztül, előre mosolygott magában. Felesége már biztosan melegíti a finom vacsorát, és két iskolás lánya is már várja a papát. Milyen kellemes lesz. velük egy forró tea mellett megbeszélni a nap eseményeit, aztán egy jó fürdő, és ezúttal talán jó műsor lesz a tévében is<. A lakásban szokatlan csend fogadta. Idegesen nyitott be a nappaliba. Gyomra összeugrott a látványtól. Felesége és nagyobbik lánya a halovány lámpafénynél egymás nyakába borulva ült a heverőn. Szemükből ömlött a könny. Felesége fölnézett. Hangja iszonyú remegéséből csak néhány szót fogott fel. ■— A kicsi... Baleset. . . Amputáció. Fejét mindha légkalapáccal verték volna. :j: :Jí Az. ivó mocskos zöld ajtaján három suhanc viharzik be. Suli utáni szokásos kólájukra ugrottak be és megbeszélni, másnapra miből kell puskát írniuk. Italukat szopogatva az egyik felnyírt hajú, fiú fejével az egyik asztal felé bök. — Látjátok azt a fazont? A foltos asztalnál magányos férfi ül. Magas, őszes, szemüveges. Mindenki igen tanult embernek nézné, ha nem ülne ki rá a részegek bamba arckifejezése. Elegáns, szürke kabátjának újjá beleér az asztalon elterülő kis tócsába, mellette lévő diplomatatáskáján sárfoltok, asztalán feldőlt poharak. — Ez a fickó egy hónapja itt van egész este. Szoktam látni, ha erre járok ... — Jól bírja - jegyzi meg egyik haverja röhögve. — Lehet, hogy mi is ilyen emberek leszünk vagy tíz év múlva? - említi a felnyírt hajú. Haverja legyint. — Ezek emberek? Ugyan! Csak roncsok - hangjából süt a fiatalság megvető önbizalma. Földesi László Somoskőújfalu Nyolc hét az egészségügy közelségében Egy törvény, amely mindenkire tartozik Alig, hogy elül a fülemben a déli harangszó, tálcával a kezében szalad az ágyam felé a nővér. A jénaiakban párolog az ebéd. — Ugye hamar men főztem, Hayes vagyok? — Hű-ha, adom a nagy cso- dálkozót, s ez szól a virslis— paprikás krumplinak, de inkább a kópés háziasszonynak amit olyan élethűen imitál. — Nem a legjobb, de otthon is előfordul. - Én is szeretem. Valamikor a dalai láma jak- tejből készült nyúlós teával kínálta Egon Ervin Kisch-t a csehek száguldó riporterét. Azóta is elfog az undor, ha a régi olvasmány emléke felmerül. Most le tudnám küzdeni, mert a kórteremben ez a báj ellenállhatatlan, még a hatodik szomszéd is tréfásan hunyorít. Maradék senki tányérján nem látható. A nővér szó maga is tiszteletet érdemei Nem pontos, nem indifferens megnevezés, mert koruk szerint némelyik unokának számít. De mire végig talpalják a nyolc órát, hát le a kalappal. Ha éjfélkor injekciót keli adni, menetrendszerűen számíthatsz rá, hogy gyengéden végigsimítják a karodat, s két biztató szempár hajlik föléd. A kímélet és sok más tapasztalat leint a nővéri jelző vitájáról. Kedves szó, a hangja régi. s a legtöbb viselője ma is tiszteletetet szerez neki. Még akkor is, ha munkájuk régóta nincs arányban a jövedelmükkel. Ezért félő. hogy aki hivatottságot érez a beteghez, megállítja az ellehetetlenülés. Ez a folyamat is régóta tart. Jaj, ha a kórházba beköltözik az érzéketlenség, a bumfordi lelkek tapintatlansága. A gyógyítást csak az tudja segíteni akit belülről is vezérel valami, aki érzi a tartozást a másik iránt... A múlt szolgáltat erre jó példát, amikor a frontkórházakba, de itthon is a társadalmi elitből is verbuválódtak ápolónők. Csak a filmekből tudhatjuk, hogy az amerikai, angol, francia nők is egyenruhát öltöttek annakidején, tudták, hogy hol lehet segíteni. A falakon csaknem ötven éven keresztül nem láthattunk át. az élmény nem ülhetett belénk, nem motivált. Valériák, Évák, Anikók, Annák, Jolánkák s a többi kedves nevek! Belőlük verbuválódnak a reggeli felforgatok. Játék a gondolattal. Szinte kívánkozik kiadni a parancsot. — Mindenki az ágy alá! Ne nyafogjon senki, csonttörött és féllábú, oldalbordás és lapoc- kás. Dehát ez csupán álom. A moccani is alig tudó alatt egy pillanat alatt kicserélték a lepedőt, huzatot a vánkoson. Persze aki segíteni is tudott magán, azt sosem vették rossz néven, de a szándékot is méltányolták. Volt ováció amikor Feri bácsi a kilókkal megáldott combnyak- törött talpra ügyeskedte magát egy reggelen. Kapott is biztatást! — Papa gyerünk sétálni - szabad egy táncra S amilyen váratlanul jöttek, úgy távoztak is. De utánuk sima lett a takaró, pizsamák cserélődtek, a nyitott ablakon át elillant az éjszak kigőzölgése. Szavuk, friss moz- dutlátuk hangulatot hoztak egy induló naphoz, amely bizony nem egyformán áldozott le mindenkinek. De hát, ha valaki ember, ne adja fel. Az élet veszteséggel is tartogat fordulatokat, talán jót is. Azért nem minden pasztell és rózsaszín. Baráttá avanzsált a lelkemben egy beteg társ, amikor szárnyai alá vett. Ügyetlenségből feldöntöttem a kacsát. Már indultam a rongyért amikor barátian visszaparancsolt az ágyba, s megnyomta a csengőt. Meg is jelent a hosszú hajú babaarc. Látva az elszineződött ágy alját, lehamvadt a báj az arcáról. Azért hozta a seprűt és a rongyot. Nem éppen hangtalanul, de feltörölte. — Nem erre az életre születtem A szomszéd sem maradt veszteg: — Én magát még takarítónőnek sem alkalmaznám! — Miért? — Azért, mert a seprő sem áll jól a kezében . . . S amikor az asztal mellett (ez már alig mutat betegre) a vacsora gondját elvetve a tányérokba kerül a szalvéta, a nővérnek nevezett fiatal lány két ujjal kiemeli, s mint afféle diffamáló rongyot a szembetesbe ejti. Ér- * tétlenül néz össze az asztaltársaság. Van közöttünk jónevű vállalkozó, 70 éves mérnök, két gyerekes acélgyári dolgozó. Valaki kérdezi is. — Mi a baj? — Nem illik .. . Kényszeredetten nevetünk. Kár, hogy nem élnek már a szülők, s nem tehetünk szemrehányást a fogyatékos nevelésért. , Hát az ilyenek még nem nővérek. vagy sohasem lesznek azok? Én a fent említett nevekben gondolkozom, s aziránt a nyugdíjas. de igen dolgos nővérrel azonosulok, aki egy hajnali fürdetésnél mondta. — Én nem lettem volna jó ügyvédnek, vagy könyvelőnek. Szeretem ezt csinálni még ha sovány is a fizetség. Vele többször is találkoztam, mint azon a helyettesítő hajnalon. Mindig tiszteletre intő erő ragadott meg. Úgy üdvözöltem, hogy érezze őszinte, hálás emberrel találkozott. Elvégre, nemcsak általában tartozik másnak az ember. Ez a törvény mindenki mellett rám is tartozik. Gulyás Ernő (Folytatjuk)
