Új Nógrád, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-28 / 279. szám

4 LÁTÓHATÁR 1991. november 28., csütörtök Szék alá fetrengve Csütörtököt mondunk Filmjegyzet Vagyunk vagy néhány szá­zezren ebben az országban, akik érzületeinknél fogva valami eszelősen megrögzött imádatot érzünk patyolatlekünkben bizo­nyos mozgóképek iránt, melye­ket látómezőnkben megpil­lantva a mai világban cseppet sem lebecsülendő, sőt!, élmény boldog birtokosai leszünk. Ne­vezetesen, amit eme csodaboly­gón egyetlenféleképpen illet­nek, történetesen szórakozás­nak. Mert bizony gyakram megesik az emberrel, hogy a mulatságtól, s főleg annak mér­tékétől a szék alól kell felkelnie. Hölgyeim és uraim! Kéretik az alkalomhoz illő komolyság­gal és nyugalommal tudomásul venni a /hála az alkotóknak!/ megmásíthatatlan tényt, misze­rint Frank Drebin hadnagy is­mét az. akció fedőnevet viselő lábasba lépett. No, de kérem kellő komolyságot igényeltem az előbb! Ja. hogy Önök már látták, már amennyire a röhö­Borárverés Londonban A cári Oroszországból szár­mazó borok kerülnek árverésre a héten Londonban és a befolyó pénz egy részén ruházatot vásá­rolnak a Krim-félszigeti bor­termelők családtgjai számára, - közölték a Sotheby,s aukcióház tisztviselői. Az árverésre kerülő borok egy része már száz éves, más borok életkorát évtizedekben mérik, de Michael Ainslie, a Sotheby.s cég elnöke szerint még a legrégibb évjáratok is ..ihatóak és igen jók". / A befolyó pénzen nemcsak ruhákkal segítik a bortermelők családtagjait, hanem gyógysze­rekkel is és a Sotheby.s cég ezen felül bizonyos összeggel hozzájárul a moszkvai brit nagykövet kezdeményezéséhez, amely arra irányul, hogy állít­sanak emlékművet az 1854—56 évi krimi háborúban a cári had­sereg elleni harcokban elesett mintegy 23.000 katonának, a második világháború alatt el­pusztult emlékművek helyében. A keddi boraukció London­ban a második és valószínűleg az utolsó a cári borok elárvere­zésére a Krim-félszigeti Mas- sandra-kollekció készletéből. Holtan találták kaliforniai otthonában a 65 éves német származású filmszínészt, Klaus Kinski. A híres filmszí­nész szombaton halt meg ter­mészetes halállal a San Fran­cisco melletti Lagunitában. Kinski, a német film fene­gyereke a kelet-poroszországi góstől lehetett, a nyuszka fegy­ver első dörrenését. Kérem, mostmár minden világos ezen a festményen, mely nem úrimuri­ból tiszta fekete, s olvasható címében a négerek harca az alagútban. Azt érdemes idefirkantanom, hogy velem csak ritkán, s/ökő- c\énként esik meg oly miféle do­Egyedülálló rokkant kis­nyugdíjas vagyok 17 éve. Nyugdíjam 6.030 forint, falun élek. 1991. november 16-án ezen a bizonyos szombati napon bementem vásárolni Balassa­gyarmatra. Bementem a Délker Discont áruházba délelőtt 10 órakor. A táskámat amelyben korábban vásárolt hús volt és más egyéb személyes dolgokat az áruház belső lerakodóterébe, a presszó pult közelébe tettem, az esernyőt a táska tetejére he­lyeztem. Mikor a vásárlásból visszaértem, nagy megdöbbe­nésemre csak az esernyőmet ta­láltam. Az összes pénzemet el­vásároltam és nem csak az enyémet, hanem három családét is. Szóltam az üzletvezetőnek de ő nem akart intézkedni. Azt mondta erre, menjek és keres­sem az utcán! Az üzletben közben megpil­lantottam egyik ügyész ismerő­sömet és megkérdeztem tőle: ilyen esetben mi a teendő? O vi­lágosított fel, hogy az üzletve­zető köteles intézkedni és a rendőrséget is bevonni. Elveszett táskám elég jelleg­zetes, narancs színű, fekete fo­Zoppotban, a mai Sopotban született Nikolausz Gu:nther Nakszynski néven, egy pati­kus gyermekeként. A család 1931-ben költözött át Ber­linbe. Kinski elsősorban Wer­ner Herzog Magyarországon is vetített filmjeiben vált hí­ressé: a „Woyzeck„-ben, a log, hogy a moziban a szórako­zástól, az ülőalkalmatosság alá röhögöm szerénységem becses személyét. Illő komolysággal, s nyugalommal megjegyezném itt, hogy ezen mozgókép alatt a szék alá fetrengtem magam, s az előadás végén a jegyszedő höl­gyek együttes erővel ráncigál- tak ki onnan. -szilágy i­góval, kétoldalt nagy zsebekkel, közülük az egyik tépőzáras. Ha jól állnék anyagilag, nem kérek segítséget. Az az eljárás, ami a Délker Diseont áruházban az üzletvezető mutatott, nagyon felháborít. Még annyit sem mondott, hogy nagyon sajnálom a történteket. Nagyon megviselt ez az eset, mind anyagilag, mind lelkileg, mivel most jöttem ki a kórház­ból, az egészségem ugyanis az utóbbi időben megromlott. Ké­rem a tolvajt, hogy legalább a személyes, magán jellegű dol­gaimat és a táskámat jutassa vissza, a címem benne van. Tudom, sokan felteszik a kérdést, miért hagytam kint a táskát? Sajnos nincs kiírva, hogy anyagi felelőséget az ott­hagyott és ellopott dolgokért nem vállal az áruház, bár na­gyon sokan voltak és sok ottha­gyott táska volt letéve! Az üz­letvezető biztos nem akarta az­zal rontani a forgalmát, hogy rendőrséget hív ilyen esetben. De éh leírom, hogy mindenki tudja, ilyen esetben mi történik. N.L. Patak ,.Fitzcarraldo„-ban, és az „Aguirre, isten haragjá.,-ban. Négyszer házasodott, második házasságából született vi­lágsztár lánya, Nastassja Kinski. Erotikus részletekben bővelkedő, 1975-ben publi­kált memoárja, a „Megőrülök a földieper alakú szádért” nagy vihart kavart. 1982-ben Kinski felvette az amerikai ál­lampolgárságot. Kíváncsiskodó Jelentsék újra! Kíváncsiskodónk előző kérdése: Mikor szüntetik meg a Vásártéren az Arany Ken­guru nevezetű kaszinót, mert a hangoskodás zavarja az ott lakók nyugalmát? Vincze Sándorné, az önkormányzati hivatal főelőadója válaszolt: — Szeptember 9-én érkezett a bejelentés hozzánk a Tanács út és a Lőwy Sándor út lakói ré­széről. Mi kivizsgáltuk az ügyet, de nem tudtuk kinek visszajelezni. Ha névszerinti be­jelentés érkezne, akkor újra ki­vizsgálnánk és a nyitvatartását korlátozni tudnánk. Ha nem lesz foganatja, ennek sem, sú­lyosabb intézkedéseket jönnek! Következő kérdésünk: Kik építik Nagybátonyban a ha­talmas áruházat, mikor nyit, és kik jelentkezhetnek oda dolgozni? Mottó: Ahol zavarosak a viszonyok, a zavarosfej üek- ből profik lesznek (Murphv). Tojástojás 1991. Már nem mondhatja senki sem ebben az országban, hogy tojik az áre­melkedésekre. Már a tyúkok sem, igaz, őket cseppet sem érdekli a vágtató infláció. Oly­annyira nem, hogy tojnak rá. Illetve nem tojnak. Csak a nyomorunkra. Arra viszont igencsak. Régebben, a már ke­vésbé átkos múltban (teszem azt, néhány hete) még nem hit­tük volna, de most már mu­száj: mióta a tojásmáffia az árakat felrántotta, azóta dőzsö­lésnek számít a rántotta. Aki ebbe a népet belerántotta, azok neve ismeretlen. Még ... CNN Salgótarjánban. Várhatóan megoldódnak az angoltanárok gondjai, sőt: a CNN már tervezi, hogy külön tarjáni szerkesztőséget hoz létre. Az Öböl-háborút fan­tasztikus profizmussal végig­közvetítő tévéállomás szer­kesztősége a helyi háborúk közvetítésére specializálódna. Washingtoni riporterpályáza­tuk lényege, hogy az illető le­gyen roppantul állóképes, mert a polgármesterválasztási her­cehurcát és az egyéb borzal­makat ember legyen a talpán, 'aki végigközvetíti. .. Személycsere nincs! Már megint műsorváltozás volt a tarjéáni tévében a HTV 30 Kft. bekeverésének jóvoltából. A „Személycsere” című film he­lyett az „Inka birodalom kin­cse” került műsorra hétfőn. Sőt, ma is azt adják. Lehet, azért nem merték elküldeni a Személycserét, mert tudomá­sukra jutott, hogy a városi tévé élén a személycsere hovato­vább 500 napja késik. Nincs a katársam, aki minden alkalom­mal védőkesztyűben szúr vénát! Vagy nincs kéznél, vagy ha fel akarod venni, elhangzik a „vic­ces" kérdés: Mi van bál lesz? .. . És csurog a vér a kezünkre, amin vágások vannak, ottho­niak, munkahelyiek, kis sebta­passzal leragasztva. Ki nézi ilyenkor a beteg AIDS-tesztjét? . . . Más kérdés, van-e neki? . . . Szétcsúszik az infúziós szere­lék. néhány csepp vér a kezün­kön, amíg megigazítjuk, majd kezet mosunk, ha ráérünk. A transzfúziós üvegből is gyakran cseppen ránk és társainkra a vér - legalább az már AIDS-men- tes. Műtét közben a sebész és mű­tősnővér gyakran szúrja, vágja meg magát, vagy a másikat, egy kis jód, kesztyűcsere, bocsánat­kérés és fohász: „Csak most az városban egy annyira inka, aki azt mondhatná a pályázatok elolvastával. hogy „Uff, éh be­széltem!” ... Petőfi-exkluzív! Amíg a budapesti főpolgármester-he­lyettes arról tárgyalt a szibériai expedíció tagjaival: felbont-. ható-e a Petőfi-család sírja — hogy „vallassák” Petőfit, addig nekünk kínzás nélkül adott exkluzív interjút, amit teljes terjedelemben közlünk. — Hogy érzi magái, kedves Petőfi.... izé, szóval, Alék- szander Petrovics? — Hagyjon már békén jó­ember! Mióta megint elővették személyemet, már annyit fag­gattak, hogy azt sem tudom, fiú vagyok-e, vagy lány! Megköszönve a villáminter­jút, abban maradtunk, hogy folytatjuk a kérdés eldöntése' után. Heti rejtvényünk ezúttal a kárpótlásról szól egy átlag­villa átlagesete kapcsán. A vil­lát tulajdonosától annak idején elvették. Megkapta egy párt­funkcionárius. Ez eladta. Ké­sőbb a boldog vevő megbol­dogult. Tőle örökölte utódja tokkal-vonóval. Aki most úgy dönt, nemes célra hasznosítja: gyógyászati célra, vagy őre-' geknek adja - mindegy, csak levonhassa az adójából. Kér­dés: kik járnak legjobban, és kik károsulnak leginkább? (Múlt heti fel nem adott rejt­vényünket azok fejtették meg helyesen, akik a japánokra tip­peltek. Csak az ő technikájuk­kal fogják kimutatni a csilla­gokba irányított célfotóval, hogy a távfűtés, vagy a gáz­számla lesz-e magasabb egy lakásra kivetítve globálisan Nógrádban mondjuk fél év múlva! Balázs József egyszer...! A műtősök rutinosan szedik csupasz kézzel a véres törlőket, műszereket, és nem szólal meg bennük a „vészcsengő). Nem szólunk mi sem . . . Megszok­tuk .. . És nekünk sem szól senki. Csak egy-két brossúra, ha néha kezünkbe jut, elolvas­suk és megállapítjuk, hogy mindezt már tudjuk az AIDS- ről. Aztán jön a következő beteg. Fiatal, mosolyogva tűri a szú­rást, csordul a véra kezeimre, és elhangzik a hülye kérdés: „Ugye, nem AlD-es?" „Isten őrizz, nem) - felel mo­solyog a... A fenti sorokat elmondta Dr. Szabó Ingrid adjunktus, anaesthesiológus-intenzív- therapiás orvos. Lejegyezte: Sturmann Béla Drága drogosok Minden német kábítószeres­nek évente 55 ezer márkára - legalább 2,5 millió forintra - van szüksége, hogy beszerezze magának a kívánt drogmennyi­séget. A kábítószer rabjainak naponta 150 márkát kell előte­remteniük ahhoz, hogy a több­nyire kemény drogot megve­gyék. Azok a kábítószeresek, akik csak nemrég kezdték el magukat injekciózni, „belőni", eleinte legalábbis dolgoznak. Később prostituáltak lesznek, a kábítószerkereskedelembe bo­nyolódnak, majd amikor már anyagi csődbe kerülnek, lopnak, csalnak vagy rabolnak. Orvos-meditáció Ugye, nem AIDS-es? Olvastam az „AIDS nélkül, vagy ész nélkül” című újság­cikket. ami azt boncolgatja, hogy a fiatalok pathológiásan nem félnek az AIDS-től. Orvos vagyok, s ez késztetett arra, hogy szóljak. Furcsa az emberi agy... A ve­szélyt vagy túldramatizálja, vagy^ egyszerűen semmibe ve­szi. Én is, mint a munkatársaim nagy része, ilyen másodikféle- képpen működő aggyal rendel­kezem. Mert mit is teszünk mi? A beteg érdekében minden megtehetőt. Betartjuk az egy tű. egy fecskendő, egy injekció el­vét, az egy infúziós szerelék törvényét, stb. Reflexszerűen védjük egymástól. Magunkkal szemben viszont semmit sem teszünk. Mert ké­rem én, jelentkezzen az a mun­A film címe: Csupasz pisztoly 2 1/2 Postánkból Tolvaj kerestetik Klaus Kinski halott Nyolc hét az egészségügy közelségében Bevonulás szorongással Az ágy a maga szűk két négyzetméterével otthonod. A határt és belépőd a felakasztott kórlapod jelzi, ami naponta sík- repiilésben landol az ágyak alá. Amikor a csíkost magadra ve­szed. s tudják a neved is. telje­sen megérkeztél. A kórház „ott­honossága" a régi. A szekré­nyek ajtajából, jóllehet a kórház birtokbavételének másnapján eltűntek a kulcsok. Mellettük fekszem, s ha jobb oldalra dő­lök beléjük látok. Sárgacihájú párnákat rejt. Rajtuk a „szakma” minden pecsétje, barna sárgás foltok. ízléstelen, ki tudja, kik nyögtek felettük. Elfordulok, de így is ingerel. Ránézek egy újságra, négyszög­letes ékeket hajtogatok, s azzal beszorítom az ajtót a tokba. Valami elégedettségfélét ér­zek, de megszakad amikor vég­telen tüsszentésre kapom fel a fejem. Idős. kopasz társunk hal­latta a hangot. Ha egy katonaló áll a közeibe ugrat egyet nagy nyerítve. Barátunk szereplése mindig hoz egy kis elevenséget a kórterem csendjébe. Szereti a hasát, de a pohárba valót is. Törzsvendég otthon egy mátrai presszóban, ahol már - mint mondják a látogatók - egy hó­napja írják a hiányzót. Az után­pótlás azonban kellő időben megérkezik. Ajánlatos lenne egy kis önkéntes elvonókára, mert a 200-as vérnyomásnak nem tesz jót a konyak. A legvá­ratlanabb pillanatokban elkapja az orrvérzés, s ilyenkor nagy ri­adalomba esik, s mi is. Sajnos a figyelmeztetés nem használ. Keserű ember, az élettől nem sokat vár. és ezzel nincs egye­dül. Az idősek sokszor kerülnek válaszút elé. Nem mindenkit vár hozzátartozó. A gyerekek régóta önállóak, a szociális ott­honokra várni kell. A társadal­mat a kórteremből sem lehet ki­zárni. Nagyon is jelen van, mégpedig nem a szebbik arcá­val. Sokan kérdezik maguktól fél­hangosan: - Mi lesz holnap? A kórházi emberek, orvosok is tudják ezt. Ha kevesebb a beteg, (mondjam szemet hunynak,) néhány nappal megnyújtják a bentiétet a várakozónak. Valami megható mindig van a látogatási napokon. Amint ki­nyílik a nagykapu, sokan futnak a lifthez, a lépcsőházhoz. És mindig és mindig futnak. Van a látogatás körül egy kis vis ma- ior is. A liberalizmus párján va­gyok, de néha készületlenül éri a beteget a jövevény (látogatási időn kívül). A vizitelő orvos nem örül ennek és zavarban van az a beteg is akinek a sebét kötözik. Jó lenne egy közbe eső lépcső - a nővér engedélye -. De nem jut el minden ágyhoz látogató. Elmaradnak a kedves ismerős arcok akikkel együtt teltek az évek. Aki teheti kint császkál a folyosón. Kimegy a „Kossuth térre”, ami a nagy vá­róban található. Itt szívják el a legtöbb cigarettát. Igaz nem csak Kossuthot, de térnek is olyan jó! hangzik. Van aki ma­gára húzza a takarót. Alszik? Látszólag, valóban a szemét pi­henteti. Elmennek a látogatók. Szólok a szomszédnak, a szeme azonnal kinyílik, s biztatom ve­gye el amit nyújtok neki. így leszünk barátok. Amikor állapotom miatt másik szobába raknak, be kocog hozzám öt láb­bal, négy a támasznak van, ötö­dik az övé, mert a gyógyuló má­sikat fel kell még húzni. Hogy pontos legyek a másikat is le keli már ereszteni egy kicsit. Terhelni, terhelni! Ez a főorvos ukásza, rá is szólt a szomszédra. Fél is egy kicsit. Ezek a sebé­szek végtelen szigorúak. Szinte álandóan mosolyszünetben él­nek. Tárgyszerűen, lényegretö- rően beszélnek. Barátunk agyonroncsolt jobb lábához or­vos kellett a javából. Meg kell érteni a szigort. Az orvos számít a beteg együttműködésére. Szi­gorú biztatás, a betegnek is akarni kell. A kölcsönhatás is biztosítja a gyógyulást. Az akarat azonban nem spa­nyolviasz. Átmeneti lemondást, gyengeséget, csüggedést lehet ellensúlyozni vele. Ami nincs, ami nem tárgyiasul, ott kár az akaratot emlegetni. Ez hányave- tiség, a nesze semrrű, fogd meg jól olcsó jelszava. Csak az szól­hat akaratról, akinek ez gyakor­lott tulajdonsága, van empátia készsége. Különben frázis, sznobizmus az egész. A legtöbb beteg segít a mási­kon. Az orvos kezdetben bará- tian figyelmeztet, később emelt hangon. Tudjuk, hogy előbb-utóbb becsap a mennykő. S van missziója. A beteg eléri a poharát, kantárt köt a comb- nyaktörött lábára, hogy moz­gassa, kevesebbet szól a hívó csengő, aztán leszáll az ágyról s olyan állapotba kerül (most már maga által is), hogy otthon is el­tudja látni magát. Ilyenkor a kórterem nyugalma is visszaáll. Kiderül: a jókor használt ke­mény szónak is van küldetése. Igaz a francia író szava: mi emberek ezernyi formában tar­tozunk egymáshoz. Gulyás Ernő (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents