Új Nógrád, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-27 / 278. szám

1991. november 27., szerda RÉTSÁG ÉS KÖRNYÉKE 5 Helyi lap indul Felsőpetény. A Lakiteleki Alapítványtól kapott húszezer forintból indítja be a képviselő testület a helyi lapot. Az első szám december elején jelenik meg. Az elképzelések szerint a jövőben kéthavonta kerül a köz­ség lakóinak postaládájába. A szerzői gárdát elsősorban a helybeliekből verbuválják, ugyanakkor szívesen fogadják a máshonnan jelentkezőket is. A lap tájékoztatja a lakosságot a községet érintő testületi dönté­sekről, a Mit beszélnek a falu­ban? gondolat jegyében. Felújítják a felgyújtott Szépít Ingyen tej, alma # Szendehely. A Népjóléti Minisztériumtól kapott pénzt az elkészült környezettanulmá­nyok felhasználásával az ön­kormányzat rendkívüli nevelési segélyként juttatta el az óvodás és iskolás korú szülőknek. Az összeg nagyságát a rászorultság határozta meg, melyet a hatszáz és ötezer forint közötti különb­ség is jelez. Egyébként az előbbi indokkal száznyolcvane­zer forint került a családokhoz. A gyermekek és szülők megbe­csülését, az apróságok iránti szeretetet mutatja, hogy kétszá­zötven főnek hetenként kétszer ingyen tejet és almát adnak, amelynek ellenértékét az ön- kormányzat fizeti ki. Magángyűjtemény # Berkenye. Nem sikerült megmenteni a magánkézben lévő falumúzeum értékes tár­gyait, pedig a polgármesteri hi­vatal mindent megtett. Amikor megtudták, hogy a magángyűj­teménnyel rendelkező helybeli lakos azért kívánja eladni az ál­tala összegyűjtött kincseket, mert mostani lakását lebontja és újat épít helyébe, - rögtön hoz­zákezdtek „a kincsek megszer­zéséhez”./ Mivel a falumúzeum tulajdo­nosa által kért százötvenezer fo­rintot nem tudták előteremteni, csupán ötvenezer forintjuk volt. ezért a hiányzó összeg meg­szerzéséért a magyarországi németek szövetségéhez fordul­tak.„A pénzünk nincs" válasz kézhezvétele után a gyűjte­mény. amely bemutatta a köz­ségben élő hagyományokat, egy budapesti lakos magántulajdo­nába került. Lelkiismeretesen élni és dolgozni Munkanélküli magángazdálkodó Bedobta a törülközőt zetben, mint főállattenyésztő. Igaz, akkor 30 napos volt a munnkaidőm. A rákövetkező évben, 1989-ben nem annyira, de már jelentkeztek a jövőt beárnyékoló fellegek. Az elmúlt esztendőben pedig megsokasodtak. Olyan szerződést akart kötni velünk a nagyüzem vezetése, amelyben ő diktálta volna a fel­tételeket. Nem vállalkoztunk a diktátum teljes elfogadására, mert kiszámítottuk, hogy rosz- szul járunk. Az új feltételek a következők voltak: a kihelye­zett álomány és a hitelbe adott takarmány, valamint a táp után húsz százalékot kell fizetni. Kényszerhelyzetben voltunk, de mégsem hagytuk magunkat. Si­került a kemény feltételekből valamit lefaragni. Már ekkor is érezhető volt, hogy a megkezdett konfliktus- helyzet csak tovább fokozódik. Ezt támasztják alá az időközben vasszal pedig újra megpróbál- kozok valamivel. — Ha jól következtetek, ak­kor ön a termelőszövetkezetet okolja a kudarcért. — Erről szó sincs. A kor­mány a hibás. Állandóan azt papolja, hogy támogatja a ma­gánvállalkozókat, miközben éppen ellenkezőleg cselekszik. Ezt bizonyítja a mi esetünk is. Ebből is kitűnik, hogy agrárpo­litikája egyenlő a nullával. Jár­tam Ausztriában, Olaszország­ban. Megtudtam, hogy ott jelen­tősen dotálják a mezőgazdasá­got. Nálunk, aki vállalkozik, annak 35-40 százalékos kama­tot ajánlanak. Már az indulás pillanatában tönkreteszi magát a vállalkozó. Adjanak hitelt 5 százalékos kamatra, 3-4 évi tü­relmi idővel, akkor akik abba­hagyták, vagy abbahagyják, azok is újra kezdenék, mert sze­retnének vállalkozók lenni. Venesz Károly Szendehely. Nagy port, s képle­tesen szólva nagy füstöt kavart ügy volt nemrégiben a Bör­zsöny Áfész tulajdonában lévő Szepi Fogadó kigyulladása. Bi­zony, alaposan leégett a közis­mert szórakozóhely, a vendé­gek, s a tulajdonos nem kis ká­rára. A rendőrség a nyomozást az ismeretlen tettes ellen megszün­tette és erről értesítette az áfészt. Az Állami Biztosító elő­legként kétmillió forintot adott a károsult cégnek. Ebből a pénzből és saját erő­ből, a szövetkezet építőrészle­gének szakemberei már hozzá­kezdtek a fogadó leégett része­inek újáépítéséhez. Ezzel pár­huzamosan a belső terület ­Iskola vagy micsoda ez? máron másfél évtizede iskolai­gazgató. A képzőművészetet a közép­iskolában szerette meg. („ Tör­vényszerű volt, hogy megkedvel­tem. Az okokat illetően egyetlen nevet kell mondanom: Farkas András tanár úr. Nála nem is rajzszakkörre jártunk, hanem bementünk a termébe rajzolni. Gyakran modellt álltunk neki, másszor meg órákon át beszél­gettünk a különböző festmé­nyekről, szobrokról. A tanár úr jellegzetes humora, s egészen fantasztikus stílusa a képzőmű­vészet megszállottjaivá változ­tatott bennünket. A mai napig Farkas András tanításából táp­lálkozom, mind munkáimban, mind a katedrán.") Az iskola élén a barátságos, hangulatos környezet kialakítá­sára is törekedik Várszegi Ist­ván. Az osztálytermek és folyo­sók falát művészeti értékekről, történelmi érdekességekről ké­szített összeállításai díszítik. Az intézmény udvarán létrehoztak egy arborétumot. („Itt azok a megismerendő fák, bokrok ta­lálhatók, melyekkel tanulóink­nak tisztában kel! lenniük. Nem kis munka volt ennek a létreho­zása sem, de ezért élünk. Ok a jövő generáció, értük minden tőlünk telhetőt meg kell tenni. Számomra sincs nagyobb öröm, mint tehetséges „gyerekeim­nek" átadni azt, amit én tudok. Boldog vagyok, ha tudomá­ízlésesen berendezett ottho­nában ismerkedek meg a nézsai Matos Andrással, a munkanél­külivé vált volt állattartó ma­gángazdálkodóval. — Négyen együtt kezdtük, azzal az elhatározással, hogy hosszabb távon foglalkozunk a szarvasmarha tenyésztéssel. Nyolcvannyolc állattal kezdtük. Szereztünk munka- és betaka­rító gépeket, traktort, hogy a gépek segítségével jól kiszol­gáljuk az állatokat. Ót évi tör­lesztésre helyezte ki a termelő- szövetkezet. Az egyezség sze­rint az előbb említett idő után, a megmaradó állomány a miénk lett volna. Nem csak az állato­kat kaptuk hitelbe, de nem kel­lett azonnal fizetnünk a takar­mányért, az olcsón beszerzett tápért, mert induláskor, 1988-ban, a nagyüzem mindezt r megelőlegezte. A tehenektől fejt tejet a szövetekezeten ke­resztül értékesítettük, s a kapott pénzből levonták a takarmány, a táp árát. Az akkori feltételek nekünk kedvezőek voltak. Ké­sőbb kiszámoltuk, hogy jól dön­töttünk: elértük a várt eredmé­nyeket. Jómagam majdnem há­romszorosát kerestem annak, mint előtte a termelőszövetke­felgyorsult események. — A múlt évben közösen hozzákezdtünk az állatállomány értékesítéséhez. A gazdaság ve­zetése e tekintetben korrekt volt. A közösen kialakított áron felül értékesített pluszpénz 50 százalékát nekünk adta - utal a szövetkezet eljárására. — Valójában mi húzódik meg az előzőek mögött? — Lehangoló következ­mény. A jelentős állományból június végére csak 24-26 ma­radt. Ugyanis terheink olyany- nyira megnövekedtek, hogy bennem is felvetődött, később pedig végleg megérlelődött, hogy abbahagyom. Ehhez a döntő lépést az ez évi szerző­déskötési feltételek adták meg. A már említett 20 százalékos kamaton kívül a kihelyezett ál­latokat pénzre számolták át, és így szabták meg a törlesztést, ugyanakkor a tejház használati díját is ránk terhelték. Ez utóbbi két forinttal növelte meg a ter­melés költségeit, egy liter tej­nél. Júniusban aztán mindannyian bedobtuk a törölközőt. — Most mivel tölti az idejét? — Mint munkanélküli meg­próbálom átvészelni a telet. Ta­„A kormánynak nincs agrárpolitikája" fotó: Rigó Az ácsok diktál jak most az ütemet szobák, presszó, étterem - munkálatait is elvégzik. A rendbetétel határidejét nem készített az iskola vezetése, va­lamennyit az eredetileg test­edzésre szánt csarnok állapotá­ról. De, mint tudjuk, a baj nem jár egyedül. Újabb meglepeté­sekkel szembesültek az iskola Az alkotás ritka pillanata Ritka pillanatban kopog­tattunk be riportalanyunk­hoz. Éppen rajzolt. Kissé pi­ronkodtunk. Tudjuk, manap­ság egyre kevesebbet van erre ideje. Pedig a vonalak, színek világa örök szerelme Várszegi Istvánnak, a Rétsági Általá­nos Iskola igazgatójának. Endrefalván látta meg a nap­világot, középiskolás tanulmá­nyait a balassagyarmati tanító­képzőben folytatta, Jászberény­ben érettségizett. Egerben leve­lező tagozaton végezte a tanár­képző főiskolát, közben Lu- dányhalásziban, majd Szé- csényben tanított. 1968-ban rajz-földrajz szakon kapott dip­lomát, aztán az ELTE-n elvé­gezte a pedagógiai szakot. Im­somra jut, hogy tanítványaim közül grafikusok, belsőépíté­szek, vagy színházi díszletterve­zők kerülnek ki.") A tehetséggondozást egyik elsőrendű feladatának tartja. E mellett pihenést nem ismerőén törődik az iskola ügyes-bajos dolgaival. Mindenkinek segí­teni próbál, aki hozzáfordul gondjával. Családjára sokkal kevesebb ideje jut, mint sze­retné, de felesége, s gyermekei megértik őt. („Hitvallásom: lel­kiismeretesen végezni vállalt feladataimat. Nem panaszko­dom, boldog embernek vallha­tom magam. Csak egy kicsit több időm lenne rajzolni és fes­teni..."). (szilágy i-gvurkó) Jézus A kőfelmosás gyakori tevékenység a tornacsarnokban Nőtincsen 1984. szeptembe­rében nyitotta meg kapuit a körzeti általános iskola várva várt új épületegyüttese. A ter­vezés a Nógrád Megyei Beru­házási Vállalat (Nomber), míg a kivitelezés a Rétsági Épszöv munkája. Laczi István, az intézmény igazgatója félórán keresztül magyaráz. Indulat és harag nélkül. Közben konyákig turkál egy többkilónyi, vaskos dosszi­éban. Halvány mosoly sem fut át arcán. Érthetően. Drámáról van itt szó, nem is akármilyen­ről. Még a műfaj legnagyobbjai sem írtak ilyet. Szóval, az iskolában már az átadás után hetekkel komoly gondok kerültek felszínre. Az­tán, ahogy teltek-múltak a dol­gos hétköznapok, egyre több és nagyobb problémák derültek ki. Az első jegyzőkönyv 1985. ja­nuárjában született, s a tornate­rem fűtési nehézségeit rögzítet­ték benne. Ebben az esztendő­ben további három feljegyzést dás sem váratott sokáig magára: a fűtési szezonban kiderült, hogy az épületben hihetetlenül nehéz biztosítani a meleget. Az iskola vezérkara - mi mást tehetett? - jelezte ezen hi­batucatokat az illetékeseknek. A kivitelező ilyenkor aztán ja- vít(gat)ott is. De az említett gondok továbbra, később is je­lentkeztek. Bíróság elé került az ügy. A Legfelső Bíróság megál­lapította, hogy a tervező és a ki­vitelező céget terheli a felújítás költsége. A fűtési rendszer hiá­nyosságairól szóló akták azon­ban a mai napig bíróság előtt fekszenek. Fűteni márpedig kell. A legjobb ötezer kalóriás szénnel, három műszakban, egy-két szabálytalanságot elkö­vetve. Például ventillátornál iz­zítják fel a kokszot. így tudják elérni a 20 fokot! Nem véletlen, hogy az igazgató görcsbe rán- duló gyomorral indul munkába, ha már odakinn mínuszokat mu­tat a hőmérő. Mi lesz a suliban? Kétszáz gyermek tanul ott. Egyszer már volt szünet, a fű­tési nehézségek miatt. Vajon mikor lesz a következő? Kérdése kérdése ez Nőtin­csen. Kérdezik az iskolában, kérdezik az önkormányzatban. Válasz sehol. Csend honol. A fűtéssel pedig továbbra is nagy bajok vannak. Nyakunkon a tél. Á tornaterem is beázik egy-egy esőzés után. Asztalite­niszeznének, kosaraznának, fo­ciznának a gyerekek. Elég né­hány csepp víz. s ott a baleset. Laczi Istvánnak nem csak a kazánházban van melege lakói. Egyszer megrepedtek az épület falai, másszor leváltak a csempék a falon. Egyik napon a padlóburkolat ment tönkre, má­sik nap beázott a tetőtér. A ráa­Meg aztán ott vannak a kisebb hibák is. Azzal már nem is fog­lalkozik Laczi István. De mikor lesz ennek végre vége?! szilágy i-gyurkó Rétság és környéke szabták meg előre, azt a rendel­kezésre álló pénz és a téli időjá­rás határozza meg.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents