Új Nógrád, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-26 / 277. szám

4 LÁTÓHATÁR 1991. november 26., kedd Dosztojevszkij nélkül nincs Európa Kíváncsiskodó Érettségivel nem lehet! TVétemény „Közép-Európa... ” - énekli jó néhányszor a refrént Cseh Tamás - Bereményi Gézával közös dalában s a találó, jel­legzetes videoklippek meggyő­zően „magyarázzák”, erősítik a szöveg mondandóját e régió mibenlétéről. Ez a szignálja az Európai Utas című televíziós folyóirat­nak, amely egy ideje immár rendszeresen megjelenik a ké­pernyőn. E műsor gyakorlatilag „leképezi” a hasonló című, va­lóságos lapot, amely nem ki­sebb célokat tűzött ki maga elé, mint: vállalni, képviselni, a kö­zös közép-európai kultúra gaz­dagságát, és sokoldalúan közve­títeni a megkötöttségektől, szembefeszülésektől igazán nem mentes országok, népek, önálló nemzeti kultúrák között. E tiszteletre méltó, dicséretes törekvést nemcsak a térségben megnyilvánuló tényleges konf­liktusok miatt nehéz realizálni, hanem az eldöntetlen szemléleti problémák miatt is. Ugyanis - mint az Európai Utas legutóbbi adása bizonyította - a közel sem tagolatlan Közép-Európa fogalma gyakran keveredik, összemosódik Kelet-Európáé- val, sőt az egész „közép-európa­iság” gondolat valójában az Eu­rópához való tartozási!) -és nem csupán felzárkózás - fon­tos elemeként értelmeződik. Hat magyar író, egyszer­smind jeles közéleti személyi­ség - Bodor Pál, Cseres Tibor, Gyurkovics Tibor, Konrád György, Pomogáts Béla és Vá­sárhelyi Miklós - szólalt meg e műsor keretében s a tisztes név­sor alapján természetes, hogy mindegyikük véleményének volt figyelemre méltó, megszív­lelni érdemes momentuma. Ugyanakkor Konrád György és Vásárhelyi Miklós eszeme- futtatását azért tartom szüksé­gesnek kiemelni, mert - szerin­tem - a legmarkánsabban kép­viselte a regionális szemléleten messze túlmutató koncepciót. Bár íróként nyilatkoztak meg, politikai hitvallásukat aligha tudták, ha egyáltalán akarták - félretenni. S ezt mondanivaló­juk minősítésénél sem lehet mellőzni, hiszen a közvélemény számára nyilvánvaló, hogy- pont ők ketten - milyen szere­pet töltöttek be a pártállami rendszer lebontásában, s az évek, évtizedek során szemé­lyes sorsuk mennyire sínylette meg következetes elvhűségü­ket. Mindezek tudatában impo­náló volt Vásárhelyi Miklós szájából hallani azt a minden szűklátókörűségen, parciális ér­deken felülemelkedni képes gondolatot, mely szerint az eu­rópai kultúrából Oroszországot nem lehet száműzni, azaz Dosz­tojevszkij, vagy Lev Tolsztoj nélkül - de mondhatott volna Csehovot, vagy Csajkovszkijt is - éppúgy nincs Európa, mint a francia vagy a német kultúra klasszikus értékei nélkül. 0 éppúgy az írók felelősségét hangsúlyozta a „közös nyelv megtalálásában”, mint a hetven esztendős PEN Club képvisele­tében megszólalt Konrád György, amikor a szervezet alapszabálya szellemében a béke, a megértés szolgálatára hívta fel a toliforgatók figyel­mét a gyűlölködés szítása he­lyett. Közép-Európában, Kelet-Eu- rópában - de bármely részén a világnak - az úgynevezett ki­sebbségi problémák okozzák a legtöbb feszültséget. Van, ahol képesek e kérdéskomplexumot valóban huszadik század végi módon, a civilizált emberiség­hez méltóan kezelni, de sok he­lyütt az indulatok, a túlfűtött ér­zelmek uralkodnak az értelem felett. Sajnos nem kell messze menni a példáért annak illuszt­rálására, hogy szélsőséges eset­ben milyen vérfürdőhöz is ve­zethet az elvakult, acsarkodó nacionalizmus, a nemzeti gőg. Valamennyi, e műsorban megszólalt magyar író, de - ki­vált a Konrád György és Vásár­helyi Miklós - példát adott ab­ból, hogy miként lehet, ponto­sabban kell (kéne) Európa kö­zepén - de bárhol a világon - az egyes térségek nyugalmáról, a kisebbségek, a különböző, egyenértékű kultúrák együtt­működéséről korszerűen, ha úgy tetszik európai módon gon­dolkodni. Ezzel a mentalitással lehet igazán hitelt szerezni a modernizációs magyar törekvé­seknek is. Sőt az a gyanúm, hogy az ilyen szellemben végrehajtott konszolidációval tudunk csak Európából- ha már a politikai divatnak hódolva, eddig oly so­kan kívül lévőnek tekintették is hazánkat - Európához csatla­kozni.- csongrády ­Postánkból Nyugdíjas tervek A salgótarjáni székhelyű nyugdíjasok érdekvédelmi szervezet létszáma az elmúlt közel egy év alatt szépen gyara­podott: legfrissebb értékelésünk szerint létszámunk meghaladja az ezerhétszáz főt. Számos klub és egyesület jelezte együttmű­ködési szándékát velünk, ennek konkrétabb formája a nyugdíjas kamarán keresztül realizálódik majd, s remélhetőleg tevékeny­ségünkben gyümölcsözik. Folyamatban van különböző programok szervezése is. így időszerű napi kérdésekben jogi előadásokat szeretnénk szer­vezni, munkajogi, társadalom- biztosítási konzultációkat kívá­nunk tartani, egészségnevelés­sel és természetgyógyászattal is óhajtunk foglalkozni. Terve­zünk baráti elbeszélgetéseket, kötetlen információcsere össze­jöveteleket. Foglalkozunk olyan gondo­lattal is, hogy a legfontosabb élelmiszerekből, illetve egyéb termékekből kedvezményes áron való értékesítési akciókat szervezünk az érdekvédelmi szervezetek aktívahálózatán ke­resztül. ezen tevékenység jogi alapjának megteremtése után. A témához kapcsolódó hír, hogy már megjelent a Magyar Nyugdíjasok Országos Szövet­ségének hivatalos lapja. A ki­advány az elkövetkező hóna­pokban is számos hasznos, friss és időszerű információt, sok ér­dekességet szolgáltat a nyugdí­jas korosztálynak. Keményvári István Salgótarján Kíváncsiskodónk legutóbbi kérdése így hangzott: Lehet-e valaki érettségivel jegyző? (A kérdés Cserháthalápról érkezett.) Válszol: Farkas Imre, megyei főjegyző: — Mivel a jegyzői állás szi­gorúan képesítéshez kötött, így azt csak érettségivel rendelke­zők nem tölthetik be! Állami­gazgatási Főiskola, vagy jogtu­dományi egyetem elvégzése szükséges feltétel! A gyakorlati idő nincs kikötve a törvényben. — S mi van olyankor, ha valaki - szabályt erősítő kivé­telként - mégis érettségivel ül abban a bizonyos székben? — Ez szinte elképzelhetet­len. De ha az önök levélírója be A 2000-ik évre szakértők becslései szerint 2,5 milliárdra emelkedik a földkerekségen élő muzulmánok szánta,-jelentette pénteken Mekkából, az Iszlám szent városából az IINA iszlám hírügynökség. 1950 és 1975 között a muzulmánok száma 500 millióról 750 millióra tudja bizonyítani, hogy van ilyen, a Köztársasági Megbízott Területi Hivatalának kell eljár­nia törvényességi felügyeleti jogkörében: az adott képviselő- testület felkérik, hogy a törvé­nyes állapotot állítsa vissza. Következő kíváncsisko­dónkban egy sokatmondó jel­igével ellátott levélben feltett kérdésre keresünk választ: A levélírót az érdekli, vajon ki ellenőrzi a kisiparosokat, kis­kereskedőket, hogy megad- ják-e alkalmazottaiknak a minimális 7000 forintos mun­kabért? (Az aláírás helyén a jelige: „Ha kiírom a nevem, holnap már nem lesz munka­helyem!”) emelkedett. A világ valamennyi vallása közül az iszlám vallás híveinek száma emelkedik a legnagyobb arányban. Ez az isz­lám országok nagyarányú né­pesség növekedése mellett an­nak is betudható, hogy évente mind nagyon számban térnek át az iszlám vallásra. A versenyfutó sátrát szeretnék kiásni Emelkedik az iszlám követőinek száma Euro-Disney A tervek szerint 1992 áprilisában adják at a franciaországi Marne-la-Vallen az Euro-Disney Parkot. A felvételen Maugli, Baloo medve és Kitty már ünnepel és várja a nyitást. MTI-fotó Prostituált ne játsszon a tűzzel! Bourg-en-Bresse franciaor­szági városban 15, illetve 18 évi börtönbüntetésre ítéltek három lyoni prostituáltat, amiért 1987 decemberben elevenen eléget­ték egy negyedik társukat. A három elítélt, Veronique Ferro és Fatiha Sziddhum (ők ketten 18 évet kaptak), illetve a 15 évre ítélt társuk, Lila Ben Abdallah, tőrbe csalták a hu­szonnégy éves Dzsamila Szakh- rit: „sétára” hívták Lyon elha­gyott keleti negyedébe. Ott azután mindhárman neki­estek, súlyosan megverték, majd leöntötték benzinnel és elevenen elégették. A szörnyű tettre azután derült fény, hogy a gyilkosság színhe­lyétől nem messze megtalálták a benzines kannát, amelyet a há­rom prostituált egyike vásárolt. Letartóztatásukra ennek elle­nére csak egy hónappal később, 1988. január 21-én került sor. Száz évig élni? Kevesebb kalória = hosszabb élet. legalábbis patkányoknál és egereknél. Ezt állapította meg egy hosszú kísérletsorozat után Dr. Roderick T. Bronson, a bos­toni állatorvosi egyetem pro­fesszora. 1100 patkányon és egéren végzett megfigyelés so­rán az derült ki, hogy azoknak az állatoknak az élettartama, amelyeknek a tápláléka a meg­szokottnál 40 százalékkal keve­sebb kalóriát tartalmazott, egy- harmaddal hosszabb volt a normálisan tápláltakénál. S ezen felül kevesebb daganatos és egyéb betegségben szenved­tek. Bronson kísérlete nyomán amerikai orvoskörökben az a gondolat vetődött fel, vajon nem iehet-e kalóriacsökkentés­sel lassítani az embereknél az öregedéssel járó betegségek ki­fejlődését? Előbb természetesen meg kellene ismerni a dolog mechanizmusát. Dr. Bronson figyelmeztetett: korai lenne embereknél csökkenteni a kaló­riamennyiséget, hiszen a kuta­tók még nem tudják, hogy mi­lyen folyamatokat indít el ez az eljárás. A 41 éves norvég Monica Kristeiisen ki akarja ásni a hó alól azt a sátrat és a norvég nemzeti zászlót, amelyet honfitársa. Roald Amundsen 1911- ben, a Déli Sark meghódítása után ott hátrahagyott. A norvég kutató meg­győződése szerint Amundsen sátra 15 méteres hótakaró alatt fekszik. Azt tervezi, hogy a sát­rat és a sarkkutató felszerelését Nor­végiában állítja ki. Kristensen asz­szony közölte, hogy az antarktiszi nyár­ban, tehát az euró­pai tél idején indul útnak, egy igen ér­zékeny radarral fel­szerelve. Biztos benne, hogy megta­lálja Amundsen sát­rát. Szerinte az ed­digi kutatások alap­ján biztosra vehető, hogy a sátor egy há­romszor három ki­lométer kiterjedésű hómezőben áll. Öt évvel ezelőtt Kris­tensen asszony hi­ába próbálkozott azzal, hogy az Amundsen által megtett úton ha­ladva sítalpon elér­jen a Déli Sarkra. Kerek 80 eszten­dővel ezelőtt a nor­vég Amundsen „versenyt futott” az angol Robert F.Scott-tal a Déli Sark meghódításá­ért. Scott és négy társa hat héttel Amundsen után ér­kezett a Déli Sarkra. Visszaútjukon mind az öten megfagytak. Holttestüket nem sikerült megtalálni. Amundsen 1928- ban halt meg. Küldjön egy sztorit! A pályázatunkra érkező írásokat folyamatosan közöljük. Kér­jük a beküldőket, hogy történetük mellett szenélvi adataikat is legyenek szívesek eljuttatni szerkesztőségünk címére (Új Nóg- rád, Salgótarján, Erzsébet tér 4. 3101.) Anyánk és a csipkelekvár A szécsényi régi újtelepen, a vásártér mellett laktunk. Népes családok laktak itt, négy,hat, ki­lenc gyermekesek. Mi hatan voltunk testvérek, két lány és négy fiú. Sok egyidős gyermek akadt, akik barátok és játszótársak is voltak egyben. Nyolc-tíz évesek lehettünk, amikor anyánk csip­kelekvárt főzött 20 literes lá­basban, és amikor elkészült, mintegy 5-6 liternyi lekvár lett belőle. Üvegekbe akarta rakni, ezért félretette, hogy kihűljön. Elment otthonról a nagyma­mákhoz és jó két órát töltött ott. Mi az udvaron játszottunk, vagy heten, nyolcán, önfeledten. En bementem a konyhába és a már kihűlt csipkelekvárt egy kanál­lal kóstolgattam. Nagyon ízlett, finom volt. Az öcséim és a haverok utá­nam jöttek, hogy megnézzenek, mit csinálok a konyhában? Hogy el ne áruljanak anyánk­nak, mindenkinek adtam egy-egy kanállal. Mivel ízlett nekik is, kértek még, és ez az adagolás folytatódott. Ad- dig-addig kóstolgattuk a csipke­lekvárt, míg majdnem elfogyott. Eszbekaptam, és gyorsan elvet­tem a kanalakat a gyerekektől, és helyére tettem a lábast. Anyám hazajött és meg akarta kezdeni a lekvár üvegbe raká­sát, amikor észrevette a hiányt. Nagy veszekedés lett ebből. A haverok szétrebbentek, csak én és az öcséim maradtunk anyám előtt. Amikor bevallot­tul, hogy hogyan ettük meg a lekvárt, elnevette magát, és nem haragudott. Büntetésből azért el kellett mennünk újra csipkét szedni, mit anyánk újra kifőzött, de ezt már melegen belerakta az üvegekbe, hogy csínytevésünk meg ne ismétlődjön. Az eset után - mivel az egész újtelep megtudta - ha bárki találkozott velem, mindig megkérdezte: Jancsi, van-e még a csipkelek­várból? Horváth János Nagylóc Gyermekszáj Az eset tíz évvel ezelőtt tör­tént. Norbert fiam nagycsopor­tos óvodás volt. Abban az idő­ben adták a tévében dr. Czeizel Endre Születésünk titkai című műsorát. Óvodából hazaérve bekapcsoltam a tévét, mert kez­dődött a műsor, amit én mindig megnéztem. Fiam a szoba kö­zepére ömlesztetté legó-készle- tét, és elmerülten játszott. Czeizel dr. éppen a terhes­ségről, szülésről beszélt. Lopva néztem gyermekemre, vajon hogyan reagál a hallottakra és látottakra, de ő buzgón legózott, talán még dúdolgatott is. Ami­kor a műsornak vége lett, a fiam odasomfordált hozzám, belebújt az ölembe. Tudtam, hogy efféle közelítésekor valami „nagy” dolgot szokott kérdezni. így is történt. Óvatosan közelítette meg a témát. „Mondd. anyu. igaz, amit a tévében a doktor bácsi mon­dott? Te is aludtál, amikor én születtem?”? /Czeizel doktor a császármetszésselral született gyerekekről beszélt/ Erre én a következőket mondtam: „Igen kisfiam, én is aludtam.” Gyermekem kipenderült az ölemből, csípőre tette parányi kezét, toppantott a lábával, és haragosan szólt: „Látod, milyen buta vagy? Ha nem aludtál volna, most tudnád, hogy egé­szen másképp születik a kis­baba!” Szemlesütve ballagtam ki a szobából. Ma már tudom, hogy rosszul tettem, mert rögtön meg kelleti volna kérdeznem tőle: miért, szerinted hogyan? Vajon mit válaszolt volna? Wiltner Anna Salgótarján A rajztanár és az osztályzat Általános iskolás koromban volt egy kedves jópofa rajztaná­rom. Soha nem osztott jó jegye­ket. Egyik nap odajött hozzám, s mivel nem tetszett neki a raj­zom, össze-vissza „pingálta”, s végül egy képet festett ki be­lőle. Óra végén beszedte a raj­zokat, s így szólt hozzám: Sajnos csak egy gyenge 3-ast tudtam adni a rajzára, mert na­gyon csúnyán összemázolta. A padtársam, akivel az első padban ültünk, összenéztünk, és elkezdtünk nevetni, hisz saját magát osztályozta le a tanár. Mivel nem tetszett neki, hogy kinevettük, odajött a barátnőm- höz, a padja fölé hajolt, s meg­kérdezte tőle: Maga Ilona miért nevet any- nyira? Padtársam ekkor nem tudta visszfojtani a nevetést, a tanár arcát pedig elöntötte a düh. Még szerencse, hogy szünet követ­kezett. . . Márton Zoltánná Ságújfalu

Next

/
Thumbnails
Contents