Új Nógrád, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-23 / 275. szám

1991. november 23., szombat Még Állami a biztosító Minden és mindenki Magára maradt az ÁB? Az egykori ÁB-Generali, ma már csak mint Generali hirdeti magát. Mi történt, kiszorítot­ták az Állami Biztosítót a ve­gyesvállalatból? Eredetileg e kérdések foglal­koztatták, amikor az Állami Biztosító salgótarjáni irodahá­zában kerestem fel Balatoni Jó­zsefet. — A valóság éppen a látszat ellenkezője: az Állami Biztosító privatizációja tette szükségessé, hogy lecsupaszítva, tiszta tulaj­donosi képet mutatva kerüljön kiajánlásra. Ezért ezért adtuk el részünket a Generálinak, amely cég egyébként versenyben van az Állami Biztosító megvásár­lásáért. — Mindenképpen változá­sok előtt áll az AB. De néhány apróbb igazítás már meg is történt. Eltűnt a megyei igaz­gatóság felirat.. . . — Valóban az ügyviteli fel­adatok csökkentésére megszűn­tek a megyei igazgatóságok. Az országban öt régiót alakított ki a központ és ezeken a régiókon belül működnek az egyes kár- rendezési központok. A mi ese­tünkben Borsod-Heves és Nóg- rád területén, egri központtal működik a régió, és Salgótar­jánban a nógrádi kárrendezési központ, amelynek én vagyok a vezetője. — Mi indokolja ezt a belső szervezeti változást? — Takarékossági és üzletpo­litikai szempontok. Egyrészt csökkenteni szeretnénk az ügy­viteli létszámot, amelynek a ké­sőbbi gépesítés mellett ez az egyik módja, másrészt pedig azt szeretnénk, ha a biztosítási díj technikailag, fizikailag és min­den látható módon elkülönülne a kártól, a kártérítéstől. Ez egy biztosítófilozófiai megoldás, azt szeretnénk éreztetni ügyfele­inkkel, hogy kártérítéseink so­rán nem valamiféle belső érde­keltség szerint, hanem a biztosí­tási kötvény betűje szerint já­runk el. A két eseményt: a biz­tosítás megkötését és a kárese­ményre történő kártérítést sze­retnénk elkülöníteni. — Mintha tartanának egy kicsit a Casco adta lehetősé­gekkel élő, vagy inkább visz- szaélő ügyfelek leleményessé­gétől ... — Mondjuk ki: sok a bizto­sítási csalás. Nem tudom más­ként nevezni azt, ha valaki vesz külföldön 300 ezer forintért egy autót, nálunk biztosítja 1,5 mil­lió forintra úgy, hogy pontosan tudja, két hónap múlva az autó ki fog gyulladni. Ez nem a lehe­tőségek kihasználása, hanem csalás. Emiatt veszteséges a Casco üzletág, és emiatt kell majd tarifát emelnünk. — Nem érné meg egy ek­kora biztosítónak egy nyomo­zóirodát működtetni? — De, szeretnénk is, csak eddig a törvényi szabályozás szabott gátat terveinknek. Egyébként érdekességként meg lehet jegyezni, hogy a Hungária Biztosító Láposit, mi pedig Do­bost, a nagyhírű rendőrnyomo­zót alkalmazzuk. — Addig is, míg nyomoz­hatnak, Önök fizetnek. — Mi is igyekszünk azért nyitott szemmel, füllel közle­kedni a világban és ha bármi gyanúsat észlelünk egy-egy biz­tosítás körül, gyorsan visszalé­pünk. — Mi lehet gyanús egy biz­tosításon? — Például az, hogy az ille­tőnek feltűnően sok káresemé­nye történik, vagy az, hogy sal­gótarjáni létére Budapesten, vagy Balassagyarmaton próbál biztosítást kötni, ahol „szerinte” nincs információ biztosítási előéletéről. No és persze a beje­lentések, amikor szomszéd, vagy bárki haragos örömmel hozza tudomásunkra, hogy va­laki arrra készül, hogy rajtunk gazdagodjék meg. — Még szerencse, hogy a lakásbiztosítások biztos meg­élhetést nyújtanak. — Sajnos, nem így van. A tapasztalatunk szerint, itt is kifi­zetéseink nagyrésze önbetöré- sek finanszírozása. És akkor még nem beszéltünk az üzletek biztosításáról. Néhány ügyfe­lünk már olyan rendszeresség­gel jár hozzánk, mintha a fizeté­séért jönne. Feltűnő rendszeres­séggel rabolják ki a boltját. — Mit tudnak tenni ilyen­kor? — Felmondjuk a szerződést, vagy szerződéskötéskor vizs­gáljuk az előző biztosítása kár­hányadát, de ezen kívül semmit. Ha a csalásról bizonyítékaink vannak, akkor átadjuk a rendőr­ségnek. A legtöbbször azonban ők is, mi is tudjuk, hogy miről van szó, de bizonyítékok hiá­nyában nem tehetünk semmit. — Veszteséges tehát a Casco, a lakásbiztosítás, a va­gyonbiztosítás. Miből élnek? Mi nyereséges? Nyereséges az életbizto­sítás. Nem véletlen, hogy a kül­földi biztosítók is ezzel szeret­nének betörni a hazai piacra- Hogy miből élünk? 354 milliár­dos vagyonúnkból. Ezt forgat­juk, befektetjük. Tavaly az alap- tevékenységünk 2 milliárd fo­rint veszteséget eredményezett. Idén nullszaldósra szeretnénk kijönni. Környező világunkról egy dolgot tudhatunk biztosan: biz­tosított. Olyannyira, hogy nem csak a biztosítók biztosítanak, de önmagukat is biztosítják egy másik, esetleg még tovább egy harmadik biztosítóval. A több­szörös biztosítás mégiscsak biz­tosabb. Talán hihetetlen, de minden és mindenki biztosítható. Egy edzett ügynök meg sem rezzen, ha valaki gyermeke hangját kí­vánja biztosítani, mert úgy véli csemetéje jövőjének záloga a torkában van. A kérdés csak az: milyen fel­tételekkel köthető meg a bizto­sítási üzlet? Előírhatja-e a biztosító, hogy naponta hány gombóc fagylalt­tal ehet kevesebbet a biztosított. Ellenőrizheti-e a társaság meg­bízottja, hogy védencük kötött— e meleg sálat a ködös téli regge­len, és felmondhatja-e a biztosí­tást, ha a leendő tenor hangszá­lait túlzottan megerőltetve szur­kol az iskolai rangadón. Mindez ismeretlen a szerződő feleken kívül. Mint ahogyan azt sem tudha­tom, hogy milyen feltételekkel köt felelősségbiztosítást a sike­res üzletember munkakörében hozott döntései kimenteiére. Meddig vállal kockázatot a biz­tosító? Miben állapodnak meg? Csak semmi rizikó, tuti üzletek, tisztes haszon? A munkáltató viszont azért alkalmazza, mert tudja mikor érdemes a szokásosnál nagyobb kockázatot vállalni. Hogyan in­dokolja majd nem fizetését a biztosító? (Mert meg fogja in­dokolni!) „Nevezett menedzser megállapodásunk ellenére nem jól döntött.?” Vagy, hogyan orvosolja a menedzser munkakör ellátása közben okozott személyi konf­liktusokat? Virágot küld a „rá­förmedt" titkárnőnek? A bizto­sító hivatásos társasági embere engesztelő vacsorára viszi a szakmai becsületében sértett osztályvezetőt, s kocsmába az, udvaron arréb taszított melóst? Hogyan kárpótolja a társasági mulasztásokat a biztosító? Egy szakemberük folyton a biztosí­tott nyomában járva viszonozza a nem fogadott köszönéseket és eleget tesz a protokoll meghívá­soknak? Ki tudja? Megállapo­dás kérdése. Vagy hogyan állapítják meg a pápa életének értékét? Mert van ilyen, hiszen biztosított program volt az egész magyar- országi látogatás. Mekkora ri­zikó egy ilyen monstre ese­mény? Hiába van száz testőr, egyik­nek sincs olyan reflexe, hogy elkapja a pisztolygolyőt. Ha pe­dig megtörténik a baj, mennyit fizet a biztosító a Vatikánnak a pápa életéért? Egy amerikai el­nöknyit és még egy kicsit? Vagy két Gorbacsovnyit? Eset­leg ezer egyszerű halandónyit? De egyáltalán elfogadható az efféle „vérdíj”, mert ez az. Mennyire» taksálja Ön saját életét? Egy Trabantnyira? Vagy becsvágyó és megérne Önnek akár egy fél Merpédesznyit is? Mit adna érte . . .. ha tehetné? Az ügyfelek szolgálatában Magyarország a huszonhar- madik ország, ahol kiépíti háló­zatát a holland Nationale-Ne- derlanden biztosító társaság. Európa egyik legnagyobb pénz­ügyi csoportját a világ tizenöt legnagyobb biztosítója között tartják számon. A 150 milliárd dollár vagyont magáénak mondható cég éves nyeresége meghaladja a 400 millió forin- tot. _ . . A száz százalékban holland tulajdonú Nationale-Nederlan- den Hungary részvénytársasá­got egymilliárd forintos alaptő­kével -hozták létre. Szeptember- berre kiépítették magyarországi hálózatukat, és ügynökeik, munkatársaik dolgozni kezdtek. Budapesten kívül négy vidéki városban Egerben, Pécsett, Miskolcon és Gyöngyösön mű­ködik az N-N-nek értékesítési igazgatósága. A gyöngyösi irodához tarto­zik a salgótarjáni üzletigazgató­ság, amelyet Lengyel László ve­zet. Nógrád megyében több megbízott üzletkötője és mellé­kállású embere révén már bein­dították a biztosítási kötéseket. S úgy tűnik december elejétől - éppen a jónak mondható üzlet­kötések nyomán - bővülhet a salgótarjáni iroda létszáma. — Sok intézményt és magán- személyt . megkeréstünk - mondja Lengyel László. - Ok­tóber végén’ országosan teljesí­tettük a hollandok által előírt éves tervet. S hogy ez pontosan mit je­lent, az üzleti titok lehet, mivel erre úgy válaszolt, hogy bizo­nyos számú kötések megtörtén­tek. Mindenesetre a hollandok­nak nagy gyakorlatuk lehet ab­ban, hogyan lehet egy céget a ..nulláról” beindítani. És ebben még az sem jelenthetett aka­dályt, hogy az N-N Magyaror­szági Biztosító Részvénytársa­ságnak vezetésében nincsenek külföldiek.Igaz, csak a számító- gépes háttér kiépítésére 100 millió forintot fordítottak Ma­gyarországon. A holland biztosító Magyar- országon mindenféle biztosítási forma kötésére megkapta a jo­got, de egyelőre csak az életbiz­tosítást indítják és vezetik be az országban. Az általuk indított nyugdíjbiztosítási ' formában nemcsak az egyének, hanem a munkáltatók is köthetnek dol­gozóiknak ilyen biztosítást, amit költségként, elszámolhat­nak. Külön kfckcázatbiztosítás köthető a veszélyes munkakör­ben dolgozóknál, ugyancsak adóalapból leírható módon.’ Magyarországon ’ a ' legna­gyobb piac az életbiztosítások területén van, éppen ezért ezt a területet akarja meghódítani az első másfél-két évben az N-N, csak azután tervezi a továbblé­pést a beteg- és balesetbiztosí­tás. később a vagyonbiztosítás körében. A teljes körű szolgál­tatások bevezetését pedig há- rom-öt éves távlatban tervezik. — A Providencia másfél év alatt százezer életbiztosítást kö­tött Magyarorszságon - teszi hozzá Lengyel László. - Mi még nagyon messze vagyunk a holland mintától, ahol 15 millió lakosra 18 millió életbiztosítás jut. Ugyanis ott. gyakori, ha va­lakinek a vagyoni helyzete vál­tozik, akkor köt a régi életbizto­sítás mellé egy másikat is. Nyugdíjjáradék, student, egész életre szóló, halálesetre, illetve elérésre szóló (vegyes) biztosítások ismertetőjét mu­tatja Lengyel László. Ezekkel járnak az üzletkötők. — Melyik ezek közül, ame­lyikre legtöbb vevő volt a me­gyében? — A student és a nyugdíjjá­radék biztosításból kötöttünk a legtöbbet. Az előbbi a jövő ge­nerációjáról való gondoskodást célozza meg. Egyébként bizto­sítási kötvényeink egyik legna­gyobb erénye az inflációköve­tés. Ami akar, kigyullad, ami akar, elveszik Ha mostanában a biztosítási szakma vezetőivel beszélget az ember, elkerülhetetlen a pa­naszkodás. A téma az autó. Mert ma - így fogalmaznak - rengetegen élnek az autóból. Persze, ebbe az üzletbe is csak az vághat bele, akinek sok pénze van, és be tud fizetni havi 50 ezer forint casco-biztosítási díjat. Igaz, nem kell ezt évekig fizetni, elég háróm-négy hóna­pig, s aztán a biztosító fizethet másfél milliót, ugyanis az autó leég, vagy szőrén-szárán eltű­nik. A nyugatról pár .százezer forintért- behozott „márkás” autó, amit jobb esetben csak á festék tart össze. így fial négy­ötszázezer forint befektetéssel tisztán egymilliót. És a biztosítók az ügyben te­hetetlennek. kiszolgáltatottnak látszanak. — Tudom, hogy átvernek, de nem tehetek semmit, nem tu­dom a csalást bizonyítani, és legtöbbször a rendőrség sem - panaszkodik a biztosítási szakma egyik régi embere. Ezek az alakok a szemembe rö­högnek. Megtörtént, hogy a rendőrség jelzett a biztosítónak. Jó lesz fi­gyelni árra a kocsira, nyakam teszem rá, hogy három hónap múlva kigyullad. Nyilván a biz­tosító nem ültethetett egy em­bert, az egyébként havi nagy pénzt fizető ügyfele nyakára ... S láss csodát! Az autó valóban kigyulladt. No, jó. nem három, hanem négy hónap múlva! Ek­kor aztán a biztosító fizette ki a nagypénzt „tisztes” ügyfelének. Lehetetlen volt bizonyítani a szándékosságot. Megint más biztosítósok a butikosokra, meg a „lakosokra” panaszkodnak, mert náluk meg tömegével jönnek a betörésből eredő károk. Egyikük - nem a sajtónak! - barátikig megsúgja: — Állítom, hogy a betörések negyven-ötven százaléka önbe­törés a megyében. Egy utcasar­kon például sorba törtek be egymáshoz az emberek. Az ügyben ártatlan szomszédtól az­tán jön a feljelentés! De névvel, címmel, pláne rendőrség vagy bíróság előtt ki vállalja fel?! No, de ez még nem minden! Felgyújtják a kocsit, betörnek magukhoz, külföldön meg el­vesztenek szinte minden értékes holmit, amit a kocsiban itthon­ról vittek. Ma már szinte senki nem tér úgy vissza külföldről, hogy egy Canon fényképezőgép ne veszett volna el. Ellopták a bőrkabátot, az aranygyűrűt, az Adidas melegítőt, a Philips magnót... És fizet a biztosító. Mert azzal csak a balekokat tudja elijeszteni, ha kéri tőle a vámpapírt, s netán azt is elvesz­tette az ügyfél, akkor a biztosító készségesen megígéri, nó akkor majd ő megkéri a vámhivatal­tól. Ez a balek már. valóban nem jön vissza még egyszer a bizto­sítót átverni. De nem is ő veszi ki a nagypénzt. Kárbecslés Azoknak, akik nein vigyáztak eléggé, ilyen sorsra jutott az. autó­juk. Kiszely Barna, a Hungária Biztosító szekértője naponta ta­lálkozik károsult autókkal, és gazdáikkal. Itt van a holland!

Next

/
Thumbnails
Contents