Új Nógrád, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-01 / 256. szám

1991. november 1péntek MEGYEI KÖRKÉP 3 Továbbra is Hollókő Mit kap az idegenforgalom? A kormányzati szervek segít­ségét kérve még a nyáron a sal­gótarjáni kihelyezett kormányü­lés előkészítéseként a megyei önkormányzat ^feltárta az ide­genforgalom líélyzetét is és tá­jékoztatta a kormányt. Csupán helyi forrásokkal nem oldhatók meg azok az anyagi természetű feszültségek, amelyek kiemelt értékű idegen- forgalmi pontjainkat jellemzik. Különösen Bánk, a tó vízminő­sége, a hollókői világörökség fejlesztése és a salgótarjáni föl­dalatti bányamúzeum fenntar­tása igényli a központi támoga­tást - szólt az illetékes tárcának megküldött helyzetelemzésében a megye. A feltáró jelentésre azután visszaigazoló válasz is érkezett. Hollókőt egyre többen kere­sik fel, infrastruktúráját, főként megyei erőkből a korábbi évek­ben sikerült kiépíteni, s bár a vi­lágörökség további működte­tése, hosznosítása törvényi ol­dalról még nem teljesen tisztá­zódott - az látható, sőt belát­ható: tisztán megyei erővel mindaz a feladat, ami az ófalui idegenforgalmat jelenti, nem teljesíthető. Az illetékes tárca ebben egyetjs ért a nógrádiak­kal. Kifejézte (támogatási szán­dékát főként azjOrszágos Idej_ genforgalmi Hivatal részéről. Bánkot ugyancsak a támoga­tásra érdemes helyek közé so­rolják, oda jó tizenkét éve az Idegenforgalmi Alapból kerül­tek beruházható összegek. A vízminőség romlása a bánki tó­ban, a nagymértékű telekparcel­lázás és a hiányos szennyvíze- leveztés gondja. Úgy tűnik azonban, hogy a mintegy loo milliót a közművek fejleszté­sére most hiába kéri a megye. Ugyanígy ítélték meg a kor­mányzati szervek a múzeumok kérdését is, ezen belül a páratlan bányamúzeum sem élvez elő­nyöket, sajnos - legalább is egyenlőre így látszik a vála­szokból. Az idegenforgalmi hivatalok privatizálódásával ugyanis megszűnnek a nem nyereséget hozó beruházás lehetőségei ép­pen az ő részükről. A megoldást a megyei önkormányzattól vár­ják. Igazgyöngyből drágakő!? Sexzit! Mond valakinek ez a név valamit?! Az utca emberé­nek még semmit, de nem telik bele egy év és sokan őrjöngenek majd a rock rajongók közül e rozsnyói zenekar neve hallatára. Az együttesben hárman ját­szanak és egy Szlovákiában rendezett amatőr fesztiválon fe­dezte fel őket a szakma. A zsűri tagok nem kisebb szaktekinté­lyekből álltak, mint Berki Ta­más, Szigeti Ferenc és Balázs Fecó. A három fenegyerek, pro­fikat meghazudtoló módon ját­szott, olyannyira, hogy Balázs Fecó elhatározta velük együtt újra színpadra lép! Az új nagy­lemezén a Sexzit lesz a kisérő zenekar, most a napokban foly­nak a felvételek. Az együttes saját lemeze, már félig kész Pozsonyban és februárban már a magyar üzle­tekben is meg kapható lesz. A siker titkának receptje: végy egy kis heavy métáit, vagy egy kis hardrockot, add hozzá a magyar népzene motívumait, adj még bele egy kis életet és már kész is! Persze azt még nem mondtuk, hogy ehhez kell egy jó zeneszerző, aki nem más, mint az együttes villámkezű gi­tárosa, Pál Balázs Jenő, egy négy oktávot kicneklő énekes, — Hundzsa István —, aki mel­lesleg a basszus gitáros is és kell egy olyan dobos,— Kiss Zsolt —, akinek a dobapparátját egy profi is megirigyelné! Salgótarján testvérvárosa, Vantaa, ápolva a hagyományo­kat, az idén meghívott egy ma­gyar rock együttest. Egyértel­műen a Sexzit-re esett a válasz­tás. Mezei István, aki nemcsak a salgótarjáni Top Pop stúdió ve­zetője; hanem e fent említett ba­ráti kapcsolat gyámatyja, ma­gán emberként kísérte el finnor­szági útjára a fiatal, tehetséges triót. A kiutazáshoz szükséges pénzt és az autót a Tipo- Tym Kft adta és az együttes további támogatását is vállalja. A finnek nagyszerűen vendégül látták őket. Hat városban adtak kon­certet, televízió felvételük is volt. Finnország minden városá­ban van magyar baráti társaság, amelyik figyeli a hazánkban tör­ténteket és segítő kezet nyújt a magyar tehetségeknek a külhoni érvényesüléshez is. A kagylóban az igazgyön­gyöt meglátni és csiszolni nem könnyű feladat, de értő emberek kezében, valóban drágakővé válhat. Szeli Japán elismerés tarjám iskoláknak Egy tanulmányút, a Nap és a tenger Japán Hónshu szigetének északi részéről több országot érintő tanulmányútra indult né­hány hete egy pedagóguscso­port. Olaszország és más euró­pai államok mellett úticéljuk egyik állomása Magyarország, pontosabban Salgótarján volt. Hogy miért éppen megyénkre esett a választásuk ? Az illeté­kes minisztériumok közbenjá­rásával keresték fel a nógrádi megyeszékhelyet, s ött azokat az általános iskolákat, ahol jobb színvonalú oktatással, új kez­deményezésekkel találkozhat­tak. A _yendégvárás izgalmával fűszerezett nyüzsgés - ez a kép fogadta a filmfelvevőkkel, fényképezőgépekkel felszerelt japán tanárokat, többségükben férfiakat. Vendéglátóknak és vendégeknek egyaránt kitünte­tés volt ez a ritka alkalom,' ahol a távol-keleti országból érke­zettek nyitottsága a tarjániak őszinte érdeklődésével, fogadó- készségével találkozott. — Igen nívós lehet ott az oktatás, ahol a pedagógusok úgy le tudják kötni a gyerekek figyelmét, mint az ebben a vá­rosban tett látogatásaink színhe­lyén - így összegezte első be­nyomásait Toshihiro Endo, a csoport vezetője, aki Fukus- hima prefektúrát (a mi közigaz­Toshihiro Endo, a csoport ve­zetője Iwaki városban él gatási rendünkben ez a megyé­nek megfelelő egység) képvi­selte. Endo úr a 35o ezer lelket számláló Iwaki városban él és dolgozik, mint művelődési osz­tályvezető. Korábban az egye­temre induló diákoknak ipari és kereskedelmi tárgyakat tanított, most a pedagógiai munka elle­nőrzése a fő tennivalója. Igényes és az egyéni teljesí­tőképességre építő oktatási rendszerük számunkra megszív­lelendő vonásáról így fogalma­zott: — Nálunk a pedagógus első­sorban oktat, a nevelést az ott­honiakra bízzák. Az óvodából iskolába lépő kisgyermekeknek az új életszakasz rendjének megismeréséhez, megszokásá­hoz viszonylag hosszabb idejük van. — Miként lehet bejutni egy salgótarjáni iskolába, mennyit kell fizetni a szülőknek a gyere­kek taníttatásáért ? - ezek is ér­dekelték a csoport tagjait, akik a különböző helyszíneken mindig hangsúlyozták, hogy jól hasz­nosítható magyarországi tapasz­talatokkal térhetnek haza, s még arra is ügyeltek ezek a szakem­berek, hogy közülük mindig másvalaki tolmácsolja észrevé­teleiket. Az önmagáról szűkszavúan nyilatkozó Toshihiro Endo el­mondta, hogy két fiúgyermeke van, az egyik már önálló. Majd a beszélgetésünk előtt átnyújtott névjegykártyájára mutatott, s szokatlan bőbeszédűséggel az azon látható, Iwaki várost jel­képező színes, virágformához fűzött magyarázatot: — Nézze, ez a sárga itt a kelő Napot jelenti, a zöld a fákat, a hatalmas erdőket, a kék pedig a tengert.. Mihalik Júlia Bajor vendégek # Karancskeszi. Bajorország­ból érkezett négy fős delegáció a településre. A német vendé­gek látogatást tettek a helyi plé­bánián — ahol megtekintettek egy cserkészfoglalkozást —, az általános iskolában és a pol­gármesteri hivatalban is. Lakossági összefogással # Mátrakeresztes. A pásztói polgármesteri hivatal és a vide­otechnika megállapodott, hogy a televízióv 1-es és 2-es prog­ramjának vételére alkalmas há­lózatot épít ki. Az önkormány­zat, a műsorszóró vállalat és a lakosság anyagilag is hozzájá­rult a rendszer mielőbbi kialakí­tásához. Emléktábla avatás # Terény. A II. világháború­ban elesett katonák tiszteletére november 1-én, 13 órakor em­léktáblát avatnak. Az ünnepsé­gen részt vesz Mucsina Gyula, a község polgármestere, Va- gyóczky József római katolikus plébános és Sulyok Anna lel­kész. Az elesettekre ökumeni­kus istentisztelet keretében em­lékeznek az áldozatok hozzátar­tozói, a község lakói. Kulturális pezsgés Bátonyterenyén A bátonyterenyei Ady Endre Művelődési Központ koncepci­ózusán és a rétegigényeket fo­kozottan figyelembe vevő prog­ramjai mind nagyobb kör szá­mára teszik nyilvánvalóvá azt a kulturális pezsgést, ami a jelen gazdasági körülmények köze­pette különös figyelmet érdemel Az eltelt hónapok is bebizo­nyították, hogy egy még oly ne­héz gazdasági helyzetben lévő kisváros is, mint Bátonyterenye, kellő összefogással, a rendelke­zésre álló összegek átgondolt felhasználásával értékközpontú kulturális, közművelődési tevé­kenységre képes. Ezt jelzi az intézmény no­vemberi programterve is, amely a különböző korosztályok, il­letve érdeklődési körű lakossági csoportok igényeit veszi figye­lembe. Az említendő programok kö­zött mindenekelőtt a Palóc bok­réta című rendezvénysorozat tarthat igényt nemcsak helyi, Nézőpont Mit ne tegyünk Hiú reménye a glosszaíró­nak, hogy van néhány olvasó, aki figyel a heti meditációra, hogy van néhány ember, aki­ben indulatokat, gondolatokat, netán érzelmeket váltanak ki a 45 sorban foglalt problémakö­rök. A remény ugyan kicsi, ám a megvalósítás komoly, hisz újra s újra a papír előtt találjuk ma­gunkat, amint fogalmazunk, amint igyekszünk megosztani mindazt, amire úgy hisszük mi figyeltünk föl először. Ez a szándék magyarázza azt a nagyképűnek tűnő ösz- szegzést, amit alább olvashat a Kedves Olvasó arról, hogy né­zetem szerint mit ne tegyünk. Miért? Erre a választ már kö­zösen fogalmazzuk meg. Ne legyünk erőszakosak. Ne kívánjuk egyéniségünket, aka­ratunkat ráerőltetni másokra. Ne gazdagodjunk meg mások apró vagy nagyobb kifosztásá­val. Ne dl'djünk be az üzleti vagy politikai, manipulációk­nak. Ne kiabáljunk, ne vesze­kedjünk. Ne higgyük azt, hogy az élet első számú áldozatai mi vagyunk. Ne klojfoljuk a húst hozzátartozóink füle hallatára. Ne fogadjuk el a parancsokba és ideológiákba foglalt külső akaratot. Ne feltételezzük szű- kebb és tágabb környezetünk­ről, hogy eleve gonoszak és eleve hülyék. Ne mondjunk le a kérdezés és a kritika jogáról. Ne mondjunk le arról, hogy va­laha az életben megtanulha­tunk a magyaron kívül egy ide­gen nyelvet. Ne hagyjuk elsor­vadni humorérzékünket. Ne mondjunk le a szeretet melegét sugárzó mindennapi életről. Ne zárjuk ki magunkat a fel­szabadító társaságainkból. Ne szóljunk olyanhoz, amihez nem értünk. Ne induljunk el oda, ahova nem akarunk elmenni. Ne tépjünk föl behegedt sebe­ket. Ne higgyünk el'mindent egy történésznek, egy ideoló­giának, egy hírforrásnak, egy politikusnak, egy nőnek. Ne ül­dözzünk, hogy ne üldöztessünk. Ne nyilatkozzunk mindenkinek. Ne kötelezzük el magunkat egy korstílus, egy város, egy mű­vész és egy hivatás mellett. Ne szidjuk a miénknél gyengébb adottságú autókat és lakáso­kat. Ne merjünk ki minden tész­tát első körben a húslevesből. Ne fogadjuk el a második kör­ben kínált cigarettát. Ne kér­jünk a harmadik kör után több konyakot. Ne erőltessük a ne­gyedik kör után az újabb mene­tet kedvesünkkel. Ne mondjunk le arról, hogy az ötödik kör után a demokratikus választá- j sokon sikeresebb kormányt ál­lít jobb sorsra érdemes parla­mentünk. Ne reménykedjünk abban, hogy önmagunkról má­sok jobban tudnak dönteni sa­ját sorsunk irányításában. Miben bízhat a tízparancso­lat ismerője e felsorolás elol­vasása után? Hiszen azt a 10 pontot sem sikerül már évezre­dek óta megtartani, talán egy tucat kivételével embermilliár- doknak. Csak abban, hogy a „mit ne tegyünk” ajánlatsorhoz tetsző­legesen csatlakozhatunk és egyéni világlátásunk szerint bővíthető, vagy szűkíthető. Azután meg valamit meg nem tenni egyszerűbb, mint opti­mistán cselekvésre késztetni megfáradt embertársainkat. Németh János István Tanácskoznak a méhészek Salgótarján. Második alka­lommal rendezik meg novem­ber 8-10 között a TIT Oktatási Bázison a Méhész Mester Kur­zust. Az előző évi rendezvény si­kerét jelzi, hogy az idén részt- venni kívánó — mintegy — 60 fő kétharmada visszatérő ven­dég. A magyar résztvevők az or­szág minden részéből érkeznek, Szegedtől Budapestig, Nyí­regyházától Pécsig. Érdekes, hogy a legkisebb érdeklődés Nógrádból van, mindössze négy fő jelezte a részvételét. Jugo­szláviából és Csehszlovákiából is érkezhek méhészek. Témavezető Buchinger György, a méhész egyesület al- elnöke és dr. Cserényi Péter ál­latorvos lesz.A tanácskozás ke­retében szó esik majd a mé­hészkedés és méztermelés min­den aktuális problémájáról. A rendezvényt a TIT Salgó­tarján Városi Szervezete és a Magyar Méhészek Egyesülete hagyományteremtőnek szánja és minden ősszel szeretnénk Vendégül látni az érdeklődő méhészeket. Üjra „száll” a Sirály Közös rendezvényeikkel, kulturális programjaikkal már nem egyszer hallatott magáról a nagycsaládosok Nógrád megyei egyesülete. Ahol lehet öszefog- nak a tagok érdekeinek érvé­nyesítésére, a három-négy, vagy még ennél is több gyermekes családok életének megkönnyí­tése érdekében. Az egyesületi gyerekek közül huszonötén vehettek részt a nyáron a ráróspusztai cserkész- táborozáson. S a "tűzkereszt­ség" után ugyanennyi salgótar­jáni, sziráki, bátonyterenyei gyereket avattak kiscserkész­nek. Az élet azóta sem állt meg, sőt a közelmúltban hivatalosan is megalakult Salgótarjánban az egyesületi tagok gyermekeiből verbuválódott Sirály cserkész- csapat. A "működési engedé­lyük" még annyira friss, hogy a csapatszámra még várniuk kell. Ez azonban egyáltalán nem volt akadálya annak, hogy kirándu­lásaikkal, gyalogtúráikkal meg­kezdhessék az igazi cserkészé­letet. Hogy miért választották ép­pen a Sirály nevet? Csirke László parancsnok szerint ra­gaszkodtak a hagyományokhoz. Ugyanis a 30-as évek végén működött ilyen nevű csapat Nógrádban, s a névválasztással az akkori tradíciókat szeretnék újraéleszteni. Ennek érdekében szeretette] hívnak és várnak maguk közé hajdani öregcserkészeket is, akik megosztanák élményeiket a mai fiatalokkal. Amíg jó idők jártak a közös­ségi élet színterei a somosi és a salgói vártúrák voltak, de a Ka- rancs-kápolnához való zarán­doklatot, a karancsberényi ki­rándulást is ilehet említeni a sok program közül. Most. hogy hidegebbre for­dult az időjárás, jó lenne egy meleg kuckó, egy kis helyiség, ahol összejöhetnének. Az vi­szont egyelőre nincsen, ezért aztán egy-egy nagylelkű szülő lakásán találkoznak. Nemcsak klubja pénze sincs a cserkészcsapatnak. Még annyi sem, hogy a liliomos csapat- zászlót megvehessék. Mind­ezekből a gondokból egyelőre a gyerekek még nem éreznek semmit, mert amit csak tudnak pótolnak a szülők. Itt léphetne be a nagycsalá­dosok egyesülete azzal, hogy juttatna egy bizonyos összeget a cserkészcsapat fenntartására Ezt azonban egyelőre nem teszi. Csak remélni lehet, hogy mie­lőbb megváltozik az ebben a kérdésben kissé merev véle­ményt valló egyesületi titkár ál­láspontja. Addig is hogyan tovább? Ma­rad a csapatnak és vezetőinek, valamint a szülőknek az el­szántsága. Utóbbiak azt is Ígé­rik, hogy a Mikulás vagy a Jé­zuska meghozza a várva-várt cserkészruhát. Csirke László csapatparancsnok egy valami­ben biztos: a nehézségek elle­nére a Sirály szállni fog. Cs.Szabó Gyula Rejtvény, (nemcsak) ínyenceknek Az első forduló szerencsés nyertese legtöbben tisztában vannak az­zal, hogy Salgótarján legna­gyobb szállodája a Hungarho- tels szállodalánchoz tartozik. A helyes megfejtők közül a sorsoláson Schuyer Gyuláné (Salgótaján, Kercseg út 34. III./1) volt az a szerencsés, aki megnyerete a Karancs Szálló kétszemélyes meghívóját a no­vember 4-i halász vacsoraestre. A nyertesnek gartulálunk, s továbbra is várjuk megfejtései­ket! Hotel Kanmcs A Hotel Karancs és az Új Nógrád rejtvénypályázatának első kérdésére legnagyobb örömünkre rendkívül sok jó vá­lasz érkezett. A levelek tanúsága szerint a hanem regionális érdeklődésre is. Két napon át, november 23-án és 24-én tudományos elő­adások hangoznak el, jeles, or­szágos hírű művészeti csopor­tok lépnek fel bemutatva a pa­lóc világ sok-sok értékét a kö­zönségnek. Ezen kívül bizonyára sokakat vonz majd november 13-án a művelődési központ könyvtá­rába az a lehétőség, hogy az UFO Magazin főszerkesztőjé­vel, Pusztai Sándorral találkoz­hatnak. Ács Irén fotóművész kiállítását november 14-én nyit­ják meg Hollókő képekben címmel. Díszmadár-kiállítást és vásárt tartanak november 16-án. A városi főorvos, dr. Kamarás Miklós az öregedés „művésze­téről” tart előadást, illetve vála­szol a kérdésekre 21-én. Szere­lem, szerelem, átkozott gyötre­lem... címmel pedig Kun János és Kun Jánosné előadóművé­szek lépnek a pódiumra novem­ber 27-én Bátonyterenyén.

Next

/
Thumbnails
Contents