Új Nógrád, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-20 / 272. szám

1991. november 20., szerda

RÉTSÁG ÉS KÖRNYÉKE

5

Rét súg és környéke

Tornaterem

• Nógrád. A helyi általános iskola mellett tornatermet építenek. A 18x30 méteres épület munkálatait már megkezdte a rétsági kivitelező cég. A tervek szerint még ebben az esztendőben tető alá hozzák az acélszerkezetes konstrukciót. A várva várt tornaterem összesen 22,3 millió forintba kerül. Az összeg nagyobb részét céltámogatásból fedezi az önkormányzat, s természetesen saját forrásaiból is pótol hozzá.

Kötbéreznek

• Szendehely. A Dunamenti

Regionális Vízmű vállalta, hogy állami beruházásként, november 30-ig a községben kiépíti a vizet továbbító gerincvezetéket, a községi elosztó hálózatot és eleget tesz a lakosság által kívánt bekötési munkálatoknak. Ez utóbbival az általa előírt ütemtervet figyelembe véve elmaradt. November közepéig a bekötések negyven százalékát végezte el.

Amennyiben nem tartja be, s jelentősen elmarad a határidőtől, akkor az önkormányzat benyújtja kötbér igényét. Ez azt jelenti, hogy az érvényben lévő jogszabályok szerint késedelmi kamatként naponta a teljes bekerülési összeg egy ezrelékét kell fizetni.

Elutasítás nélkül

• Felsőpetény. A lakásépítés vásárlást, felújítást és kölcsön törlesztést magába foglaló ön- kormányzati rendelet alapján augusztus elsejéig lehetett beadni az ezzel kapcsolatos kérelmeket. Eddig senki igényét nem utasították el- Mivel az e célra szánt összeg ötven százaléka megvan, december 31-ig várják az újabb igénylőket.

Szegény a falu

• Berkenye. Az önkormányzati törvény a többi között vállalkozásokra ösztönzi a helyi képviselőtestületeket. Ehhez viszont feltételek szükségeltetnek. Például szabad, eladható és hasznosítható létesítmény, föld és egyéb olyan érték, amelyet

' jól lehet értékesíteni, illetve tisztességes jövedelmet hoz. Az eddigi felmérések szerint a községnek sajnos nincsenek olyan létesítményei, amelyekkel vállalkozásba kezdhetne.

Hét-nyolc millióra tehető a vagyona, amely magába foglalja az iskolát, az óvodát, az orvosi rendelőt valamint tizenhét hold olyan földterületei, amely a külterületen szétaprózva található. Azért ilyen szegény a község, mert az elmúlt húsz év alatt egyetlen új épülettel vagy létesítménnyel nem gazdagodott. Csupán az utak javítására, karbantartására kaptak pénzt.

Eseti segélyek

• Berkenye. A községben is növekszik a munkanélküliek száma. Közülük a legrászorul- tabbakat eseti segélyben részesítették. Az érintett három fő munkanélküli személyenként kétezer forintot kapott, amit ők az óvodai térítési díj befizetésére használtak fel.

Felújítják a fogadót

Szendehely. Egy hónappal ezelőtt az önkormányzat eladta a polgármesteri hivatallal szemben lévő, korábban leégett Szepi-fogadó reá eső tulajdonjogát a Börzsöny Afésznek. Két héttel ezelőtt pedig hozzákezdtek a vendéglátóegység rendbetételéhez. A felújítási munkálatokat saját kivitelezésben vég- zik. .

Óvoda és bölcsőde

Nagyoroszi. A helyi önkormányzat képviselő-testülete döntött az óvoda és a bölcsödé helyzetéről. Ennek megfelelően az óvoda bővítés céljára 1, 95 millió forintért megvásárolták a nagyoroszi Egyetértés Mg.Tsz. egyik irodaházát, mely közvetlen a jelenlegi óvoda mellett található.

Az átalakítási munkálatokra tavasszal kerül sor, s várhatóan már 1992. elején birtokukba vehetik a gyermekek az új otthonukat.

Ezzel összefüggésben, az ön- kormányzat úgy határozott, hogy a bölcsőde működését a/ új óvodai épület beindulásával megszűnteti.

Logikus ez a döntés, hiszen a bölcsödében évek óta, s jelenleg is túlnyomórészt három éven felüli, vagyis „túlkoros" gyerekek járnak. Az ok éppen az óvodai helyzetben rejlik. Tudniillik nem volt hely ezeknek az emberpalántáknak. A most született határozat azonban megoldja ezeket a problémákat.

Jelenkori várvédők

Hajdú György, Fekete Sándor és Dobsonyi Béla helybéli lakosok időt és fáradtságot nem kímélve segítettek (Rigó felvétele)

Nógrád község apraja-nagyja szívügyének tekinti a település országszerte ismert (megyénk legnagyobb!) várának sorsát, így aztán nincs abban semmi meglepő, hogy mindig történik valami a romok körül.

Ottjártunkkor éppen leletmentő, vagy szakmai kifejezéssel élve, szondázó ásatás munkálataitól feltúrt-feltárt gödrök körül tevékenykedett Majcher Tamás régészeti gyiijteményke- zelő, s néhány fős, segítőkész helybéli férfiakból álló csapata.

Az egy hónapja tartó ásatások alatt a szakember megvizsgálta a várba felvezető utat (inkább ösvény), nem semmisül-e meg valamilyen érték az elkövetkező hetek útépítése során. Az önkormányzat a vár állag- megóvását nem halasztja tovább, ehhez azonban olyan utat kell megépíteni, melyen a nehézgépek is feljuthatnak a romokhoz.

Majcher Tamás a napokban végez munkájával, onnantól kezdve a terep az útépítőké, akik még ebben az évben elvégzik munkájukat. Jövőre pedig - mihelyt erre az időjárás lehetőséget ad - megkezdődik a vár körültekintő és halaszthatatlan felújítása. /szil

• •

„Üldözöttek vagyunk ..

„Ne haragudjanak, amiért nem engedtem meg, hogy a műhelyben fotózzanak. Tud ják, ott különféle riasztóberendezések vannak felszerelve, hiszen a fegyverekre vigyázni kell. A biztonság nálam mindenek előtt. De itt, az udvaron, szívesen megmutatom ezt a gyönyörű és nagyszerű vadászpuskát. Csupán kézbentar- tani is remek érzés. Nekem elhihetik.”

Fegyverek mestere

Kishíján póruljártunk. Ugyanis meggondolatlanul cselekedtünk. Kitartóan csöngettünk. Vártunk, majd nyúltunk a kilincs után. Zár kattan, belül vagyunk. Két lépést teszünk. Gyanútlanul. Sajnos. Váratlanul óriási németjuhász bukkan fel. S rohan. Félszáz kilónyi izom lendül. Felénk. Talán ha tíz méter a távolság. Ennek már a fele sem tréfa. Megfordulunk, mozgásunk alighanem a rekordok könyvébe illik. Cél a kapu. Csattanás, kinn vagyunk, megúsztuk. Támadónk ijesztően vicsorog. Nem sokáig. Megjelenik egy fiatalember. Nyakörvet ragad, s eltűnnek. Néhány másodperc múlva visszatér a férfiú, s közli az örömhírt. A kutyát megkötötte. Szó, mi szó, rendkívül szimpatikus ez az ember.

A katalinpusztai Virsinger János - hiszen róla van szó - foglalatossága egyedülálló. Vadászpuska míves. Vagyis fegyverjavító. Egész Nógrád megyében az egyetlen. így aztán érthető, hogy a nógrádi vadászok idehordják meghibásodott fegyvereiket. Bár, még Pestről is sokan idejárnak javíttatni mordályaikat. Mert a tulajt ma már jól ismerik. Igaz, hogy nemrégiben, az esztendő február havában tette ki a cégtáblát a mester. A jó munka híre azonban gyorsan szárnyrakél, s vissszhangozzák hegyek-völ- gyek.

A kérdés persze, hogyan adja ilyenfajta munkára a fejét az emberfia? Hősünk műszerészként dolgozott, a fegyvereknek azonban már gyermekkora óta szerelmese. Felkerekedett hát, s a fővárosban elvégezte a kétesz- tendős, vadászpuska műves iskolát. Oklevél rendben, de a többi: műhely, szerszámok, gépek? Nem könnyű, s főleg nem olcsó. De a szerelemért mindent.

Beindult a bolt. Névjegyeket küldözgetett a tulaj a vadásztársaságokhoz. Teltek-múltak a hetek, jöttek az első kuncsaftok. Egyszer távcső-, másszor lámpafelszerelés. Javítások. Gond van a tussal, valami nincs rendben a ravasznál. Nem probléma. Mindent megoldunk.

Csak az az átkozott csőcsere, csak azt tudnám feledni! Ha hiszik, ha nem, egyszerűen nem lehet hazánkban vadászpuska csövet beszerezni! Még a fővárosban is hónapokig tartó procedúra. Ezen megállapításokat Virsinger mester újságolja, nem különösebben jókedvűen. Majd körbevezet bennünket műhelyében. Féltucatnyi, érdekesebbnél érdekesebb masina. Bekukkantást nyerünk a fegyvertároló vasszekrénybe is. Golyós és sörétes, duplacsövű puskák várnak sorrakerülé- sükre. Nem kell sokat várni, gyorsan dolgozik a míves. Megrendelés van, persze igazán csak esztendő múltán derül ki, jövedelmező vállalkozás-e a fegyverjavítás.

Távozóban feltűnik, hogy tolózár van a műhely ajtaján. Nem véletlen. Az ijesztően szépséges juhászkutya ugyanis a kilincseket könnyedén nyitja.

(szilágyi) fotó: rigó

Először azt hittem, hogy az esős, borongós, igen szomorkás idő miatt rossz a hangulata az egyébként nyugodt, higgadt Bohus Dezsőnek, a V1LLTESZ Ipari Szövetkezet diósjenöi telepe vezetőjének.

— A több mint 40 éve fennálló szövetkezetünk eljutott a mélypont legaljára, mert a kormány jóformán semmit sem tesz a gazdaság visszaesésének megállításáért. Amit ezzel kapcsolatban mond, annak mind az ellenkezője az igaz. — vág a téma közepébe.

— Nem fogalmaz túl keményen?

— Ha tetszik, ha nem, ez az igazság, ilyen az élet, ezt hallom a faluban is. A kormány tagjai közül többen azt mondják: látják az alagút végét. Bárkivel beszélek erről, ilyet nem tapasztal, nem állít. Hogy ideges vagyok, - ismétli a kérdést - sokkal jobban, mint korábban? Ne csodálkozzon ezen, olyan munkatársaktól kellett megválnom, akikkel 10-15 éve együttdolgoztunk. A legjobban pedig az idegesít, hogy tehetetlen vagyok. Nem volna semmi bajunk, ha lenne elegendő munkánk.

— Minek örüljek —- kérdi nekikeseredve nem sokkal később az üzemben Csibi Júlia. - Másfél éve nem volt fizetés- emelés. Azt sem tudjuk, meddig vagy egyáltalán együtt marad-e a szövetkezet. 6550 forintot keresek, miből fizetem majd az OTP-met, kéthavonként a 750 forintos villanyszámlát, a havi 1500 forint kamatadót, az évi 1500 forint vízdíjat? ,27 éve dolgozom, nekem a régi rendszerben jó volt, nem voltak megélhetési gondjaim, biztos volt a munkahelyem. Most meg csak gyorsan csúszok lefelé. Nincs férjem, aki segítsen. Azt mondhatják az ország vezetői, hogy mindenütt nehéz, engem ez nem vigasztal. Nagyon elkeseredett vagyok, semmiféle kiutat nem látok. Nincs aki összefogja a munkásságot. Olyanok vagyunk mint az üldözöttek.

Megfogyatkozva, de még együtt (fotó:rigó)

—— A jövő számomra sem túl biztató, de majd csak lesz valahogy - adja tudtul a benne kialakult jelen- és jövőképet a reménykedő Enyedi Sándorné, aki húsz éve dolgozik itt. Rokkant- nyugdíjas férjével két lányukról gondoskodnak.

— A családipótlékkal együtt

havonta 20-21 ezer forinttal gazdálkodhatunk. Havi

OTP-énk 2500 forint. Nagyon régen volt ilyen rossz érzésem, mint most. De nem csak nekem. A gyorsuló és , rosszabbodó életkörülmények miatt állandósul bennünk a feszültség. Föntről gyakran elmondják, miért jutottunk idáig, hallgatnak vagy netán néha szólnak arról is mit akar a kormány. A gyakorlat viszont mást mutat: nő a munka- nélküliség, az infláció, a bizonytalanság, a nyugtalanság.

— Addig nyújtózkodunk, amíg a takarónk ér. Férjem, gépkocsivezető, jelenleg betegállományba van. Ilyen bizonytalanságban mint most, korábban nem éltünk. Ami ma van, az nem biztos, hogy holnap is így lesz. Nem élünk nagy lábon, nem verjük magunkat adósságba. Nincs kölcsön, de nem is veszünk fel. Megvárjuk amíg összejön arra, amit vásárolni akarunk. De jó lenne már tudni, mikor lesz vége a mostani állapotoknak! Mi munkásasszonyok továbbra is nyugodtan

szeretnénk dolgozni - vélekedik a nevét közreadni nem akaró asszony, aki húsz éve dolgozik a szövetkezetben.

— Ha a kormány vezetői továbbra is így irányítják a gazdaságot, ennyire törődnek vele, akkor bármilyen sokat ígérő jelszó üres fecsegés marad, beláthatatlan következményekkel kell számolnunk. - állítja Bohus Dezső.

— Egyáltalán van-e valami olyan reménysugár, amiben Ón reménykedik?-— Szövetkezetünk az idén míg hitelképes. A dolgozók k'a- rácsonra nem maradnak fizetés nélkül. Jobb lenne a helyzetünk, ha a kormány nem rúgta volna fel egyik percről a másikra a szovjet piacot. Ugyanis jórészt erre épült az ország gazdasága, beleértve szövetkezetünket is. Megpróbálunk továbbra is üzletet kötni a szovjetekkel. Szövetkezetünk vezetősége a napokban ír alá egy szerződést, mely szerint 80 ezer traktorlámpát gyártunk. Ez két-három hónapra ad nekünk biztos munkát. Abban is bízok, hogy magukra találnak jelenlegi partnereink. az Ikarus, a MOGURT és az Autóker. Remélem növelik rendeléseiket, s a jelenlegi kollektíva, amely 87 főről 27 főre csökkent, megmarad és értéket termel.-venesz-