Új Nógrád, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-20 / 272. szám

1991. november 20., szerda RÉTSÁG ÉS KÖRNYÉKE 5 Rét súg és környéke Tornaterem • Nógrád. A helyi általános is­kola mellett tornatermet építe­nek. A 18x30 méteres épület munkálatait már megkezdte a rétsági kivitelező cég. A tervek szerint még ebben az esztendő­ben tető alá hozzák az acélszer­kezetes konstrukciót. A várva várt tornaterem összesen 22,3 millió forintba kerül. Az összeg nagyobb részét céltámogatásból fedezi az önkormányzat, s ter­mészetesen saját forrásaiból is pótol hozzá. Kötbéreznek • Szendehely. A Dunamenti Regionális Vízmű vállalta, hogy állami beruházásként, no­vember 30-ig a községben kié­píti a vizet továbbító gerincve­zetéket, a községi elosztó háló­zatot és eleget tesz a lakosság által kívánt bekötési munkála­toknak. Ez utóbbival az általa előírt ütemtervet figyelembe véve elmaradt. November kö­zepéig a bekötések negyven százalékát végezte el. Amennyiben nem tartja be, s jelentősen elmarad a határidő­től, akkor az önkormányzat be­nyújtja kötbér igényét. Ez azt jelenti, hogy az érvényben lévő jogszabályok szerint késedelmi kamatként naponta a teljes be­kerülési összeg egy ezrelékét kell fizetni. Elutasítás nélkül • Felsőpetény. A lakásépítés vásárlást, felújítást és kölcsön törlesztést magába foglaló ön- kormányzati rendelet alapján augusztus elsejéig lehetett be­adni az ezzel kapcsolatos ké­relmeket. Eddig senki igényét nem utasították el- Mivel az e célra szánt összeg ötven száza­léka megvan, december 31-ig várják az újabb igénylőket. Szegény a falu • Berkenye. Az önkormány­zati törvény a többi között vál­lalkozásokra ösztönzi a helyi képviselőtestületeket. Ehhez vi­szont feltételek szükségeltet­nek. Például szabad, eladható és hasznosítható létesítmény, föld és egyéb olyan érték, amelyet ' jól lehet értékesíteni, illetve tisztességes jövedelmet hoz. Az eddigi felmérések szerint a köz­ségnek sajnos nincsenek olyan létesítményei, amelyekkel vál­lalkozásba kezdhetne. Hét-nyolc millióra tehető a vagyona, amely magába fog­lalja az iskolát, az óvodát, az orvosi rendelőt valamint tizen­hét hold olyan földterületei, amely a külterületen szét­aprózva található. Azért ilyen szegény a község, mert az el­múlt húsz év alatt egyetlen új épülettel vagy létesítménnyel nem gazdagodott. Csupán az utak javítására, karbantartására kaptak pénzt. Eseti segélyek • Berkenye. A községben is növekszik a munkanélküliek száma. Közülük a legrászorul- tabbakat eseti segélyben része­sítették. Az érintett három fő munkanélküli személyenként kétezer forintot kapott, amit ők az óvodai térítési díj befizeté­sére használtak fel. Felújítják a fogadót Szendehely. Egy hónappal ezelőtt az önkormányzat eladta a polgármesteri hivatallal szemben lévő, korábban leégett Szepi-fogadó reá eső tulajdon­jogát a Börzsöny Afésznek. Két héttel ezelőtt pedig hozzákezd­tek a vendéglátóegység rendbe­tételéhez. A felújítási munkála­tokat saját kivitelezésben vég- zik. . Óvoda és bölcsőde Nagyoroszi. A helyi önkor­mányzat képviselő-testülete döntött az óvoda és a bölcsödé helyzetéről. Ennek megfelelően az óvoda bővítés céljára 1, 95 millió forintért megvásárolták a nagyoroszi Egyetértés Mg.Tsz. egyik irodaházát, mely közvet­len a jelenlegi óvoda mellett ta­lálható. Az átalakítási munkálatokra tavasszal kerül sor, s várhatóan már 1992. elején birtokukba vehetik a gyermekek az új ott­honukat. Ezzel összefüggésben, az ön- kormányzat úgy határozott, hogy a bölcsőde működését a/ új óvodai épület beindulásával megszűnteti. Logikus ez a döntés, hiszen a bölcsödében évek óta, s jelenleg is túlnyomórészt három éven felüli, vagyis „túlkoros" gyere­kek járnak. Az ok éppen az óvodai helyzetben rejlik. Tudni­illik nem volt hely ezeknek az emberpalántáknak. A most szü­letett határozat azonban meg­oldja ezeket a problémákat. Jelenkori várvédők Hajdú György, Fekete Sándor és Dobsonyi Béla helybéli lakosok időt és fáradtságot nem kímélve segítettek (Rigó felvétele) Nógrád község apraja-nagyja szívügyének tekinti a település országszerte ismert (megyénk legnagyobb!) várának sorsát, így aztán nincs abban semmi meglepő, hogy mindig történik valami a romok körül. Ottjártunkkor éppen lelet­mentő, vagy szakmai kifejezés­sel élve, szondázó ásatás mun­kálataitól feltúrt-feltárt gödrök körül tevékenykedett Majcher Tamás régészeti gyiijteményke- zelő, s néhány fős, segítőkész helybéli férfiakból álló csapata. Az egy hónapja tartó ásatá­sok alatt a szakember megvizs­gálta a várba felvezető utat (in­kább ösvény), nem semmisül-e meg valamilyen érték az elkö­vetkező hetek útépítése során. Az önkormányzat a vár állag- megóvását nem halasztja to­vább, ehhez azonban olyan utat kell megépíteni, melyen a ne­hézgépek is feljuthatnak a ro­mokhoz. Majcher Tamás a napokban végez munkájával, onnantól kezdve a terep az útépítőké, akik még ebben az évben elvég­zik munkájukat. Jövőre pedig - mihelyt erre az időjárás lehető­séget ad - megkezdődik a vár körültekintő és halaszthatatlan felújítása. /szil • • „Üldözöttek vagyunk .. „Ne haragudjanak, amiért nem engedtem meg, hogy a műhely­ben fotózzanak. Tud ják, ott különféle riasztóberendezések van­nak felszerelve, hiszen a fegyverekre vigyázni kell. A biztonság nálam mindenek előtt. De itt, az udvaron, szívesen megmutatom ezt a gyönyörű és nagyszerű vadászpuskát. Csupán kézbentar- tani is remek érzés. Nekem elhihetik.” Fegyverek mestere Kishíján póruljártunk. Ugyanis meggondolatlanul cselekedtünk. Kitartóan csöngettünk. Vártunk, majd nyúltunk a kilincs után. Zár kattan, belül vagyunk. Két lé­pést teszünk. Gyanútlanul. Sajnos. Váratlanul óriási né­metjuhász bukkan fel. S ro­han. Félszáz kilónyi izom len­dül. Felénk. Talán ha tíz mé­ter a távolság. Ennek már a fele sem tréfa. Megfordulunk, mozgásunk alighanem a re­kordok könyvébe illik. Cél a kapu. Csattanás, kinn va­gyunk, megúsztuk. Táma­dónk ijesztően vicsorog. Nem sokáig. Megjelenik egy fiatal­ember. Nyakörvet ragad, s el­tűnnek. Néhány másodperc múlva visszatér a férfiú, s közli az örömhírt. A kutyát megkötötte. Szó, mi szó, rendkívül szimpatikus ez az ember. A katalinpusztai Virsinger János - hiszen róla van szó - foglalatossága egyedülálló. Va­dászpuska míves. Vagyis fegy­verjavító. Egész Nógrád me­gyében az egyetlen. így aztán érthető, hogy a nógrádi vadá­szok idehordják meghibásodott fegyvereiket. Bár, még Pestről is sokan idejárnak javíttatni mordályaikat. Mert a tulajt ma már jól ismerik. Igaz, hogy nemrégiben, az esztendő feb­ruár havában tette ki a cégtáblát a mester. A jó munka híre azon­ban gyorsan szárnyrakél, s vissszhangozzák hegyek-völ- gyek. A kérdés persze, hogyan adja ilyenfajta munkára a fejét az emberfia? Hősünk műszerész­ként dolgozott, a fegyvereknek azonban már gyermekkora óta szerelmese. Felkerekedett hát, s a fővárosban elvégezte a kétesz- tendős, vadászpuska műves is­kolát. Oklevél rendben, de a többi: műhely, szerszámok, gépek? Nem könnyű, s főleg nem olcsó. De a szerelemért mindent. Beindult a bolt. Névjegyeket küldözgetett a tulaj a vadásztár­saságokhoz. Teltek-múltak a hetek, jöttek az első kuncsaftok. Egyszer távcső-, másszor lám­pafelszerelés. Javítások. Gond van a tussal, valami nincs rend­ben a ravasznál. Nem probléma. Mindent megoldunk. Csak az az átkozott csőcsere, csak azt tudnám feledni! Ha hi­szik, ha nem, egyszerűen nem lehet hazánkban vadászpuska csövet beszerezni! Még a fővá­rosban is hónapokig tartó pro­cedúra. Ezen megállapításokat Virsinger mester újságolja, nem különösebben jókedvűen. Majd körbevezet bennünket műhe­lyében. Féltucatnyi, érdeke­sebbnél érdekesebb masina. Bekukkantást nyerünk a fegy­vertároló vasszekrénybe is. Go­lyós és sörétes, duplacsövű puskák várnak sorrakerülé- sükre. Nem kell sokat várni, gyorsan dolgozik a míves. Meg­rendelés van, persze igazán csak esztendő múltán derül ki, jövedelmező vállalkozás-e a fegyverjavítás. Távozóban feltűnik, hogy to­lózár van a műhely ajtaján. Nem véletlen. Az ijesztően szépséges juhászkutya ugyanis a kilincseket könnyedén nyitja. (szilágyi) fotó: rigó Először azt hittem, hogy az esős, borongós, igen szomorkás idő miatt rossz a hangulata az egyébként nyugodt, higgadt Bohus Dezsőnek, a V1LLTESZ Ipari Szövetkezet diósjenöi te­lepe vezetőjének. — A több mint 40 éve fenn­álló szövetkezetünk eljutott a mélypont legaljára, mert a kor­mány jóformán semmit sem tesz a gazdaság visszaesésének megállításáért. Amit ezzel kap­csolatban mond, annak mind az ellenkezője az igaz. — vág a téma közepébe. — Nem fogalmaz túl kemé­nyen? — Ha tetszik, ha nem, ez az igazság, ilyen az élet, ezt hal­lom a faluban is. A kormány tagjai közül többen azt mond­ják: látják az alagút végét. Bár­kivel beszélek erről, ilyet nem tapasztal, nem állít. Hogy ide­ges vagyok, - ismétli a kérdést - sokkal jobban, mint koráb­ban? Ne csodálkozzon ezen, olyan munkatársaktól kellett megválnom, akikkel 10-15 éve együttdolgoztunk. A legjobban pedig az idegesít, hogy tehetet­len vagyok. Nem volna semmi bajunk, ha lenne elegendő munkánk. — Minek örüljek —- kérdi nekikeseredve nem sokkal ké­sőbb az üzemben Csibi Júlia. - Másfél éve nem volt fizetés- emelés. Azt sem tudjuk, meddig vagy egyáltalán együtt marad-e a szövetkezet. 6550 forintot ke­resek, miből fizetem majd az OTP-met, kéthavonként a 750 forintos villanyszámlát, a havi 1500 forint kamatadót, az évi 1500 forint vízdíjat? ,27 éve dolgozom, nekem a régi rend­szerben jó volt, nem voltak megélhetési gondjaim, biztos volt a munkahelyem. Most meg csak gyorsan csúszok lefelé. Nincs férjem, aki segítsen. Azt mondhatják az ország vezetői, hogy mindenütt nehéz, engem ez nem vigasztal. Nagyon elke­seredett vagyok, semmiféle kiu­tat nem látok. Nincs aki össze­fogja a munkásságot. Olyanok vagyunk mint az üldözöttek. Megfogyatkozva, de még együtt (fotó:rigó) —— A jövő számomra sem túl biztató, de majd csak lesz vala­hogy - adja tudtul a benne kia­lakult jelen- és jövőképet a re­ménykedő Enyedi Sándorné, aki húsz éve dolgozik itt. Rokkant- nyugdíjas férjével két lányukról gondoskodnak. — A családipótlékkal együtt havonta 20-21 ezer forinttal gazdálkodhatunk. Havi OTP-énk 2500 forint. Nagyon régen volt ilyen rossz érzésem, mint most. De nem csak nekem. A gyorsuló és , rosszabbodó életkörülmények miatt állandó­sul bennünk a feszültség. Fönt­ről gyakran elmondják, miért jutottunk idáig, hallgatnak vagy netán néha szólnak arról is mit akar a kormány. A gyakorlat vi­szont mást mutat: nő a munka- nélküliség, az infláció, a bi­zonytalanság, a nyugtalanság. — Addig nyújtózkodunk, amíg a takarónk ér. Férjem, gépkocsivezető, jelenleg bete­gállományba van. Ilyen bizony­talanságban mint most, koráb­ban nem éltünk. Ami ma van, az nem biztos, hogy holnap is így lesz. Nem élünk nagy lábon, nem verjük magunkat adós­ságba. Nincs kölcsön, de nem is veszünk fel. Megvárjuk amíg összejön arra, amit vásárolni akarunk. De jó lenne már tudni, mikor lesz vége a mostani álla­potoknak! Mi munkásasszo­nyok továbbra is nyugodtan szeretnénk dolgozni - vélekedik a nevét közreadni nem akaró asszony, aki húsz éve dolgozik a szövetkezetben. — Ha a kormány vezetői to­vábbra is így irányítják a gazda­ságot, ennyire törődnek vele, akkor bármilyen sokat ígérő jel­szó üres fecsegés marad, belát­hatatlan következményekkel kell számolnunk. - állítja Bohus Dezső. — Egyáltalán van-e valami olyan reménysugár, amiben Ón reménykedik?-— Szövetkezetünk az idén míg hitelképes. A dolgozók k'a- rácsonra nem maradnak fizetés nélkül. Jobb lenne a helyzetünk, ha a kormány nem rúgta volna fel egyik percről a másikra a szovjet piacot. Ugyanis jórészt erre épült az ország gazdasága, beleértve szövetkezetünket is. Megpróbálunk továbbra is üzle­tet kötni a szovjetekkel. Szö­vetkezetünk vezetősége a na­pokban ír alá egy szerződést, mely szerint 80 ezer traktor­lámpát gyártunk. Ez két-három hónapra ad nekünk biztos mun­kát. Abban is bízok, hogy ma­gukra találnak jelenlegi partne­reink. az Ikarus, a MOGURT és az Autóker. Remélem növelik rendeléseiket, s a jelenlegi kol­lektíva, amely 87 főről 27 főre csökkent, megmarad és értéket termel.-venesz-

Next

/
Thumbnails
Contents