Új Nógrád, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-15 / 268. szám

1991. november 15., péntek MEGYEI KÖRKÉP Előprivatizáció,óh ! Lassú, eredménytelen Nógrádban? Viszonylag kevés szó esik lapunkban is arról — hol tart és egyáltalán elkezdődö}t-e a me­gyében az úgynevezett előpriva­tizáció? A néhány hónappal ezelőtt megvont mérleg szerint - azóta nyilván változott valamelyest a helyzet - nemrégiben még mintegy két és félszáz! kereske­delmi és fogyasztási hely várt értékesítésre. A tapasztalatok nem sokat változtak, hiszen az alapkörülmények sem igazán, tehát a privatizációs folyamat, illetve annak vári hatása az or­szágos helyzetnél is kedvezőt­lenebb. Amikor úgynevezett első ütemben jártunk, és meghirdet­tek kilenc színvonalas vendég­látó helyet Nógrádban - egyet­len érdeklődő-vállalkozó sem jelentkezett. A második ütem­nek nevezett etapban az illeté­kes vagyonértékélők harminc százalékkal mérsékeltették a ki­kiáltási árakat és eleve húsz százalékkal javasolták alább venni az újonnan bevont helyek induló árait. így sem volt eget­verő az érdeklődés, sőt. Azt mondják azok, akik érte­nek a dologhoz, hogy az ok a megye általános és az országos­nál elmaradottabb anyagi-va­gyoni stb. helyzete. Az érdeklő­dés, vagy annak hiánya, függ a jövedelmi viszonyoktól, a lakos­ság eddigi nagyobb arányú el­adósodásától és így tovább. A havi átlagkeresetek növekedé­sének üteme elmarad az orszá­gos átlagtól, százalékban-ösz- szegszerűen ez tavaly! 16-17 százalékkal volt kevesebb. Mindezen közben a megye sem számolhat a privatizációból elvárható bevételekkel. Ezért is javasolta éppen a Nógrád me­gyei választmány a kormánynak a vagyonértékelés módszerei­nek felülvizsgálatát, a rugalma­sabb, jobb rendszer bevezetésé­nek lehetőségét. Ez találkozik az illetékes ipari és kereskedelmi tárca szándékával, ahonnan a kikiáltási árak mérséklését java­solták legutóbb. — pat Az alapítvány jóvoltából Irány az angliai nyelviskola Salgótarján. Tíz hetedik osz­tályos diák boldog örömmel várja, hogy végre hétfő legyen, s jöjjön a Mercédesz-busz, mely a La-Manche Csatornáig viszi őket. Itt kompra szállnak, útjuk végállomása ugyanis Ang­lia. A nagy utazást annak az alapítványnak köszönhetik, amit három éve a Gagarin Álta­lános Iskolában hoztak létre az idegen nyelvoktatás céljaira. Az önkormányzat ötvenezer forint­tal járult hozzá a költségekhez. A hetedik évfolyamból a nyelvtanulásban legjobb ered­ményeket felmutató tanulók kapták a lehetőséget, hogy tu­dásukat a beszélt nyelv megis­merésével csiszolhassák. A nyolcadikosok közül szintén egy tízfős csapat megy majd a szigetországba. Tagja ennek természetesen a tavalyi orszá­gos versenyen kiválóan sze­replő négy iskolás. — Családoknál fogunk lakni a főváros környéki települése­ken, - mondja az utolsó éves Kovács Anett. - Londonba já­runk nyelviskolába, de lesz pél­dául majd olyan napunk, ami­kor a város nevezetességeivel ismerkedünk - újságolja évfo­lyamtársa, Fekete Andrea. Bánhegyi Zsófia bevallja, hogy egy picit fél ettől a két hét­től. Úgy véli, nem fogja jól megérteni az „eredeti” angolt. Szerencsére azonban . velük lesznek a tanáraik, Feketéné Mikes Éva és Kéri Ferencnél akik átsegítik őt és másokat is az ilyen nehézségeken. A peda­gógusok feladata volt egyebek közt a programok összeállítá- sak. Ízelítőül megemlítik, hogy lesz módjuk ellátogatni Dél- Nyugat Angliába. Itt viszonylag kellemes, enyhe az éghajlat, s bizonyos települések lakói híre­sek a vendégszeretetükről. Tesznek egy kirándulást a ten­gerpartjáról, építkezési szoká­sairól híres Clovelly-be is. A legszebb élményeket ígérő esemény a hazajövetel előtti londoni séta lesz, erre hat órá­juk marad a tabániaknak. Ép­pen ezért nagy Figyelmet fordí­tanak az előkészítésre, hogy a világváros hírességeiből minél többet meglássanak. (Mihalik) Nagy érték az egészség! A betegség megelőzése mindenki feladata Mindennap csönget a szom­szédja és indulnak kocogni. Dr. Bartal Gábor melegítős alakja gyakran feltűnik a parki sétányon, ahogyan futja a kilométereket. A balassa­gyarmati kórház belgyógyász főorvosa, kardiológus azok közé tartozik, akik nemcsak figyelmeztetik betegeiket az egészséges életmód fontossá­gára, hanem igyekeznek jó példával is előljárni. Nem do­hányzik és a húsféle is ritkán látott vendég a családi aszta­lon.-— Főorvos úr és felesége dr. Borszéki Erzsébet 1984-től ve­zeti a balassagyarmati rizikó- klubot. Százhúsz-százötven megszállott emberről van szó. Van közöttük orvos és volt be­teg, fiatal, idősebb, nő és férfi egyaránt. Mivel foglalkoznak, mire hívják fel a figyelmet? — Közgondolkodásunkban az egészséget nem tekintik ér­téknek. Mi azt hirdetjük meg­alakulásunk óta, hogy az egész­ség igenis érték, méghozzá a legfontosabbak közé tartozik! Az egészségtelen életmódon az egyoldalú és egészségtelen táp­lálkozási szokásainkon próbá­lunk meg változtani. S ebbe éppúgy belatartozik a klubtagok főzte ételkóstoló, mint éppen egy volt beteg előadása arról, hogyan élte meg súlyos beteg­ségéből való felépülését, de an­nak megvitatása is, hogyan ke­rülhette volna el a bajt. Égyálta- lán mit tehetett volna saját maga, vagy a családja a beteg­ség megelőzése érdekében. — Az ön felesége, dr. Bor­széki Erzsébet gyermekorvos és sokat tesz a fiatalok egészségé­ért. S maga a Rizikóklub is túl­nőtte kereteit. Mára már - az ön szavaival élve - nem néhány megszállóiról van szó, átlépték a város határait. — Ellátogatunk más nógrádi városokba is. Egy-egy napra „kibéreljük” a művelődési há­zat, odahívjuk a fiatalokat és a olyan betegségekről tartunk számukra előadásokat, amelye­ket néhányan a rizikóklub tagjai közül is megszenvedtek már s így döbbentek rá önpusztító életmódjuk veszélyeire, de még az utolsó pillanatban-volt erejük fordítani. — Szaporodnak a gyarmati­hoz hasonló klubok, sok biopa­tika nyílik és dolgoznak neves, elismert természetgyógyászok is. Persze olyanok is vannak, akik visszaélnek a betegségek megelőzésére való törekvések­kel. illetve a kiszolgáltatott be­tegek bizalmával. . . — Eddig még minden politi­kai rendszer fontosnak kiáltotta ki az egészségvédelmet, a be­tegségmegelőzést. Erre lehetne alapozni az egészségügyet — hirdették. El is indult valami ezen a téren, aztán megtorpanás következett. Az okok között, csak az egyik a rohamos elsze­gényedés. A másik, hogy ez a hatalmas munka nemcsak egye­dül az egészségügy feladata lenne. Egyénnek, családnak, orvosnak, egyesületeknek, mé­diáknak, karitatív szervezetek­nek, állami szervezeteknek és másoknak is meglenne ebben a teendője. Fontos szerepe van például a körzeti orvosnak. Ott él a falu­ban. Jó példát mutathat, taná­csot adhat. Nem régen kezdhették meg munkájukat a természetgyógyá­szok. Ok azok, akik á betegség megelőzhetőségének egyik leg- tudatosabb hirdetői,s akik visz- szatérve a régi klasszikus érte­lemben vett orvosláshoz: a test és a lélek egységét hirdetik, s ennek szellemében veszik fel a küzdelmet a betegségekkel. Számos betegséggel a a tragikus első helyet szereztük meg Eu­rópában: elég ha a 45 és 50 év közötti férfiak szívinfarktusos halálának nagy számára, a ma­gas vérnyomásban szenvedők arányára, vagy a daganatos megbetegedésekre gondolunk. S arra az elképesztő statiszti­kára, hogy az ország lakosságá­nak 55 százaléka kövér, illetve túlsúlyos. Rá kell döbbentenünk min­denkit, hogy a húsban és zsír­ban gazdag, rostszegény táplál­kozás, a mozgásszegény élet­mód, a féktelen dohányzás és mértéktelen alkoholfogyasztás — mivel rizikótényezők — olyan súlyos betegségek előidé­zői lehetnek, amelyek már csak a műtőasztalon kezelhetők leg­többször. Ha majd a megelőzés lesz az egészségügy alapja, akkor sze­rintem nem forgácsolódik szét a kórházi gyógyászat ereje, s jut­hat több pénz az egészségneve­lésre is. Ha ez most idealizmus­nak is tűnik, mindenképpen arra kell törekedni, hogy így legyen. Szabó Gy. Sándor A döntőbe jutottak • Ságújfalu. A község általá­nos iskolájának négy tanulója - a nyolcadik osztályos Lipták Enikő, Vankó Orsolya, Virág Adrienn, valamint a hetedikes Kollár Beáta — matematika versenyen vett részt nem régi­ben. Szereplésüket siker koro­názta: a lányok bejutottak a me­gyei döntőbe. „Építő Liga” • Megalakult a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának Építőipari Szövet­sége. Elnöke Hart Tamás, az EGUT Rt. Nógrádkövesdi üze­mének dolgozója. Rendelő finisben • Karancsság. Befejezéséhez közeledik az orvosi rendelő korszerűsítése a községben. A kivitelezéssel megbízott salgó­tarjáni kft. egy huszonöt négy­zetméteres helyiséget toldott az épülethez. Ezenkívül öltözőt, vizesblokkot alakítottak ki. Népszerű a napközi 9 Sóshartyán. Ez év nyarán kezdete meg működését a tele­pülésen a húsz férőhelyes idő­sek napköziotthona. Az indu­láskor csupán kilencen látogat­ták rendszeresen az intézményt, ám azóta ez a szám tizenhétre emelkedett. A létszámnöveke­dés is jelzi, hogy a falu öregjei jól érzik magukat a napköziben, ahol kedvezményes étkeztetést is kapnak. Földi tárlat Szécsényben A Városi Művelődési es Ifjúsági Centrum galériájában Földi Pé­ter festőművész kiállítása látható. Az érdeklődők a tárlatot no­vember 25-ig tekinthetik meg. -RT­Kis iskolák szakmai együttműködése Nézőpont Ha szárnyaink lennének! „Istenem, Istenem, miért nem adtál szárnyat! - sóhajtott föl kedves ismerősöm a távol­ságok időrabló hiábavalósága fölött elmélkedve. Nos, vajon a jó isten miért is nem adott szárnyat az emberformáju élő­lények milliárdjainak - tettem fel én is napok múltán a jól is­mert kérdést magamszervezte magányomban. Jól belegondolva a dol­gokba, kezdtem szép lassan igazat adni a Teremtőnek. Jesszusom, mi is lenne velünk ebben az állandó rohanásban, kapkodásban, ha még szárnya­ink is lennének. Amilyenek mi vagyunk, mohó emberek, ké­pesek lennénk állandóan rö­pülni. Innen oda, onnan ide - a megszokott hajszában. Úgy összezavarnánk a légtér időtlen nyugalmát, hogy rossz bele­gondolni. Tessék elképzelni, mit is csinálnának a fecskék, a gó­lyák, a sasok és a többi rendes, célszerű élőlény, amelyik bio­lógiai programjánál fogva tán évmilliók óta tudja, hogy hová és miért repül. Egymást tiszte­letben tartva, csak annyit tar­tózkodna a levegőben, ameny- nyit muszáj. Isznak, esznek, költözködnek, tanítják cseme­téiket nélkülözhetetlen tudni­valóikra, és kész. Ezzel szemben megjelenné­nek a szárnyas emberek. Re­pülnének ők ész nélkül: teszem azt az OTP-be, a munkahelyre, víkendezni, építkezést intézni, külföldre, hidegről melegre, kánikulából a jeges tengerhez és még ki tudja merre. Micsoda riadalom lenne a nagy magas végtelen térben. Nem elég en­nek a szerencsétlen fajtának a két láb - az elsatnyult mellső lábakat, szebb kifejezéssel a kezeket nem is említve —, a ke­rék, a kerékpár és az autó? Még szárnyakat is kívánunk púp he­lyett a hátunkra. Röpülni ösz- sze-vissza. Szép lassan szoknánk rá erre is, mint minden jóra. Először nyilván csak a gazdagok röpül­nének, ezután a politikusok és a jogalkotók, végül mind széle­sebb kör hozzájutna a felleg- hódítás élvezetéhez. Egyre többen hagynánk el a földet, ki ezért, ki azért. Nem is lehetne más e formaváltozás befejezése, mint az emberiség önkéntes kipusztulása. Hiszen csak repülnénk, mindig oda, ahol a legkönnyebbe lenne lé­tünk elviselése. Mígnem nap- ról-napra fogyna természetadta lehetőségünk, és úgy pottyan- nánk le végelgyengült szárnyas micsodákként a magasból, mint a pinty. ­Noha én nem ezt a csúfos véget tartom a legtragikusabb- nak egy ilyen szárnynövesztő végjátékban. Sokkal fájdalma­sabb lenne, hogy a szárnyak lehetőségével fokozatosan el­apadna létünk oly kedves haj­tóenergiája: a fantáziánk. Ki nem tenné meg közülünk a fa­gyos, dermesztő délben, hogy szárnyat oldva el ne röpüljön a forró égöv homokos tenger­partjaira, banánt érlelő erdeibe, bőrt frissítő napmelegébe. Avagy a kánikulás nyári hóna­pokban nem ott röpködnénk valamennyien a lánchegységek örökkön-örökké hófödte csú­csain, élvezve sípályák és a frissítő szórakozások gazdag kínálatát? Ha szárnyaink lennének, egy jó ideig mindenki úgy élne, ahogy kedve tartaná. El kéne dobni az összes ébresztőórát és altatót, darab ideig elfelejte­nénk a szerződésszegő ügyfe­leket, áskálódó kollégákat, és az idegroncsoló távolsági bu­szokat. Mi lenne itt? Teljesül­nének vágyaink, ki-ki élvez­hetné a létezés földi életre sza­bott mámorát. Azután persze jönne a korábbi jóslat, a ki­pusztulás beteljesedése, no de addig is egy kicsit mindenki ember lehetne. Hát ezért nincsenek — töb­bek között - szárnyaink. Mert az élet úgy lett megszer­kesztve, hogy a milliárdok kö­zül emberként ne élhessen mindenki. A teremtés szerint ez így van rendjén, és vajon mire jó, ha a rend fölött megüt­közünk? Pedig a,távolság leküzdésé­nek szép lehetőségére gon­dolva én sem tudok mást mon­dani, minthogy, Istenem, miért nem adtál szárnyat? No, de mikortól adott volna szárnyat? A teremtés kezdeté­től? Akkor mi már nem len­nénk. Mától? Akkor tíz év múlva nem lenne emberiség. Tessék kérem a Teremtő he­lyébe képzelni magát, és dönt­sön Ön! Németh János István Az iskolai munka folyamatos tanulást, önművelést igényel e pályán lévő pedagógusoktól. Nem kis gond annak a nagy mennyiségű szakirodalomnak a figyelemmel kisérése, elolva­sása, adaptálása, melyet a könyvkiadók zúdítanak az okta­tási intézményekre. Az előrelépés elengedhetet­len feltétele a „szakmabéliek” folyamatos konzultációja, a problémás kérdések tisztázása, a véleménycsere. A nagyobb iskolákban e te­kintetben egyszerű a megoldás: az azonos szakos kollégák munkaközösségbe szerveződve végzik igen sokrétű tevékeny­ségüket. De a kis iskolákban is szük­ség van az együttgondolko­dásra, az információcserére, an­nál is inkább, mivel a pedagó­giai intézet által működtetett szaktanácsadói hálózat is meg­szűnt, pedig naprakész ismeret­tel segítette az iskola munkáját. Mit lehet hát tenni? Össze­fogni és átgondolni a tartalmi együttműködés lehetőségeit. Ezzel próbálkozik három úgy­nevezett kis iskola: a salgótar­jáni Szalvai és Csizmadia úti is­kola, valamint a ceredi iskola. Közös megegyezéssel isko­laközi munkaközösségeket hoz­tunk létre. Zagyvarónán műkö­dik a magyar - történelem sza­kok munkaközössége, Nívelt Jenő szakértő vezetésével, a Csizmadia úti iskolában a ma­tematika - fizika szakosok Ju­hász Pálné tanár irányításával. A Cereden lévő természettudo­mányi munkaközösséget So­moskői Lászlómé kolléganő irá­nyítja. Néhány izgalmas kérdés a szakmai programokból: a XX. századi történelemtanítás prob­lémái, a geometria tanítás kriti­kus pontjai, embertan, sejtelmé­let a 8. osztályban, vizsgarend- szerre való felkészüklés stb. Ezen túlmenően a neveléssel kapcsolatos témákban is szer­vezünk közös továbbképzése­ket. November 11-én a 3 iskola osztályfőnökeinek Básti Ist- vánné szakértő, a Bolyai Gim­názium tanára tartott előadást a Gordon módszer lényegéről. Ez a forma csupán egy lehe­tőség a sok közül. Mi megpró­báljuk. Úgy tűnik, hogy az együttes foglalkozások jól segí­tik a szakmai megújulást, bizto­sítják az információcserét, s nem utolsósorban erősítik a kol- legális kapcsolatokat. Somogyiné Quallich Lenke További emlékérmek A Magyar Október Párt és a Pofosz az 1956-os Emlékérem és Emléklap adományozásáról szóló tv. végrehajtása érdeké­ben kéri azokat a politikai fog­lyokat és internáltakat, kik az 1956-os forradalom és szabad­ságharc idején harcoltak a füg­getlen demokratikus Magyaror­szágért, és akiknek szabadságát eszméik miatt korlátozták, hogy írásban jelentkezzenek. Ugyan­csak várják jelentkezését azok­nak, akik különböző forradalmi szervezetekben jelentős tevé­kenységet fejtettek ki, és szere­pet játszottak 1956. eszméinek továbbélésében. Jelentkezzenek azok az özvegyek és árvák is, akiknek közvetlen hozzátarto­zójukat kivégezték, vagy a sza­badságharc során életüket vesz­tették. Azoknak az elítélteknek és internáltaknak, akik meghal­tak, szintén várják hozzátarto­zóik jelentkezését 2660 Balas­sagyarmat, Nógrád ltp. 13/B, vagy 3070 Bátonyterenye, Bu­dai Nagy Antal út 21. címen. A Magyar Október Párt ill. a Pofosz szeretné, ha megyénk­ben minden arra érdemes ember megkapná az 1956-os Emlé­kérmet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents