Új Nógrád, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-14 / 267. szám
1991. november 14., csütörtök PÁSZTÓ ÉS KÖRNYÉKE 5 Dajkából kereskedő Szolgálni a vásárlókat Tisztaság, rend és sok áru fogadja a vásárlókat Sikerek és emberek „Ha halkan is, dalolj, énekelj” Alig szüntette meg Csécsén egyik ABC-boltját a pásztói Afész, Lánczi Imréné a helyi óvoda dajkája gondolt egy nagyot és megbeszélve a dolgot a férjével bérbe vették az akkor üresen ásítozó helyiséget. S március óta eredményesen működik a kis vegyeskereskedés. S ahogy az óvodai dajkákra jellemző a tisztaság és a pedantéria, úgy illik ez most üzletére is. — Hogyan mert belevágni? — A legjobban az ösztönzött, vagy inkább kényszerített, hogy az óvodában kevés'volt a pénz. Nő a két gyerek, s egyáltalán megtartani azt a keveset, amit már eddig elértünk is retteneteSzirénázva száguld a mentő a kórház felé. Baleset történt. Egy autó elütötte a hirtelen úttestere lépő kislányt. Mindenki fohászkodik a gyerek életéért. A kicsi eszméletlenül fekszik a hordágyon. Rengeteg vért veszített. Az intenzív osztályra szállítják és adják is a vért, mert nem élné túl még a balesetet e nélkül a sürgős orvosi beavatkozás ellenére sem. Bizonyára sokak előtt lejátszódott már a fentihez hasonló szomorú történet. Olyankor jut eszünkbe, amikör hozzátartozónk, vagy mi kerülünk ebbe a helyzetbe. A vér valóban életet ad, és akik a vért adják, azok életet adnak. sen nehéz. Hogy van-e hozzá tehetségem? Az induláskor is összeírtam, osztottam, szoroztam. hogy mire van szükség, legfőképpen a vásárlónak és azt rendeltem meg. S hogy nem rosszul az is mutatja, hogy keresik. viszik az árút. Az már a mi formánk, hogy lemaradtunk az újrakezdési kölcsönről, ezért az ecsegi takarékszövekezet kölcsönhitelét illetve annak kamatait nyögjük.de majd csak kibírjuk valahogy. Gyakran vigasztaljuk egymást a férjemmel: milliomosok már nem leszünk. de ha jó visszük a „botot" tisztességgel megélünk belőle. Únásig halljuk ezeket a mondatokat. de szerencsénkre mindenki komolyan veszi. A pásztói Vöröskereszt véradó akciói is sikeresnek mondható. Többek között a kállóiak, vanyar- ciak és a többi környékbeli település lakója is rendszeresen eljár a véradásokra és önként. A vér a salgótarjáni vérközpontban ér el első igazi állomásához. Ide küldik azokat az embereket, akik plazmaferezis adására alkalmasak. November 30-án József Attila Művelődési Központban tartják a Véradók napját. Ünnepélyes keretek között kitüntetésben és jutalomban részesülnek akikre lehet számítani! A legtöbb koncert a Felvidéken volt. A legutolsó? Pasztán, a hét elején, az esti szentmise után - az azonban félbeszakadt. Szvorák Kati annyit tudott még mondani egy Mária dal szósze- rint drámai előadása után a közönségnek: —- Sajnálom magukat, most nem tudom folytatni, de ígérem, mielőbb bepótolom. „Jelenti magát Jézus” címet hordozza ez a most végetérő koncertsorozat, amelynek teljes anyagát, a magyar népdalok és népénekek válogatott gyöngysorát a salgótarjáni POP-TON stúdió ez év tavaszán lemezként is megjelentette. Tóth Csaba producer egyben a szólóénekes orgonakísérője, hiszen a legtöbb helyen a templomokban lépett fel a kisded társulat (közreműködött még budapesti Hegedős Együttes és alkalmanként a kassai Csámborgó Zenekar) A hét eleji pásztói templomi esten éreztem magam is, hogy most valahogy nem húz igazán Szvorák Kati hangja, pedig a tét nagy, az alkalom többszörösen is kiemelkedő. A zenetudós szerzetes-paptanár, Rajeczky Benjamin születésének napja, a róla szóló megemlékező hét nyitókoncertje és egy csendességével, sajtóvisszhangtalansá- gával együtt is nagyon sikeres koncertsorozat utolsó állomása lett volna az a szereplés. Talán mindez eleve elrendeltnek tűnhet, talán Rajeczky Béni bácsi erre azt mondaná - Nem baj, kedveseim, a szándék maga a csütörtökön, a szentmise után bizonyosan még többen lesznek, tehát ne bánkódjatok, így is szép volt, ahogy ez a kis asz- szonyka bízott önmagában, tehetségében, küldetésében és kiállt elétek betegen. A jövő héten csütörtökön tehát újra „Jelenti magát Jézus” Szvorák Kati estjén Pásztón a helybéli római katolikus templomban. úgy félhét táján este. Van néhány illően halk, mégis emberek százait megragadó csoda ebben a vállalkozásban. Az egyik éppen az érték, a hit, az emberség énekszós igehirdetésének vállalása és következetes hordozása néhány mai fiatal ember részéről. A másik ennek a hitnek és magyarságtudatnak megrendült befogadása soke- zemyi úgynevezett - vagy ilyennek mondott - fásult—kiábrándult—mindenben csalódott tömeg által. Éppen a felvidéki körútrész- let egyik állomásán (mindegy is, hol, hiszen többször előfordult) ment oda Szvorák Katihoz az egyik idős magyar és Isten áldását kérte az együttesre, szólistára. Nagy út volt, ami majd most végetér Pásztón, jó időzítéssel még így is, hogy ismételni kelllehet. Felfoghatjuk mindnyájan, mint ráadást, ha a hét eleji koncerten csupán a koncert dalainak egyötödét - három dalt - tudta is előadni az énekes a Hegedős Együttes kíséretével. Az ugyancsak felvidéki, nagykaposi esperes-plébános, Gábor Bertalan azt írja a „Jelenti magát Jézus” lemezborítóján többek között, hogy - ha halkan is, dalolj, énekelj a könnyek között is, mert aki szépen énekel, az kétszer imádkozik. És halkabban, ha a határon kívül szólal meg. Nem azért, mert fél, hanem mert tudja: hangjában-dalában és az emberek lelkében van az ereje. Már csak magam teszem hozzá botladozva: egymásra így találunk mi, akik hallgatjuk, akiknek mindez olyan, mintha a történelmünk könyvét olvasnánk, akiknek lehetnek gondjaink, de akik eltérítve is visszatalálunk gondból, idegenből a dalra, a Boldogasszony Anyánkra. Megható csoda az is, ahogy egy dunántúli kis falu, Ménfő- csanak anyagilag segítette a lemez megjelenését, ahogy papjaink szerte az országban, s a határon kívül Szvorák Katalint és sorstársait fogadták-fogadják, hiszen itt van még az erdélyi út is. Vagy miként a bajorországbeli németek értették-érezték a mi dalainkat. Éppen erről beszélgetve mondta a minap Szvorák Kati, hogy nem tudja eldönteni, hol van nagyobb foganatja, hol szükséges jobban a magyar dal, az egyházi népének-kincs, idehaza vagy a környező országok magyarjainak karéjában. Hogy ugyanis hol nagyobb a romlás, a veszély a megszűnésre, nem fizikálisán persze. Ez a műsor maga a magyarság, a nép lelke, hitének könnyek közötti újra felemelkedése közepette. PAT Megvan ajelölt • Mátrakeresztes. A lemondás miatt megüresedett képviselői hely betöltésére november 24-re írtak ki időközi képviselőválasztást. A beérkezett ajánlások alapján a választási bizottság Nágel Ferencné mátra- keresztesi lakost a Keresztény- demokrata Néppárt jelöltjét vette fel a nyilvántartásba. Más ajánlás a jelölés határidejéig nem érkezett. A választás akkor lesz eredményes, ha a szavazáson a választópolgárok több mint 40 százaléka szavaz. Önkormányzati fórum • Pásztó.A városkörnyéki települések polgármestereinek és jegyzőinek részvételével ön- kormányzati fórumot tartottak november 12-én délután 5 órakor a városházán. A találkozó lehetőséget adott arra, hogy a jelenlevők információt cseréljenek az országos történésekről és a szűkebb környezet önkormányzati gondjairól és teendőiről. A fórumon dr.Köllner Ferenc a TÖOSZ főtitkára és Becze Lajos a Faluszövetség ügyvezető elnöke tartott tájékoztatót. Közmeghallgatás • Csécse. Jól előkészített és ezért jói is sikerült közmeghallgatás volt a napokban a községben. A művelődési házban megtartott találkozón az önkormányzat vezetői és az állampolgárok vitatták meg az idei év eredményeit és a jövő évi elképzeléseket. A közmeghallgatáson, amelyen mintegy 150 állampolgár jelent meg, nyolcán kaptak idén végzett társadalmi munkájukért jutalmat. Irodalmi színpad • Palotás.Novembertől egy újabb kisközösséggel gyarapodott a Mihályt! Ernő Művelődési Ház. Szűcs Mária tanítónő irányításával megkezdte munkáját a héhalmi és palotási gyerekekből alakult irodalmi színpad. tett es legközelebb jövő héten A közlekedés biztonságáért Kihelyezett közlekedésbiztonsági nap \olt Jobbágyiban,az MH központi Anyagraktár es Javítóüzemben. A tél közeledtével a Magyar Autóklub salgótarjáni csoportja ellenőrizte a gépkocsikat. Fényszóróbeállítást, C()-mérést és beszabályozást, valamint rendszámtáblacseréket végeztek és a várakozásnak megfelelően sokan igénybe vették szolgáltatásukat. Sikeres véradó akciók Pásztón Bér nem nyugszik A régi Rómában magas állami hivatalt viselő férfiak alkották a magisztrátus tagjait, akiknek egyetlen feladatuk volt a tanácsadás. Béren viszont a napokban alakult meg a XX. századi magisztrátus. Tíz ember minden második hónapban a polgármesteri hivatalt ellátja jobbnál jobb ötletekkel. Ez a feladatuk. Önként és társadalmi munkában végzik ezt. Ugyan nem helybéli lakosok, de érdekeltség fűzi mindegyiket Bérhez. Csak néhány név a tagok közül: Király Glória a Belügyminisztérium munkatársa, Kovács Pál népművelő, Buczkó Imre festőművész és grafikus, Dr. Búcsú Teréz pestlőrinci körzeti orvos, Rozsnyai Aladár filmrendező. És még több nevet felsorolhatnánk, hiszen ezek az emberek az élet különböző területein dolgoznak, és tapasztalataikat adják át az önkormányzatnak. Szedik a cukorrépát Folyamatosan és megfeszített erővel dolgoznak a cukorrépa betakarításán a szurdokpüspöki termelőszövetkezet 200 holdas tábláján. A napokkal ezelőtti esős időjárás miatt felázott talajon nehezen mozognak a gépek. Ez is az oka, hogy eddig csupán mintegy 40 holdról sikerült csak begyűjteni a termést. „Erős vár a mi Istenünk...” Egy éve hangzott fel a gyö- S nyörű evangélikus „himnusz" a Bokor községi gyülekezet fel- ! újított templomában. Kalácska Béla esperes úr irányításával ! összefogott a hatvan-hetven I lelket számláló kis közösség és felújították roskadozó öreg templomukat. Először csak a I templomtoronyra mertek gon- \ dőlni, hiszen szúette faszerke- I zetét csak a bádog fogta össze. Levelet írtak, kilincseltek a „botos asszonyok", akiket az ! életkoruk miatt neveztek így, mert Maros Jánosné, Hegedűs i Pálné és Kalocsai Jánosné ép- l pen ezt az öregkort meghazudtoló módon tett, fáradozott,áldozott a gyülekezet templomá- ■ ért. S amikor már majdnem I mindenki lemondott arról, I hogy a meglevő 40 ezer forint- I bál I millió összejöjjön, akkor i Kalocsai Jánosné Anyicska néni tartotta mindenkiben a lelket: bízni kell és akarni, mondta a bölcs öregasszony. S igaza volt. Jött pénz a műemlékvédelemtől. a lutheránus világszövetségtől és máshonnan is, de amire a legbüszkébbek a községiek, hogy pénzükkel, munkájukkal is segítettek, áldoztak 200 éves templomuk újjászületéséért. Elsőként a megroggyant templomtorony felújításába. Igaz 87-től 90-ig tartott az építkezés, de ahogyan érkezett a segítség, úgy kezdtek bele újabbnál újabb teendőkbe. A torony után a templomhajó szerkezetének cseréje, a külső pucolás, majd a belső festés következett,s aztán jutott erő az oltár felújítására is. S hogy a „botos asszonyok" után a férfiak is kivették részüket a munkából azt mutatja, hogy a mestereknek is volt mindig segítője, akár ácsmunkáról vagy éppen kőművesmunkáról legyen is szó. S hogyan fogott a becs kei Balázs János ácsmester, vagy a pásztói Brunda László bádogosmester ceruzája az elszámoláskor? A bokoriak szerint vékonyan. Testben és lélekben egyaránt támogatták a templomépítőket. Mert ilyen mértékű felújítás még nem volt a templom történetében. S hogy voltak-e akik mást akartak helyette. Esetleg kidobott pénznek tartják a felújításra használt sok pénzt? Igen voltak, s még vannak.akik most is füstölögnek miatta. De sokkal többen vannak, akik hisznek abban, hogy ez a szép példája az összefogásnak a későbbiekben is erőt ad a bokri- aknak más teendőik elvégzéséhez is. Pásztó és környéke
