Új Nógrád, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-07 / 235. szám
4 LÁTÓHATÁR 1991. október 7., hétfő Kísérletek az iskolában „Gyerekszabású” tanmenetet (FEB) Évtizedek óta minden kezdő pedagógusba azt sulykolják: csak azt szabad tanítani, ami az oktatási—nevelési tervekben le van írva, mert a tanterv törvény. Aztán néhány éve megváltozott valami. A szigorú szakfelügyelői rendszert felváltotta a liberálisabb szaktanácsadás módszere; majd a szaktanácsadók kezéből lassan kicsúszott maga az iskola. Egyik-másikban ugyan még ma is ragaszkodnak hozzá, hogy a tanár pontosan jegyezze a naplóban, hol tart — hol kellene tartania — az osztálynak, de a pedagógusok többsége mára már felismerte a lényeget: a gyerekek munkabírásához, képességeihez kell igazítania a tanmenetet. Ha tétován is, de egyre többen megteszik az első lépéseket a „gyerekszabású” iskola felé. Vágó Irénnel, az Országos Közoktatási Intézet kutatójával erről a folyamatról és a gyermekeinket sok éven át kísérleti nyúlnak tekintő újítások sorsáról, jövőjéről beszélgettünk. — Meghalt a király, éljen a király, mondták a tanárok, amikor a szakfelügyelői rendszert „leváltották”. Mi lett a szaktanácsadókkal? A szaktanácsadói rendszer szép csendesen kimúlt és nem lépett a helyébe semmi más. Elkészült a Nemzeti Alaptanterv néhány változata, ami lazán ugyan, de megpróbálta körvonalazni azokat a követelményeket, amelyeket ma Magyarországon elvileg minden iskolától elvár a művelődési kormányzat, s ami talán arra is alkalmas, hogy alapja legyen egy-egy iskola saját tantervének. Ennek a Nemzeti Alaptervnek kellene orientálnia a pedagógusokat, hogy mit tanítsanak, ez volna az a közös mérce, amit minden iskola, minden diákjának el kellene sajátítania. — Hogyan érvényesülhet így az a bizonyos „testreszabottság”, amit egyedül a gyerek képességei határoznának meg. — Senkit nem érdekelne, hogy milyen módon, milyen módszerekkel, milyen tempóban jut el növendékeivel a végcélhoz a tanár, csupán egyetlen mérce volna: 16 éves korában mit tud a gyerek? — Az elképzelések szerint mikortól vezetnék be ezt a vizsgarendszert? — Ma még csak kutatási stádiumban van a munkánk. Számításaink szerint akár egy évtizedre is szükség lehet, mire eljutunk a „klinikai” kipróbálásig. Ennek a rendszernek egyik előnye lehetne az is, hogy a szülők kézzelfogható bizonyságot kaphatnának a csemetéik iskolájában folyó nevelőmunka eredményességéről.- Az iskoláknak eddig mindig megmondták mit és mikor kell megtanítaniuk. Tapasztalataik szerint az önállóság első időszakában hogyan vizsgáztak az igazgatók? — Kiderült, hogy tényleg szükség van valamilyen szakmai segítségre. Sok igazgatónak például biztosan gondot okozna ma még a helyi tanterv elkészítése, hiszen számos alkalommal fordulnak hozzánk szakmai segítségért, tanácsért ennél sokkal egyszerűbb esetekben is. — Mi volna a megoldás? — Egészen biztosan szükség volna valamiféle pedagógiái tanácsadó hálózatra, aminek a szerepére nagyon jól megfelelnének a még itt—ott megmaradt megyei pedagógiai intézetek maradványai. És ami még ennél is fontosabb: jó volna végre pontot tenni a sokféle pedagógiai kísérlet, próbálkozás végére, hogy a pedagógusok fejében is végre rendeet lehessen teremteni és a gyerekek se érezzék magukat kísérleti nyúlnak az iskolapadokban. Péhl Gabriella A világ legnagyobb havasi kürtje A kis Dávidot nem vigasztalja, hogy kényelmetlen mászókája a világ legnagyobb havasi kürtje. A 47 méter hosszú zeneszerszámot a svájci származású, Idaho államban élő 73 éves Peter Wuethrich építette, hogy bekerüljön a Guiness-féle rekordok könyvébe. Privatizációs játék AIDS-et? Kórházból! Jevgenyij Miszlovszkij, az Orosz Föderáció főügyésze mellett működő különleges nyomozócsoport főfelügyelője nemrég sajtótájékoztatót tartott a szovjet belügyminisztériumban,s ezen azt a bejelentést tette, hogy napjainkban nincs rá garancia, hogy kórházban kezelt ember nem kap AIDS-fer- tőzést. Miszlovszkij olyan csoportot vezet,amelyik az AIDS-el történt tömeges fertőzés eseteit kutatta Elisztánban.a rosztovi területen és Volgogradban két évvel ezelőtt.A vizsgálat nem ért véget - mondta -, de nem kétséges, hogy a kórházi személyzet higiéniai előírások sorát sérti meg az injekciózáskor és más kezelések során. Miszlovszkij jelenleg 250, kórházban AIDS-al fertőzött gyermekről tud,ám az orvosi kezelés során kórházban megszerezhető fertőzés veszélye sokkal nagyobb - mondja -, mint akár a drogosok, akár a homoszexuálisok esetében. Autóvásárlás csak parkolóhellyel Még a kis helyen parkolni képes miniautók forgalma is megszenvedte az autók eladásának szigorítását Japánban. A kocsivásárlást a szigetországban nem a pénz, a fizetőképes kereslet hiánya korlátozza, hanem az, hogy a vevők csak akkor vásárolhatnak autót, ha rendelkeznek parkolóhellyel. Ez alól a szabály alól a kisebb autók esetében eddig kivételt tettek, az idén nyáron viszont a miniautókra is kiterjesztették a korlátozást. Július óta a miniautók értékesítése is pang emiatt és — mint az autóipari szövetség közölte —, már az ötödik hónapja folyamatosan esnek vissza az eladások. Szeptemberben az előző év azonos időszakához képest 14 százalékkal kevesebb miniautó, 144 ezer kelt el és az akut parkolóhiány főként a nagyvárosokban, Tokióban, Osakában vetette vissza az eladásokat, itt több mint húsz százalékos a visszaesés. A Suzuki is megszenvedte a nyári szigorítást. Igaz még mindig a miniautók legnagyobb eladója a Daihatsut, a Mitsubishit, a Hondát és a Mazdát megelőzve, de eladásai szptemberben szintén 16 százalékkal csökkentek. Magánrepülőtér Tótvázsony mellett Sörös Lajos vállalkozó 55 százalékban tulajdonosa annak a Hidroplán—Nord névre keresztelt kft.-nek, amely Tótvázsony melletti felszállóhelyéről bérrepültetést vállal. A magyar—amerikai vegyes vállalat három repülőgéppel rendelkezik, ezek közül kettő alkalmas nagyobb távolságok megtételére is. Mese az elefántról és a nyálról A „ Verekedő tanárok a szakmunkásképzőben" című , az Új Nógrád október 3-i számában megjelent írás margójára. Élt és még ma is él a szavannában egy nagyon vastag bőrű, de annál durcásabb és módfelett nyugtalan elefánt. Miért, miért nem, szinte mindenkire haragudott. A szavannák lakói ezért éppúgy rettegték jelenlétét, mint ahogy örültek távollétének. Az esztendők során adott is megannyi dolgot a szavannaligetek igazságosztó baglyainak. Egyedül a szavanna ispotályában érezte jól magát, ahol ösz- szekuszálódott idegszálait szokta volt egyenesre gereb- lyéztetni. Csenevész bokrok közt húzta meg magát a szavanna nemrég kinevezett alkirálya, a fürge mozgású- és észjárású nyúl. Dühös is volt rá a nehézkes elefánt e tulajdonságai, de leginkább alkirálysága miatt. Elhatározta, tesz arról, hogy a nyulacskát fürgeségétől, vagy alkirályságától, esetleg mind a kettőtől megfossza. Régóta vágyott már arra, hogy termetének megfelelő rangot és elismerést vívjon ki magának a szavannák vadjai között. Eddig ugyanis csak az eszének megfelelőt sikerült elérnie vándorlásai során. Szeptember végén, amikor még nyíltak a szavannában a nem kerti virágok, úgy döntött, hogy ütött a cselekvés órája. Ekkor a nyuszi barátságosan fészkéhez hívta az elefántot, hogy némely közös szavannabeli dolgokról szót váltsanak. Az elefánt már akkor roppant mérges lett, amikor meglátta a nyuszika rendezett, kis fészkét. Életében először rögtön felfogta, hogy ebbe az alkirályi fészekbe ő sohasem fog beférni. Úgy döntött tehát, hogy mégiscsak a nyúl fürge mozgását- és eszejárását fogja megszüntetni. Vad horkantásokat, átkozódó tülköléseket hallatva, a szavanna egy kiszáradófélben lévő ligeténél lendületet véve rárontott a meglepett nyuszira, megragadta annak grabancát. Ló- bálta, lóbálta mellső lábaival, terelgette ormányával a riadtan kapálózó nyulat mindaddig, amig egy reggelitől ott felejtett banánhéjon elcsúszva hatalmasat zuhant. Agyarát és ormányát a nyulcska telebeszélő-tartójá- ban alaposan felsebezte. így valahogy esett meg ez a mese, melyben póruljárt és ispotályba került a vastagbőrű, forrófejű elefánt. Első tanulság: — aki másnak vermet ás, nézzen körül, nem léphet-e banánhéjra; Második tanulság: — a cselekvés órája kisebbet üt a telefonasztalkánál; Harmadik tanulság: — „begőzölt” fejjel lehet leghamarabb ispotályba jutni. Olvasóim, saját épüléstekre jól jegyezzétek meg a mese tanulságait! Aesopus után szabadon (blöffölte) egy szavannalakó: Gyimesi Tibor Postánkból Gondolatok egy „megújult” pártról Egyedülálló privatizációs folyamat vette kezdetét Csehszlovákiában, egyfajta rulett, amelyben azonban valódi gyárakról és üzemekről van szó. Az elgondolás Vacláv Kraus pénzügyminiszteré. Eszerint valamennyi alkalmazott értékszelvényeket vásárolhat magának. Egy-egy kupon és a privatizációs játékszabályokat ismertető információs füzet ezer koronába kerül, egy átlagfizetés egyharmadába. Az érték természetesen nem fedezi azt a részvényt, amelyet a dolgozó a későbbiek során megszerezhet. Ez ugyanis több tényezőtől függ. Mindenekelőtt attól, hogy milyen részvényekre vet szemet és milyen nagy lesz az adott gyár iránt megnyilvánuló érdeklődés. Az értékszelvényt kiváltó állampolgárnak három hónap áll a rendelkezésére, hogy ismerkedjék a játékszabályokkal és a kínálattal, eldöntse, hogy hová akarja befektetni a neki juttatott részt. 1992 január 1—jétől be kell jegyeztetni az értékszelvényét és személyesen vagy pedig egy általa választott beruházási társaság révén meg kell rendelnie a kívánt részvényeket. A kínálat impozáns, a morvaországi Ostrava acélműveitől a Jawa motorkerékpárüzemig. Az értékjegyeket azért adják pénzért, noha csak szimbolikus összegért, hogy e privatizálási rulett finanszírozható legyen. Másrészt, lélektani okokból sem lett volna ajánlatos csak úgy osztogatni a kuponokat. Hiszen éppen azt akrják, hogy csak szánjanak be a játékba, akiket valóban érdekel magántulajdon szerzése. Vacláv Kraus világszerte párját ritkító privatizációs elképzelése nem aratott osztatlan sikert a cseh és a szlovák szakkembe- rek körében. Elég nagy ellenállást jelent a parlament. Sokan úgy vélik, hogy a terv túlságosan makro—ökonomikus, és nem számol az egyes vállalatokkal. Vacláv Kraus pénzügyminiszter viszont azon a véleményen volt, hogy nincs mód előbb feljavítani, korszerűsíteni a lerobbant üzemeket és csak azután privatizálni őket. Azt is veszélyesnek tartotta volna a cseh stratéga, hogy a jelenlegi körülmények között külföldi befektetőknek adja ki, mivel nem lehetett volna reális árat kérni a gyárakért. 1991. október 12. MSZMP kongresszus Salgótarjánban?! Október 23-án az ország meg- ünnepli az 1956-os forradalom és szabadságharc 35. évfordulóját. December 8. a salgótarjáni sortűz áldozataira emlékezünk! Kényszerítő erőt érez az ember, hogy akkor is tollat fogjon, ha egyébként nem híve a sajtó-levelezésnek. Ez a kongresszus-terv nem egyeztethető össze a józan ésszel, nincsen tekintettel az itt élő áldozatok hozzátartozóinak érzékenységére. Ahogy Kádár, Münnich, Marosán kormányzata budapesti Kreml ügynökség volt, idegen érdekek miatt gyilkoltak, így a mai MSZMP igazi céljai sem igen különböznek ettől a múlttól. A Munkáspárt salgótarjáni összejövetele felháborítja a demokratikusan gondolkodó embereket. Az MSZMP-t hiába próbálták többször rábírni, hogy valljon színt az 1956. december 8-i vérengzéssel kapcsolatban és legalább kérjen bocsánatot (kövesse meg) az áldozatok hozzátartozóitól. Ehelyett a szeptember 9-i gyűlésükön cinikus módon egészen másról beszéltek. (Lásd Új Nógrád 1991. szeptember 10.) Legalább a Munkáspárt helyi szervezetétől elvárható lenne, hogy becsülettel szembe nézzen az utóbbi kérdéssel. Néhány emlékeztető mozzanat a „megújulásról”: — 1990. március, marosvásárhelyi vérontás több áldozattal. A tizenegy hazai politikai párt elitéli a brutális fellépést, kivéve az MSZMP-t. — 1990. augusztus 2, iraki agresszió Kuvait ellen, felmérhetetlen emberáldozattal, anyagi és környezeti károkkal. 1991. január, vilniuszi kommandós akció a szabadságért küzdő litvánok ellen. Az MSZMP mindkét £ set ben „elfelejtett” tiltakozni. % — Fidel Castróhoz küldték Udvarhelyi Lászlót (aki később kilépett), majd maga a főtitkár kereste Li-Peng, a pekingi hóhér kegyeit.Ezután Kadhafi, a nemzetközi terrorizmus fő támogatója, majd Khaddumi, a PFSZ helyettese következett. Az említett elvtársakkal való találkozás állítólag igen nagy hasznára válhatott országunknak, mert jelentős segítséget sikerült ott( szerezni (De kinek ...?) A gabona-üggyel is nevetségessé tették önmagukat. A moszkvai puccsisták, a sötét konzervatív erők melletti kiállá* suk jelzi, hogy ez a szervezet milyen módon vélekedik a világ dolgairól, a demokráciáról. Tehát bármerre tekintünk - agresszió, terror, puccs, gyilkosságok, vér, erőszak - ez az ő demokráciájuk. Erre mondom én - és gondolom, remélem velem együtt a társadalom nagy többsége is -, hogy ebből nem kérünk! Elég volt a negyven év diktatúrájából! Tapsolhatnak ütemesen, lengethetik a vörös zászlót Ceausescu módra), beszélhetnek új osztályharcról, a tény: 20 milliárd dollár adóság, tönkretett ország, megölt lelkek, súlyos gazdasági válság. Ha lesz salgótarjáni kongresszus, ha nem, az bizonyos, hogy az MSZMP régi és új hívei már nem lesznek, nem lehetnek a mai ujáépítés főszereplői. Az eszme, a pártja végérvényesen leszerepelt, megbukott az egész világon, eltűnik a történelem süllyesztőjében, mert bebizonyította a szocialista-kommunista rendszerek teljes működésképtelenségét. A POFOSZ és más pártok felhívását szívleljék meg, ne jöjjenek Salgótarjánba, ne rombolják tovább a város így is elég megtépázott hírét. A megbékélésjegyében tartsanak önvizsgálatot, különösen 1956. december 8-áról. Ha az MSZMP még a szovjet puccsisták vereségéből, az SZKP és a komszomol megszűnéséből sem tud okulni, ahhoz már nincs mit hozzátenni. Eny- nyit a „megújulásukról”. Valiskó Ferenc Salgótarján
