Új Nógrád, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-05 / 234. szám
1 Jobb M barátság Még a választási küzdelmek idején, a helyi képviselőségért ringbe szálló jelöltek, önjelöltek és politikai pártok gyakran és szívesen alkalmazott szókapcsolata volt a vállalkozói önkormányzat megteremtéséről és üzemeltetéséről szóló gondolatsor. Akkoriban persze könnyű volt kimondani, mert nem lehetett tudni, hogy milyen vagyonnal kell gazdálkodnia, mivel és mire vállalkozhat az önkormányzat. Ma már ismert. Legtöbbek szerint az önkormányzatok vállalkozási lehetőségei annyira beszűkültek, hogy csak egy lehetőségük maradt: vagy arra vállalkoznak, hogy helyi adót vetnek ki, vagy nem, és megpróbálják anélkül egyensúlyban tartani a költség- vetést. Igazságtalanok lennénk ugyanakkor, ha elhallgatnánk azt a (szerintünk kisebbségi) véleményt, miszerint a kis falvak gazdálkodása, anyagi lehetőségei nemhogy beszűkültek, de soha ilyen jók nem voltak. Hallottunk már olyan érvelést is, miszerint a kis falvak sokkal több (arányosan) pénzzel gazdálkodhatnak, mint a városok, de olyat is, hogy gyakorlatilag pénztelenek, nincs mivel és főleg nincs is mit fenntartaniuk. Felvetődhet a kérdés, hogy ha már vállalkozó nem, akkor talán vállalkozóbarát lehet-e az önkormányzat? Egyáltalán mit jelent a vállalkozókkal való barátság. A korrekt, egyértelmű feltételeken alapuló kapcsolatokat, avagy a prioritások és kedvezmények bizonyos rendszerét. Sokan ez utóbbit tartják helytállónak. Az önkormányzat és a vállalkozók közötti barátságnak talán azon a felismerésen kellene alapulnia, hogy adó nélkül nem működik megfelelően a város, akkor pedig csökken a helyi fizetőképes kereslet és megélhetési gondokkal küzdhet a vállalkozó is. így hát jobb a barátság. Fakul a magyar ezüst „A helyi önkormányzatokról szóló törvény értelmében a természetvédelmi területeket, és a műemlékileg védett ingatlanokat kivéve, a megszűnt tanácsok és szerveik, valamint intézményeik kezelésében levő állami tulajdonú ingatlanok, erdők, vizek, illetve pénz- és értékpapírok az önkormányzati törvény hatályba lépése napján, vagyis 1990. szeptember 30-án a törvény erejénél fogva az önkormányzatok tulajdonává váltak. Ennek megfelelően az önkormányzat vált a tanács és szervei, valamint intézményei kezelésében levő állami ingatlan tulajdonosává, amely e szervek jogutódja. A közös tanács végrehajtó bizottsága, szakigazgatási szerve és intézménye kezelésében levő ingatlanok a közös tanácshoz tartozó települések önkormányzatainak egyenlő arányú tulajdona lett.” (Részlet az 1991. XXXIII. tv. indoklásából.) Bár Nógrádban nincs alumíniumkohászat, azt azonban nem mondhatjuk el, hogy a legújabban válságágazatként elkönyvelt iparág csődje teljes mértékben elkerülné környékünket. Ismert, hogy a kormány döntést hozott arról, hogy a hazai alumíniumkohászatot 1992 végéig fel kell számolni, annak gazdaságtalan tevékenysége miatt. Ha nem is közvetlenül, de mint felhasználó iparágat érzékenyen érinti a döntés a Magyar Kábelművek balassagyarmati kábelgyárát, amely hosszú évek óta a már nem üzemelő Tatabányai Alukohó és a még üzemelő Inotai Alukohók legnagyobb hazai megrendelője. Évente körülbelül 15 000 tonna alapanyagot vásárol e két üzemtől. A gyarmatiak most attól tartanak, hogy ha az inotai kohó is bezár, nem tudnak ekkora meny- nyiségű alumínium félgyártmányt a nemzetközi piacon beszerezni. Érvelésükben kitértek arra is, hogy mint az alumínium alapanyagú kábelipari termékek hazai gyártója és a belföldi igények egyetlen kielégítője, a balassagyarmati kábelgyár megingása komoly ellátási feszültségeket teremthet a belföldi piacon. Termelési problémáik aztán további náluk beszállítóként működő vállalatot sodornának nehéz helyzetbe. így az Ipoly Bútorgyárat, a BVK-t, a TVK-t, valamint a D4D Miskolcot. A balassagyarmati kábelgyár több mint húsz országgal áll piaci kapcsolatban, és idén mintegy 1,8—2 milliárd forint értékű exportot bonyolít le. A hazai piacon az import teljes kizárásával 1,6—1,8 milliárd forint értékben forgalmazzák termékeiket. A gyár az utóbbi néhány évben igen intenzív gyártmányfejlesztési programot hajtott végre, amelynek következtében a szovjet és kínai (csaknem 1 milliárd forintos) piacvesztés sem ingatta meg a vállalat kereskedelmi tevékenységét. Értékesítési irányait képes volt átszervezni és így gazdálkodása, jövedelmezősége stabil. A rétsági polgármesteri hivatalban is gondosan áttanulmányozták az idei XXXIII. törvényt, amely tulajdonhoz juttatja az önkormányzatot, Kapecska Ferenc- nétől, a város jegyzőjétől érdeklődtünk, hogy mi a véleményük, mennyire kedvez Rétságnak e törvény? — Úgy érezzük, hogy a tulajdonunkba kerülő vagyon nagy részé nem mobilizálható, igazából nem használható semmire. Mert végtére is azzal, hogy az iskola, óvoda és egyéb intézmények ingatlanai mostantól az önkormányzat nevére lesznek bejegyezve, még nem lesz több pénzünk az üzemeltetésükre. — Semmi hasznát nem látják a vagyonrendezésnek? — Egyedül talán a közművek . tulajdonlásából lehet némi anyagi haszonra szert tenni. Már megfogalmazódott a gondolat, hogy' az önkormányzatok a közművek felett gyakorolt tulajdonuk mértékében alakítsanak részvénytársaságot. — Pontosan tudják már, hogy mekkora tulajdonra számíthatnak? — Összegyűjtöttük azokat az ingatlanokat. amelynek átadását a vagyonátadó bizottságtól kérni fogjuk, de mégsem tudjuk, hogy mekkora vagyonnal rendelkezünk majd. Nemrég került pont ugyanis Bánk kiválási ügyére. A végleges elszakadás előtt természetesen a vagyonmegosztásról kell tárgyalnunk és megegyeznünk. — Tudnak-e vitás tételekről? — A volt egyházi tulajdonok rendezése miatt számítanunk kell arra, hogy egy-két esetben nem jutunk hozzá ingatlanjainkhoz. így a Farkas-féle iskolára már benyújtották az igényüket. Tudomásunk szerint Bánkot is kellemetlenül érinti majd. hogy a volt szolgálati lakás az egykori egyházi iskola épületét foglalta el. Ézt most jóhiszemű, jogcím nélküli bérlők lakják. akiknek kárpótlása (amennyiben egyházi tulajdonba kerül az épület), csaknem kétszázezer forint lesz. — Valahonnan azonban pénzhez kell jutniuk. I)öntöttek-e már a helyi adók bevezetése mellett? — Mindeddig nem vezettünk be helyi adókat, de elkezdtük az 1992. január 1-től való bevezetés előké„Csendélet” a balassagyarmati kábelgyárban (archív-fotó) Átmegy a vagyon Egy nemrégiben Salgótarjánban, az önkormányzatok tulajdonhoz juttatásáról tartott tájékoztatón a nógrádmarcali polgármester szkeptikusan köszönte meg a törvényalkotók munkáját. A társközségben eddig is elnyomorított faluja most tulajdonba kapta a patakot, a vízelfolyásokat. Mindent, amivel csak a baj van, amire csak költeni kell. Amiből azonban gyarapodhatnának, abból nem látnak semmit. Hosszú vajúdás után, az Országgyűlés július 12-én alkotta meg azt a törvényt, amely végre tiszta vizet öntött a pohárba. Végre tulajdonhoz juttatta az önkormányzatokat, ha nem is mindig olyan mértékben, mint azt szerették volna. A jogértők szerint régen nem született olyan nehezen olvasható, értelmezhető törvény, mint ez a bizonyos „egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adásáról” szóló. A megyénként megalakuló vagyonátadó bizottságok (az egykori vagyonellenőr- ző bizottságok utódszervezetei) e törvény alapján adják majd ön- kormányzati tulajdonba az egyes ingatlanokat, illetve ingóságokat. Automatikusan kerülnek önkormányzati tulajdonba a megszűnt tanácsok által alapított ingatlankezelő szervek kezelésében lévő lakások, illetve nem lakás céljára szolgáló ingatlanok. Kivételek természetesen adódnak, így például abban az esetben, ha az épületet, vagy annak egy részét a hat parlamenti párt egyike használja. Külön szabályokat kell alkalmazni a műemlékekre, illetve a műemlék jellegű épületekre. Ezeket csak a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter egyetértésével kaphatják tulajdonba az önkormányzatok, ha vállalják, hogy az épület védettségével, fenntartásával, felújításával, használati módjával kapcsolatos feltételeket teljesítik. Ha az egykori közös tanács tulajdonában volt a műemlék, akkor annak az önkormányzatnak kell bejegyezni a tulajdont, amelynek területén az ingatlan megtalálható. Ha azonban ezen az ingatlanon 1975 óta jelentősebb felújítást végeztek, akkor a társközségek tulajdonát is be kell jegyezni. A védett természeti területek is (ha azok előzőleg tanács és szervei kezelésében voltak) akkor kerülhetnek önkormányzati tulajdonba. ha rendelkeznek miniszteri egyetértéssel, illetve vállalják (Folytatás a 7. oldalon) Rétsági utcarészlet (archív-fotó) szításét. A képviselő-testület dönti majd el, hogy milyen adófajtákat vessen ki. — Milyen javaslatot tesznek majd a képviselőknek? — A határozati javaslatban szerepel majd a lakossági kommunális adó, a nem lakás céljára szolgáló építmény adója, az iparűzési adó és a telekadó. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy mindegyiket bevezetjük. Ez csak ajánlás, amelyből a testület majd kiválasztja azt, vagy azokat, amelyek bevezetését szükségesnek tartja. — Mekkora bevételt jelent ez a városnak? — Inkább úgy közelíteném meg, hogy nem jelent nagy terhet a lakosságnak, hiszen a kommunális adónál levonható a vízérdekeltségi hozzájárulás összege, amelyet még fizetnek a helyi polgárok. A telekadó esetleges bevezetésekor pedig kiesik a telekhasználati díj, ami évente körülbelül másfél millió forint bevételt jelent. — Az iparűzési adó bevezetésekor azt szokták az önkormányzat szemére vetni, hogy ez nem éppen vállalkozásbarát cselekedet. Tudja-e ellensúlyozni a hivatal valamilyen vállalkozásélénkítő lépéssel az adó kivetését? — Sajnos, nem sok biztatót mondhatok. Amíg régebben adó- csökkentéssel. vagy konkrét támogatással tudtuk segíteni a vállalkozókat, addig ma eredményként kell elkönyvelnünk azt. ha néhány tanácskozás, tanácsadás megszervezése mellett területet tudunk felajánlani nekik központi részen. A részletes rendezési tervet már megrendeltük és ennek birtokában tavasszal már remélhetőleg nem kell széttárt karokkal elküldenünk a területet igénylőket. Salgótarján bevételei Haszontalan
