Új Nógrád, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-31 / 255. szám

4 LÁTÓHATÁR 1991. október 31csütörtök Filmjegyzet , Seagal itt a sztár! TÖRVÉNYRE TÖRVE: hunyó felsőfokon (Forg.: Intercom) Csütörtököt mondunk Kezdetben valónak a szőr­mék Bud Spencer bazinagy pofonjai, meg az örökké vi- gyorgó Terence Hill ülepre- pesztő fenékbillentései. aztán jött egy bizonyos Jackie Chan nevezetű ugrabugrabohóc, aki azt hiszi, hogy az áldott emlékű Bruce Lee utódja, de kinevetni sem volt időm, hi­szen nemrégiben feltűnt egy tigristáncos pasi, aki végülis nem sok vizet zavart, úgyhogy még csak kiadósabb veréstől sem kell tartanom, mikor fele­lőségem teljes tudatában le­firkantom eme sorokat: vagyis akárhogy is fáj, Steven Seagal itt a sztár. Kéretik a témához illő ko­molysággal tudomásul venni, hogy az Államokban, egészen pontosan a New York-i Bro- oklynban, ahol amúgy rohadtul szemét dolgok történnek, a hen- tesbárd szerepe az utóbbi idő­ben alaposan átértékelődött. Hogy a változás előnyére vagy hátrányára vált e tekin­télyparancsoló szerszámnak, kivételesen, hely hiányában nem boncolgatom, meg aztán szakmai vitát sem kívánok nyitni, de az biztos, hogy nem csupán négylábú disznókat le­het vele trancsírozni. Persze azt is tudnunk kell, hogy a megfe­lelő kéz fantasztikus fazonigazí­tásokat tud eszközölni segítsé­gével, s bizony emberi csuklót falhoz szegezve viszonylag csúnyán mutat. A hentesbárd gazdája ezúttal Steven Seagal barátunk, s gye­rekkori haverját kell eltisztíta­nia az amúgy is mocskos utcá­ról. Közben az ütések végtelen variációja záporozik, emberi si­kolyok és hörgések jelzik a győzelem útját. Mert ütésvál­tásnyi ideig nem kétséges, hő­sünk mindig nyer. Megpofoz, szétrúg, összetör, agyonver, lelő mindenkit. Másfél óra alatt mindent lerendez. Utánozhatat­lan pali, az biztos. Lehet neki kocsmányi hippi­tömeg, lehet utcai banda,,vagy lakásán garázdálkodó társaság, neki tökmindegy és egyremegy. Nem hiába rohan mindenki fejvesztve a mozipénztárakhoz, s számolja le (erre!) összeku- porgatott forintjait, hogy meg­nézze őt. Hiszen igazán remek szórakozás. Elvégre nem ben­nünket ver. /szilágyi/ Kíváncsiskodó A házak lakói áldásukat adták a kivitelezésre Kíváncsiskodónk előző kérdése így hangzott: Baglya- salján, a Petőfi utcában lévő társasházaknál miért nem ve­zették be a fővezetékekről a gázt a házakig? A választ Ma- jorosné Kanyó Máriától, a terveket készítő Palóc Mér­nökiroda vezetőjétől tudtuk meg. Ennek egyrészt műszaki in­dokai vannak. Ugyanis így ke­vesebb leágazást kellett építe­nünk, mintha mindenhol beve­zettük volna a gázt a házakig, másrészt, - bizonyos ugyancsak műszaki okok miatt - egyes he­lyeken ezt nem is lehet megva­lósítani. Emellett ez a megoldás költ­ségcsökkentő is volt, ami az ut­cabélieknek jelentett megtakarí­tást, hiszen így nem kellett minden épülethez külön nyo­másszabályozót beszerelni. Most egy szabályozó öt lakást lát el. Nagyon lényeges, hogy ezt a kivitelezési módot csak ott al­kalmaztuk, ahol megkaptuk a lakók írásbeli hozzájárulását. Márpedig a szóban forgó tár­sasházak esetében így nyilat­koztak a megerendelők, aláírá­sukkal igazolták, hogy áldásu­kat adják a megvalósítás ilyen formájára. Rovatunk következő kér­dése: Mibe kerül a salgótar­jáni önkormányzatnak az ut­canévtáblák cseréje, melyeket a tervek szerint rövidesen el­helyeznek a város különböző pontjain, és mekkora összeget emészt fel a járulékos költsé­gek finanszírozása? „Azok, akik a dolgokat máról holnapra halasztják, ugyanazok, mint akik teg­napról mára halasztották őket.” (Részlet Murphy tör­vénykönyvéből) „...s ezeket pedig holnap­után szét kell zavarni.” (Részlet a lehetséges világok legjobbikának alkotmány­tervezetéből) Döntés készül Salgótarján­ban. Mert ma van az utolsó nap, hogy vezetője van a me­gyeszékhelynek. Holnap már új időszakra virradunk - vagy lesz új vezér a színen, vagy nem. Utóbbi persze nem volna csoda, mert hisz’ nem az első halogatott törzsfőnökválasztás tanúi lehetnénk. Ismerek tar­jám intézményt, ahová már egy éve készülnek kinevezni az új irányítót, de valahogy a kinevezés aktusa mindig le­blokkol az előjátéknál. Hiába, a lényeg nem akar sikerülni. De előbb-utóbb csak összejön. Ha nem, az önkormányzati képviselőtestület átkeresztel- kedhet önnön tehetetlenségét képviselő testületté. Képtelenség annak elkép­zelni, ^inek csak térkép e táj, hogy miként lehet (és med­dig!) húzni-halasztani a dol­gokat. Állítólag akármeddig. Törvényesen! Aki azonban nemcsak gyárat lát e földön, és szántóföldeket, az tudja a mé- lyenszántó igazságot is: ez a város maga a kőszívű ember utolsó kívánságának (A föld ne forogjon, hanem álljon - a szerk.) legtökéletesebb megva­lósítója. Repkednek a nevek a levegőben, miht Seremetyevón a TU-154 B-k. Csak éppen azok leszállnak időnként a föl­dre. . . Tényleg: milyen legyen itt egyáltalán a polgármester? Tűzoltó legyen? Katona? Va­dakat terelő juhász? Ki kapja meg a távolságot, mint üveg­golyót? Jelenleg ahány elvá­rás, annyi féle. Az persze igaz, hogy fan­tasztikus állóképességgel kell majd rendelkeznie. Még az se baj, ha megvan a FIFA-bírói minősítése, mert hetente le kell vezetnie egy olyan meccset, ahol mint bírónak nem kell ugyan szaladgálnia, „csak” hajnali egyig-kettőig koncent­rálni, mikor melyik csapat ké­szül éppen a legnagyobb sza­bálytalanságot elkövetni, s ez azért nem semmi. Kicsit érte­nie kell mindenhez. A mene­dzseléshez mindenképpen. Hi­szen ehhez a városhoz képest a templom egere egyenest té­kozló fiú. így aztán az üzlethez is kell, hogy konyítson, mert szerintem felettébb valószínűt­len, hogy minden hónapban a tarjáni képviselőtestület vala­melyik tagja üsse meg a főnye­reményt a BONGÓ nevű „tíz forintért hétmilliót” szlogenű össznépi játékon. Ha ez mégis bekövetkezne, ennél már csak az a valószínűtlenebb, hogy a boldog nyertesek mindig fel­ajánlják megnyeri millióikat boldogtalan városuk boldogu­lása érdekében. Döntésképtelenség sajnos nincs kizárva. Nem dönteni azonban akkora hiba, mint névjegykártyát hagyni a kuple­rájban, miután az ember jól végezte Olgát. Szóval ciki. A füst remélhetőleg minél előbb felszáll. Ha mégsem, akkor füst nélkül is leéghet a ház, csak ott már nemigen segíthet­nek a lánglovagok. Mert nem az ő dolguk . .. Balázs József mm mim. AXEL SPRINGER MAGYARORSZÁG kft. ÚJ NÓGRÁD SZERKESZTŐSÉG JÓZSEF ATTILA MŰVELŐDÉSI KÖZPONT A KIRÁLYNŐ KÖZÉ VAN! Az Új Nógrád valamennyi olvasója megismerheti sorozatunkból a Nógrád Szépe 1991 versenyzőit. Szeretnénk alkalmat adni minden kedves olva­sónknak, hogy tetszése szerint választhasson ki­rálynőt! Lapunkból kivágott és szerkesztősé­günkbe beküldött fényképpel mindenki szavazhat! A legtöbb voksot kapott versenyző elnyeri az Új Nógrád olvasóinak szépségkirálynő díját. Popelka Anikó nem nógrádi - Bu- dakalászon él. A 17 éves lányt az köti megyénkhez, hogy Szécsényben kollé­gista, állattenyész­tőnek készül. — Eszerint sze­reted az állato­kat. .. — Igen, főleg a lovakat. Szeretek lovagolni is. A sport sem áll távol tőlem: szertornázom. De ez most mind mel­lékes, lényeg, hogy megvalósul kis­lánykori álmom. — Miért? Miről álmodtál kislány- korodban? — Amikor láttam a tévében vagy új­ságokban külföldön rendezett szépség- versenyeket, mindig szerettem volna ott lenni az indulók kö­zött. Elképzeltem, milyen jó is lesz, ha nagylány leszek, és esetleg én is indul­hatok egy ilyenen. — Egyébként ilyennek képzelted álmaid versenyét? — Igen. Kezdet­ben ugyan nagyon izgultam, de ez már alábbhagyott, lega­lábbis ami a ver­senyt illeti. Most már csak azért szo­rítok magamnak, nehogy beszedjek két egyest, mert ak­kor a koleszból nem engednek el a pró­bákra. És akkor fuccs mindennek, mert én még szeret­nék továbbtanulni is... Bódog Orsolya is Szécsényhez kötő­dik. Ott él, és varró­nőként dolgozik. 17 éves. — Hogyan vi­szonyultak jelent­kezésedhez kör­nyezetedben? — Vegyesen, de ez - azt hiszem - természetes. Túl erős ellenzékem azért nem volt. — Nagy lehető­ségnek tekinted életedben ezt a versenyt? — Mindenképp nagy alkalom. Áz egy jó dolog, ha tud az ember lánya varrni (ilyen árak mellett), de nem te­kintem életcélom­nak a tűbe fűzést. — Tehát a var­rás nem a hobbid is egyben? — Nem. Bár néha az, amikor a vőlegényemnek, vagy a családomnak varrók, kötök vala­mit. Hobbiként azonban az olvasást lehetne igazán megneveznem, fő­leg a krimiket és a szerelmes regénye­ket kedvelem. A Springer-kiadvá- nyok mindegyiké­ből kiköt nálam egy—egy példány. Szeretek táncolni, s imádom a zenét. — Lesz nagy szurkolótáborod a versenyen? — Persze. A vő­legényem, anyukám és a nővérem biztos nagyon fognak biz­tatni. A RENDEZVÉNY FŐSZPONZORA: Elektronikai és Vasipari Gyártó, Forgalmazó Kft. Bátonyterenye, Bolyoki út 3. hotelImedues MARUZS PRINT Kanadai-Magyar kft. További szponzorok: Lakberendezési ft Kisárúház EVI II. üzletház PESTI DIVAT Salgótarján BOSKO HILDA Centrum Virág Galaxis Üzletház mmmmm BÓDOO ORSOLYA

Next

/
Thumbnails
Contents