Új Nógrád, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-22 / 248. szám

1991. október 22., kedd SZÉCSÉNY ÉS KÖRNYÉKE 5 Kötöttünk koszorút, gyöngyösbokrétát... Apa és fia a termésről, a gazdálkodásról Savanyú az idei szőlő Bódi Istvánék keményen dolgoznak a megélhetésért Csorba Józsefné már az unokái stafírungját varrja Ságújfalu. Amióta a fiuk és a három lányuk felcseperedett, önálló életet kezdett, a Csorba házaspár számára még hosszab­bak a téli esték. Kettejük közül a feleség az, aki igazán a ked­vére való foglalatossággal tölti az alkonyat utáni órákat: előve­szi a hímzőfonalakat, s fáradha­tatlanul öltöget. Keze alatt a té­rítőnek kiszabott fehér textilián „kivirítanak” a piros, rózsaszín, szegfűk, rózsák. Sietség nélkül dolgozik, már az unokáknak varr. Titokban tartani persze nem tudja előttük, mi széppel gyarapítja a stafí- rungjukat. de sebaj, legalább ők is részt vesznek a színek kivá­lasztásában, s a nagymama örömmel teljesíti kívánságaikat. Máskor aranysárga szalma­szálak zizegnek a fürge ujjak között: készül a gyöngyös bok­réta, amit régen, aratáskor a lá­nyok kötöttek az arató párjuk­nak, aki legtöbbször a kisze­meltjük volt. — így meséli a hatvanöt esztendős Csorba Jó­zsefné, miközben sorra előszedi féltett kincseit, a maga „gyár­totta” karácsonyfa függőket s egy zsákra való hímzett garnitú­rát. — Benczúrfalváról jöttem ide férjhez. Családunkban szé­pen tudott kézimunkázni az édesanyám, nagymamám és a néném is. S bár fiatal lányként korán elszegődtem családok­hoz, a mezőgazdasági idény­munkák is lekötöttek, de mi azért rokoni körben gyakran összejöttünk. Elbeszélgettünk, közben járt a kezünk: kötöttünk koszorút, csináltunk főkötőt, ezzel szórakoztunk — mondja az asszony, s elővarázsol” egy díszes-fodros farkas főkötőt, melyet a fiatal menyecskék hordtak. Féltett mozdulatokkal bonto­gatja, hajtogatja szét majd össze gyűjteményének legszebb da­rabjait, s azt is elárulja: — Megvennék ám ezeket itt a faluban, de sajnálom odaadni. Férje bányász volt, s mivel lebetegedett, a karancssági tsz-ben keresett és kapott mun­kát. Ahol éppen kellett, ott segí­tett be. De nem veszteget szót ezekre az évekre. Csorbánénak tanítványai is vannak: a faluszépítőket ő ta­nítja a bokréta kötésre. így jár­nak jól, mert a gyerekek kere­sik, ő pedig megosztja velük a sok szépet. -Mihalik­Bódi István szécsényfelfalui portáján szüretre készülődnek. A nagy hasú hordók kikénezve, kimosva katonás rendben sora­koznak a hatalmas lugas alatt. — Csak legyen is mit bele­tenni — jegyzi meg Bódi Lászó a házigazda egyik fia, ízlelgetve a sárguló szemeket. —- Ez csak a látszát.Itt is, lent a kertben is az egészet megtá­madta a peronoszpóra, a sok eső még rohasztotta is a termést. Jó ha meglesz a 3 hektónyi borunk az idén — mondja Bódi István, aki bányásznyugdíjasként állat­tal,földdel próbálkozik, hogy ha nem is piacra.de saját felhaszná­lásra meglegyen a családnak. —- De milyen bányásznyug­díj ez? A 71-es év szerencsétlen generációja egy tagjaként 30 év 72 nap föld alatti munka után idénre már elértem a 7500 forint nyugdíjat. Ezért aztán a "jól megérdemelt nyugdíjasévek él­vezése" helyett dolgozni kell reggeltől estig. Tavaly még ad­tunk le sertéseket is. Megdrá­gult a táp, bizonytalan lett az át­vételi ár. Idén már csak ma­gunknak hízik mindkettő az ól­ban. Van vagy hatvan nyúlunk, ha nem üt beléjük valamilyen nyavaja, az is hoz valamit a konyhára. László bár már kifelé tart a legénykorból még egyedül él: néhány házzal lejjebb a szülői portától, saját lakásában. Nem A megyei Közművelődési Központ szervezésében no­vember 8-án és 9-én ifjúsági népfőiskola-szervezők és-veze- tők továbbképzése lesz Holló­kőn. Vannak megyei jó tapasz­talatok is, de az is igaz, hogy a fiatalok keveset tudnak a népfő­iskolái mozgalomról, jelentősé­géről és közösségformáló erejé­ről. Ezért is fontos, hogy a 18-30 éves korosztály megis­merkedjen a népfőiskolái gon­dolattal. Ez a cél vezérelte a hol­lókői kétnapos program szerve­zőit is.. A továbbképzésre olyan fia­talokat hívnak meg, akik maguk is képesek falujukban népfőis­kolát szervezni, számukra elő­adásaikkal a téma ismerői nyúj­rég fejezték be a külső vakolást, s kellene a pénz a belső mun­kákra, de úgy tűnik, hogy meg­torpannak az építők: — Már másodszor küldtek az idén kényszerszabadságra az acélgyárból, s nem valami ró­zsásak a kilátások. Lehet, hogy januárban a munkakönyvét is a kezembe adják. Ilyen bizonyta­lanságban — jó mondja az apám — minden lehetőséget meg kell ragadnunk, hogy él­jünk, megéljünk valahogyan. Bár még mostanra sem tudja megmondani, hogy miért güri­zett 30 évig a föld alatt, benne tanak majd hasznos tanácsaik­kal segítséget. Továbbképzésü­ket anyagilag is támogatja a Magyar Népfőiskolái Társaság. Várható, hogy a nógrádi köz­ségek ifjúsági küldöttein kívül ott lesznek majd a határon túl élő magyar fiatalok képviselői Ipolyságról, Nagykürtösről, Fü­lekről, Losoncról és Rima­szombatról is. Ízelítőül a programból: beve­zetés a magyar népfőiskola tör­ténetébe, a Magyar Népfőisko­lái Társaság célja és programja, a protestáns népfőiskolái moz­galom törekvései Magyarorszá­gon, a népfőiskolái munka Né­metországban és kapcsolatuk az itthoni hasonló szervezetekkel. —szgys— van az életösztön, dolgozik amig csak bir. Segítünk neki ahogy tudunk, visz magával bennünket is. A Gyula testvé­remnek van biztosnak tűnő ál- lása.de ha tud ő is részt vesz a munkában. Talán a földdel is meg kellene próbálkozni. Adna is a téesz, az endrefalvi Arany­kalász. Csak éppen az elgyomo­sodottat, az elkorcsosodottat kí­nálja. A jobbikat, ahol most is 700 mázsa árpa termett, azt a kiválasztottak kapják. Ezért az­tán számunkra így is, úgy is sa­vanyú az idei szőlő... Szabó Gy. Sándor Tanítót keresnek Nógrádmegyer. Sok család kapott különböző mértékű tá­mogatást a közelmúltban az ön- kormányzattól a tanévkezdés­hez, illetve az iskolai napközis térítési díjak fizetéséhez. Vélhe­tően a segítségnyújtásnak is kö­szönhető, hogy idén szeptem­berben az előző évekhez viszo­nyítva növekedett a napközis el­látást igénylő tanulók száma, így állt elő az a ma már kivéte­les helyzet, hogy míg a legtöbb alsófokú intézményben telített a tantestület, a megyeri iskolában bővítésre szorul. A munkanél­küli pedagógusok bizonyára örömmel fogadják a hírt: az in­tézmény pályázati úton kívánja betölteni a hiányzó állást. A na­pokban közzé tett felhívásukkal kapcsolatos további tudnivaló­kért az igazgatóhoz forduljanak. Palackos csendélet Az ismerős tájé­kon lépten-nyomon megakad a tekintet a messziről feltűnő feliratokon: palac­kozott italok, kocsma, kisven­déglő, mini market, aminek egyik sar­kában szintén ott szerénykednek a kü­lönböző szeszesita­los üvegek. Hogy minek ide magyará­zat? Valóban, be­szédes a kép, el­árulja, jól alkalmaz­zák már az ügyes­kedők a régi sza­bályt: élelmiszerrel, itallal érdemes kez­deni, mert ezen egykönnyen nem lehet veszíteni. E tekintetben egymással vetek­szik már falu, város, puszta. Igen, ez utóbbi sem marad adós a konkurenci­ával, példa erre Zsunypuszta, amely átmenő forgalmára építve, a-vendéglá­tásra rendezkedik be. Egymást érik itt már a szomjas ván­dorokra váró búfe- lejtők, boltocskák, s nincs messze az idő, amikor kitehetik a településjelző mellé a „ palackkal meg­telt” táblát. .. (m.j.) Népfőiskola-szervezők továbbképzése Egy tiszta hang(oló) Csak dísznek van az ostora Szécsény, Kossuth út 31. Triola. Hangszer, zenemű és képzőművészet. Régi üzlethe­lyiség újszerűre megálmodva. Koncepcióval. Újrakezdési köl­csönnel, még időben, amikor volt. Cégtulaj: Miskédi Miklós, a megye valóban egyetlen zongo- rahangolója. Kis üzletében egy Petrof áll középen, néhány éve még hatvanezer volt az ára, je­lenleg kétszáz körüli s csak itt, nála, mert export-import jogo­kat is szerzett. Hogy lesz valaki cégtulajdonos és főként zongo­rahangoló? Ősszécsényi, törzsökös, ze­nebarát. Nem láttam még han­golni, de zongorahangolást már megfigyeltem. Azt mondja: egy hangszerrel hat órát dolgozik. Sokdioptriás szemüveg, bizto­san egészen közel hajol a Rösle- rekhez, Petrofokhoz munka közben. Az ember közelhajol ahhoz, amit szeret. így van a gyerekekkel is vagy a zongo­rákkal, hegedűvel, arra egyene­sen ráhajtja a fejét. Ilyen ez a munka.Hogyan kezdődött? — Gyerekkorban. Mint minden, ami alapvető. Most el­mondhatom, hogy közel-távol még hangszerbolt sincs ezen kí­vül csak Egerben, Budapesten. Szécsényben tanultam zenét magánúton Szloboda Sanyi bá­csinál. Kezdetben tangóharmo­nikát, menetközben a hango­lásra is tanított Sanyi bácsi. O egyébként főiskolát végzett, s Ferencz Jóska udvari zenekará­ban játszott. Tőle tanultam a zongorát is. Tizenhatéves korában. 1966- ban alakítottak Szécsényben egy kis zenekart, gitárt kapott bár soha nem gitározott, asze­rint fogta a hangokat sikerrel, ahogy a zongoránál, harmoni­kánál tanulta. És persze segített a zenei elmélet is, egyszerűen kiszámította - mi hol van a gitá­ron. Hetvenben a szécsényi Omniában zenélt barátjával. Dolgozott a karancssági taná­cson pénzügyesként előtte, a zenélés azonban elcsábítta. — Az éjszakai élet mégsem- ment nekem igazán. Pedig ak­kor már volt egy Matador orgo­nám! Egy évig bírtam. Onnan­tól csak alkalmanként játszot­tam. Hetvennyolc körül váltot­tam ki másodállásban a zongo­rahangoló ipart. Jó kuncsaftköre van, főként a megyében működő öt zeneis­kola kéri fel rendszeres mun­kára. De abból meggazdagodni, sőt még megélni sem nagyon lehet. Gyártáselőkészítő volt a szé­csényi BRG-ben. csoportot ve­zetett. Valahogy érzékelte, hogy nincs nagy jövője az üzemnek. Akkoriban már elbocsátások voltak. Közvetlen környezeté­ből két munkásnőnek kellett volna rövidesen elmenni. Akkor azt mondta: küldjék el őt. Neki volt koncepciója. A zene. A hangolás, javítás, a ke­reskedés, az újrakezdés alma. Megkapta a kölcsönt. Ám a zongorahangolás magán „vona­lon” egyre ritkább. Inkább hall­gatják a fals hangokat. De a vi­deo is odatett a Petrofoknak. Az iskolai hangszereket egy-más- fél évenként hangolják. Miskédi úr mégis elégedett. Megél a ze- neszeretetből, sőt másokat is segít. Helybeli, környéki képző-és iparművészek képeit, tárgyait veszi meg, állítja ki üz­letében. A triola meg talán több hang­csoport együtthangoztatása. A legszebb mégis az — mondja, amikor tisztán zengenek a hú­rok. Elérni a harmóniát — csak abszolút hallással lehet. Az pe­dig keveseknek van. A kisgéci Paczek Józsi bácsi is részt vett a napokban a szé­csényi szüreti felvonuláson. Ült a díszes hintó bakján ünnepi sö­tétben, lábán kiglancolt fekete lakkcsizmájában, kalapja mel­lett árvalányhajjal.s a feszesen tartott kantár két végén két szép ló húzta a hintót, vitte a gazdát. Évek óta örömmel végzi ezt a Paczek József akár parádéskocsis is lehetne... megtisztelő feladatot a kisgéci kocsis. Nemcsak Szécsényben, hanem Lócban és Ludányban is. A szüretiknek már vége, bár a szécsényi téesz benczúrfalvi te­lephelyén még mindig ott a fel­díszített hintó. De Paczek Jó­zsef most éppen takarmányt hord az állatoknak. De Reményt a három és fél éves derest meg Jutkát a nem éppen kislánykor­ban levő tizenkét éves kancát éppen olyan szakértelemmel vezeti mintha ünnepségen lenne. S mindkettő fényesre csutakolt, mintha most is felvo­nulnának. Talán ennek az az oka, hogy Paczek József 12 éves kora óta ül a bakon. A lovát hűséges se­gítőtársának tartja a kenyérke­resetben, s ennek megfelelően bánik mindkettővel. A nemzeti színű szalaggal cifrázott szíjos­tort pedig fegyelmezés helyett, inkább csak dísznek használja. — Hogy mikénthívják ko­csisnak, fogatosnak vagy éppen fuvarosnak? Nem érdekli. A munkáját, bármi legyen az be­csülettel elvégzi. Erre figyel­meztetette őt öregapja életre szóló hozományként. Új orvos • Ságújfalu. Kinevezték az új körzeti orvost. A három pályázó közül az érdekelt községek — Szalmatercs, Karancsság és Ságújfalu — képviselői egy­hangúlag dr. Angyal Kelemen Istvánt választották új orvosuk­nak, aki Erdélyből érkezett és öt éve Salgótarjánban dolgozik. Az új körzeti orvos október kö­zepén kezdte meg rendeléséa három község területén. Folyik a vita • Megalakulásakor nemcsak a szécsényi, hanem a környező községek tanácsai is jelentős költségekkel járultak hozzá a szécsényi költségvetési üzem létrejöttéhez. A cég megszűnt, de még azóta nem sikerült meg­állapodásra jutni a város és az érdekelt önkormányzatoknak a vagyoni illetve anyagi kérdé­sekben. A problémát jelenleg a vagyonügynökség vizsgálja. Külkapcsolat • Jó külhoni kapcsolatokkal rendelkezik a sági faluszépítő egyesület. Angol és dán falufej­lesztő népfőiskolások jártak már eddig a községben, egy-egy család vendégeként. Most svéd fiatalok érkezését jelezték, akik Ságújfalun kívül Bujákba is el­látogatnak, várhatóan december elején. A negyven fős svéd nép- főiskolás-csoport a község fia­taljainak életével ismerkedik majd meg. Kevés az igény • Endrefalva. A helyi volt pártházban hetenként, meghatá­rozott napokon háztartási gépe­ket javít egy kft. A munkának kettős célja van: az épület hasz­nosítása és a szolgáltatások kö­rének bővítése. Mindemellett azonban — legalábbis a jelek erre mutatnak — nem lesz hosszú életű ez a vállalkozás, ugyanis a vártnál kevesebb az igény a javításokra. Hasonló okok miatt mondott búcsút nemrégiben a községnek a szé­csényi cipész is, aki a mozi pénztárhelyiségét bérelte. Telefon várományosok • Rimóc. A telefonigényeket mérték fel nemrégiben a telepü­lésen. Eszerint eddig százötven család szeretne telefonhoz jutni, de további jelentkezéseket is el­fogadnak. A tervek szerint ti­zenöt-húszezer forintba kerül majd egy-egy igénylőnek a há­lózatra való rákapcsolás, a megvalósítás pedig várhatóan a jövő héten lesz. Pályázati pénzből • Varsány. Hét földút van még a községben, de idén már ezek egyikének megépítésére sem jut fedezet. Ebben az évben pályázaton nyert pénzből sike­rült rendbe hozatni a tönkre­ment útburkolatokat, valamint a Szécsényi úti járdát. Az előb­bire száz, az utóbbira pedig négyszázkilencvenezer forintot költöttek. Szécsény és környéke

Next

/
Thumbnails
Contents