Új Nógrád, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-16 / 243. szám

1991. október 16., szerda MEGYEI KÖRKÉP 3 Sörpult helyett almahámozó „Palira vettek bennünket” A kárpótlásról • Karancslapu.jtö. A kárpót­lásról, az ügyintézés módjáról tartanak előadást a településen október 17-én, csütörtökön 18 órakor a községházáan. Az ösz- szejövetelen a megyei kárren­dezési hivatal egyik munkatársa válaszol a résztvevők kérdéseire is. Összefogtak a lakosok • Varsánv. A temetőkerítés építése kezdődött el nemrégiben a községben. A munkálatokat a lakosok társadalmi munkában végzik. Folyamatban van a Bem, a Jókai és a névtelen úton a járdaépítés is, amelybe szintén besegítenek a helybeliek. Közös állatorvos • Ecseg, Csécse, Buják, Szarvasgede. Szeptember 15-től a négy községben dr. Lu­kács Tamás önkormányzati ál­latorvos látja el a beteg állato­kat. Minden településen más-más napon. Szentmise • Salgótarján. A görögkatoli­kus vallásúaknak nincs temp­lomuk a városban, ahol gyako­rolhatnák hitüket. A helyi plé­bános atyák jóvoltából azonban a jövőben minden hónap har­madik vasárnapján az esti szentmisét szertartásuk szerint mutathatják be a római katoli­kusok valamelyik épületében. Az első görögkatolikus szent­mise október 20-án, 17 óra 30 perckor lesz a főplébániai temp­lomban. Megújult ravatalozó • Palotás. A községben befe­jeződött a ravatalozó felújítása és a temető rendezése. A lakos­ság összefogásával, társadalmi munkában sikerült újra helyre­hozni a hozzátartozók nyugvó­helyeit és a temető kegyeleti ré­szét. Jól működik a kisüzemi használatra alkalmas almahámozó darc ellenére sem tett le a közös kft. gondolatáról: —- Úgy hiszem, jövőre talán mégis sikerül valóra váltani a terveinket. Tanultunk ugyanis a kárunkból, és ezentúl garancia nélkül nem kötünk üzletet senki­vel. Már találtunk is új, biztos, hazai piacot s kétféle termék ké­szítését kezdtük meg. Az egyik ezek közül a kis­üzemi használatra alkalmas al­mahámozó, illetve szeletelő, a másik az úgynevezett gyűjtődo­boz, amit építkezéseknél hasz­nálnak fel. — A dolgaink jelenlegi ál­lása olyannyira biztató, hogy az önkormányzattal karöltve jö­vőre talán mégis összehozhatjuk azt a kft-t — tette hozzá Gyeb- nár Antal. Mihalik J. Rimóc I. Krumpliválogatóban Heten állják körbe idősebb Holecz Bertalan udvarában a kecskelábú asztallapot Rimó- con: krumpliválogatóba jött össze a rokonság. Mint a gono­szok - villan át rajtam a kaján- ság, pedig szó sincs róla: a gazda lön az egyetlen férfi a tá­jékon, dehogyis gonosz, aki se-/ gíteni jön a nagy munkában! — Többb hete felszedtük már - mondja Berci bácsi, hogy rájuk köszönök még kívülről a kiskapun - idetároltuk le az ud­varba. Eddig nem került rá idő, most tesszük rendbe: külön az ültetni valót, külön, amit étke­zésre szánunk, az apraja meg megy a jószágnak. Beljebb lépek, de csak óvato­san. Mackóval vigyázzuk köl­csönösen egymás mozdulatait, a bornyúnyira nőtt kuvasszal a láncon: dehogyis kerülnék én beljebb a kiskapunál, ha nem hajlana rabigába szegény feje! Málnaháború - jut eszembe, hogy ránézek a zsákokra: — Van-e piaca legalább a krump­linak? — Rossz, nagyon rossz! Ti­zenkét, tizenkét és fél forintot adnak kilójáért, s ez messze nem fedezi a beléje ölt munkát és a költségeket. Budapestre hordják a zsákokat, oda vitték legalább is legutóbb. De voltak már vele Tatabányán, Orosz­lányban . . . — Ahol megveszik! - egé­szíti ki az öreget a feleség, s bó­logat hozzá, inkább a bajok iga­zát hangsúlyozni. Próbálom megsaccolni a még sorára váró burgonyát, de nem bizonyulok szakértőnek a do­logban. Az öreg siet a segítsé­gemre: kétszáznyolcvan, há­romszáz mázsára becsülik az idei termést, bár ebben már az apraja is benne van. Csinos ki­egészítése lesz ez egy házaspár nyugdíjának. — Nem az enyém! - tiltako­zik élénken. - A fiamé ez, meg a menyemé - mutat az egyikre a sok asszony közül. Itt laknak a szomszédban, nekik segítünk. — Persze, ha a munkájában osztoznak, csak csurran akkor valami a hasznából is - vetem közbe némi éllel. Idősebb Holecz Bertalant azonban nem viszi rá a szükség, hogy segítséget fogadjon el a fi­ától. Kőművesként élte le ed­digi életét, s ha rossz idők is járnak ma, van még mindig dolgos két keze, s némi tarta­lékja is. így hát, ha nem is gon­dok nélkül, de csak megélnek Valahogyan. Ebben maradunk, aztán kezet nyújtunk egymásnak, én pedig óvatosan kihátrálok az udvar­ból. (Folytatjuk) Hubai Grúber Miklós Borotvaélen táncol a Béke A pásztói Béke termelőszö­vetkezet mára olyan mélyrepü­lést ért el, amely mindent felté­telezhet: csődöt, öncsődöt, fel­számolást, amennyiben nem si­kerül valamilyen módon meg­kapaszkodniuk. A zuhanást az állandósult és feszültséget ma­gas szinten tartó pénzügyi gondból fakadó fizetésképte­lenség teremtette meg, amely nemcsak veszélyezteti, hanem megkérdőjelezi a termelési és gazdálkodási folyamatok fenn­tartását. A mára kialakult mélypont­hoz hozzájárult a tavalyi esz­tendő, amikor a gazdaság nem tudta esedékes fizetési kötele­zettségét teljesíteni. — A magunkkal cipelt jelen­tős teher végig kísért bennünket az idei esztendőben, — állítja Lőrik László, a termelőszövet­kezet elnöke. — A hitelbanktól egy fillér termelési hitelt sem kaptunk. Mind ez ideig napról-napra, szinte óráról órára teremtettük elő a termeléshez szükséges minimális pénzt. A nagyüzem vezetősége sok mindennel megpróbálkozott, hogy megtalálja a kilábalás út- ját-módját. Úgy látszik a sze­rencse nem szegődött melléjük. Elképzeléseik csaknem mind­egyike zátonyra futott. A nehéz helyzet előidézésében döntő szerepe volt az egész országot átfogó és egyre erősödő „egy­másnak tartozzunk” állapotnak, amit tetéztek az igen erősen be­szűkült értékesítési lehetőségek. — Idei termésű gabonánk 85-90 százaléka még mindig a raktárban van. Ugyanis a nagy esőzések miatt csökkent a mi­nősége, ezért csak takarmány­ként tudjuk eladni. A gabona je­lenti az első jelentős bevételt, minden évben. Az innen várt alacsonyabb és kiesett jövede­lem csak fokozta gondjainkat, elősegítette az újabb kudarc le­hetőségének kialakulását. . Az 500 hektár napraforgó termés minimális mértékben meghaladja az előző év átlagát. A növényolajipari vállalattól és a KITE-től érkező információm szerint ők is fizetési gondokkal küszködnek. Emiatt előlegként egy fillért sem tudnak adni. Javában folyik az újabb, na­gyobb bevételt jelentő szőlőszü­ret. A termés jó közepesnek ígérkezik, mégsem ad okot az örömre. — Annyira nyomottak az árak, hogy az értékesítéskor ka­pott összeg nem fedezi terme­lési költségünket. Eladás céljá­ból jártunk Cseh-Szlovákiában Prievidzában és Nyitrán. Üzle­tet nem sikerült kötnünk, mert náluk is hasonlóak a gondok, ugyanakkor elfogadhatatlanul alacsony árat kínállak. Kénytelenek vagyunk tárolni a 80 hektáron díszlő négy fajta borszőlőnket. Itt a gondunk a következő: hordókapacitásunk igen szerény: 1500 hektó. A fennmaradó 3500 hektó termé­sünket megpróbáljuk az abasári pincékben elhelyezni. A tárolá­sért fizetendő díjat pedig borban fizetjük majd ki.- Amíg másutt az ipari tevé­kenység segített és segít a gaz­daság talpraállásában, addig Pásztón ilyen bázisra nem lehet építeni, mert a tevékenység 80 százalékát a növénytermesztés és az állattenyésztés foglalja magába. Eddig mindkettő vesz­teséget hozott. Ha valamilyen csoda foly­tán - bár ez csak óhaj - netán az év végéig együtt maradnak, jö­vőre akkor is alapvetően változ­tatniuk kell. Vagy az új vállal­kozási-gazdálkodási formák közül választják ki a számukra legmegfelelőbbet, vagy magán- tulajdonon alapuló szövetke­zetként folytatják tovább mun­kájukat, nemcsak fennmaradá­sukért, hanem tisztes nyereség eléréséért is. Kérdés, hogy meddig lesznek képesek a napjainkra jellemző kiélezett helyzetben sikeresen helytállni, nem is beszélve az esetleges továbblépés lehetősé­géről. (Venesz) Szecseny. Az elmúlt hét végén zarta kapuit a Palóc kertbarátkor ez évi hagyományos kiállítása, ahol a tagok többsége legsikeresebb termékeit, készítményeit mutatta be. A magbolt szomszédságában felállított sátorban az érdeklődők láthatták a konyhakerti növények rendkívüli méretű terméseit: az óriás zöldpaprikát, napraforgót, sütő-és kolbásztököt. Sokan rácsodálkoztak a piros bélü dióra, a tüskés-és banánuborkára, a színpompás kakastaréj virágra, valamint a gyógvtengerire, melynek a levelét használják gyógyításra. A hivatástudat nem ingyenmunka A saját utunkat kell járnunk a pedagógiában is „Egyfolytában a nevelők bér­emeléséről hallunk, de sok munkát más, jóval precízebben, kevesebb bérért elvégez! Az ne menjen tanárnak, aki a gyere­keket nem szereti! Oroszból nem vagyok egy nagy fej. ha olvas a lányom, meghallgatom, de mit tudom én, hogy most az jó-e? Meséli a lányom, órán sokszor, ha kérdezik és valamit elhibáz, a tanár ott humorizál. Hát ne humorizáljon, tanítson!” /Sz.-né, Teréz, eladó/ Japánban a mérnökök, orvo­sok, pedagógusok neve után egy szót illesztenek: szenszei. Magyarra fordítva annyit jelent: előbb született. Tehát bölcsebb nálunk, tiszteletet érdemel. A felkelő nap országában, aki szenszei, megbecsülik. Anyagi­lag is. Mi a helyzet nálunk? Eszembe jut: ha nem méltányo­lunk anyagilag is egy munkát, az nem lesz vonzó, a legtehet­ségesebbek más, jobban fizető pályák felé fordulnak. A taná­rokat, ha nem becsüljük, mi lesz a felnövekvőkkel? Újvári Imrével, a salgótar­jáni Beszterce lakótelepi általá­nos iskola és szakiskola mate- matika-rajz-filozófia szakos ta­nárával beszélgetek a felvetett problémáról. — Az oktatásra nem jut több pénz - mondja a tanár úr -, mert sok olyan terület van, ahol még égetőbb a hiány. Lehetne, hogy a rendelkezésre álló keretből va­lóban a legérdemesebbek kap­janak többet. De mi legyen az objektív mérce, ami alapján döntünk? Más a helyzet a piacgazda­ságokban, ahol szükség van a tudásra, tehát a jó pedagógust megbecsülik. Ott a rendszer szelektál. Ma még nálunk van­nak olyanok a pályán, akik a mostani bérükért sem dolgoz­nak meg. A közvélemény pedig gyakran a negatív tapasztalatok alapján általánosít. Jó lenne, ha a tanárokkal szemben sem len­nének irreális követelések! A hivatástudat ugyanis nem egyenlő az ingyenmunkával!- Vagyis, aki szereti a gye­rekeket, és jó szakember is, mi­ért lenne köteles elhivatottság címén'tudását olcsón adni? Már csak azért sem, mert nem köny- nyű a mai gyerekekkel bánni.- Mindegyikkel lehet, csak megvan mindegyiknek a saját útja. A mai napig vallom, nem kell mindig mindent észrevenni. Nem az a legfontosabb nevelési probléma, hogy rágózik-e az a gyerek, vagy sem! Nálunk most két oktatási szemléletmód ütközik, a porosz /katonás fegyelmet követelő, utasításokon alapuló nevelési mód/ és az angolszász /szinte mindent megengedő/. Nekünk pedig a saját utunkat kell megta­lálnunk, s ez nem könnyű. Nagylóc. Bajor sörpultok ké­szítésére kapott megrendelést a közelmúltban egy helyi gmk. Nyersanyag, piac van, a kapaci­tás növelését pedig munkanél­küliek foglalkoztatásával meg lehet oldani. Az önkormányzat épületeket ad a munkahelyek kialakításához, a felszereléseket a gmk szerzi be, aztán indulhat az üzem. Már javában haladtak az elő­készületek, amikor váratlan meglepetésben volt részük: a pesti cég, amely a pultokat megrendelte, visszalépett. — Palira vettek bennünket, s ezután hiába próbáltuk felvenni a kapcsolatot a pestiekkel, el­foglaltságra, betegségre hivat­kozva mindig kitértek a szemé­lyes találkozás elől. Végül aztán kénytelenek voltunk lemondani erről a tervünkről — hangzik a magyarázat a község polgár- mesteri hivatalában. Gyebnár Antal, a másik fél képviselője a fentiekhez hozzá­tette: — Valóban átejtettek ben­nünket: a biztosnak mondott piac érthetetlen módon hirtelen megszűnt. A kár nem lebecsülendő: — Igaz, hogy felvettünk félmillió forint hitelt az elképze­léseink megvalósítására, mégis azt kell mondjam, a ráfizetés inkább a be nem váltható ígére­tekben nyilvánult meg. Magya­rán: többen számítottak arra, hogy lesz biztos kenyérkerese­tük helyben. A fiatalember azonban a ku­Kakastaréj és gyógytengeri Rácson innen — rácson túl Bölcsődei betörők Bátonyterenye. Elszaporo­dott a gázcseretelepek sérel­mére elkövetett lopások száma. Kisterenyén és Nagybátonyban nyolc ízben regisztrálta ezt a rendőrség az utóbbi hetekben. A helyszínen értékelhető nyo­mok ( a tettes erővágó ollót használ) az elkövető azonossá­gára utalnak. Újból jelentkezik a térségben a szándékos rongá­lás elkövetése. Kétszer törtek be ily módon a Váci Mihály gim­náziumba, de a legszégyentelje- sebb a bölcsődderablás. A kiste­renyei 2. számú intézmény aj­tóit, ablakait megrongálták, és kisebb mennyiségben élelmi­szert vittek el a betörők. Hevesből ^rkczett négy fős bandát fogtak el a bátonyi rend­őrök. akik a Mátra-lakótelepi autók kerekeit, üzemanyagait, magnósrádióit fújták meg. Ab­ban már nincs is semmi meg­lepő, hogy a vendég-bűnözők autóbontóból lopott rendszám­mal jöttek, és (biztosítékul?) egy kilenc éves gyereket is ma­gukkal hoztak!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents