Új Nógrád, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-14 / 241. szám
1991. október 14., hétfő TUDÓSÍTÁSOK 3 Kongresszus és tüntetés Salgótarjánban (Folytatás az I. oldalról) — Nógrádban közel 2000 tagja van a Munkáspártnak. Ha az MDF mind a 150 fás taglétszámával kivonul, akkor sincs olyan nagy baj... A Pof ősz-1 meg tudom érteni, de azt javaslom, máskor jobban mérjék fel az erőviszonyokat! — Miért a XV., és miért nem első kongresszusát rendezi a megújult Munkáspárt? Thür- mer Gyula így válaszolt: — A magyar munkásmozgalom sok olyan értéket hozott létre, amit nem szabad és nem illik megtagadni. De jogi utódja nem vagyunk a régi MSZMP-nek. — Mit tenne az MSZMP, ha kormányzópárt lenne? — A kérdés jogos, és egyre inkább jogos lehet —felelte az elnök, majd elmondta, jól működő, vegyestulajdonra épülő társadalmat képzelnek el, valóságos demokráciában. Megítélése szerint nagy hiba volt a képviselői visszahívás megszüntetése. Fontosnak tartja, hogy olyan kérdésekről, mint a privatizáció, ne csak színészek és orvosok gyülekezete döntsön, illene szakértőket is megkérdezni! Külpolitikában azt javasolta, legyünk jóban a világgal, mindenekelőtt a szomszédainkkal. Újra Thürmer Thürmer elmondta azt is, a kongresszuson fejet hajtottak az 1956-os értelmetlen vérengzés áldozatainak emléke előtt. Döntöttek abban, hogy a párt nem cipeli tovább magával azokat a szélsőségeseket, akik a párt marxista jellegét, munkásosztályra való orientálódását akarják elvetni. A közel félszáz újságíró bízott abban, hogy (az ígéretnek megfelelően) este hattól csakugyan részt vehet a kongresszuson. Ehhez képest negyed tízkor engedtek be az ülésterembe, és csaknem tíz óra volt, amikor —a titkos szavazás után— plenáris ülésen ismertették a tisztújítás eredményét. Eszerint 303 érvényes szavazatból 298-cal ismét Thürmer Gyula a Munkáspárt elnöke, alelnökök: PoTisztelet az áldozatoknak. zsonyi Attila, Benkéné Kiss Valéria és Nyíró Sándor. Megválasztották továbbá a párt pénzügyi ellenőrző, valamint pártetikai bizottságát és a tanácsadó testületet. — Ma is azt tapasztaltam, komolyan vesznek bennünket —mondta zárszavában az elnök—, különben nem lenne érdemes az esőben állni miattunk. Elmondta, a párt tarjáni kongresszusán erős pilléreket rakott le. Biztató a generációs váltás: egyre több a középosztálybeli és az attól is fiatalabb tag. Novemberben annak a politikai programnak a megvitatásával folytatják a munkát, amellyel a Munkáspárt a társadalomhoz kíván szólni. Képviselőink a tüntetők között. Hitet tettek régi céljaik mellett A Magyar Politikai Foglyok Szövetsége - megyei szervezete és a két salgótarjáni MDF-es képviselő, Speidl Zoltán és Pál József kezdeményezésére - szombaton tüntetést szervezett tiltakozásul 'a Magyar Szocialista Munkáspárt Salgótarjánban rendezett XV. kongresszusa ellen. A nógrádi megyeszékhelyen - de nyugodtan hozzátehetjük: országosan is - nagy várakozás előzte meg mind a két eseményt. A tömegtájékoztatási eszközök - feladatuknak megfelelően - már hetekkel korábban foglalkoztak a témával, és folyamatosan beszámoltak a két tábor szándékairól s elmaradhatatlan pengeváltásairól. Az újságírók ott voltak szombaton is a történések helyszínein. A Pofosz megyei szervezete rendezőgárdájának tagjai reggel fél kilenckor a megyeháza előtti, az 1956-os áldozatok emlékére állított táblánál gyülekeztek, s ezután érkeztek Salgótarjánba az ország különböző területeiről, főként a Budapestről indított autóbuszok. Körülbelül egy óra múlva érkezett meg a főtéri vasútállomásra az a különvonat, amely szintén a tüntetőket szállította. Közben a tervezettek szerint a városi sportcsarnokban 9 órakor megkezdte munkáját a Munkáspárt kog- resszusa. Az 56-os mártírok emléktáblájánál Fónay Jenő, a Pofosz országos elnöke tartott beszédet a szakadó esőben a mintegy 2-3 ezer főnyi, helyi lakosokkal kiegészült tömegnek. — Nem hagynak békén, mindig a legfájóbb sebeket szaggatják fel bennünk.Nem akarják észrevenni, vagy any- nyira romlottak, hogy mit sem törődnek legfájóbb érzéseinkkel? - tette fel a kérdést a szónok, majd a Parlament előtti sortűz, a mosonmagyaróvári és a salgótarjáni vérengzések áldozatai mellett emlékeztetett azokra a százakra és ezrekre, akiket az 1956-os forradalom és szabadságharc szovjet tankokkal való leverése utáni megtorlásban végeztek ki és csuktak hosszú évekre börtönbe, illetve tettek földönfutóvá. Fónay Jenő elmarasztalta az MSZMP vezérkarát ás tagságát azért a magatartásért, amelyet tanúsított az augusztus közepi moszkvai puccs idején. Úgy fogalmazott, itt az ideje a hallgatás befejezésének, s a Munkáspártnak meg kell ismernie saját múltját, a tagságnak elődei valóságos tetteit, átérezve annak súlyosságát, hogy nem tudnak feledni a megtiport családok. — Testvéreim, nemzetünk meghurcoltjai és gyászolói nevében köszönöm, hogy idejöttetek erősíteni hitünket, bennünket, és velünk ítélitek el a cinizmust, a provokáció fölényeskedését, mely most gyalázatba fulladt. Elég volt a kommunizmusból, nem akarunk tovább élni még az árnyékában sem - hangoztatta a Pofosz elnöke a tömeg jelentős részének hangos helyeslése mellett. S az emlékgyűlés ezen a ponton érzelmileg felizzott, s ettől kezdve mind nyíltabban és szabadabban adott hangot egyetértésének és véleményének a hallgatóság. Az eredetileg némának beharangozott tüntetés helyenként felerősödő hangoskodásba csapott, s olyan szavak és kifejezések is elhangzottak - kórusban —, amelyek sokakban viszolygást, félelmet kelthettek, amelyeket többen sértőnek találhattak. A Szózat eléneklése után né- hányan az 56-os Szövetségből ismert Flomyák Tibort kívánták hallani, de a rendezők ezt nem tartották kívánatosnak. A tüntetők zárt sorokban - egy rendőrségi autóval a menet élén - tették meg azt a körülbelül egy kilométeres utat, amely a megyeháza és a sportcsarnok, az MSZMP-kongresszus helyszíne között húzódik. A pofo- szos, hangosbemondóval felszerelt személygépkocsi magnetofonján többször lejátszották a megyeszékhely lakóihoz írt köszöntő, magyarázó szöveget, valamint az 1956. december 8-i salgótarjáni sortűz ismert áldozatainak a nevét, életkorát és foglalkozását. Többször hangzott el - először a sportcsarnok előtt - a pufajkások névsora is, köztük azok nevével, akik a gyilkos sorozatokat leadták. Ez a névsor sem teljes, s jórészt visszaemlékezéseken alapul. A sportcsarnok előtt korlátsor, rendőrlánc és munkáspárti rendezők sorfala óvta az épületben dolgozók biztonságát. A tüntetők közül néhányan szidalmazták a szembenállókat, akik megfelelő türelmet és szilárdságot tanúsítottak. Igyekeztek csití- tani társaikat a pofoszos rend- fenntartók is, akik mindvégig urai voltak a helyzetnek és az eseményeknek. A sportcsarnoknál olvasta fel Faludi Sándor, a Nemzeti Kisgazda és Polgári Párt országos sajtószóvivője a párt Nógrád megyei szervezete kezdeményezésére, az MSZMP-kong- resszusra válaszul megalakult Magyarországi Kommunistaellenes Szövetség nyílt levelét. Ezután a tüntetés résztvevői visszamentek a megyeháza falán elhelyezett emléktáblához, és a jelenlévő szervezetek képviselői elhelyezték kegyeleti koszorúikat a lábazaton. Hogyan látták a szervezők? Fónay Jenő, a Pofosz elnöke: Épp most beszéltem a belügyminiszter úrral, aki érdeklődött a történtek iránt. Megköszöntem a segítséget, és elmondtam neki, nagyon örülök, hogy a rendőrök olyan gyorsan megtanulták a mesterségüket. Ami a rendezvény tanulságát illeti, a legfontosabb - egyes sajtóorgánumok jóslatai ellenére -, hogy bizonyítottuk, nem vagyunk bosszúállók, vérengzők, nem olyat kérünk, amit az ország nem teljesíthet. Mi eleve tudtuk, hogy a részünkről nem lesz rendbontás. De már az elején észre lehetett venni, hogy voltak azért itt olyanok, akik akartak, de nem engedtük. Csitították őket a rendezők, a többiek és a hangosbemondó is. így vissza lehetett fogni azokat az embereket, akik netán rendbontás céljából jöttek ide. Be da József, a Pofosz megyei elnöke: Sikeresnek tartom a rendezvényt, hiszen a most és az egész éjszaka szakadó eső ellenére is összejöttek közel háromezren, és nagyon fegyelmezett volt a társaság. Nekünk nem kedvezett az idő. De azért elutaztak ide nemcsak az országból, hanem a szomszédos Szlovákiából és Kárpátaljáról is... Mi, a Pofosz tagjai, a némaságot betartottuk. De demokrácia van, és odacsapódhat bárki közénk, azt kiabál, amit akar. Ezeknek a számát nem lehet egy tucatnál többre tenni. Speidl Zoltán országgyűlési képviselő: Egyetlen rendbontóról hallottam, akit a pofoszos rendezők azonnal kiemeltek a tömegből. Nagy megnyugvás tölt el, hogy így zajlott le a demonstráció, mert nagy traumát okozott volna nekem, ha valamilyen tragédia történik. Örülök, hogy nem volt megalapozott az aggály. Néhány szélsőséges üvöltött ugyan, de a döntő többség abszolút önmérsékletet tanúsított. Pál József országgyűlési képviselő: Fegyelmezett, mértéktartó volt a tüntetés, egy-egy nem kívánatos hang, szó ellenére is. Külön dicséretes, hogy a zuhogó eső ellenére nagyon sokan eljöttek, és mindvégig kitartott a tömeg. Úgy gondo- lom.hogy ez az esemény, ez a jól szervezett megmozdulás komoly jelzésnek tekinthető a politikai állásfoglalást illetően. Megalakult a Magyarországi Kommunistaellenes Szövetség Az MSZMP salgótarjáni XV. kongresszusa élesztette a Nemzeti Kisgazda és Polgári Párt Nógrád Megyei Szervezetének tagjaiban azt a gondolatot, hogy országos hatókörrel kezdeményezzék a Magyarországi Kommunistaelienes Szövetség megalakítását a kongresszussal azonos helyen és időben. A szövetség létrejöttét támogató személyek és szervezetek képviselői a József Attila Művelődési Központ klubjában tartották meg első, alakuló összejövetelüket. Jó két órán keresztül sorjáztak a szenvedélyes hangú hozzászólások, amelyek mindegyike a régi és mai sérelmek felemlegetésével a szövetség létrehozásának szükségességét emelte ki. A kommunistaellenes blokk gondolatának és a csatlakozásra szólító nyílt levél megszövegezésének egyik kezdeményezője és kivitelezője Faludi Sándor, a nemzeti kisgazdák országos sajtótitkára. Az alakuló ülés levezetése után kértünk tőle rövid összegzőt. —A kezdet kezdetén, 1989-ben lehetett olyan spontaneitást tapasztalni a politikai életben, mint most, amikor még mindenkiben sok hit és remény volt arra, hogy egy forradalmat valósítunk meg, békés úton. Ez nem történt meg, és ezért van szükség a megalakított szövetségre. Minden párt - kivéve az MSZMP-t és az MSZP-t - a választásokon azzal szerzett szavazatokat, hogy kommunista-el- lenességét hangsúlyozta, és a törvényes elszámoítatás szükségességét. A későbbi parlamenti pártoknak lett volna erre lehetőségük, de nem tették meg. S azt tapasztaljuk az egész országban, hogy annak á közönynek az oka, ami ma a politikai közhangulatot, az állampolgárok magatartását uralja, éppen ennek az elmaradása. Ezt a helyzetet kívánjuk megszüntetni. Délelőtt több mint kétszáz magánszemély és tucatnyi szervezet írta alá, illetve jelezte csatlakozását, köztük SZDSZ-es és kisebbségi szervezetek. Jelen volt, és a követelés - helyezzék alkotmányon kívül az MSZMP-t - élére állt Dénes János független országy- gyűlési képviselő, aki a hétfői parlamenti ülésen - ígérete szerint - elő is terjeszti javaslatát. A Magyarországi Kommunistaellenes Szövetség cégbírósági bejegyzését ezen a héten Balassagyarmaton Faludi Sándor intézi. Grósz Károly: Semmit sem tagadok le A rendszervált(oz)ás előtt miniszterelnök volt, 1991. október 12-én gödöllői küldöttként találkoztunk Grósz Károllyal. akivel a kongresszus utolsó szünetében beszélgettünk. A rendezvényt higgadtnak, jó légkörűnek értékelte, és sokkal színvonalasabbnak, mint az 1989-es kongresszus volt. — Nem félt Salgótarjánba jönni, miután rengeteg tüntetőre számítottunk, az ön arcát pedig ismerik, személyét a múlttal azonosítják? — Nézze, ez a helyzet rendszerváltás után természetes. Én az akkori rendszerhez fűződő viszonyomból semmit sem tagadok le. — Thürmer Gyula szerint a Munkáspárt még kormányzópárt is lehet. Mi erről a véleménye, és vállalna-e akkor vezető 'Szerepet a pártban? ' — Nem hiszem, hogy rövid távon reális, hogy a Munkáspártnak a politikára meghatározó szerepe legyen. De ha lenne, se vállalnék vezető sze- repet. — Ón hogyan látja az MSZMP jövőjét? — Szerintem az ezt követő második választáson juthat be a parlamentbe. Még lesz egy nagy hullám, amikor a pártok a társadalomhoz és egymáshoz való viszonyukat átrendezik. Ez természetes folyamat. Azért alakul így, mert elmúlik az a sokkhatás, ami két esztendővel ezelőtt érte a társadalmat. Ebben az átrendeződésben —meg vagyok róla győződve— az MSZMP jobb pozíciót fog elérni, mint most. A társadalomban nagyobb lesz a politikai szerepe. Azt, hogy parlamenti szerepe milyen lesz, nagyon sok minden befolyásolja. •— Úgy tudjuk, emlékiratain dolgozik. Mikor olvashatja ezt a nagyközönség? — Egy angol kiadó már elolvasta, és azt kérte, a nemzetközi részeket egészítsem ki. Közben rájöttem, ha hitem szerint tisztességes írást akarok a kezemből kitenni, még nem adhatom ki, mert nem vagyok hajlandó csatlakozni a jelenlegi kommunista-ellenes kampányhoz az őszinte emlékek számbavételével. Bizonyára jól tudják, én egy rossz szót ki nem ejtettem Kádár Jánosról. Ugyanakkor, meg kell mondanom, nem néztem kritikátlanul a tevékenységét, emiatt személyes konfliktusom is volt vele. Ézt nem vagyok hajlandó elhallgatni, mert akkor igaztalan, amit leírok, de ki sem adom most a kezemből, mert érvként használnák fel a kampányban. Inkább nem jelenik meg. Jó lesz az öt év múlva is.
