Új Nógrád, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-09 / 211. szám
4 innrnmi ÉRDEKVÉDELEM 1991. SZEPTEMBER 9., HÉTFŐ ALLASFOGLALAS érdekvédelmi és szakszervezetpolitikai kérdésekről Súlyos, egyre nehezebben kezelhető válság van kialakulóban Magyarországon. A szociális feszültségek, a megélhetési gondok milliókat érintenek, egyre bővül azoknak a száma, akik kilátástalan helyzetbe kerülnek. Rohamosan veszítenek értékükből, a bérek, nyugdíjak, társadalombiztosítási ellátások, szociális juttatások, a regisztrált munka- nélküliek száma lassan megközelíti a 300 ezer főt. A kormány, a parlamenti pártok többsége mindezt közönnyel figyeli, jelét sem adja annak, hogy konkrét elképzelései lennének a robbanással fenyegető szociális helyzet megoldására. A feszültséget csak tetézi, hogy a gazdasági-szociális helyzet által kívánt lépések helyett minduntalan politikai reagálások születnek, úgy állítva be a jelenlegi helyzetet mintha azért a jelenlegi parlamentet és kormányt semmilyen felelősség nem terhelné. A demokrácia írott és íratlan szabályaival össze nem egyeztethető módon mindazokra, akik ezeket a problémákat megfogalmazzák politikai megbélyegzés vár, bárminemű kritika ingerült visszautasításra talál. Aki rámutat a valóságos gondokra, aki a kormányzati felfogásról eltérő megoldásokat ajánl, azt kikiáltják a régi rendszer hívének, a demokrácia ellenségének. A tolerancia, a társadalmi, szociális gondok tárgyilagos mérlegelésének és politikai ambícióktól mentes megközelítésének hiánya kedvez a szélsőségeknek, a demagógiának, alkalmas a nemtelen indulatok felkeltésére, arra, hogy az országot drámai következményekkel járó konfliktusokba sodorja. A társadalomban egyre többen látják és meg is fogalmazzák: „a király meztelen.” A kormányzati felelősséget, a hibákat, tévedéseket nem lehet arroganciával pótolni, mintahogy az ellenzékiség sem merülhet ki színjátékszerű oktalan gáncsoskodásokban — miközben az alapvető társadalmi problémák tekintetében cinikus hallgatás, vagy éppen a társadalom valódi érdekeitől rendkívül messzeeső, szűk párt- politikai és csoportérdekeket szolgáló paktumok a jellemzőek. Ez a magatartás, amely kizárólag az új gazdasági-politikai hatalmi centrumok kialakulásában érintetteknek és az ezekhez közelállóknak kedvez, amely valamennyi terhet a munkavállalókra, a bérből és fizetésből élőkre hárít — alapvető létérdekeiben fenyegeti és veszélyezteti a munkavállalók millióit. Ennek a politikának ma a legfőbb ellenlábasai és a társadalomban nélkülözhetetlen egyensúlyi állapotok megteremtésének lehetséges letéteményesei a valódi szakszervezetek. Nem véletlen tehát, hogy éppen rájuk zúdul, ellenük irányul a hatalom legerőteljesebb támadása. Nem vitás, a hatalom, a tűz körül melegedő politikai pártok szét akarják verni a szakszervezeteket. Ehhez — a parlamenti törvénykezéstől, a lejárató hecckampányokig — minden lehetséges módszert igénybe vesznek. Félelemkeltéssel, a munkavállalók képviseletére elkötelezettek elhallgattatásával kívánják elérni, hogy a szakszervezetek elnémuljanak, azaz azt az alternatívát kínálják számukra, hogy: vagy csendben asszisztálnak mindahhoz, ami sok millió bérből és fizetésből élő számára elfogadhatatlan, vagy el kell tűnniük a közéletből. Létezik egy harmadik út is, amely a legnehezebb, de amely egyedül vállalható: a szakszervezetek igazuk tudatában, a rendkívüli nyomás ellenére is változatlanul az érdekvédelemre koncentrálnak. A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségében tömörülő szak- szervezetek tagságuk támogatásával ez utóbbira határozzák el magukat. Teszik ezt annak ellenére, hogy fokozódó nyomással, netán erőszakkal kell szembenézniük. Teszik ezt annak tudatában is, hogy léteznek olyan politikai erők, amelyek az elégedetlenséget kívánják meglovagolni és látszólag a szakszervezetek fellépését kéretlenül is támogatva, valójában saját politikai pecsenyéjüket sütögetik. A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége a leghatározottabban visszautasítja ezeket a szándékokat és elhatárolja magát azoktól. Sem szélső baloldali, sem szélső jobboldali erőket és azok kalandor politikusait nem támogatja, sőt fellép ellenük, bármennyire is a munkavállalókat érintő problémák megfogalmazásának demagóg köntösében lépnek elő. A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének Tanácsa mindezek alapján a következőket tartja szükségesnek kinyilvánítani: I. Valamennyi felelős társadalmi, politikai tényező részvételével haladéktalanul tárgyalásokat kell kezdeni egy átfogó gazdasági-szociális megállapodás létrehozása érdekében. E tárgyalássorozat résztvevői a kormány, a parlamenti pártok, továbbá az Érdekegyeztető Tanács munkavállalói és munkáltatói oldalán helyet foglaló szervezetek. Külön is felkérjük a Magyar Köztársaság elnökét, hogy mozdítsa elő a javasolt tárgyalássorozatot és vállaljon azok fölött védnökséget. A tárgyalássorozat központi kérdései az alábbiak legyenek: 1. A privatizáció koncepcionális és törvényi szabályozást igénylő kérdései, különös tekintettel a munkavállalókat érintő problémákra: — a dolgozói tulajdon, — a dolgozói beleszólás, — a privatizáció és a foglalkoztatás összefüggéseinek vizsgálatára. 2. A foglalkoztatáspolitika eszközrendszere és forrásai. 3. A megélhetési gondok mérséklésének lehetőségei. 4. Az arányos közteherviselés megvalósításának adórendszerbeli feltételei, lehetőségei. 5. A regionális és ágazati válsággócok megszüntetésének, a kialakult feszültségek mérséklésének lehetséges módozatai. 6. Az érdekegyeztetési mechanizmus, a munkaügyi kapcsolatok rendszerének kiépítése. 7. A kollektív és egyéni munkavállalói jogok törvényi garanciáinak megteremtése. 8. A fiatalok pályakezdésének, családalapításának gondjai, enyhítésének lehetőségei. 9. A nyugdíjasok megélhetési gondjainak enyhítése. II. A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége — az előbbiekkel is összhangban — szükségesnek tartja leszögezni, hogy: 1. A drámai gyorsasággal növekvő munkanélküliség megfékezése, egy aktív foglalkoztatáspolitika eszközrendszerének megteremtése érdekében szükségesnek tartja a foglalkoztatáspolitika koncepcionális és feltételrendszerbeli kérdéseinek azonnali áttekintését. Ennek keretében: — a legveszélyeztetettebb térségek, ágazatok, szakmák, munkavállalói csoportok problémáinak halaszthatatlan komplex áttekintésére, a vállalkozásélénkítés, a munkahelyteremtés adórendszerbeli és egyéb eszközeinek megteremtésére van szükség, — halaszthatatlan döntésekre van szükség a privatizációs bevételek munkahelyteremtő beruházásokra fordítandó minimális hányadáról, — halaszthatatlan döntésekre van szükség a törvényileg garantált minimális végkielégítés bevezetéséről, — halaszthatatlan döntésekre van szükség a foglalkoztatáspolitika aktív és passzív eszközeinek, az érintetteket is ösztönző átképzési, újraelhelyez- kedési és segélyezési rendszerek elemeinek összehangolásáról, — halaszthatatlan döntésekre van szükség a külföldi munkaerő magyarországi foglalkoztatásának feltételeiről. 2. A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége határozottan elutasítja az adórendszerben tervezett egyes változtatásokat. Nem tartja elfogadhatónak: — a családi pótlék, a gyes, a segélyek, az ösztöndíjak, természetbeni juttatások, különleges munkavégzés után járó pótlékok és egyes költségtérítések megadóztatását, mert ezek döntő része nem szabad rendelkezésű jövedelem és mert ezeket hosszabb távon nem ellensúlyozzák a kilátásba helyezett személyi és gyermekek után járó kedvezmények, — az általános forgalmi adó „0”-kulcsos körének azaz a legalapvetőbb fogyasztási cikkel, szolgáltatások „0”-kulccsal történő adóztatása tervezett megszüntetését, amely a bérből és fizetésből élőket 1992-ben leginkább sújtó intézkedésnek tekinthető és jelentős mértékben gerjeszti az inflációt. Határozottan követeli viszont: — a kisebb mértékű progressziót tartalmazó SZJA-tábla kialakítását — a mindenkori minimális bérek adómentességét, — az eltartottak számának további érdemi figyelembevételét, — a munkahelyteremtő beruházások, a hátrányos helyzetű munkavállalói csoportok további adórendszerbeli kedvezményezését, — a tanuló, pályakezdő fiatalok tanulmányi, pályakezdési kölcsönei törlesztő tételeinek adóalapból, vagy adóból történő levonhatóságát, — a szakszervezeti tagdíjak bruttó keresetek 1%-át meg nem haladó mértékének adómentességét, — a láthatatlan jövedelmek lehetséges mértékű megadóztatásához szükséges intézkedések megtételét. 3. Halaszthatatlan a privatizációval kapcsolatos alapvető kérdések törvényi szabályozása. Ennek keretében követeli: — az ingyenes és kedvezményesen hozzáférhető dolgozói tulajdon jogi, pénzügyi feltételeinek megteremtését, — a privatizációba történő munkavállalói beleszólás mainál lényegesen hatékonyabb garanciáinak megteremtését. 4. A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége a leghatározottabban követeli, hogy 1992. január 1-től szűnjön meg a bérszabályozás minden formája, azt váltsa fel a szervezett béralkumechanizmus. Ennek érdekében a lehető legrövidebb időn belül meg kell hozni a szükséges döntéseket. Ennek keretében dönteni kell a béralkumechanizmus szintjeiről, szereplőiről, információs bázisáról, az intézményesítés jogi feltételrendszerérői. 5. Átfogó megújításra szorul a társadalombiztosítás rendszere. Az MSZOSZ alapvetőnek tartja hogy: — a társadalombiztosítás forrásait döntő mértékben létrehozó munka- vállalóknak, az őket képviselő szervezeteknek, továbbá a nyugdíjasoknak meghatározó jellegű beleszólása legyen a társadalombiztosítás működésébe, — ne kerüljön sor — sem foglalkoztatási, sem egészségügyi okok miatt — a nyugdíjkorhatár emelésére, — garanciák szülessenek a társadalombiztosítási ellátások értékállandóságának megőrzésére. 6. A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége halaszthatatlannak ítéli a költségvetésből gazdálkodó intézmények, mindenek előtt az oktatás, az egészségügy, a közművelődés helyzetének áttekintését. Elfogadhatatlannak ítéli, hogy e területekkel összefüggésben üres frázisok hangoztatásában merüljön ki az állami felelősségvállalás. 7. Sürgetően napirendre kell tűzni a fiatalok sokasodó problémáinak rendezését szolgáló teendők megfogalmazását. Ennek keretében tisztázni kell a fiatalok tanulásának, pályakezdésének, családalapításának, társadalombiztosítási ellátásának, szociális támogatásának kérdéseit. Az MSZOSZ ifjúságpárti és kész ténylegesen fellépni a fiatalok speciális gondjainak megoldása érdekében. 8. Az idős, nyugdíjas emberek egyre szélesebb köre néz szembe a szegénység, a napi megélhetés gondjaival. Jórészt ők adják a leszakadók, a létminimum alatt élők egyre növekvő utánpótlását. Sürgős intézkedések kellenek az egy élet munkája után nyugdíjba vonulók anyagi-szociális biztonságának megteremtése, a ma létminimum alatt élők helyzetének javítása érdekében. 9. A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége sürgeti, hogy az összes érintett bevonásával lefolytatott érdemi konzultációt követően történjenek meg a szükséges lépések a háromoldalú, többszintű érdek- egyeztetési mechanizmus kialakítása érdekében. Ennek keretében választ kell találni: — a reprezentativitás, a képviseleti jogosultság meghatározásának módszerére, — a szakmai-ágazati kollektív keretszerződések megkötésének szereplőire és e megállapodások érvényességi körére, — a munkavállalói jogon biztosítandó beleszólás, a kollektív munkavállalói jogok és a szakszervezeti jogok körére, egymáshoz való viszonyára. 10. A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége határozottan elutasítja azt a szándékot, amely a Munka Törvénykönyve tervezett módosításából kiolvasható, az az, amely a kollektív és egyéni munkavállalói jogok megnyirbálására, a szakszervezetek szerepének visszaszorítására irányul. Alapvető követelménynek tartja, hogy az új szabályozás összhangban legyen az Európai Szociális Charta szellemével, az Európában kialakult kollektív munkavállalói jogokkal, szakszervezeti jogosítványokkal. III. A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségében tömörülő szakszervezetek szükségesnek tartják a nyilvánosság előtt is hangsúlyozni, hogy a tagdíjfizetéssel kapcsolatos megbízások újbóli aláíratásáról rendelkező törvény nem érte el eredeti politikai célját. E szakszervezetek nem roppantak össze. Ellenkezőleg. A munkavállalók tehát megadták a válaszokat az egyik törvényre. Éppen ez a körülmény hatalmazza fel a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségét és hangsúlyozza egyben felelősségét is, hogy nem mondhat le a bizalmukat kinyilvánító munkások, alkalmazottak érdekeinek képviseletéről, védelméről. IV. 1. A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége változatlanul fenntartja álláspontját a parlament által július 11-én, 12-én elfogadott törvényekről. Azokat szakszervezetellenesnek, beavatkozónak, alkotmánysértőnek minősíti, mindebből következően olyannak, ami súlyosan megterheli a szociális béke fenntartásában közreműködő partnerek egymás közötti viszonyát. Mindezzel összefüggésben az MSZOSZ az alábbiak hangsúlyozását tartja szükségesnek: — Az elfogadott törvények, mindenekelőtt a szakszervezeti vagyont érintő törvény nemcsak alkotmánysértő, de adott formájában végrehajthatatlan, mert olyan módon és olyan határidővel kér adatszolgáltatást, amely kivitelezhetetlen és arra ad alkalmat, hogy szak- szervezetek, szakszervezeti tisztségviselők akaratuk ellenére a hamis adatszolgáltatás vádját vonják magukra, — A törvények legfőbb problémája természetesen nem ez, hanem az, hogy durván és indokolatlanul avatkoznak be a szakszervezetek életébe. Éppen ezért a leghatározottabban kérjük és sürgetjük, hogy az Alkotmánybíróság mielőbb foglaljon állást a hozzá benyújtott beadványokkal összefüggésben, — a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségében tömörülő szakszervezetek — néhány kivétellel — úgy foglaltak állást, hogy engedetlenséget tanúsítanak a szakszervezeti vagyonról rendelkező törvény előírásával szemben, — az MSZOSZ-ben tömörülő szakszervezetek elutasítják a szak- szervezetek közötti választás homályos gondolatát, mert nyilvánvalónak tartják, hogy a munkavállalók azzal választanak az egyes szakszervezetek között, hogy melyikbe lépnek be. Elfogadhatatlan és nem kevés hátsó szándéktól sarkallt az a gondolat, hogy a valamennyi szakszervezettől elforduló, azoktól okkal vagy ok nélkül magukat távol tartó munkavállalókat kellene megszavaztatni az egyes szakszervezeti tömörülések iránti „szimpátiáról”. Ez — ismerve az ebben érdekeltek eddigi magatartását — szükségképpen egy felszínen mozgó, demagóg ígéretektől hemzsegő, vádaskodásba, mocskolódásba torkolló kampányt eredményezne a munkavállalók pénzén, de érdekeiktől messzemenően távoleső módon. y. A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége cselekvő együttműködésre hívja, szólítja fel: — a Szakszervezetek Együttműködési Fórumát, — az Autonóm Szakszervezetek Országos Koordinációját, — az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülést, — a Szolidaritás Szakszervezeti Munkásszövetséget azzal, hogy tanúsítsanak egységes fellépést a legalapvetőbb szakszervezetpolitikai, munkavállalói problémákban. Hangsúlyozni kívánja, hogy az egyes szakszervezetek — függetlenül nagyságuktól — történelmi felelősséggel viseltetnek a jelenlegi kiélezett helyzetben, állásfoglalásaik, lépéseik jelentőségét és következményeit sokszorosan felértékeli az a körülmény, hogy a jelenlegi helyzet valódi tétje: összeroppan-e a magyar szakszervezeti mozgalom és ezáltal teljességgel kiszolgáltatottá válnak a munkavállalók, vagy megőrizni annak a lehetőségét, hogy korrekt, erőteljes partnerként érvényt szerezzen a munkavállalói érdekeknek. vi. A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége felkéri a parlamentet, a kormányt: mérlegelje körültekintően az MSZOSZ álláspontját és vonja le abból a társadalom egésze szempontjából szükséges és lehetséges következtetéseket. Ennek érdekében jelen állásfoglalást a Magyar Köztársaság Elnökének, a kormánynak, illetve a parlamenti pártok frakcióvezetőinek, továbbá a munkáltatói és munkavállalói szervezetek vezetőinek haladéktalanul megküldi, érdemi választ várva az abban foglaltakra. A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségében tömörülő tagszervezetek
