Új Nógrád, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-02 / 205. szám
1991. SZEPTEMBER 2., HÉTFŐ BÁ TONYTERENYE ÉS KÖRNYÉKE ZjlSTZZZZZy 5 Iskolások támogatása / „En tenni akarok és* nem vitatkozni!” Kisterenye az otthona Bátonyterenye. Jelentős részt tesz ki a költségvetésben a kiskorúak szociális támogatására szánt összeg. Ez a keret tovább bővült a Népjóléti Minisztérium pályázatán elnyert 4 millió 876 ezer forinttal. így sikerült megvalósítani az állandó bátonyterenyei lakos általános iskolások támogatását —- az önkormányzat teljes egészében átvállalta a tankönyvekkel kapvsolatos kiadásokat. Emellett az egyéb felszerelésekhez is kaphatnak még segélyt a rászorulók, egyedi kérelmek alapján. A bátonyi ISZI és a kisterenyei gimnázium tanulói kiadásainak egy részét szintén Szorospatak. Az idén május 16-án nyitották meg az ifjúsági tábort, ahol tíz hétágyas, és egy ötágyas faházban fogadták a vendégeket. A táborban füves udvar, pálya, hinta, pingpongasztal, röplabdapálya biztosítja a játszási lehetőséget. Az ebédlő tévézésre és vetélkedők színhelyéhez is alkalmas. Különösen az alföldi gyerekek körében népszerű a szorospataki tábor. A vendégek általában hirdetés útján jelentkeznek, s vannak visszatérő csoportok; ők néhány éve már előre lefoglalják a helyet a nyárra. Főszezonban 6—10 napos turnusok váltják egymást, tavasszal és ősszel az osztálykirándulások állomása Szorospatak. Hagyománya van a zenei és környezetvédelmi tábornak, illetve a történelmi alkotótábornak. Túlnyomórészt általános iskolások táboroznak itt. A bátonyterenyei önkormányzatnak köszönhetően a helyi diákok jóval olcsóbban vehetik igénybe ezt a lehetőséget. Augusztus végére elárvult az vállalta az önkormányzat az iskolák vezetőivel történő egyeztetés alapján. Az általános iskolások esetében a hivatal a rászorultak vizsgálata nélkül, egységesen nyújtott támogatást, mert úgy vélik, nincs akkora különbség a családok között, hogy differenciálni kellene. Azoknak a szülőknek, akik már megvették a tankönyveket, az önkormányzat visszafizeti az összeget. A pályázaton nyert összeg birtokában a napközis térítési díjakat is az önkormányzat fizeti, így a szülők nem kényszerülnek arra, hogy anyagi gondok miatt kivegyék onnan a gyerekeket. ifjúsági tábor, most végzik a felújítási munkálatokat, a csatornacserét, vízvezetékszerelést, külső-belső festést. A „menetrend” szerint a szeptemberi hét végeken az ötödik osztályosok verik fel újra a tábor csendjét. dudellai fotó: gyurkó — A mi családunk nem szokványos cigánycsalád — mondja Sza- mora Szilárd, a családsegítő központ fiatal népművelője. — Nagyon sokat köszönhetek szüleimnek és nagyszüleimnek. Hiszen ők teremtették meg azt a légkört, hogy szeressek olvasni és tanulni. Édesapám az SKÜ-ben dolgozott 1963- ban már középiskolai végzettsége volt. Sokáig tanult, jelenleg anyaggazdálkodási csoportvezető. Édesanyám betanított minkás volt, s az öcsémmel és velém mindig szeretettel bánt és megteremtette a családi nyugalmat. Az öcsém szobafestő és mázoló, mert ő azt mondja, hogy nekem diplomám van, neki pedig esze van, sajnos, a mai világban a pénz a meghatározó tényező. — Térjünk vissza még a gyerekkorára. említette a nagyszüleit. Mivel foglalkoztak? — A nagyapám bányászember volt. a nagyanyám a családnak dolgozott. Nevelte a gyerekeket. Nagyszüleimtől mindig sok zsebpénzt kaptam, és azon tudtam venni könyveket. Nagyon sokat olvastam. Ez már a családból öröklődött. Sok könyvünk volt otthon. — Ahogy így hallgatom, megüt- közök kissé: tényleg igaza van, hogy nem normát cigánycsaládban nőtt fel. — Ez számomra nem új dolog. A kisterenyei cigányok nem élik azt az életet, amit általában az emberek elfogadnak az ilyen nemzetiségű családoktól. Ott sikerült nekik beilleszkedni a falu lakosságának megszokott mindennapi életébe. Mai napig szívesen látogatok haza Kisterenyére. Nekem az az otthonom. Odajártam gimnáziumba, sem a tanáraim, sem pedig az osztálytársaim nem éreztették velem a származásomat. Az iskola után is ott dolgoztam a nevelőotthonban. Akkor jöttem rá, hogy a gyerekeknél a közvetlenség és a fegyelem közötti határvonalat sokszor nagyon nehéz meghúzni. Az ember közel akar kerülni tanítványaihoz és ezt csak közvetlenségVidáinan és bizakodóan tekint a jövőbe. gél tudja elérni, de azt is tudni kell, hogy hajlamosak a visszaélésre. A főiskolát nagyon nehéz volt elvégeznem azért, mert dolgoztam is. és a falumbéli iskolában napközis nevelőként diolgoztam. Magyart tanítottam és közben konzultációkra jártam. Az igazgatóm egy nap elém állt, és mondta, hogy menjek át kisegítő tagozatra, mert a kollégáim nem bírják a helyettesítéseket. Négy osztályt egyszerre tanítottam. Nem volt irigylésre méltó helyzet. Ezután Nagybárkányban dolgoztam a nevelőotthonban. Innen jöttem egy kollégám biztatására a család- segítő központba. — Mit szeretne jobban. Tanítani, vagy esetleg tovább dolgozni népművelőként? — Mindenféleképpen tanítani szeretnék, de úgy érzem, itt is tanít az ember és segít, ha csak azzal is, hogy meghallgatom a problémájukat. Nagyon sok elkeseredett ember jár ide. Úgy érzem, a nevelőmunkám, amit az otthonban végeztem, csak annyiban különbözik a mostanitól, hogy itt különböző korosztályú emberekkel foglalkozom. — Hogyan lehetne a cigányság problémáján segíteni? — Sajnos, nagy többségükre jellemző, és azt hiszem, ez az alapvető hiba, hogy nem tudták felmérni: az idők változnak. Jóval nagyobb hátránnyal indulnak, más családokhoz képest a gyerekek és ez a mai világban egyre jobban hatvá- nyozódik. A szülő nem tudja megteremteni a gyereknek a tanuláshoz szükséges környezetet. A mai fiatalok előtt hagyományos szerepminták állnak és azokat veszik át. Nem tudják elérni az újat, mert el sem tudják képzelni! Semmilyen kilátásuk nincs a jövőre nézve! — Igen, ez egy fontos probléma, de csak ez a baj? •— Nem. Talán az is, hogy hiába alapítanak mindenféle szervezetet, egyik sem vállalja az okos párbeszédet az összejöveteleken, hanem inkább egymást becsmérlik. És ezzel sajnos, lejáratjuk saját magunkat. Tudnék sok diplomás cigányt mondani, akik éppen ezért nem tagjai egyik szervezetnek sem. S ehhez még egy kis megjegyzés. Sokan nem elég műveltek ahhoz, hogy egy közösséget vezessenek és ván olyan is, hogy inkább azt az elvet vallják, ami egy régi magyar mondásból ered: Minden szentnek maga felé hajlik a keze.” — Mit tervez a jövőben? — Mindenféleképpen tovább szeretnék tanulni. Gyógypedagógiai diplomát kellene szereznem ahhoz, hogy tudjak segíteni — szakszerűen — a hátrányos helyzetű gyerekeknek. A másik oka, amiért még mindig ösztönzőm magam; nagyon nehéz elhelyezked ni fiatal pedagógusként, és a legtitkosabb vágyam, hogy bezárkózzam a könnyvekkel teli szobába és kedvenc tantárgyammal foglalkoz- hassam. A történelemmel. Végre egy elégedett ember, aki jövőt lát és abban leli örömét, hogy segíthet a tudása révén olyan embereknek, akik elvesztették a fonalat az életben .és gyeremekeiket sem tudják a tudás világába bevezetni. —szeli— Vége a főszezonnak Mi lesz veled Nemti? Lesz falusi tűzoltó-egyesület? Fontos dolog a tűzvédelem, hiszen a magánszemélynél, vagy az üzemeknél milliós károk keletkezhetnek egy-egy tűzesetnél. Beszélgetőpartnerem Kovács Lajos mátranováki tűzvédelmi vezető, aki Csepelen tanfolyamon tett vizsgát és országos tűzvédelmi szakvizsgáztató oklevéllel rendelekezik. Aki ezen a vizsgán megfelelt, az bárhol az országban tűzvédelmi előadásokat, esetleg tűzvédelmi megelőzési vizsgákat tarhat. Kovács úr és társai teljesjogú vizsgabizottságként is működnek. — Most kezdtük a helyi Zagyvavölgye Mgtsz-ben az aratás előtti tűzvédelmi oktatást. Előadást tartottunk két kollégámmal együtt, utána történt a vizsgáztatás. Négyéves szakvizsga-bizonyítványokat adtunk ki. Négy témakörből kellett megfelelniük a vizsgázóknak. A szakvizsgáztatás folyamatosan zajlik a téesz nagyüzemében, majd a „Fess” Ruhagyárban, Jánosaknán. Az elképzelések szerint ezek után jönnének a területen található polgármesteri hivatalok. Bár ebben még majd az illetékes polgármesterek döntenek. A tűzoltóság visszakapta feladatául a tűzmegelőzést, akkor viszont ezt nagyon komolyan kell vennünk! — Azoknak, akik most levizsgáztak, négy év eltelte után újból szakvizsgát kell tenniük? — Igen, az alól nincs kivétel. Egyedül a kéményseprőknek ötéves a szakvizsgák közötti időtartam. Kategorizálva van minden. Például az „A” kategória a tűzveszélyes tevékenységet végzőkre vonatkozik. Akinek ilyen érvényes vizsgája van, az végezhet ilyen tevékenységet, tehát dolgozhat megfelelő munkakörben. — Milyen egy tűzvédelmi szakvizsga-bizonyítvány, és mit tartalmaz? — Benne szerepelnek a dolgozó adatai és az, hogy milyen témakörből tett vizsgát. Továbbá a vezetőknek — ellenőrzésre — fenntartott rész, és minden évben ismétlendő bizoyítvány-megújí- tás. A dolgozó ezt köteles magával hordani. — Milyen kategóriák vannak tűzveszélyességi fokozatok szerint? — Az „A” fokozottan tűz- és robbanásveszélyes hely, a „B” tűz- és robbanásveszélyt, a „C” tűzveszélyt, a „D” mérsékelt tűzveszélyt jelent, az „E” pedig azt, hogy a hely nem tűzveszélyes. Régen a „D" és „E” kategóriába sorolták még a szérűs kazlakat is. Most már a mezőgaz- gadaság is olyan korszerű, és nagyértékű gépeik vannak, hogy jobban oda kell figyelni az ilyesmire! Egy kombájn értéke 4—5 millió forint, itt már tetemes lenne a kár, ha leégne, pedig volt már rá példa. A téeszben mindenki végighallgatta az előadást, de nyilván csak az kapott tesztlapot, aki ilyen munkakörben dolgozik. Viszont az előadásnak a többiek sem látták kárát. Háromfős csoportunk ipari területen bármilyen témakörben bárkinek a rendelkezésére áll... — Mi történik akkor, ha valahol tényleg tűz üt ki? — Akkor hivatásos állami tűzoltók leszünk. Kötelességünk kivonulni. Szerintem az lenne jó, ha az öt községben egységes tűzoltóság lenne, mert most csak a Ganznak van szervezett tűzoltósága. Igaz, most van kialakulóban a polgárvédelmi és tűzvédelmi törvény, ebben benne foglaltatik majd a katasztrófaelhárítás is. Meg kellene alakulnia egy falusi tűzoltó egyesületnek. Mi már előnyben lennénk, mert van egy TÜ 1-es típusú tűzoltókocsink, ezért kellene a zagyvái öt községnek összefognia, és a tűzoltóknak egyesületté alakulnia. Utánpótlásgondunk nem lenne, mert annyi a jelentkező, hogy még válogatni is tudunk a fiatalok közül. Cserhalmi Adél Ezt a kérdést tettem fel magamnak augusztus 17-én megtartott önkormányzati testületi ülés után. Ezen az ülésen a testület a költségvetés módosítását tárgyalta. Meglepetésemre a jegyző úr a módosító rendelet- tervezetet közvetlenül az ülés kezdete előtt nyújtotta át a képviselőknek. Igaz, ő a törvényesség őre és ha eljárása bármenynyire is törvényes lenne, én ennek ellenére sem tartom korrekt dolognak. így nem lett volna szabad megszavazni! Szomorúságomra a huszon- hatmillió-kétszáznyolcvanhat- ezer forintot annyira fölaprózták, hogy a tartalékalapba, vízhálózat építésére nem terveztek semmit. Jutott utak fenntartására (kátyúzásra) 584 ezer forint, parkfenntartásra 98 ezer, könyvtárra 81 ezer, a művelődési ház feladataira 647 ezer forint. De még sorolhatnám tovább a pazarló költségvetés kiadásait. Több milliót lehetne megtakarítani, ha egyes testületi tagok az üléseken nem szavaznánk meg mindent a polgármester és a jegyző elgondolkodása és akarata szerint! Jó lenne, ha tudomásul vennék, az irányítás a vezetésé, de a felelősség a testületi tagoké. Vannak tenni akaró testületi tagok is (sajnos kevesen), de őket általában leszavazzák. Most újra lenne lehetőségünk vízhálózat építésére, ugyanis az állam több millió forintot fordít az ivóvízprogramra. Ezt az állami támogatást mi is megkapnánk, ha a falu lakosságának hatvan százaléka megszavazná. Azonban ez a vezetés — ugyanúgy, mint a hetvenes évek vezetői — a következő módszert alkalmazza: Igyekszik az embereket olyan magas összegekkel ijesztgetni, amit teherbíró képességük nem bír el. Nem azon gondolkodik, hogy a polgármesteri hivatal létszámát csökkentse és a költségvetésből egymilliót félretegyen a tarta- lékapalba víz- vagy gázvezeték kiépítésére. Tehát marad továbbra is a nitrátos, egészségtelen víz, ami a közeljövőben társul a szennyezett levegővel, amit a fölöttünk lévő központi szeméttároló „biztosít”. Megköszönhetjük, hogy egészségtelen levegőt kapunk egészséges víz helyett. A pénz ellenőrizhetetlenül pazarlódik, pénzügyi ellenőrzési bizottság felállítása nélkül. Még akkor sincs rá szükség, ha ezzel feddhetetlenségüket bizonyítanák. Ez a vezetés, épp úgy, mint az előzőek, tudják, hogyan és hová kell tenni az állam által az állampolgároknak juttatott milliókat. Surányi Zoltánná Új utak Dorogháza. Az EGŰT Rt. szeptember 4-én kezdi meg az Április 4. (Árpád) és a Kossuth út építését. Más utakon kisebb javításokat végeznek, helyrehozzák például az újtelepi Ady út mintegy 150 méteres megsüllyedt szakaszát. Az önkormányzat két és fél millió firontot fizet a munkákért. A részvény- társaság október 18-ára vállalta az átadásokat. Jól indul a tanév Bátonyterenye. A képviselő- testület tájékoztatót fogadott el a tanévkezdés tárgyi és személyi feltételeiről. A tájékoztatóból kitűnt, hogy az intézmények jól használták ki a nyári szünidőt. Befejezték az épületek kisebb karbantartásait, például a tisztasági meszelést, az új tantermek kialakítását. A tanévkezdés személyi feltételei is javultak, a meghirdetett álláshelyek többsége szakos pedagógusokkal került betöltésre. A testület összességében azt állapította meg, hogy az oktatási intézmények tárgyi és személyi feltételei megnyugtatóak. Mértékhitelesítés Nagybárkány. Az OMH Mértékhitelesítő Hivatala 1991. szeptember 4-én 8 és 9 óra között mértékhitelesítést végez a nagybárkányi volt húsboltban. A polgármesteri hivatal felhívja a mértékhasználó kisiparosok, kiskereskedők, őstermelők figyelmét, hogy mértékeiket szíveskedjenek hitelesítésre besszállítani. Beruházás Szentkút. A Szentkútért Alapítvány ez évi legfontosabb, eddig megoldatlan feladata a búcsújáró hely illemhely blokkjának elkészítése. A hatmilliós beruházáshoz sikerült a pénzügyi alapot megteremteni. A pénz egy részét az alapítvány saját erőből biztosítja. Ezenkívül a Mátrabükki Intézőbizottság kétmillióval támogatja, a megyei közgyűlés pedig egymillió forintot ad a blokk létrehozásához. A kivitelezést a Bátonyterenyei Városgazdálkodási Üzem végzi. A következő búcsúidény kezdetéig megtörténik az átadás. Felújított óvoda, iskola Mátranovák. Elkészült a falu óvodájának és iskolájának a felújítása, így már jobb körülmények között tanulhatnak, játszhatnak a gyerekek az új tanévben. Fagyasztóládák beszerzésére is sor került ezekben az intézményekben, így megoldott az eddig gondot-jelentő élelmiszertárolás. Bátonyterenye és környéke
