Új Nógrád, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-05 / 208. szám

1991. szeptember 5., csütörtök MEGYEI KÖRKÉP 3 Zeneiskolai tanévnyitó Balassagyarmaton Péter egy igazi lányra vár Technológiai váltás a szerkesztőségben Két oldal saját műhelyből Történelmi időket élünk az ujságkészitésben is. Há­zunk táján olyannyira fel­gyorsultak az események, hogy örömmel jelenthetjük olvasóinknak: hamarosan végleg sutba dobjuk a jó öreg írógépeket, és uj módon, számitógépes technikával készítjük a megyei lapot. Most első ilyen munkánk­kal találkozik az olvasó, a harmadik és az ötödik olda­lon. Első pillantásra észreve­hető a különbség ezek és a hagyományos előállítás kö­zött. Reméljük, hogy — szo- katlansága ellenére is — az uj nyeri meg olvasóink tet­szését, nélkülözhetetlen ösz­tönzést adva ezzel jobbító tö­rekvéseinkhez. Mi izgalom­mal, de nagy igyekezettel, szivvel-lélekkel, szeretettel készítettük az oldalakat — kérjük, igy tekintsenek rá Önök is. S a végére maradt kény­szerű bejelentésünk: a költ­ségek általános növekedése szükségessé teszi, hogy ok­tóber 1-jétől emeljük lapunk árát, példányonként 9 forint 6o fiiérre. Egy havi előfize­tési dijunk 245 forintra mó­dosul. Bízunk benne, hogy kiállításában, megjelenésé­ben korszerűbb és esztétiku- sabb újságunk kiérdemli ezt az anyagi ráfordítást is. Tipikus család, tipikus gondokkal Alacsony, fekete hajú srác megy előttem az utcán. A cipője kopott, egy számmal nagyobb, mint a rá való. Inge és nadrágja "enyhén" viseltes. Zsebre du­gott kézzel unottan sétál. A tar­jám piac felé tart. A nagy forga­tagban és bámészkodásban el­kerüljük egymást. Később a csarnokban a büfénél pillantom meg újra. Nagy barna szemeivel úgy néz rám, mintha valamit mondani akarna nekem. Szinte falja a kezében lévő hambur­gert. Látszik rajta, hogy meg akar szólítani. Végül én megyek oda hozzá és beszélgetni kez­dünk. Oláh Péter huszonegy éves, volt állami gondozott.- Hogyan emlékszik a gye­rekkorra?- Három évesen kerültem in­tézetbe. Szüleim nem látogat­tak. Minden testvérem itt kötött ki. Rossz volt benn. A nagyok a kicsiket csicskásnak használták. De ez már elmúlt, régen volt. Felnőtt lettem. Miközben az utolsó monda­tokat mondja lesüti a szemét, és fanyar mosoly jelenik meg a szája szegletében.- Miért ez a gúnyos fintor az arcán?- Talán érdemes volt egyál­talán megszületni?! Felcsepe­redtem, de a félelem, a rettegés rám nyomta a bélyegét. Agyba vizeltem sokáig. Sokszor fájt a fejem is. Péter Tiszazugon járt szak­munkásképzőbe, s a hazalátoga­tások alkalmával az iskolából mindig megszökött: kirúgták a hiányzásai miatt. Könnyűfém lakatos lehetett volna. H étvége. Leng a hinta.A teniszpályákon pattog a labda. A frissen nyírt parkban három izmos kisgyerek birkózik. Idill.A homokozóban nagyobbacska fiatalember ássa a homokot, lapátolja zsákocs­kába. Az úr lehet vagy harminc éves. A zsák meg vagy heften ki­lós szürke műanyag zacskó. Lassan megtelik. Az úr fel­emelné. Nem bírja. A nedves, finom homok túl nehéz. Nem tudja senki hivatalos-e a ho­mokzsákmányolás. vagy fekete fuvar. Hümmögés, hallgatás. A homokozó úr is bizonytalan: kérhet-e az ember szívességet a gyerekét hintáztató embertől vagy a teniszfalnál álló szakál­las úrtól, ha a homokozóból lopja, szállítja a homokot? Nem kér. Birkózik a zsákkal. Ölébe veszi. Leroskad, leül, mint egy súlyemelő, ölében a teherrel. Aztán újra kezdi, míg­nem nagy kínnal vállára kerül a zsák... El lehet vele indulni, roska­dozó, imbolygó léptekkel. Sze­- Igaz, nem tudtam számolni rendesen, de érdekelt, amit csi­náltunk. Most lehetne szak­mám, állásom és gondolhatnék a családalapításra is. Nem igy történt! Szégyenlem magam. Loptam helyette, megjártam a börtönöket. S az a legrosszabb, Erőtlenek, tehetetlenek vagyunk hogy amiért más ember kemé­nyen megdolgozott, azt én el­vettem.- Miket lopott?- A legnagyobb bűnöm a bi­ciklilopás volt. Ezért ültem Ba- racskán. De jól eltelt az időm, mert sokat olvastam, és verse­ket írtam. Sokat elégettem belő­lük. Elolvasok egyet. Azt a verset, ami a karácsonyról szól, éppen a börtönben irta. Felmerült ben­nem: börtön és szeretet ünnepe! Milyen ember az, aki képes a fogságban verseket olvasni és imi?- Többször is öngyilkos rencsére nem kell messzire vinni: a második, harmadik házba kerül a szállítmány. Bi­zonyára javítgatnak, építkez­nek, tataroznak.' Csinosítják a házat... Szép legyen! Hiszen olyan jó volna komfortosan élni, szép környezetben, ottho­nosan... Olyan helyen, ahonnan nem elvágyik az ember, hanem siet haza a világ végéről is... Még elnézem a zsákos em­bert, ahogy visszatér a homoko­zóba, immár két vödörrel. El­gondolom, vajon Salgótarján­ban otthonos-e az életünk? Mi­ért nem akad senki, aki megkér­dezné a zsákos embert: hogy gondolja ezt? L ehet-e szeretni, tisztelni, becsülni ezt a vá- rost?Van-e rá mód, hogy néhány tízezer ember jól érezze itt magát? Röplap-újságban, tucatnyi újságcikkben megírták: piszkos, gondozatlan a megye- székhely. Senki a füle botját se mozdította. Megírták, megírták. Attól még méteres a gaz és a csalán az utak mentén, a közte­rületeken. Attól még napokig, Több mint hatszáz diák foly­tatja vagy kezdi meg zenei ta­nulmányait a balassagyarmati zeneiskolában, valamint az érsekvadkerti, magyarnándo- ri, rétsági és romhányi tago­zaton. A balassagyarmati tanévnyi­tóra szeptember 5-én, csütörtö­kön 18.30 órakor kerül sor. Ugyanekkor lesz a hangszeres órabeosztás is. Hagyomány, hogy a tanévnyitón kottaárusi- tás is történik. Az idén először két cég is árusít. Akik a felvételről lema­radtak, a tanévnyitó előtt 15 órá­tól jelentkezhetnek a zeneisko­lában. Az órarend szerinti taní­tás szeptember 9-én kezdődik. akartam lenni. Nem ettem so­káig, csak ittam! Nincs értelme semminek! Apám, meg anyám unokatestvérek voltak. Több­ször megjártam már az elme­gyógyintézetet is.- S ott milyen "élet" volt?- Rosszabb, mint a börtön­ben. Az rendben van, hogy fél­tek tőlünk, mert voltak veszé­lyesek is köztünk, de ha tudták, hogy ki és miért van ott, akkor másként kellett volna bánni mindenkivel. Én azért nem vet­tem be sok gyógyszert, mert el­kábultam tőle, és nem akartam, hogy a férfiasságomon csorba essék. Én szeretem a szexet, nem is szégyenlem magam. Az elektromossokktól féltem és nagyon a lelkemre vettem. Le­százalékolt nyugdíjas vagyok. Szégyenlem ezt a szót.El aka­rok menni dolgozni, keményen! Én tudom, hogy többé nem csapnék be embereket, de le­het,nem bíznak már bennem.- Szállása van?- Kint alszom a pályaudva­ron. Már jó ideje ott csövezek. Most megyek Marika nénihez a családsegítő közpotba. Ő törő­dik velem. Jó lenne egy lány, egy igazi kapaszkodó! Nekünk, cigányoknak szükségünk van segítségre, egy mentőövre, ezért utálom is a saját fajomat. Olyan a sorsunk, mintha egy lyukas edénybe mernénk a vizet. Tu­datlanok vagyunk, erőtlenek és tehetetlenek.- Tud hinni az emberekben?- Erre a pontos válasz: nem tudom! Rossz ezt mondani, de igaz. Száz közül egy vagy kettő akad, aki őszinte, s hinni lehet neki. Szeli Sára hetekig szennyes az utca egy- egy mozgalmas hétvége után. Törött sörösüvegek darabjait riadtan kerülgetik a főtér repre- zentativ műkövén a gyerekkocsit tologató kismamák. A régi ked­ves patak-parti sétány, a sze­relmesek kedvenc búvóhelye bűzlik a mocsoktól, a dudvát hónapok óta nem vágta le senki, az év végén lecsonkolt száraz­gallyak augusztusban is ott disz­knek a padok mellett. Nagyon meggondolják a szerelmesek manapság, hogy ide bujjanak- e... De nem jobb a helyzet a vá­roskörnyéki kirándulóhelyeken sem: a tisztásokat felverte a gaz, a sétányokon nem lehet járni az elvadult bozóttól... Nagy baj, hogy Salgótarján­ban nincsen Zöld Párt. Nincse­nek környezetvédő, tájvédő poli­tikusok, nincsen mozgalom, amelyik garantálná az elérhető városi komfortot, kizárná, hogy az uj, legújabb városi vezetés ennyire felelőtlenül lekezelje az itt élő emberek harmóniaigé­nyét, otthonosság vágyát. Per­Tipikus magyar család Sal­gótarjánban a Beszterce lakó­telepen. Kérték, hogy nevüket ne közöljük, ezért nevezzük őket B-éknek. Az apa nehézgépkezelő, bruttó keresete tizenegyezer forint. Az anya takaritónő, nyolcezerkilencszáz forintot keres. Két gyermekük van: lányuk Zsuzsa 14 éves mult, a Madách gimnázium első osz­tályos tanulója szeptembertől. Fiuk Zsolti a Beszterce-lakó- telepi Általános Iskola 8. osz­tályát kezdte. Árra voltunk kiváncsiak: mennyire terhelte meg az idei iskolakezdés a család költség- vetését? Be tudtak-e szerezni mindent, hiszen szeptember 2-án elkezdődött a tanítás.- Sok apró dolog hiányzik még a gyerekek iskolai felszere­léséből - mondja az édesa­nya. - Egész nyáron figyeltem az üzleteket, mikor mit lehetett kedvezményesen, olcsóbban kapni és mindig a leárazáskor vettük meg. Egyszerre nem is tudnánk mindent beszerezni, mert anyagi helyzetünk ezt nem teszi lehetővé.- Vegyük sorra először a kisebbik gyerek Zsolti felsze­relését.- Táskát nem kellett újat venni, mert a tavalyi még jó. A tolltartó már három éves, de úgy látszik jó vásárt csináltunk vele, mert még mindig strapa­bíró. A színes ceruzák szintén a múlt tanévről maradtak. Grafit­ceruzát, vonalzót, festéket Szlovákiából szeretnénk még hozni. A füzetcsomagot 280 fo­rintért vettem meg júniusban, amikor kedvezményesen lehe­tett kapni az iskolában.- Megvannak már az líj tankönyvek?- Még nincs meg mind­egyik. Az angol és a történelem könyv hiányzik. Amit eddig megvettünk körülbelül 200 fo­rintba került. A bőr könyvborító a nagylányé volt tavaly. Na­gyon megkímélte, a kisebb gye­reknek nem kell újat venni.- Gyakorló anya lévén tu­dom, hogy a tornafelszerelés sem olcsó mulatság.- Pontosan még nem tudom, hogy ez mennyibe kerül. A tor­nacipő a tavalyi, de kell még egyet venni, mert a mostani épp hogy csak jó a lábára. Sajnos a legolcsóbb is 450 forintba ke­rül. A tomanadrágot, trikót saját magam varrom meg. Így ol­csóbban kijövünk. Szükség lenne még egy melegítőre is, de sze nemcsak a hivatal a hibás! Mi. az állampolgárok is túlontúl természetes nyugalommal elfo­gadtuk ezt az állapotot, s ma­gunk se nyírjuk a kertünkben, házunk előtt a füvet. A mi ku­kánk is bűzlik. A mi házunk er­kélyein is kevés a virág... i sem szólunk rá a zsá­kos emberre... A zsákos ember ár­nyéka rávetül a sport-parkra is, amely tán egyetlen a városban (adná Isten, hogy rosszul tu­dom) ahol kulturált a környezet, ahol létezik és tiszta a nyilvános WC. Ahol sportolnak, játszanak az emberek. Ahová a kismamák nyugodtan elhozhatják a kis­gyerekeiket homokozni, hin­tázni... A városi sportcentrum él, lélegzik, népszerű... A zsákos ember erre járt. De nem igazán az egy- két zsák homokról van szó... A zsákos ember árnyéka az a felelőtlen­ség, amellyel mi állampolgárok az épített környezetünkhöz, a gyönyörű természeti tájhoz kap­csolódunk. Ahogy sötétedéskor megállunk lepisilni egy amúgy ezt egyelőre nem tudjuk meg­venni.- Az iskolaköpeny meny­nyibe kerül?- Szerencsére nem kötelező, igy arról nem kell gondoskod­nunk. Úgy tudom, hogy a gim­náziumban sem lesz az, akkor a nagylánynak sem kell vennünk. Mindent egybevetve a kisebb gyerek szeptemberi iskolakez­dése minimum háromezer forint plusz kiadást jelent a családnak. Ez bizony nem kevés ilyen ke­vés fizetés mellett! A nagylány még nagyobb gondot jelent.- Mire lesz szüksége?- írószerre nem sokat kell költeni, mert a rotring ceruzák, tollak tavalyról megmaradtak. Igaz a betétek sem kerülnek ke­vésbe - folytatja tovább mon­dandóját az asszony. - A tás­kát még nyáron megvettük Szlovákiában, 300 koronáért.- "Itthon" nem tudták volna olcsóbban megvásá­rolni?- Semmiképpen sem. A sporttáskák 1500 forintnál kez­dődnek, ha pedig egyszerűbbet vennénk, talán kicsufolná a többi gyerek, akiknek esetleg szebb és jobb van. Melegitőt ta­valy kapott, tornacipőt pedig 450 forintért vettünk.A torna- mez is jó még rá, de lehet, hogy az iskolában más színűt kérnek. Akkor azt is újat kell besze­rezni. A könyvek, füzetek még nincsenek meg, de gondolom ezer forint alatt ezt sem ússzuk meg.- Úgy tudom, a Madách gimnáziumban egyenruhára is szükség van.- Valóban. A nyakkendőt az iskolában kell megvenni - kö­rülbelül 100 forintba kerül -, a fehérblúzt, sötét szoknyát ki-ki magának oldja meg, ahogy tudja.- Mindent összevetve mennyi különkiadást jelent a családnak az, hogy Zsuzsa gimnáziumba megy?- Szerény számításaim sze­rint hatezer forint elég lesz.- A két gyerek beiskolá­zása tehát körülbelül kilence­zer forint kiadást jelent. Ho­gyan teremtik ezt elő?- Tartalékaink sajnos nin­csenek. Nagyon jól kell gazdál­kodnunk. Minden fillérnek megvan a helye. Semmi fölös­leges dolgot nem veszünk. A legfontosabb pedig az, hogy már nyálon elkezdtük a szüksé­ges dolgok beszerzését, igy az­tán optimista vagyok. Majd ki­bírjuk valahogy. Susán Judit is büzlő szemétgyűjtőt, ahogy szétdobáljuk sörösüvegeinket, tejeszacskóinkat. A zsákos ember árnyéka a be­lenyugvás is. Hogy nincs zöld mozgalom, nincs igazán színes, élő közélet, szellemi élet a sze­metes, gondozatlan városban. Ahogy mások a város vezetését kérdezték, én az állampolgárt kérdezem: nem bántja a sze­mét? Nem lehetne magunknak lakhatóbb várost szervezni? S nem úgy, hogy másokra muto­gatunk, másoktól várunk meg­oldásokat, hanem úgy, hogy mi magunk virágot ültetünk a ház elé, s hetente egyszer lemossuk, lemosatjuk a járdát a lakás, a gyár, a hivatal mellett, ahová vastagon lerakódik a korom, a por. S mi magunk ■ nem állunk bele autóval a park közé­pébe, mert már csak ott van hely az iskola körül, ahová szülői értekezletre az utolsó pil­lanatban megérkezünk... Szóval: mi ötvenezren egye­lőre alig-alig különbözünk fele­lősségérzésben a zsákos ember­től... A zsákos ember árnyéka lé­nyegében a mi árnyékunk... Erdős István Nemzetközi Börzsöny­napok Nagyoroszi. Megkezdődtek az előkészületek az évek óta ha­gyományos Börzsöny-napokra, amelynek házigazdája ebben az évben Nagyoroszi lesz. A szep­tember 14-én kezdődő program keretén belül kulturális és sport bemutatókat, versenyeket ren­deznek. A váci fúvószenekar, a nagybörzsönyi néptáncegyüttes és a páva-kör, az Ipolysági TESMÄG népi táncegyüttes, a helyi citerazenekar már biztos résztvevő. A szomszédos szlo­vák területek csapatai a kulturá­lis és a sportprogramokban egyaránt részt vesznek. Az ipolyságiak, a besztercebánya­iak, a túriak körmérkőzésen in­dulnak a magyar csapatokkal <a vándorkupáért. A rendezvények lebonyolításához anyagilag hozzájárulnak a Börzsöny kör­nyéki községek. Tárlat Salgótarján. A Balassi Bá­lint Könyvtárban kerül sor Cla­ire Szilárd izraeli festőművész kiállításának megnyitójára 1991 szeptember 18-án 16 órai kez­dettel, az intézmény emeleti csarnokában. A tárlatot Bódi Tóth Elemér nyitja meg. Köz­reműködik Guthy Éva előadó- művész. A kiállított képek a helyszínen megvásárolhatók. Rendőr-KÉK Pénteken vehetik először kézbe az olvasók három megye - Heves, Jász-Nagykun-Szol- nok és Nógrád Rendőr-KÉK címmel megjelenő új lapját. Ha­sábjain olyan bűnügyekről lehet olvasni, amelyek korábban élénken foglalkoztatták a közvé­leményt. Az egyik írás a tolmá- csi gyermekgyilkossággal fog­lalkozik, egy másik pedig olyan bűnözőt szólaltat meg, aki húsz évig hallgatott. Az újságot utcai árusok terjesztik. Alapozás társadalmi munkában Sóshartyán. Befejeződött az ál­talános iskola tantermeinek a bővítése és felújítása, a helybe­liek legnagyobb örömére. Ezzel azonban még nem teljesen elé­gedettek, hiszen nincsen torna­termük. Ennek építése most kezdődött meg. Ezzel kapcsola­tos a hír, hogy szeptember 1-jén a Települési Cigányok Szövet­sége sóshartyáni szervezete 15 fővel kiásta a leendő tornaterem alapjait társadalmi munkában. Cigányfórum Drégelypalánk. A község ci­gánylakosságának mintegy ne­gyedrésze volt jelen azon a fó­rumon, ahol Dombai Gábor polgármester és a jegyző, to­vábbá a helyi önvédelmi egye­sület vezetője, a rendőrség és a határőrség szakemberei, vala­mint az önkormányzat képvi­selő-testületének tagjai részlete­sen tájékoztatták a romákat az önkormányzati rendszer szerve­zeti felépítéséről. Beszéltek a faluban eddig végbement fontos változásokról és a közeljövő megoldandó fel­adatairól. A polgármester egyút­tal felhívta a jelenlévők figyel­mét, hogy a hivatal támogatja őket, de csak abban az esetben, ha életmódjukon változtatnak, s betartják azokat az alapnormá­kat, amelyeket Palánkon min­denkinek be kell tartania. A zsákos ember árnyéka

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents