Új Nógrád, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-24 / 224. szám

1991. szeptember 24., kedd SZÉCSÉNY ÉS KÖRNYÉKE 5 Jubileumi ünnepség Haynald Lajosra emlékeznek Válságban az önkormányzat? Szécsény. A városi önkor­mányzat és a római katolikus plébánia szeptember 29—én Dr. Haynald emlékünnepséget rendez. A résztvevők 9 órakor megkoszorúzzák Dr. Haynald Lajos bíboros, kalocsai érsek szülőházán lévő emléktáblát. Az évforduló alkalmából az az utca, ahol született, Haynald La­jos nevét kapja. Az utcanév ava­tást Varga Tibor polgármester tartja. Dr. Paskay László bíbo­ros—érsek 10 órakor a Rákóczi szobában nyitja meg az emlék- kiállítást. A város egykori szü­löttének életét, munkásságát Dr. Németh László érseki titkár, pápai káplán méltatja. A 11 órakor kezdődő ünnepi szentmisét Dr. Paskay László celebrálja. Haynald Lajos 1816. október 3-—án született Szécsényben. Édesapja Haynald István, gróf Forgách József két gyermeké­nek tanítója, később a gróf tit­kára. Édesanyja Jüttner Éran- ciska. Lajos a család harmadik gyermeke. Édesapjától a tudo­mányokat, a természet szerete- tét tanulja, édesanyjától szelíd­séget, hitbuzgóságot örökölt. Esztergomba 14 évesen felve­szik papnövendéknek. Eltökélt szándéka, hogy tehetségét a magyar egyház szolgálatának szenteli. A tananyag mellett nyelveket tanul. Élsö miséjét 1839. október 20—án mutatja be Szécsényben. Pestre, majd Budára kerül lelkésznek. Később Esztergom­ban teológiai tanár, 1846—tói érseki titkár, 1848—ban már egyházmegyei kancellár. Vendégvárás Szécsény. Az önkormányzat meghívására szeptember 27-én pénteken a városba érkezik az olasz testvérváros Codevigo nyolctagú küldöttsége. A ven­dégek Szécsény város vezetői­nek tavaszi látogatását viszo­nozzák. A küldöttség megis­merkedik a várossal és környé­kével. Közösen kidolgozzák a testvérvárosi kapcsolatok fej­lesztésének lehetőségeit. Az olasz vendégek szombaton részt vesznek Haynald Lajos tisztele­tére rendezett ünnepségsoroza­ton. Kérelmek Nógrádszakál. A helyi ön- kormányzathoz csaknem húsz olyan igénybejelentés érkezett, amelyekben a lakosok támoga­tást kérnek lakás kamatterhek fizetéséhez. A képviselőtestület pénteki ülésén bírálja el a ké­relmeket, s tárgyal egyebek kö­zött a vezetékes ivóvízhálózat kiépítésének tennivalóiról is. Az 1849. április 14—i függet­lenségi nyilatkozatot nem hir­deti ki egyházmegyéjében, ezért a kormány tisztségéből elmoz­dítja. Keserűen vonul vissza a szé- csényi szülői ház csendjébe. A vád alól felmentik, s Scitovszky érsek rövidesen a prímási iroda igazgatójává nevezi ki. 1852—ben püspökké szente­lik és a gyulafehérvári püspöki széket foglalja el, ahol 12 évig működik. Püspöksége ideje alatt közel 400 ezer forintot fordít ta­nügyi, nevelési és szociá­lis-egészségügyi célokra. ■ Püspökségéről való lemon­dása után ismét szülővárosába, idős édesanyjához megy. 1865—tői Rómában él. IX. Pius pápa elhalmozza bizalma jeleivel. 1867—tői 1889—tg kalocsai érsek. Ez idő alatt több mint négy millió forintot adományoz közcélokra. Szécsényben „hármas intéz­ményt” alapít. Iskolát, árvahá­zat. Ösztöndíjat biztosít szécsé- nyi tanulók számára. 1879—ben XIII. Leó pápától bíbornoki rangot kap. A növényvilág iránti érdeklő­dése végigkíséri egész életén. Gyűjti és rendszerezi a növé­nyeket. Munkájának eredmé­nyeként ma a Természettudo­mányi Múzeum Növénytárában több mint 100 ezer lapot őriznek a Haynald gyűjteményből. (Édesapjától közel 2000 lap maradt a Növénytár megőrzé­sére.) Életútját egy bő évszázada, 1891. július 4—én Kalocsán zárja le a halál. — szenográdi — Jó hatvan éve van annak, hogy a nógrádsipeki iskolában Oravecz kántortanító úr azt mondta egy vékony dongáju kislegénynek: Pali, mond fel a leckédet és menj a méhesbe dolgozni. így aztán Szentéi Pa­lika a palavessző forgatása he­lyett inkább a tanító úr méheivel foglalatoskodott. Hétévesen megtanulta a kóbor méhrajok begyűjtését, a méhekkel való helyes bánásmódot, a kaptárak rendben tartását. Akkor még vegyes érzésekkel vette tudo­másul a felsőbb ukázt, s nem tudhatta, hogy életre szóló indí­tást jelent majd számára a tanító parancsa. Ezt az érzést még to­vább erősítette benne az is, hogy a nagyapja és az apja is méhészek voltak... Maradt is szép számmal "méhörökség" utánuk. Vigyá­zott is rájuk Szentéi Pál mint a szeme világára, sőt még gyara­pította is az állományt. Volt is Ipolytarnóc. Nincs irigylésre méltó helyzetben a kis falu pol­gármestere: csonka a képviselő testület, s néhány hete az alpol­gármester munkájával sem számolhat. Lemondások miatt fogyatkozott meg a vezetés, a sor még tavasszal kezdődött. Telek Béla vált meg elsőnek mandátumától, helyébe akkor Varga Ottó lépett, aki a nyár végén köszönt le, két nap múlva pedig követte őt Donkó Vilmos, alpolgármester. Utóbbit mun­kahelyén, a vasútállomáson ta­láltuk meg. — Csak nem be­széltek össze, hogy ilyen gyor­san mondtak búcsút a testületi munkának? — Nem — hangzik lakoni- kus egyszerűséggel a válasz, majd egy kérdés részéről: — honnan is kezdjem? A legelejé­ről, vagyis a jutalmazási bot­ránytól, mert az indította el a la­vinát. Történt ugyanis, hogy pénzt osztottak a polgármesteri hivatal dolgozóinak. Ki—ki ér­deme szerint kapott, vagyis kü­lönböző összegek találtak gaz­dára. Nyolctól—tizenötezerig terjedő bruttókról volt szó, s én például sokallottam a jutalma­kat. Háromszemélyes hivatal az egyházasgergei posta. Gordos Józsefné postamester irányítá­sával itt dolgozik Ruzsinszki Béláné kézbesítő és Simon Bol- dizsámé hírlapos. Mindkét asz- szony naponta tizenöt kilométe­res körzetet karikázik be a kü­lönféle postai küldeményekkel, újságokkal, képeslapokkal. Gordos Józsefné szép jubile­umhoz közelít. Lassan huszonöt éve annak, hogy a postához szegődött és a hatalmas bőrtás­kát a vállára akasztotta. Csak a hirtelen jelentkező és azóta is konok betegsége miatt volt kénytelen föltenni magának a kérdést: hogyan tovább? Marad a postánál, vagy kímélőbb munka után néz? Biztatta a férj, segítették a főnökei, benne pe­dig megvolt a képesség, hogy tanuljon. Harmincötévesen kezdte tanulmányait Pesten a postaforgalmi szakközépisko­lában és jeles eredménnyel vég­zett... Azóta évek teltek el, de Gor­dos Józsefné az Ott tanultak és huszonöt év gyakorlata alapján kellő szakértelemmel és ember­séggel vezeti a kis csapa- tot.Igazi postamester módjára mindenre figyel, mindent apró­lékos pontossággal, lelkiismere­tesen intéz, s ami a legfonto­sabb: udvariasan szolgálja ki az ügyfeleket. S hogy újra ezt a hi­ebből baja az ötvenes években elég. Amikor a beszolgáltatok termény után kutattak, egyúttal már a méhes tájékára is elme­részkedtek. Nézték a kaptára- kat, mutatóújjal számolták a repdeső méheket. Szoroztak, osztottak és végeredménykép­pen rányomták a gazdára a "méhészkulák" bélyeget. Nehéz időszak volt ez a csa­lád számára. Csak Szentéi mé- hei nem tudtak semmiről. Ugyanolyan szorgalommal gyűjtötték a virágport, mint ad­dig. Csak éppen a méz nem kel­lett még a kutyának se. A bizto­sabb megélhetés érdekében Szentéi Pál kitanulta a kőmű- vességet, évekig dolgozott az építőiparban, de a méheihez soha nem lett hűtlen. Aztán, amikor véget ért a méhészkulák-időszak, a Hunga- ronektár hatvani telepére sze­gődött. Ezt is csak úgy tehette, hogy a telep öreg és tapasztalt Zúgolódtak a képviselők is az úgymond túlzott elismerés mi­att, amelyből az egyik hölgy al­kalmazott — joggal, állították akkor is most is — kimaradt. Bonyolította a helyzetet, hogy a szóban forgó személy az egyik képviselő felesége. — Tiltakozó összejövetelt szerveztünk, ahol bizony ment a veszekedés, de idővel aztán el­csitult. Közben döntött úgy Te­lek Béla, hogy lemond, mert „úgyis a laktanyában dől el minden”. Ezzel okolta lépését. Tudni kell ehhez, hogy a helyi határőr őrstől az őrnagy, az őr­mester, illetve annak sógora is tagja a testületnek. Telek Bélát én is megkérdeztem, azt mondta, nem akar részt venni az összefonódásban — eleveníti fel a további eseményeket Donkó Vilmos. Varga Ottó sem fűzött ma­gyarázatot elhatározásához, de, amikor távozása okait feszeget­ték, elfoglaltságra hivatkozott. A ^polgármester természetesen nem elégedett meg ezzel, igy tudta meg, hogy az újabb távo­zásnak az előzőhöz hasonlóak az okai. A volt alpolgármester sem vatást választaná-e, ha újra kezdhetné? Erre válaszoljon ő maga:-El sem tudnám képzelni az életem a posta nélkül. Bár be­tegségem miatt kellett abba­méhészmestere hamar felimerte benne a kiváló szakembert. Régen is, most is azt vallja, hogy rendszerváltásra van szük­ség a méhészetben is: a mennyi­ség helyett a minőségre kell tö­rekedni, mert ezt igényli a ha­zai, s a még igényesebb külföldi kuncsaft js. Azt mondja, hogy őt a méhe még soha nem csapta be. Vélhetően ezt a mondást, csak a szaktársai értik igazán a sipeki méhész szakcsoportban, amelynek Szentéi Pali bácsi az. elnöke. Arról van szó, hogy az eredményességhez számtalan feltétel közül a három legfonto­sabb: csak az egészséges méhe bir dolgozni, legyen megfelelő élelemkészlet és jó anya, s ha még az időjárás is kedvez, ott jó termelő méhcsaládok fejlődnek. S ha ezt még jól tervezett ván­doroltatással tudja valaki kiegé­szíteni, biztosan jó alakul a ter­més. Jómaga 30 éve utaztatja a méheket. Korai akácvirágzás­kívánt részt venni a két részre szakadt testület tevékenysségé- ben. A rokoni összefonódásokat pedig szerinte is nagyon nehéz szétválasztani. Szerinte az egymásba gyűrűző ellenséges­kedést viszonylag egyszerűen meg lehetett volna állítani: — Attila megoldhatta volna még akkor, amikor a jutalma­zásból kimaradt hölgy alaposan „kifizette” őt. Hogyan? El kel­lett volna küldenie, mert köztu­dott, milyen „hozzáértéssel” végzi a tennivalókat. Én tudom, hogy a polgármester nem akar bántani senkit, de azt hiszem itt már csak a keménység segít. Varga Ottó nem kívánt nyi­latkozni a történtekről. Tisza Attila a következőket mondta el a távozások kapcsán: — Valóban tarthatatlan, hogy ne változzon a helyzet, annál inkább, mert ez a falu még jó ideig kistelepülés ma­rad. A rosszindulat nem győz­het, s rá kell jöjjenek a helybe­liek, hogy a békétlenkedéssel maguk ellen is dolgoznak. így nehéz lesz utódokat találni. Azt mondják ugyanis, hogy egyelőre senki sem állt kötél­nek. Mihalik Júlia hagynom a kézbesítői munkát, soha nem felejtettem el, honnan kezdtem. S ezért a főnökösdi helyett egymás munkáját elis­merve és tiszteletben tartva dol­gozunk. -szgys­kor autóra pakolja a kaptárokat, s irány a cserkeszőlői, lakiteleki akácosok. Nomád módjára he­tekig őrzi "munkatársait. Mostanában a vándorolta­tásra is már csak annyi energiát tud fordítani, mint amennyit az idős kora és a szűkös benzin­pénz engedélyez. Az erővel nincs probléma, mert besegít a két fia is, akik már apjuk jóvol­tából "jussoltak" is a százhar- mincnyi méhcsaládból. Dol­gozzanak ők is, kínlódjanak meg a kevéske haszonért, volt az apa véleménye. De érezte és tudta is, hogy mindkét fia , majdnem mint ő egykoron, már gyerekkorában megismerhette és megkedvelte a méhészke­dést. Apáról fiúra öröklődő szép időtöltés, hasznos vállalkozás ez Nógrádsipeken Szentéi Pál családjában. A nagyapja és apja még az egymástól szerzett ta­pasztalatokból szerezték tudo­mányukat. Szentéi Pál már szakvizsgázott. Egyik fia pedig, aki mezőgazdasági főiskolán tanul, a méhészetről írja disszer­tációját. szgys Búcsúra készülnek • Varsány.A hagyomá­nyoknak megfelelően szep­tember 29-én, Szent Mihály napján tartják a községben a búcsút. Az alkalomhoz illően szépítik, csinosítják a falut. Egykilométemyi hosszan építe­nek új járdát és ezzel egyidőben a közúti igazgatóság balassa­gyarmati üzemegysége utká- tyúzást végez.A vendégségi előkészületekhez tartozó hír az is, hogy ekkor rendezik majd a szüreti felvonulást. Pillanatnyi gond, hogy nehezen találnak a szervezők a szüreti vidám me­net hangulatát növelő paripákat, mert egyetlen paci sem található a környéken. Hárman pályáztak Karancsság. A nyugdíja­zás miatt hamarosan meg­üresedő körzeti orvosi állás be­töltésére az önkormányzat nem­régiben pályázatot hirdetett. Az előírásszerű felhívásra három pályázó jelentkezett. A pályáza­tok közül a testület a szerdai ülésén fogja kiválasztani a leg­sikeresebbet. Közhasznú munka Rimóc. Hat munkanélküli közhasznú munka kereté­ben való foglalkoztatásához ka­pott támogatást a községi ön- kormányzat. Az érintettek fő­ként a tavaly megépült ivóvíz- vezeték szerelésénél, a külön­böző intézményekbe való bekö­tésénél, a tatarozásoknál segéd­keztek. V éleménycsokor Hollókő. Kézbe vehették a község lakói a Hollókő élete című helyi kiadvány szep­temberi számát, amelyben — többek között — az idei Pa­lóc Szőttes Kulturális Napokról mondanak véleményt a telepü­lés vezetői és mások. Nyilatko­zik a lapnak Komlósi Mátyás képviselő, egy másik írás pedig az általános iskola bővítésével kapcsolatos FIDESZ—állás­pontot adja közre. Romano SE Nógrádmegyer. A közel­múltban, négy év szünet után megalakult a községi sportegyesület. Most egy má­sikról a Romano SE megszüle­téséről adhatunk hirt. A községi önkormányzati testület a követ­kező ülésen fog dönteni arról, hogyan oszthatná föl igazságo­san a két sportkör között az erre a célra áldozható kevéske ösz- szeget, hiszen a pénz jelentő­sebb részét egy sportöltöző fel­építésére szánják. Lefokozták Litke. A tüzéptelepet a szécsényi Afész szeptem­ber elsejétől lefokozta tüzelő­anyagteleppé. A döntés legfőbb indokaként az építkezések szá­mának visszaesését, az építő­anyagok iránt alaposan meg­csappant keresletet tűntetik fel a szövetkezet szakemberei. Jelen­leg bőven van a telepen szinte mindenféle építőanyag, de új szállítmányt csak tüzelőanyag­ból fogadnak a telepen. Ki a munkanélküli és ki a dologtalan? Nyomasztó gond a munkanélküliség, de valljuk be, nem mindenhol és nem minden állástalan­nak. Az utóbbi ka­tegóriába tartoznak például azok, akik a látszat kedvéért pa­naszkodnak sanyarú helyzetük miatt, va­lójában azonban egyáltalán nem bán­ják, hogy kényszer- pihenőre kerültek. Hisz a segélyt fize­tik, s ahhoz — egy kis rámenősséggel — mindig csur- ran-cseppen egy kis feketemunka, /mely ugyan nem építő­köve a piacgazda­ságnak/ és sokan inkább mellé lopják a hiányzó javakat, mintsem legális munka után nézze­nek. Közben a mar­kukba röhög­nek . . . Munanélküliek, dologkerülők — néha egyre megy, példázza a litkei eset: erdészeti munkára toboroztak az állástalanok né­pesedő táborából, de szinte senkit nem vonzott a fix kere­seti lehetőség. Szé­gyenszemre más falvakból hívtak embereket, akik el is jöttek, s elvégez­ték, amit kellett. Itt a vége, fuss el véle! Mert elmélet van bőven a különböző hozzáállásra, le­hetne elemezgetni az eltérő mentalitás okait, feltárni, kik és miként járatták le a tisztességes mun­kát. De addig, amíg a becsületes ke­nyérkeresők fizet­nek rá mindnből hasznot húzó eltar­tottakra, nincs lét- jogosultsága a fel­mentő magyaráz­kodásnak. /m.j./ Betűvetés helyett a méhesben Jubiláló postamester Szécsény és környéke

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents