Új Nógrád, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-21 / 222. szám
1991. SZEPTEMBER 21., SZOMBAT MEGYEI KÖRKÉP IVM-IM-I 3 Találkozás egy boldog öreggel Legfőbb társa a rózsafüzér Gál Lajosné: „A menyem édesanyának szólít...” „Tudod kedves gyerekem, hálát adok az Istennek, hogy ki- lencvenegyedik évemben is megőrzött egészségemben. Koromhoz képest jó erőben vagyok, és a gondolataim is a helyén vannak. Nem hagyott el az eszem. Úgy érzem, mindezt a hitemnek köszönhetem. Gyötrődtem az életben eleget. A férjem régen itthagyott. Öt gyermekemből hármat temettem el. De akik megmaradtak nekem, azokat nagyon szeretem. Szeretnek ők is és figyelnek rám. Az egyik menyem itt dolgozik a községi óvodában. Megtanítottam őt jól főzni, gyümölcsöt elrakni. Hálás is volt érte: nem utasított el, hogy mit akar tanítani ez a maradi öregasszony? Menyem, de édesanyámnak szólít az áldott lélek. Nézzél be a házba! Valamikor az apósom három tehénért vette meg ezt a nagy portát, melyet Lehoczky-k úriának hívnak. A másik felében Anti bácsiék laktak. Ő egy visszatelepült ameri- kás magyar volt. Már régen meghalt a feleségével együtt. Azért festékés egy kicsit a kezem, mert most festettem át a kapubejáratot. Arra nagyon vigyázok, hogy találjak magamnak elfoglaltságot. Ügyelek magam körül a tisztaságra. Ha végignézel az udvarban, vagy bent a házban, láthatod, igazat mondok. Főzni már nem főzök, mert nem kell. Ilyen galambétkűnek már elég, amit Marika menyem hoz az óvodából. Azt mondják, én vagyok a legidősebb asszony a faluban. Nem tudom. Néha vasárnap délután meglátogatok néhány hasonló korú öregasszonyt, akikkel együtt leánykodtunk. Mind betegeskedik, s csak azt kívánják, hogy múljon már el az élet. Isten kegyelme, hogy én még talpon vagyok és nem veszítettem el az életkedvemet. A Biblia és a rózsafüzér a legfőbb társam. Talán ezért is. Ha a kapu előtt elmegy néha egy-egy fiatalasszony, s szóba elegyedünk, panaszkodnak, hogy tönkre megy a mák, elporhad a krumpli. Mondom nekik: azért van mindez, mert elhagytátok az Istent, nem jöttök a templomba, ti gonoszak... Nem haragszanak, csak nevetnek rajtam, pedig én ezt komolyan gondolom. Tudod, hogy készülök a szentkúti búcsúra is. Húszán fémek a »futballkocsiba«. Azt mondták a gyerekek, akiké az autóbusz: ne féljen Etelka néni, magát nem hagyjuk itthon. Hiába ostorozom, őket szidom és intem a lustálko- dókat, úgy érzem, hogy mégis szeretnek engem.’.’ Elmondta: Gál Lajosné sz. Szabó Etelka (Ipolytarnóc) Lejegyezte: Szabó Gy. Sándor Önkormányzati támogatás Szécsény. Szeptember eleji ülésén döntött a városi önkormányzat a lakáscélú kölcsönök kamatainak támogatásáról. A szerény pénzügyi lehetőségek miatt az önkormányzat csak az arra nagyon rászorulókat tudja támogatni. A kérelmeket az egészségügyi és szociális bizottság jogosult elbírálni, a kérelmezők összes jövedelme, életviszonyai alapján. Nemcsak álmodoznak Pillanatkép Szendehelyről Egy község arcát mindig a lakói formálják. Szendehelyről az idegen is kellemes benyomást őrizhet. Szépen gondozott házak, kertek, dísze a községnek a frissen felújított templom, és nem kell szégyenkezniük az iskolájuk miatt sem. Fiatal, agilis polgár- mester tevékenykedik a választottjaiért. Az önkormányzat épülete szerény, de első pillantásra is barátságos, és aki betéved ide, az arról is meggyőződhet, a látszat ezúttal nem csal. A szépen berendezett irodában szorgalmas munka folyik, senki nem zavarja a másikat, végzi a dolgát, elmélyedve abban. Altsach Ignác polgármestertől tudom meg, hogy Szendehelyen 1422 állandó lakos él, közigazgatási körzetükhöz, önkormányzatukhoz tartozik még Katalinpusz- ta is, 265 lakosával. A két településen 250 nyugdíjas él, a 18 év alatti fiatalok száma a 400-at közelíti. Akik a községen kívül találnak kenyérkereseti lehetőséget, azok Vácra, Dunakeszire, Budapestre járnak dolgozni. A Naszály-völgye Mezőgazdasági Termelőszövetkezet is sokaknak ad kenyeret. Kapáskúton egy ipari üzem is munkaadó még. A falu jövőjének kedvező alakulása az összefogástól is függ, a szűkös anyagi lehetőségek miatt sokszor kell támaszkodniuk a lakosság erejére, áldozatkészségére. Tettvágyuk, szorgalmuk nem egyszer mutatkozott már, és erre jó példa az iskolabővítés is. Alig jutnak túl egy akadályon, máris új feladaton töprengenek. Most például nagyon sokan álmodoznak egy új tornateremről, ahol a legifjabbaktól a nagyobbakig sokan mozoghatnának, frissülhetnének fel. Az önkormányzat kilencfős csapata joggal bízik abban, hogy ez sem lesz felelőtlen álmodozás. Annál is kevésbé, mert ezért Szendehely lakói már meg is kezdték a munkálkodást. — moldován — SZOMBATI TŰNŐDÉSEK M ostanában legtöbbször fát vágok otthon. Ennek is sok fortélya van, mint mindennek a világon, lassan kitanulom. A kert alatt a zöldségből idén nem lett semmi. Tavasszal még szép volt, aztán mindenkinek kipusztult. Oka ismeretlen. Lehet, hogy a zöldséggel is úgy járunk, mint a szilvafákkal? Azok is egyszer csak eltűntek a kontinensről. Mindegy. Krumpli azért még van a földben a kert alatt, ha nem is annyi, mint a római kőtörmelék, szürke szarkofág, amin kicsorbul az ásó. Pannóniában nem kunszt régi köveket találni. Van úgy, hogy több a kő, mint a krumpli. Egyelőre nincs ok a panaszra, van ez is, az is. A régi itáliaiak, az etruszkok és a rómaiak sokat adtak arra, hogy lehetőleg megnyerjék maguknak a mindenütt jelenlevő jó és ártó szellemeket. Ezért sok gondot fordítottak a kultuszra, bármely vállalkozásba kezdtek. Azt mondták a férfiak védőszelleme, a Genius, a nőké, Juno születéstől a halálig elkíséri az embert. Családi és városközösségi szellemeiket is nagy becsben tartották. Vélték, ez kölcsönös haszonnal jár. Bód'i Tóth Elemér jegyzete Pomona a provinciában Egyébként, nem csodálkozom rajtuk. Különösen azon nem, hogy minden emberi munkának megvan a védőszelleme. A favágás emberi munka, kétség sem fér hozzá. Vagyis, aki fát vág, emberi munkát végez. Cato szerint ehhez is szükség van több isteni szellem megjelenésére és segítségére. Pár órás favágás után efelől semmi kétségem sincs. Miután azonban az ősi itáliai vallásban legalább annyi az isten, mint a favágítónál a lassan gyűlő hasábfa, ideje a könnyű mítoszok helyett inkább a nehéz tuskókra figyelni. Legfeljebb megint egy cigaretta engedhető meg egy-egy nehezebben hasadó tuskó után. Miután az udvaron egyetlen tündéri bútor sincs a századforduló környékéről, a Belle Epoque-ból, amire leülhetnék, marad a kedvenc ölfám, amin ugyancsak jó ülés esik. Alma-, dió- és meggyfák vannak körülöttem, a kiskertA királynő hétköznapjai (Folytatás az 1. oldalról) ( — A nyár szerencsére jól eltelt. A Balaton mellett egy pizzériában dolgoztam, most pedig a háztartási munkákat gyakorolom szüleimnél: sokat főzök, mosok, takarítok. E mellett pedig intenzíven tanulom az angolt, mert én is részt veszek az orosz nyelvszakos tanárok átképzésében. Remélem, hogy a jövőben ennek a nyelvtudásnak és tanulásnak nagy hasznát veszem. Tervem, hogy valahol angol nyelvterületen dolgozzak majd, ám addig sem lenne rossz számomra is megfelelő állás.) Érdeklődésemet egyszerűen nem kerülhette el az idei, oly sok vihart kavart Miss Hungary-vá- lasztás sem. Fejérvári Judit, a nyíregyházi selejtezőből jutott a döntőbe, így ország-világ előtt is bemutatkozhatott a nyilvánosságnak. Nemcsak azok, akik szorítottak érte. hanem ő is nagyot csalódott, de nem az eredmény miatt. ( — Az a káosz, az a sok-sok hazugság, amely a Miss Hunga- ryt jellemezte, egy regényt megérne. Meggyőződésem, hogy voltak a döntőbe jutottak között eleve futtatottak, protekciósak. Engem például a reklámfilmnél is becsaptak, arról nem is beszélve, hogy a döntőben tíz perccel a kezdés előtt ülhettem be a sminkbe és a fodrászhoz... A szervezés, a rendezés sem érdemelt volna jobbat egy elégséges osztályzatnál.) Hangsúlyozva, hogy ez nem hazabeszélés, Fejérvári Judit elmondta: a múlt évi megyei szépségverseny hangulata, rendezése összehasonlíthatatlanul jobb volt, mint az idei országos versenyé. A családias légkör, a szervezőktől kapott sok jó szó hitet, erőt adott még a legszé- gyenlősebbeknek is. Ezért lapunk hasábjain keresztül üzeni a Nógrád Szépe 1991 résztvevőinek: csak semmi izgalom! Legyenek felszabadultak, biztosan felejthetetlen élményben lesz részük. Fejérvári Judit ennek érdekében egyet megígért: a Nógrád Szépe 1990 szépségkirálynő választáson nyert koronáját elhozza az idei döntőre, s azt ő maga adja át 1991 nógrádi királynőjének. Vaskor István Több támogatást remélnek a hadirokkantak Tagtoborzás keserű tapasztalatokkal Az év tavaszán újra megalakult a Hadigondozottak Országos Szövetségének Nógrád megyei tagozata, jelenleg hetvenkét tagot számlál. Dr. Sándor Rudolf elnököt arra kértük, mutassa be a megyei csoport tevékenységét: — Sajnos, a mai napig igen nehéz körülmények között vagyunk kénytelenek dolgozni. Nincs helyiségünk, így a tagtoborzást, pontosabban a hadirokkantak, hadiárvák felkutatását, a szervezőmunkát, a mozgáskorlátozottak megyei csoportjának irodájában tudjuk végezni. Próbáltunk ezen a helyzeten változtatni, de mind ez idáig hiába kerestük a város polgármesterét, nem kaptunk segítséget. Szeretném megjegyezni, hogy más megyékben jóval kedvezőbb a helyi szervezetek különböző kezdeményezéseinek fogadtatása — mondta az elnök. — Mit tud nyújtani a tagoknak ez a közösség? — Anyagi támogatást nem, dé panaszaik, ügyeik intézéséhez tudnivalókkal, tanácsokkal szolgálunk. Fő profilunk tehát az érdekvédelem, melynek gyakorlásához többek közt szükségünk van arra a pénzre — vagyis az annak megfelelő összegre — amit 1949-ben, az elődszervezet feloszlatásakor elvettek tőlünk. Megszerzéséhez kértem többek között a napokban Speidl Zoltán képviselő úr támogatását. ben bőszen nyílik a rózsaszín lepkevirág. A gyümölcsfákat Pomona, a virágokat Flóra védi. A jugoszláv—magyar határt pedig a nyugat-európai közösség, amely ugyancsak tartós zavarba került a föl-, vagy inkább elszabaduló tündéri Kelet-Európától. Meglátjuk, Pomona, vagy az európai közösség-e a hatékonyabb. Pannónia provincia favágójaként nem sok beleszólásom van a védőszellemek dolgába, ezért korántsem csodálkoznék, ha előbb-utóbb elkapna valamilyen enyhe sztoicizmus, amitől az isten őrizzen. Ha jól emlékszem, Firinc barátom sem igen foglalkozott az ősi itáliai és mai európai védőszellemekkel. Annál meglepőbb, hogy mégis készített egy színes vázlatot már 1982-ben, aminek azt a címet adta, hogy Gyenesdiási Pomona. Ha a Balaton déli partján járok, Diáson átrobogva mindig eszembe jut ez a vázlat, a biedermeier idézése, valamilyen fantasztikus kukoricásban, pedig itt szőlőkarók és fenyvesek közé is helyezhette volna a hölgyet. Pomona ugyanis nem más, mint egy hölgy, akit Erzsikének hívnak, és valakinek a neje. Biedermeier kalapot és csipkés ruhát hord, hóna alatt zöldes sárga kukoricaszár. Áttetsző ruhájában a tudás álmája, mindjárt kettő is, és a világ köldöke. Pomonának tehát vágyat keltő melle van és igen vonzó köldöke a falusi kukoricásban. Ehhez képest a széles karimájú kalapja légiesen száll az őszi fényben. Lám, így válhat a mégoly ártatlan biedermeier is a férfiszenvedés egyik stációjává. Jánossy Ferenc festőművész, aki nem szerette a magyar autóbuszokat, így jut eszembe minden ősszel az udvaron. Azt szokta mondani, ezeket az autóbuszokat a japánoknak csinálták, kínszenvedés volt számára a szűk üléseken utazni. Kétségtelen, Firinc kitett legalább két japánt. Vett is aztán egy rissz-rossz keleti autót, amiben szintén alig fért el, de legalább megpróbálta kényelmesebbé tenni az életet. Hajlok afelé, hogy a szándék is valami. Tájainkon mindig is több a szándék, mint a végeredmény. Igazán jól érezhette volna magát errefelé Tasso, mindenféle kártyakirály a maszkabálban. Nem is tudom, minek kellett annak idején Baselbe menni a karneváli maszkért. Olcsóbb az igazi, ami mifelénk ráég az arcra. Firinc barátomnak már régen nem gond az autóbusz és a szűkösség. Hagyott csa- pot-papot, Pomonát a kukoricásban, szorongásos elmebetegeket szanaszét szórva, nekem is csak ilyenkor jut eszembe. Kitett két japánt is, és most a legpicurkább eleven japán is több nála. Hogy van az, aki nincs. F urcsa dolgok történnek mifelénk mostanában, habár ebben sincs semmi új. Hiszen megtörtént régebben is, hogy az állomásunkon a bakterházat darazsak szállták meg. Megpróbálták kifüstölni őket, de közben jött a vonat. Mire elment, a bak- terház leégett, a darazsak maradtak. így van ez, ha valami közbejön. A baj csak az, hogy ahol vasút van, ott vonat is van; ami jön és megy. Mennyivel egyszerűbb lenne az élet, ha csak a sínpárok futnának a semmibe. Nem égne le a bakterház nyakra- főre. Az akkori 9509 forint durván átszámolva ma mintegy 650 ezret ér. — Tudom, hogy ez nem nagy pénz, de incjpló tőkének megfelelne, s a későbbiekben talán lesz majd mód arra, hogy gyarapítsuk. Mennyire ismert az ön által 900—1000 főre becsült érdekeltek körében a nógrádi tagozat munkája? — Még nem eléggé. Sokan fordulnak hozzánk ügyes-bajos dolgaikkal, de vannak, akik távol tartják magukat tőlünk, nem lépnek be, mert félnek... Az ’56- osokról van szó. (Mihalik) Segítik e vállalkozókat Ludányhalászi. Az önkormányzat helybeli és környékbeli vállalkozóknak ingyen juttat építési telket a település központjában, s a pavilonok kivitelezési tervét úgyszintén térítésmentesen átadja. A döntéssel a falu szolgáltatásának és kereskedelmének színvonalát kívánják emelni. Kapósak a telefonok Kálló. Közismert, hogy Magyarországon hiánycikk a telefon. Egy magán tévétársaság felajánlotta szolgáltatásait a telefonok rövid lejáratú beszerelésére. Kállón százharmincán, a szomszédos Erdőtarcsán nyolcvanan lépnének be a telefontársaságba, ennyien adtak szándéknyilatkozatot. Az önkormányzat jövő heti ülésén egyik kiemelt napirend lesz a telefonügy. Zsidóságtörténet Balassagyarmat. Szeptember 23-án. hétfőn, délután 5 órakor a városi Madách Imre Könyvtárban Majdán Béla várostörténész a balassagyarmati zsidóság történetéről, a témában folytatott kutatómunkájáról és annak eredményeiről számol be az érdeklődőknek.
