Új Nógrád, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-18 / 219. szám

1991. SZEPTEMBER 18., SZERDA RÉTSÁG ÉS KÖRNYÉKE Börzsöny Baráti Kör Kemence—Rétság. Már 160 tagja van az 1984-ben ala­kult Börzsöny Baráti Körnek. A Kemencén létrejött szerve­zet tagjai az idegenforgalmi lé­tesítmények feltárásával, fej­lesztésével, a kiemelkedő kul­turális értékekkel rendelkező térségekkel foglalkoznak. Fontosnak tartják a népi kéz­műipar fejlesztését, óvják a táj értékeit, a környezetet. A kör tagjai Nógrád és Pest megyé­ből verbuválódtak — sokan rétságiak —. de találhatók közöttük az ország távolabbi pontján élő emberek is. Számtalan hazai és nemzetközi bemutatón aratott már vastapsot Nógrád község gyermektáncegyüttese. Legutóbb Nagyorosziban, a hagyományos Börzsöny nap rendezvénysorozatának keretében mutatták be műsorukat a környékbeli községekből összesereglett, valamint a szomszédos Szlovákiából, illetve Franciaországból érkezett vendégeknek. A nógrádi ifjú táncosok megismételték a terényi nemzetiségi napok során bemutatott műsorukat a vastaps most sem maradt el. A gyermektáncosokon túl nagy sikerrel szerepeltek a rendezvényen a nagyoroszi citerások, a bánki táncosok, és a szlovák vendégegyüttesek is. Képünkön a nógrádiak nyitó tánca. Bánk választás előtt Pedig az oroszok már elmentek... Nagy háborúk Nagyorosziban Ezúttal nem kell déli szomszé­dainkhoz, a jugoszlávokhoz za­rándokolni hadügyekben. Elég Nagyorosziban érdeklődni, min is zúdult fel a község lakossága? Kettős háború zajlik ugyanis a Börzsöny tövében. Csatároznak a vizesek, és nem maradnak el mellőlük a temetősök sem. Néz­zük azonban sorra, mi az oka annak, ami egy községben két háborút is kirobbantott. Hörög a kút víz nélkül — Ezt írják meg, ha merik! A faluban a polgármesteri hivatal lezáratta a közkutakat. Most honnan vegyem a vizet? — Ilyen, és ehhez hasonló panaszáradattal találkozik az ember ezekben a napokban, ha Nagyorosziban jár. De vajon miért zárták le a közkutakat? A kérdésre Hornyuk Endrétől, a község polgármeste­rétől kértünk választ: — Nagyorosziban a legfris­sebb adataink szerint 2200-an élnek. Ennyi lakoshoz tizenhá­rom és fél kilométernyi vezetékes víz jut, illetve 91 darab artézi kúttal — hivatalos nevén közki­folyóval — rendelkezünk. Az önkormányzat egyszerűen nem képes fizetni a kifolyók után megállapított átalányt. így alapos helyszíni szemlék után harminc- nyolc kutat lezárattunk. Erre felhördültek a lakosok. Tudomá­sul kell ellenben venni, hogy sok olyan lakásnál, ahol be van kötve a víz, és fizetni kell érte, ott is inkább a közkifolyókhoz járnak. De, ha csak ivóvízért mennének! Bár már ez is egyfajta megkáro­sítást jelent, de a közös vizet használják kocsimosásra, rákötik a csöveket, és innen locsolják a kertet, sőt ebből viszik a vizet a hét végi nagymosásokhoz. Köz­ben az ő vízórájuk alig mutat Ebből a csapból sem folyik már a víz valamit. Az önkormányzat fizes­sen helyettük is? Nos, ezt elégel­tük meg. Ha nincs bekötve a lakásba a víz, úgy 150 méteren­ként kell lennie egy-egy közkifo­lyónak. Van olyan utcánk, ahol negyven méterre van egymástól két kút... Egyébként még egyszer felül­vizsgáljuk a kutak elhelyezését, és ahol jogos az igény, azt nem záratjuk le. Csak a régi temető? — Gond van a vízzel, gond van a temetővel is... — Sok Nagyorosziban lakó — főleg idős — embernek nagy fájdalma, hogy nem nyitjuk újra az egyszer már bezárt, úgyneve­zett régi temetőt. Az újat 1976- ban adták át, de sokan rokonaik mellett szeretnének sírt biztosíta­ni maguknak. Sokan jönnek hozzám, mindenkinek külön- külön elmagyarázom, liogy ez nem lehetséges. A régi temetőt még a tanácsok idejében egy határozattal lezárták, annak telí­tettségére, egészségügyi és egyéb — teljesen jogos — indokra hivatkozva. Nos, akkor néhányan elkezdték a faluban a hadjáratot, írtak a Kádár-titkárságra — ahogy ez szokásos volt — riadóz­tatták a rádiót, a sajtót. A megyei tanács illetékese ismét megírta azt a határozatot hozó levelét, amely szerint nem használható tovább a régi temető. Azt hiszi, belenyugodtak? A józanabbak persze, az új temetőben helyezik nyugalomra szeretteiket, de még mindig folyik a háború a régiért. Pedig igazán hagyhatnák már békén pihenni a halottakat... (sólymos) Bánk. Az önállóvá válás felé vezető első lépést már akkor meg­tették a bánkiak, amikor népszava­záson döntötték el, hogy különvál­nak a várostól, Rétságtól. Most már kezükben a sorsuk, meg kell válasz­taniuk azt a vezető testületet, amely a település életét irányítja. Göncz Árpád határozata szerint tehát különváltak, ezentúl egyedül intézik életüket. A helyi választási bizottság szeptember huszonkette­dikére tűzte ki az önkormányzati választás napját. A névjegyzékbe fölvettekről annak rendje, s módja szerint mindenki értesítést kapott. Megtörtént a polgármester, és a képviselőjelölés. Ezek szerint há­rom független jelölt pályázik a polgármesteri székre, mégpedig Lomén János, Miskédi György, illetve dr. Tury Endréné. A képvi­selőjelöltek tizenheten indultak harcba, és mindössze hárman az FKgP színeiben indulók: a többiek függetlenek. Szeptember 22-én reggel hat órától este hatig eldől, kik vezetik saját útján Bánkot. A második telefon Osagárd. Ma­gyarországon ma száz lakosra átla­gosan tíz telefon- fővonal jut, és az állomások mint­egy fele a fővá­rosban működik. Szakértői becslé­sek szerint napi 100—300 millió forintnyi kár éri a nemzetgazdasá­got, a rossz tele­fonhelyzet miatt. Osagárd lakói viszont büszkék lehetnek: náluk minden eddigi rekord megdőlt! Az idén 100 szá­zalékkal (!) növel­ték az ősagárdi telefonok számát. A mai ínséges gazdasági helyzet­ben ez nem semmi! De nehogy valaki azt gondolja, egy nagypénzű külföl­di akkora összeget ruházott be, el kell mondanunk, hogy ezen túl már KÉT telefonja van Osa- gárdnak. Eddig ugyanis csak az óvoda részesülhe­tett a távközlés ál­dásában, ám ezen túl a polgármesteri hivatalban is van készülék! Hogy hány évet kell várniuk egy újabb készülék­re, az még nyi­tott kérdés, any- nyit azonban el­mondtak a táv­közlés szakem­berei, hogy a közeljövőben semmiféle gi­gantikus fejlesz­tésre ne számít­sanak, mert a nőtincsi kézi- kapcsolásos központ ezzel az ősagárdi nagy- beruházással te­lítetté vált... SOL Címerek, pajzsok, pecsétek Megváltozott körülmények Formálódó iskola Szendehelyen Baloghék címerpajzsa Szerdai rétsági oldalunkon ezentúl minden héten bemutatjuk azokat a régi okiratokon, ado­mányleveleken fellelt pecséteket, címereket, pajzsrajzokat, zászló­mintákat, amelyeket az önkor­mányzatok — alkalmanként mó­dosított formában — a település jelképeként kívánnak alkalmazni a hivatalos iratokon. Képeinken a nőtincsi címer, illetve pajzs rajza látható. A címer 1317-ből szár­mazik, ekkor kapta a községet királyi ajándékként a Balogh nemzetség. A címerállat a leszár­mazott nemzetségek jelképe maradt, így azt alkalmazták pél­dául a Széchyek is. Nőtincs pecsétjét 1908-tól a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzik. Magyar nyelvű felirata így hang­zik: Nőtincsi Bírák Pecsét. A nőtincsi zászló is tervezés alatt áll, színe a hagyományos fekete- kék-sárga lesz. Amint a Képző- művészeti Alap munkatársai elkészítik a régi ereklyék mai változatának több fajtáját, a la­kosság, és a képviselő-testület közösen választja ki azt, amely ezután a község motívuma lesz. Legközelebbi rétsági összeállítá­sunkban a nógrádi régi pecsétet, és címert mutatjuk be. Első iskolánk: nincs ember, aki ne őrizne valamilyen képet erről ön­magában! Mennyi szeretettel gon­dolunk vissza az évek múltán a so­kat szidott padokra! Ahová — és ez sem ritka — szorongással vittük kisdiák korunkban a táskánkat. A Szendehelyen lakó gyerekek közül sokan mondhatják el: az ő iskolájuk szinte velük együtt nőtt fel. Ülünk az igazgatói irodában, s Germánná Várnai Anna igazgató­nővel, valamint helyettesével, Mészáros Mihálynéval soroljuk az iskola formálódásának különböző stációit. — A régi iskolát 1972-ben bontották le. Az első négy tantermes iskola építésébe 1970-ben kezd­tünk, de ez a négy tanterem már akkor is szűknek bizonyult és az oktatást csak szükségtantermekkel tudtuk elvégezni. Katalinpusztán, s a községben szétszórva, több he­lyen is tanítottunk, még a mostani orvosi rendelő helyén is. Igaz, nyolc tanterem már akkor is kellett volna, de anyagi okokból csak négyre fu­totta. — Mi hozott változást? — A régi iskolánk közel volt a kettes főúthoz és amikor az út szélesítését tervbe vették, az akkori KPM is hozzájárult — a lebontása miatt — az új iskola létesítéséhez. A további négy tanterem építéséhez csak az anyagi feltételek változásá­val kezdhettünk hozzá. Ennek négy éve. Az idei szeptember ellenben sokaknak lesz emlékezetes: elké­szült az alsó szint mellett a tetőtér és ennek belső kialakításával több célnak megfelelő helyiségeket nyertünk. — Minek jutott hely a tetőtér­ben? — Nyelvi laboratóriumnak, tech­nikateremnek. Ide került a szertár és két iroda: a tantestület és az igaz­gatói szoba. Ezeknek az átalakulá­sakor nyoma veszett, pontosabban a lebontás után egy ideig hiányzott a tanári szoba. — Nagyon ízlésesen rendezték be ezt a helyiséget. Málnaszínü függönyök, derűs falak, szép bútorok. — Képek és szőnyegek még hiányoznak, de ez a kisebb gon­dunk. Nagyobb baj az, hogy a nyelvi laboratórium berendezését nem kaptuk meg iskolakezdésre és ennek hiányában októbernél előbb aligha kezdhetjük meg ebben a szép új helyiségben az oktatást. — Milyen forrásokból készült el a tetőtér? — A teljes költsége két és fél millió forint volt. Ebből komoly összeg egy pályázati helyezésünk jutalma. A nyelvi laboratórium céljával indultunk a pályázaton. — Most hány diákjuk van? — Összesen 185-en járnak hoz­zánk. Vannak, akik busszal érkez­nek, távolabbról. A tanulás után gyakorolhatják szakkörökben a német nyelvet, matematika—kémia foglalkozásokon vehetnek részt, van rajzszakkörünk és sokat segít a gyerekek szabadidős programjai­nak hasznos eltöltésében a Sza­badidős és Művelődési Társaság. Zenei oktatáshoz, dzsesszbalett- képzéshez adnak lehetőséget. Időn­ként rendhagyó irodalmi- és énekó­rák szervezéséhez adnak támoga­tást. Megtörténik, hogy autóbusszal segítenek váci iskolakirándulásun­kon. A megszépült környezetben — bízunk benne — több kedvvel tanulnak majd a gyermekeink. Moldován Ibolya Rétság és környéke Véradás a laktanyában Rétság. A Balassagyarmati Véra­dó Központ munkatársai ma délelőtt kilenc órától a Hunyadi János Gépesített Lövészdandár laktanyá­jában vesznek vért a jelentkező katonáktól. Segélyek Rétság. Eddig 19 rászoruló ré­szesült rendszeres szociális segély­ben Rétságon. A támogatás összege személyenként átlagosan 4087 fo­rint. Harmincnyolcán kaptak rend­kívüli segélyt, átlagosan 2395 forint értékben. Kilenc lakos részére fizet ápolási díjat az önkormányzat, míg 55 főnek méltányosságból engedé­lyezték a közgyógyellátást. Termé­szetesen ennek összegét is a város fizeti. Tizenhárom mozgáskorláto­zott összesen száztizennégyezer fo­rintot kapott üzemanyag-támogatás címén. Diáktámogatás Borsosberény. Száznegyven ál­talános iskolásnak, illetve 18 to­vábbtanulónak nyújtott egyszeri támogatást a helyi- önkormányzati testület. Emellett minden, a község­ben élő kisgyermek ezer-ezer forin­tot kapott a testülettől. Így a köny­veket nem számítva 220 ezer forin­tot áldozott a testület a Borsosbe- rényben élő gyermekek és iskolások részére. Emlékmű Romhány. Október 23-án adják át a községben azt az emlékművet, amelyet a két világháború áldoza­tainak emlékére emeltek. Az új em­lékmű készítéséhez felhasználták a Romhányban található három teme­tő elhagyatott sírjainak keresztjeit is. A márványtáblára 138 helyi mártír nevét vésik fel. Balesetek Szendehely. A település lakói a megmondhatói annak, hogy még a falu központjában kijelölt gyalogát­kelőhelyen sincs biztonságban éle­tük. Csak az ott lakók figyelmének köszönhető, hogy ebben az évben mindössze három baleset történt a községben, ezekből kettő volt sú­lyos, egy pedig könnyebb sérüléssel végződött. Lapozgató Rétság. Az Önkormányzati Krónika legújabb száma első olda­lán közli a köztársasági elnök azon határozatát, amelynek alapján szep­tember 1. napjával községgé nyilvá­nította Bánkot, megszilhtetve ezzel a Rétsággal történt egyesítését. Beszámol a lap a legutóbbi testületi ülésről, ahol megvitatták a költség- vetés félévi teljesítését, szociális se­gélyek odaítélésében döntöttek, és részletesen ismertetik a szemétszál­lítási, és -tárolási új rendeleteket. A lap utolsó oldalán közli a bánki önkormányzati választásokon indu­lók névjegyzékét. Testületi ülés Rétság. A helyi önkormányzat szeptember húszadikán, délután fél négykor tartja soron következő ülését, ahol az 1991/1992-es tanév indítása, valamint az általános isko­la tevékenysége lesz az első napi­rendi pont. Ezt követően az Asztalos János Művelődési Központ tevé­kenységét értékelik a testület tagjai. A motívumok öröklődtek

Next

/
Thumbnails
Contents