Új Nógrád, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-17 / 218. szám

1991. SZEPTEMBER 17., KEDD MEGYEI KORKÉP KL'M'liRJ 3 Székely kaput farag a kishartyáni polgármester Készül a mü Fáradságos, de igen szép sza­bad idős elfoglaltsága van a kishartyáni polgármesternek, Antal Józsefnek. Amikor befejezi a községházán a hivatali munkát, otthon a tágas fészerben éles vésőt fog és székely kaput farag rokoni megrendelésre. A 38 éves elektroműszerész jó néhány éve asztaloskodik, csupán kedvtelésből saját szórakozására. De elég ha a portája kerítésére vagy a bejárat fölött ékesedő székely kapura pillantunk, láthat­juk, hogy jó munkát végzett. Természetesen van már fűrész­gép és eszterga, amely segít, de a munka nyolcvan százalékát még mindig kézi munkával vég­zi. Hogy mi kell hozzá? Jó fa­anyag, megbízható és éles szer­szám, s legalább ilyen erős és ügyes kéz! Az erdélyi kapufaragó meste­rek alkotásait ismertető kiadvá­nyokat kutatta hetekig, míg végre elkezdte a — ma már befejezés előtt álló — nagy méretű székely kapu faragását tölgyfából. Jól bírta türelemmel és szorgalom­mal, és ami ugyancsak fontos, a megrendelőnek is tetszik a munka. S hogy nem hullott az alma messze a fájától, azt bizonyítja, hogy az Antal fiú másodéves asztalos tanuló. Szöveg: —szgys— j Kép: Rigó Meghiúsult álmok Márkházán találkoztunk a 38 éves Lipták Istvánnal, akinek felemásan valósultak meg álmai. A festéshez érzett kedvet és tehetséget, majd a kultúrház ren­dezvényeihez készített dekorá­ciók felébresztették benne a dísz­lettervezés iránti igényt. Egyik célját sem érte el. Szobafestő lett, majd elveszí­tette az állását, és mozdonyveze­tőként dolgozott, ám másfél éve munkanélküli. Korábban az Ifjú­sági Magazinhoz küldte írásait, 1971-ben indult a salgótarjáni amatőr könnyűzenei fesztiválon, ahol énekesként jövőt jósoltak neki, de csak csalódások érték. — A falusiaknak kevesebb a lehetőségük — mondja. — So­sem álltak mögöttem támogatók, pedig a háttér meghatározó. Meg aztán, egy sokgyerekes családnál nincs is pénz ilyesmire. Tavasszal az elsők között je­lentkezett három hónapos német- országi munkára, de azóta sem kapott visszajelzést. Az első évben munkanélküli-segélyt kapott, most már a járadékból él, és azon gondolkozik, mi lesz, ha januárban letelik a két év? Szenvedélyének még most is hódol. A márkházi Jiarangláb szobrát, és a katolikus templom­ban lévő Jézus szíve és Szent Antal-szobrokat ő festette meg. Az alkalmi munkaként adódó szobafestésben ritkán nyílik lehe­tősége az önállóságra, de ez előfordul: — Ha a megrendelő azt mond­ja, legyen úgy, ahogy te gondo­lod, akkor végre felszabadulok... (dudellai) Lényeges kérdések még tisztázatlanok (Folytatás az I. oldalról) — Végül is indokoltnak mond­ható a baglyasiak szándéka? — Az önkormányzat biztosítja, amire képes. Megpróbálja kom­penzálni az eddigi hátrányokat. Az elmúlt 40 év hibái nem írhatók a mostani önkormányzat számlá­jára. Konkrétan: a városrészbe már bevezették a gázt, és a terü­leti képviselő gondolatai mindig jó fogadtatásra találtak. — Hogyan alakulhat Salgótar­ján és Baglyasalja viszonya az esetleges önállóság után? '— A város nem akarja konflik­tusokkal terhelni az önálló köz­ség létét. Amennyiben a többség úgy dönt, Salgótarján is támogat­ja az önállóságot, de nyilván nem a saját érdekeivel szemben. Felmerülhetnek vitás kérdé­sek. Ilyen például az általános iskola helyzete. Ha más telepü­lésről járnak tarjáni iskolákba a gyerekek, a taníttatás többletkölt­ségeit a lakóhely szerint illetékes önkormányzatnak kell fizetnie, mivel a normatíva nem fedezi a kiadásokat. A baglyasaljai elő­készítő bizottság kérte, hogy ez a szabály ne vonatkozzon Baglyas- ra. Kérdés, megilleti-e őket ez a privilégium? Ebbe a körbe tarto­zik a hétközi diákotthon, és a külterületi földek helyzete is. Tehát belekerültünk egy dönté­si folyamatba, miközben lénye­ges kérdések még tisztázatlanok. Attól tartok, ez a többi városrész esetében is előfordulhat. Cserháti Józsefet, Baglyasalja képviselőjét is megkérdeztük: mire számítanak? — Ha fennmarad a normatív támogatás, a jelenlegi szabályok szerint tartani tudjuk a színvona­lat, és minimális infrastruktúra­fejlesztés is elképzelhető. — Arról mi a véleménye, hogy éppen most kellene összefognia a városnak? — Elismerem a város gondjait, de úgy érzem, hogy területi képviselőként elsődleges köte­lességem, hogy a városrésszel foglalkozzam. Ebben a gazdasági helyzetben a peremkerületek mindenképpen hátrányba kerül­nek. És megítélésem szerint, Baglyasalja leválásából a város­nak nem származna hátránya. — Nem arról van szó, hogy süllyed Salgótarján hajója? Azért is kérdezem ezt, mert Baglyasalja nem panaszkodhat az utóbbi időben! — Baglyasalja hátrányos hely­zetét csakugyan nem lehet a je­lenlegi önkormányzat nyakába varrni. De az örökölt helyzetet figyelembe véve, azt kell mond­jam, hogy Baglyasalja középtá­von csak önállóan fejlődhet, fej­leszthet. — Egyáltalán hogyan jutott eszükbe a különválás gondolata? — Szigorúan gazdasági számí­tások alapján. Dudellai Ildikó Romhány. Ebédideji életkép Romhányból. Nem biztos, hogy a község minden pontján ez lenne a jellemző — remélhetően nem, — de meglepő kép fogadja a polgármesteri hivatal szomszédságában levő Csere­pes vendéglőbe békésen baktató éhes állampolgárokat. Nevezetesen, egy jókora méretű horogkereszt hirdeti magát, nemes piros színnel az étterem felé vezető betonjárdán. A vendéglőt most nem áll szándé­kunkban minősíteni — nincs is mit rajta, hiszen új tulajdonosa csak nemrégen vette át — de hogy annak vezetője ne erezzen magában annyi erkölcsi, esztétikai felelősséget, hogy Isten ne adja, vegyen egy vödör meszet, és takarítsa el azt, ami sok vendégnek megkeserítheti a gyom­rát... Persze, ha nem kell a vendég... Dél, ebédidő. Sok általános iskolás Bélyegbemutató Salgótarján. Széchenyi István születésének 200. évfordulója al­kalmából a város bélyeggyűjtő körei bemutatót rendeznek a József Attila Művelődési Köz­pont klubjában. A kiállítás kere­tében bélyegcserére is lehetősé­gük lesz az érdeklődőknek a nyitónapon:, szeptember 21-én 11-től 18 óráig. Ezt követően még 22-én 9-től 18 óráig, 23-án pedig 10-től 18 óráig tekinthetik még az érdekes és értékes gyűjteménye­ket az idelátogatók. „Nem vagyunk versenytársak” Sámsonháza lemaradt Lehangoló kép fogadja a láto­gatót a Nagybárkányi Kis-Zagy- vavölgye Mgtsz sámsonházi nyomdaüzemében. Öt-hat asz- szony dolgozik mindössze a te­remben. Ebből már nem nehéz megállapítani: rosszul megy az üzlet. Az első benyomást Kiss Zoltán, az üzem vezetője erősíti meg: — 1985 júniusától dolgozunk ebben a felállásban, és rögtön a kezdet kezdetén jó néhány ellen­séget szereztünk nagunknak. Akkor még csak két nyomda működött a megyében, és úgy gondolták, a miénk hatalmas konkurenciát jelenthet. A mi alapállásunk ezzel szemben mindig az volt, hogy elvállaltunk minden munkát, ami másnak nem kellett... Hosszú idő múlva jöttek rá, hogy nem vagyunk versenytár­sak, de ez, sajnos, csak akkor derült ki, amikor már minden pincében nyomda volt. — Milyen fejlesztés történt itt a hat év alatt? — Szinte semmilyen. Egy 15 éves Dominant nyomógépet kaptunk közben. Üzemünkben is a hűtőszekrény-szisztéma érvé­nyesült: ha nem tesznek bele semmit, kivenni sem tudnak semmit... Mások fejlesztettek, mindenhol a modem technikát alkalmazzák, magasnyomtatás csak nálunk van. A formakészítés csak a legszűkebb keresztmet­szetben van jelen Sámsonházán. — De, gondolom, a téesznek is érdeke lenne, hogy a nyomda­üzem felzárkózzon, nem? — Érdeke, persze! De ki mer ma beruházni egy téeszben, amikor a búzát sem akarják megvenni?! — Nem gondoltak arra, hogy elszakadnak a szövetkezettől? — Tavaly megpróbáltuk. A téesz meghitelezte a raktári kész­letet, az épületet és a gépeket pedig béreltük tőle. Ebben a formában nemcsak a bérünket tudtuk kitermelni, de többletjö­vedelmünk is volt. Nem volt hosszú életű a vállalkozásunk, mert a kormány január elsejétől megszüntette az átalánydíjas üzemeket. Ezután kft.-t akartunk alapítani, de problémák jöttek közbe, és végül egyszerűbbnek tűnt, ha visszaállunk a régi ága­zati rendszerbe. Most újra a téesztől függünk. — Mennyit lehet itt keresni? — Keresni lehet, találni már kevésbé. Az induláskor az volt a helyzet, hogy a szakmunkások jobban kereshettek itt, mint a nyomdaiparban. Ez már megfor­dult, az ipar jócskán elhúzott tőlünk. Legyünk konkrétabbak: nagyon szépen hangzik, ha azt mondom: a betanított munkások bére a duplájára emelkedett. Nem annyira szép viszont akkor, ha azt is tudjuk, ez azt jelenti, 3500 helyett 7000! Ügyviteli nyomtatványokat, szórólapokat, meghívókat állíta­nak elő a sámsonházi nyomdá­ban. Természetesen egy műszak­ban dolgoznak. Ha kell, túlóráz­nak, de az idén nem kellett. A megrendelés is kevés, a fizetés is késik. — Ha önök nem tudtak felzár­kózni a többi nyomdához, ez azt is jelenti, hogy olcsóbbak? — Nemcsak hogy olcsóbbak, de még alkura is kénytelenek Vagyunk! Már örülünk, ha a papír árát visszakapjuk — némi has­zonnal, hogy behozzuk a szállítá­si költséget. Dudellai Ildikó Horogkereszt Jel a Cserepes előtt költi el a mai napra rendelt rakott kelkáposztát. Befelé sem törődnek a vörös horogkereszttel, kifelé sem. Miért: — Tetszik tudni, amikor megyünk be, irtó éhesek vagyunk, akkor roha­nunk. Kifelé meg már ettünk, ellustul­tunk, nem figyelünk erre a vacakra. Egyébként is itt van már jó ideje... Az étterem felszolgálónője sem túl bőbeszédű: — Nemrég nyitottuk a vendéglőt, én nem tudok semmit mondani. — Annyit sem, hogy ki a tulajdo­nosa, vagy az üzemeltetője? — Ja, a főnök most szaladt haza, az üzemeltetőnk meg valamelyik tarjáni áfész... Romhány polgármestere már tájé­kozottabb: — Az új üzemeltető valóban nem­rég vette át a Cserepest, mégpedig a Nógrád Megyei Vendéglátó Vállalat­tól. Én már szóltam az előtte levő ven­déglősnek is, hogy csináljon valamit a horogkereszttel, de nem történt sem­mi... Most is szóltam. Ezek után még egyszer megkérdem őket, mi a szán­dékuk... (A szerző megjegyzése: ha én vendéglős lennék, irritálna egy vörös horogkereszt a bejáratomnál. Ha pol­gármester lennék: vetetnék egy kis meszet, lefestetném a horogkeresztet, majd a munkadíjat behajtanám a ven­déglősön...) —sólymos—!■ Bizonytalan a napközi Karancslapujtő. A helyi álta­lános iskola a nyáron két tante­remmel bővült, a tornateremgond is megoldódott, s a Petőfi úton az idén a négy Zsolnay-program szerint tanuló osztály diákjainak az étkeztetési lehetőségei is biz­tosítottak. A napközi beindítását viszont épp az. élelmezés megol­datlansága hátráltatja: még nem dőlt el, hol főznek a majdani napközis csoportok számára... A tisztaságért Rétság. A város, és környéke tisztaságának megőrzéséért, illet­ve annak fokozásáért az önkor­mányzati testület meghatározta a háztartási hulladék elszállításá­nak időpontját. Eszerint, hétfőn­ként Bánk üdülőterületére indul­nak az URÁNUSZ Kft. gépko­csijai. Kedden Rétság keleti olda­la kerül sorra — Rákóczi út páratlan oldala — míg a szerdai nap a bánki községé. Tolmácsról csütörtökönként hordják el a szemetet, míg pénteken Rétság nyugati oldalát — vagyis a Rákóczi út páros oldalát — veszik munkába a szemétszállí­tók. A liga elnöke Nógrádban Szeptember 18-án, szerdán 14 órakor a salgótarjáni József Attila Művelődési Központ klubjában Forgács Pál, a Független Szak- szervezetek Demokratikus Ligá­jának elnöke sajtótájékoztatót tart. Ezt követően 15 órakor a kisterenyei mozgalmi ház nagy­termében aktuális szakszervezeti és érdekvédelmi kérdésekről mond vitaindítót minden érdeklő­dő számára. 18 órakor a vendég ismét Salgótarjánban lesz s a József Attila Művelődési Köz­pontban találkozik az érdeklő­dőkkel. NOGRAD SZÉPÉ 1991. Szponzorok és leányok (még) kerestetnek! Ezúton (is) tájékoztatjuk a szebbik (kedvesebbik, drágábbik stb.) nem kép­viselőit, hogy azok a vállalkozó szellemű intézmények, vállalatok, vállako- zók, akik időt. pénzt, energiát nem kímélve az idén is belevágnak a megyei szépségverseny megrendezésébe, kitartóan várják azon vállalkozó szellemű szép lányok jelentkezését, akik sminkidőt, nevezési pénzt, próbák fáradtságát nem kímélve szintén rá kívánják szánni magukat a döntőig, netán még tovább vezető út végigjárására! Ha már tudják — nem baj! De ha nem, tudják meg: a verseny nevezési díja ezer forint. A benyújtandó életrajzukban tüntessék fel hobbijukat, érdeklődési körüket, s ha van , nyelvtudásukat is. FIGYELEM! A A RFNDF7VFNY HATÁRIDŐ SZEPTEMBER 30. ^ S hogy mit várunk ettől a ver- FŐSZPONZORA: senytől? Elsősorban azt, hogy még szebb, még jobb, még színvonala­sabb legyen, mint a tavalyi rendez­vény, még szebb lányokkal, még tökéletesebb rendezéssel, még ösztönzőbb nyereményekkel! Bár a közvélemény szerint nem va­gyunk gazdag megye (ez sajnos tény), de az az ötvenezer forint, mely eddig a győztesre vár, lega­lább olyan csábítónak tűnik Nóg­rád idei szépe számára, mint Nógrád idei szépe a zsűri és a nagyközönség számára. És még az udvarhölgyek jutalmazásáról nem is szóltunk... Nemcsak a szép lányok jelent­kezésére várunk még. Hogy min­den még szebb, még jobb, még tökéletesebb legyen, az elsősorban a szponzorokon múlik. Még ők is jelentkezhetnek! Nemcsak a díjak lehetnek még csábítóbbak — ami nem utolsó szempont — de a verseny támogatójának sem mind­egy, hogy milyen reklámértékkel bír egy ilyen minden évben nép­szerűbb vetélkedésbe beszállni anyagiakkal. Az áldozatvállalás — megtérül! Ä vasárnap éjjel Miss Ameriká­vá lett Hawaii szépe is biztosan még mandátumának lejárta után is emlegetni fogja, milyen emlékek­kel gazdagodott királynősége ide­jén — és mindezeket mely támo­gatók tették számára lehetővé. Egyetlen varázslatosra sikerült esti műsor keretében hirdet, mely évekre kiható ingyenreklámot je­lenthet. Azt hisszük, az ilyen alkalmakra mondják: elszalasztásuk már szin­te bűn... Elektronikai és Vasipari Gyártó, Forgalmazó Kft. Bátonyterenye, Bolyoki út 3. A verseny rendezői: AXEL-SPRINGER Magyarország Kft. Nógrád Megyei Iroda ÚJ NÓGRÁD SZERKESZTŐSÉG JÓZSEF ATTILA Művelődési Központ Sootcrs PESTI DIVAT Salgótarján

Next

/
Thumbnails
Contents