Új Nógrád, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-16 / 217. szám

1991. SZEPTEMBER 16., HÉTFŐ BÁ TONYTERENYE ÉS KÖRNYÉKE n't'UWVi 5 Két napirend Mátraverebély. Szeptember 19-én, 15 órakor találkozik a polgármesteri hivatalban a köz­ség képviselő-testülete. Ülésük első napirendi pontja a polgár- mester és a jegyző feladatköri le­írásának ismertetése, majd az állattartásról szóló rendeletet tárgyalják meg. Gyűjtemény Bátonyterenye. A város lakói közül egyre többen vesznek részt a helyi döntések előkészítésében és megvalósításában, így meg­nőtt a helyismereti információk iránti érdeklődés. Ezért az Ady Endre Művelődési Központ könyvtára bátonyterenyei helyis­mereti gyűjteményt hozott létre, hogy pontos, megbízható tájé­koztatást nyújtsanak a település múltjáról, jelenéről és a távlati tervekről. Támogat a hivatal Lucfalva. A nevelési segély keretének bővítésére márciusban nyújtott be pályázatot a polgár- mesteri hivatal. Eddig 30 iskolás­korú gyerek támogatására volt le­hetőségük, ez a szám a pályáza­ton nyert 228 ezer forint birtoká­ban tovább emelkedik. Az önkormányzat döntött a lakáscélú hitelek megnövekedett kamatterheinek csökkentéséről is. Hat családot támogatnak 700 és 1000 forint közötti összegek­kel. Útépítés Nemti. Az önkormányzat szer­ződést kötött az Egri Útépítő Részvénytársasággal. Szeptem­ber végén, október elején kezdik meg a Petőfi út és a Béke-telepi út kátyúzását, ezenkívül a Béke­telepi szakasz leágazásánál új utat építenek. A teljesítés határ­ideje november 15. Testületi ülés Bátonyterenye. A város kép­viselő-testülete szeptember 19- én, délután 3 órától tartja soron következő ülését a Rákóczi-telepi művelődési házban. A tanácsko­záson többek között beszámoló hangzik el a felnőttkornak szociá­lis gondoskodásának helyzetéről, és javaslatot tesznek a lakáscélú helyi támogatás odaítélésére. Iskolabővítés Mátramindszent. Két általá­nos iskolai osztály a kultúrház klubtermeiben tanul, ezért az önkormányzat a nyáron belekez­dett az iskolabővítésbe. Két tan­teremmel bővül az intézmény. Az új rész már tető alá került, de a kőművesmunka, a villanyszere­lés, a burkolás ezután következik. Állami céltámogatásként egymil­lió forintot kapott az önkormány­zat, ez a teljes költség 40 száza­lékát teszi ki. A munkákat kis­iparosok, és — társadalmi mun­kában — a szülők végzik. Gázra várva I IMH Privatizáció előtt a fatelep Kamatozik a beruházás Szépülő utcasor Szentkúton » Kevés a vevő, nehéz a verseny jól jön az embereknek. Enged­nék én az árból a vevők idecsa- logatása érdekében, ha lenne rá módom. — Miért nincs lehetősége ol­csóbban árusítani? ■ — Áruimat a nagykereskede­lemtől rendelem, több helyről is. Az ajánlott fogyasztói áron kí­nálom a termékeket, olcsóbban nem tudom adni. Nem tehetem meg, hogy vegyek egy teherau­tót és azzal szállítsak közvetle­nül a gyártótól. — Tehát elégedetlen? — Kicsi a forgalom. A törzs­vevők idejárnak ugyan vásárol­ni, mégis gyér a forgalom. Nagy az üzlet fenntartási költsége. Ezt növeli még a bérleti díj és az alkalmazottak bére. Három évre van szerződésem a Palóckerrel. Ha nem tudom teljesíteni a megfelelő évi forgalmat, akkor nem hosszabbítom meg. Inkább abbahagyom. sz. á. „Hónap közepére elfogy a pénzünk” A pénz nem boldogít, főleg ha nincs. Egyre többen érzik át manapság az átírt közhely igaz­ságát. Közülük egy nagybárkányi házaspárral, Adorján Elemérrel és feleségével beszélgettünk. — Két gyermek után fizetem a tartásdíjat — mondja a férfi. — Ez a második házasságom. Buda­pesten dolgozom, de leépítés miatt 38 embert küldtek el, köztük engem is. Két hónapig munka nélkül voltam. Most megint Pestre járok, építkezése­ken dologozom, de ez a munka­hely is bizonytalan. — Mennyi pénzzel gazdálkod­nak egy hónapban? — Tízezer forintot kapnék ki, de így 6600 marad. A feleségem a sámsonházi harisnyaüzemben dolgozott, az ő jövedelme rok­kantnyugdíjasként 5300 forint. Háromféle tartozást törlesztünk. Kölcsönt vettünk fel, hogy meg- vehessük a tüzelőt télre, szintén kölcsönt kellett felvennünk a tető kijavítására, és még 100 ezer forintos tartozásunk van, mert a lakásunknak csak egy részletét fizettük ki. Ha a hétezer forintos törlesztést levonom, 3500 forint marad kettőnknek egy hónapra! — Mire elég ez az összeg? — A boltban csak a legszüksé­gesebbeket veszem meg — foly­tatja a feleség —, de azt is meg kell gondolni. így is elfogy a pénzünk már a hónap közepére. Kénytelen vagyok hitelben vásá­rolni! Mire a fizetés jön, az ember már előre fél... — Nagyobb beruházásokra nem is gondolhatnak... — Bútorról egyelőre nem is álmodunk. Beázik a tető, a pad­lást végigterítettük nejlonnal... Amikor az egyik kölcsön letelik, felvesszük a következőt és a bizományiból veszünk ruhákat. — Kapnak segélyt az önkor­mányzattól? — Amikor a férjem munka nélkül volt, akkor kértünk, de elutasítottak. Azt mondták, nem követelőzhetek, mert nincsenek gyerekeink... —A rokonoktól nem várhatnak segítséget? — Mi hatan vagyunk testvérek, de mindenhol sok a gyerek, örülnek, ha magukat eltartják. Búcsúzásunkkor a férfi kese­rűen jegyzi meg: — Azelőtt megbüntették az embert, ha nem dolgozott! Fize­tem a hétezer forintos tartozást, mi lesz velünk, ha megint elkül­denek?! D. I. A hatvanes-hetvenes évek energiaválságának idején a Nógrádi Szénbányák Vállalatnál is előtérbe került a melléktevékenységek fejlesztése. Ekkor hozták létre a kisterenyei fafeldogozó telepet, amely vegyes üzemi tevékenységet folytatott. A bányászat időleges fellendülése után azonban a szénbányák végleg a csőd szélére került. Megkezdődött a szanálás, s az úgynevezett nem „szenes” ágazatokat átalakították vagy eladták. így vásárolta meg a kiste- renyej üzemet a budapesti székhelyű Érdért Vállalat 1989-ben, huszonötmillió forintért. — Mi történt azóta? — kérdeztük Ferenci Gyulát, a telep vezetőjét. — Kilencvenmillió forintos beru­házás kivitelezésére került sor 1990-ben. Felújítottuk az épülete­ket, tárolóhelyiségeket alakítottunk ki, s új famegmunkáló és, rakodógé­peket vásároltunk. Lényegében Nógrád megye, sőt Eszak-Magyar- ország legnagyobb fafeldolgozó üzemévé nőttük ki magunkat. S mindez csak a fejlesztés első lép­csője volt, a második szakaszban komplett feldolgozóegységgé vál­tunk volna. — Miért a feltételes mód? — Jelenleg az Érdért nem vállal újabb beruházásokat, mert privati­zálják a vállalatot. A kormány, il­letve a vagyonügynökség pályáza­tot hidetett a cég átalakítására, melyet egy angol vállakozó nyert meg. O és a munkatársai végzik jelenleg a teljes körű vagyonfelmé­rést, a forgalmi érték megállapítását — ennek szeptember végéig kell be­fejeződnie —, s vevőket keresnek a különböző telephelyekre. Igaz, hogy az Érdért, mint országos nagyvállalat tavaly 260 milliós tiszta nyereséget produkált, de egy jól működő gazdálkodószervezetet könnyebb privatizálni... — Milyen értéket képvisel a kisterenyei, 19-es számú telephely? — Konkrét összeget nem tudok mondani, hiszen a forgalmi érték megállapítása még folyamatban van, de úgy gondolom jó esélyek­kel indulhatunk a privatizációs versenyben. Két saját iparvágány­nyal rendelkezünk, közel vagyunk a 21-es főúthoz — ez a szállítás szempontjából nagyon fontos — s a hazai lombos faanyagot dolgoz­zuk fel. Ezért nem érintett bennün­ket tragikusan a szovjet piaci kap­csolatok radikális beszűkülése, s ezért nem vagyunk kiszolgáltatva a nyugati alapanyag-kereskedelem­nek sem. Vonzó lehet még, hogy amióta azt Erdérthez kerültünk nyereséget termelünk, olcsó a munkaerő, a nyersanyag, kicsi a feldolgozás költsége. — Milyen országokba szállíta­nak? , — Évente 25 ezer köbméter rönkfát dolgozunk fel — tölgyet, bükköt, akácot, kőrist, hárst és még más fajtákat, melyeket a Mátrából, Cserhátból, vagy a Bükkből kapunk —, s elsősorban olasz és. hazai bútorgyáraknak szállítunk nagyobb mennyiséget. Elsődleges feldolgo­zásé termékek, fűrészáruk, padlók, deszkák, rakodóelemek, bútorlé­cek, csomagolóanyagok kerülnek ki üzemünkből, melyek iránt mutatko­zik kereslet. — Ezek szerint önök kedvező helyzetben várhatják a privatizá­ciót. — Már jelentkeztek külföldi érdeklődők, olasz, angol cégekkel tartjuk a kapcsolatot. Konkrét megállapodásokra csak az év végén lehet számítani. Egy biztos: ha nem jön létre megállapodás vegyes vállalat alakításáról, jövő évtől akkor is önállóan dolgozunk. — Ozsvárt — A „Szentkútért Alapítvány” összegéből rendezés, fejlesztés keretében a kegyhely jellegéhez illő elárusítóhelyeket építenek. Jelenleg már közel tíz ilyen formatervezett pavilon készült el, s továbbiak is épülnek. — Gyurkó — Az utóbbi időben több köz­ségben is nőtt az üzletek, eláru­sítóhelyek száma. Sorra nyílnak a palackozott italokat, zöldség­féléket, élelmiszert árusító bol­tok. így van ez Mátramindszen- ten is, ahol a Fájd Istvánná által vezetett szerződéses üzletbe látogattunk el. A boltban nagy a választék, egy igazi falusi ve­gyesbolthoz illően. Helyet kap a polcokon az élelmiszeren kívül az edény-, a papír-, a vegyi áru is. Még konyharuhát, ágyneműt és pólót is kapni. — Kihasználják-e a vevők a nagy választékot? — kérdeztük. — Sajnos nem. De nem oko­lom a vásárlókat, hiszen ők ter­mészetesen ott vásárolnak, ahol olcsóbban jutnak hozzá a kere­sett termékhez. Engem inkább a konkurencia keserít el. Nehéz a verseny. Például a Tulipán üz­lethálózat helyi boltja nagyon megnehezíti a helyzetemet. Ok kedvezőbb árral dolgoznak, s ez SZliHA. Hetente egy alkalommal szerdai napon jön a községbe a gázos, így tíz órától sokan fürkésző tekintettel figyelik a palackos autót. Molnár Jánosné — felvételünkön — már hangjáról felismeri a jövevényt. — Gyurkó — Emlék a hősöknek Hol a STOP? Dorogháza. Emberek, akik elindultak otthonukból és nem tértek többé vissza. Hősök, akik harcoltak hazájukért, a jövőért és életüket áldozták értünk. Dorogházán, szeptétpbpr 14- én, a Hősök terén ünnepelni hívta a lakosságot a hangos térzene. Rengetegen gyűltek össze. Tisz­telegni és emlékezni jöttek. A szentmisén Ács István püspök úr mondott szentbeszédet, amely­ben a szeretetre az összetartásra és annak erejére hívta fel a figyel­met. A környező egyházközségek is képviseltették magukat. Bakos Albert, polgármester avatta fel a hősök emléktábláját, majd a plébániát megszentelte az ünnepség záróaktusaként. A meghatódottság mindenkin úrrá lett, mert nagyapák, apák és fiúk előtt tisztelegtek. Hiszen a háború nem válogat, nem kímél senkit és semmit, csak öl és pusztít. Vigyáznunk kell a béké­re, mert egyedül csak ez lehet emberhez méltó... DOROGHÁZA—ÚJTELEP. A településről kivezető úton az Ózd és Bátonyterenye felé vezető elágazásban egy nyolcszög alakzat­tal találkozhatunk. Még szerencse, hogy a tapasztalatlanabb vezetők is lassítanak, mivel a kereszteződésben egyenesen tovább­haladni nem lehet. Azonban sokunk szeme odaképzeli a STOP feliratot, melyet az idő kiradírozott helyéről. — Gyurkó — Bátonyterenye és környéke

Next

/
Thumbnails
Contents