Új Nógrád, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-13 / 189. szám
4 IVt-EU-!-! LÁTÓHATÁR 1991. AUGUSZTUS 13., KEDD Vélemény ^ Rejtőzködő irodalom A rendszeres és figyelmes nézők tudják, hogy a Tv 2-ben — a műsorszerkezet átalakítása óta — időről időre megjelennek úgynevezett ötvenperces művészeti magazinok. Színházról, filmről, zenéről, képzőművészetről, irodalomról, különböző műfajokról, töfekvésekről esik szó ezekben, néhány szakmabeli vendégeskedésével. A sorozat legutóbbi adása íróknak adott randevút. Békés Pál — aki maga is tollforgató — első műsorában Spiró György, Géher István és Garaczi László szerepelt. Közülük kétségkívül Az Ikszek szerzője a legismertebb, de — mint kiderült —- nem ok nélkül kapott meghívást a másik két alkotó sem. Érdekes egyéniségek, sajátos sorsú, alkatú írók. A magyar könyvkiadás áldatlan helyzetét találóan jellemzi az a tortúra, amelyet Géher István Tükörképünk harminchét darab van című Shakespeare olvasókönyve bejárni kényszerült. Hol a szövegszerkesztő számítógép törölte a teljes szöveget, hol egy tönkrement kiadó miatt halasztódott a megjelenés. Most a Cserépfalvi ez év végére ígéri... Garaczi László — aki a fiatalabb évjáratúak, az 1956-os születésűek, képviseletében jelent meg a képernyőn — groteszk szövegeket ír — az avantgarde jelző ellen ugyanis tiltakozott és ez véleménye szerint világnézeti különbség a hagyományos kerek történetekben gondolkodó írókhoz képest. Mára mind a világ, mind az élet megváltozott, formátlan, nyitott lett, ezért írni is másként kell róla. A Spiróval történt beszélgetés apropóját új kötetének — A jövevény című vaskos regénynek — a megjelenése képezte. Ennek — mint Békés Pál utalt rá — sokkal kisebb visszhangja volt például a Csirkefejhez képest. Mi ennek az oka? — firtatta a műsorvezető. Nos Spiró válaszai nem egyszerűen önmaga könyvére vonatkoztak, nemcsak saját pályafutására, személyiségére engedtek következtetni, de igencsak tanulságosak voltak az irodalmi közállapotokat tekintve is. Ma nincs idő, energia fajsúlyos, nagy formátumú regényeket olvasni — mondta a szerző — az öt és fél esztendeig írott művének visszafogott fogadtatásáról. Fontosabb azonban az a feltételezése, amely szerint A jövevénynek csak az esztétikai megítélése lehetséges, s nem lehet politikailag értelmezni. Ez pedig mostanában szükségszerűen visszhang- talansághoz vezet. Bár a szabad véleménynyilvánítás régen várt időszaka elérkezett, a szellemi életben — Spiró szerint — zárt szekértáborok, szűk csoportérdekek állnak szemben egymással, „gettósodási” folyamat zajlik. Bizony zavarbaejtő, elgondolkodtató megállapítások ezek, bármennyire szubjektívnek tetszik is megfogalmazásuk. Hisz ki ne tapasztalna — már aki fogékony az ilyesmire — hasonló jelenségeket. Pedig éppen elég nagy lecke a kultúra — s benne főként a „haszontalan” művészet — számára a piacgazdálkodás, az egyelőre üres buksza, nem kéne még eszmei kiszorítósdival is gyengíteni a sorokat. Ha ez így megy tovább s egy igényes Spiró- regényre alig figyel valaki, mi lesz akkor az irodalommal?! A dolog azonban még ennél is jóval bonyolultabb. Mert abban ugyan igaza van Spirónak, hogy egy író kvalitását, teljesítményét nem a párthűség méri. Ez a szisztéma már kipróbáltatott... De vajon nem lehet és kell ugyancsak egyetérteni Konrád György- gyel is, aki a Nemzetközi Pen Club elnökeként — egy másik tévéműsorban — a következő szavakkal bocsátotta haza déli szomszédunkbéli kollégáit: „Jugoszláviában nem szabad politikai vélemény miatt meghalnia senkinek. Ezt legnyomatékosabban az írók mondhatják ki.” —csongrády— Sztárok reflektorfényben (Ferenczy—Europress) Sophia Lorent, a francia Becsület- renddel tüntették ki. A francia nemzeti ünnep alkalmából kiosztott legmagasabb kitüntetést az olasz színésznő mellett Claude Lévi-Strauss, a világhírű antropológus és több művész, így írók és rendezők is megkapták. * Shirley MacLaine, az 56 esztendős amerikai show-sztár a minap Monte-Carlóban, egy jótékonysági bálon lépett föl. Félórás műsorában kánkánt táncolt és énekelt, és amikor fiatalságának megőrzéséről faggatták, ennyit válaszolt: „Jógával, kínai orvoslással és akupunktúrával tartom karban magam. Kizárólag gyógy- teákat iszom, és úgy alszom, hogy a fejem délnek forduljon, így mindig csúcsformában ébredek. Problémát csak az okoz, hogy gyakran vagyok úton, ilyenkor néha át kell rendezni a szállodai szobát.” * Az élő rocklegenda, Eric Clapton, fia, az ötéves Conor elvesztése iránti mély gyászából úgy látszik, újabban kolleganőjével, az ugyancsak világhírű Cherrel vigasztalódik. A két énekes sztár Julia Roberts (Pretty Woman) és partnere kíséretében romantikus, gyertyafényes vacsorán vett részt Beverly Hills egyik luxuséttermében. Clapton meghívását a 45 éves Cher lelkesen fogadta, bár eddig arról volt ismert, hogy csak jóval fiatalabb fiúkkal szórakozik. Cher 14 éves fia extázisba esett, mikor megtudta, hogy a „mami” a világ legnagyobb gitárosával vacsorázik. Britta Winckler: RIVÁLISOK FEHÉR KÖPENYBEN 30. rész: — Kiszemelt már valakit? — kérdezte halkan Carla Eichhoff és nem vette le a szemét a doktorról. — Hát, tulajdonképpen igen... — És? — faggatta halkan Carla Eichhoff. — Még nem kérdeztem meg, hogy hajlandó-e — válszolta dr. Keller. — Akkor tegye meg, Matthias! Dr. Keller kihúzta magát. — Azt terveztem, hogy ezt ma este a szolgálat befejezése után teszem meg — mondta. Carla Eichhoff felfogta dr. Keller szavait. — Helyes, tehát ma este — mondta mosolyogva. Dr. Wrangel vidáman nézett a nővérére és azután dr. Kellerre. — Nagyon örülnék, Keller doktor — mondta —, maga miatt és magam miatt is. — Magad miatt? Mennyiben? -— Carla Eichhoff kutatva nézett testvérére. — Na igen — mondta ez —, te örülsz a sógornőnek, és ami engem illet, jól el tudnék képzelni magamnak egy sógort. — Aha — bólintott Carla Eichhoff. — Ámde akkor meg kellene osztanod az igazgató főorvosi hatáskörödet is. Most dr. Wrangelen volt a csodálkozás sora. — Hogy értsem ezt, Carla? — kérdezte. Carla Eichhof néhány mondatban elmondta, hogy mit tervez. — Éppen tegnap beszéltem az ügyvéddel, és ő is jónak látná, ha a Szent Anna Kórházat kibővítenénk. Azt tervezem, hogy hozzáépítünk és berendezünk egy belgyógyászati szárnyat... — Hogyhogy tervezi? — dr. Keller nem fogta fel teljesen a helyzetet. Dr. Wrangel átvette a szót. — Azt tervezi és azt is fogja tenni — erősítette meg. — Ismerem a nővéremet. Nem tudta, hogy Carla a kuratórium elnöknője, és itt minden az övé és az enyém? Dr. Kellemek néhány másodpercre volt szüksége ahhoz, hogy a hallottakat felfogja. — Ezt... ezt... nem tudtam — válaszolt zavartan. Carla Eichhoff elkomolyodott. — Mivel a klinikának a kibővítése a kedves testvéremet nagyon igénybe venné, helyesnek tartottam, hogy a Szent Anna Kórház vezetése céljából egy második igazgató főorvost is kinevezzek. Tehát két igazgató főorvos, és mindegyikük önállóan felelős a saját ügyköréért. Akarjátok tudni, hogy ki lesz a második igazgató főorvos? — Azt hiszem, tudom — mondta mosolyogva dr. Wrangel. Dr. Keller egyikről a másikra nézett. Örömteli izgalom fogta el. — Ez azt jelenti, hogy engem szemelt ki erre? — kérdezte. — Eltalálta, Matthias — erősítette meg Carla Eichhoff. — De ezzel kapcsolatban van egy feltételem: Matthias, el kell fogadnia az öcsém ajánlatát, alá kell vetnie magát az operációnak, hogy kifogástalanul munkaképes legyen. — Áthatóan és ugyanakkor kérve nézett dr. Kellerre. Dr. Keller arcán belső küzdelem látszott. Erre igazán nem volt felkészülve. Nehéz és fontos elhatározás előtt állt. — Az én kedvemért, Matthias — mondta halkan Carla Eich- hoff. Dr. Keller egy pillanatig még küzdött magával, de aztán felülkerekedett a félelmén. — Rendben van, Wrangel doktor úr —, mondta, — jelölje ki az időpontot. — Köszönöm, Matthias -— szólt örömmel Carla Eichhoff. No, tessék, mit el nem ér egy nő, ha nagyon akarja — csodálta meg gondolatban a nővérét dr. Wrangel. — Jövő héten megbeszéljük — vigyorgott —, az igazgató főorvos úr. Carla Eichhoff felállt. — Akkor mindent tisztáztunk — szögezte le. Dr. Kellerhez fordult: — Most rögtön Bécsbe Falvéd'ók kiállítva Hetven szőtt, varrott és festett falvédőt állítottak ki a nyíregyháza-sóstói múzeumfaluban. Az alakos, feliratos konyhai dísztextíliák 1914—1980 közötti ízlés- és gondolatvilágba is betekintést engednek. Neveljünk okosan Ha hisztizik a gyerek Tévésztriptíz Nyári vihar az olasz televízió háza táján. Ott is. De nem a másutt unalomig ismert okok miatt. Műsorprobléma ez is, előadás, de a szokványostól eltérő rendezésben. Az egyik nagy példányszámú hetilap — az Oggi — közreadta a tv népszerű műsorvezetőjének félaktját. Lilli Gruber melltartó nélkül a tengerben és a tengerparton! A kritika nem foglalkozott annyit a műsoraival, mint az említett állóképpel, minthogy a színházbarátok szervezete hiva- talosanixicövetelre a képernyőről való letiltást. ,.Szokatlan és közízlést sértő, illetlen magatartásával nemcsak a nézőket botránkoz- tatta meg, hanem a RAL az olasz televízió hitelét is rombolja. " — Írták az elnökhöz küldött táviratukban. A válasz nem késett: ,A RAI-nak ezernyi problémával kell megküzdenie kívül, belül. így aztán senkinek nincsen ideje, hogy olyan figyelmet fordíthatna Lilli Gruber kebleire, mint amit azok megérdemelnének. Sajnos.” megyek egyet-mást elintézni, de úgy gondolom, meghív vacsorára. — Ezennel megteszem, Carla — válaszolt boldogan dr. Keller. — Örülök neki — Carla Eich- hoff szorosan Kellerhez lépett —, tudja, Matthias, még minek örülök? A lányának... — Tehát tudja... — Pszt Matthias. Én nagyon sokat tudok. Dr. Wrangel felállt. — Tehát fejezzük be a ... konferenciánkat — mondta könnyű mosollyal. — javaslom, hogy most mindhárman menjünk Barbarához, és tegyünk neki jelentést. Örülni fog. — Jó ötlet —, mondta egyszerre Carla Eichhoff és dr. Keller. Röviddel ezután már úton voltak Barbarához. Szembe jött egy nővér. Igazgató főorvos úr, főorvos úr — kiáltott izgatottan —, Von Angern kereskedelmi tanácsos úr megérkezett, és el akarja vinni az unokáját. Lent vár a látogatóteremben. Mit csináljak? Dr. Wrangel és dr. Keller egymásra nézett és vigyorgott. — Adja át üdvözletemet a kereskedelmi tanácsos úrnak — utasította a nővért dr. Wrangel —, és kérjen tőle még vagy tízpercnyi türelmet. Jövök és személyesen adom át neki az unokáját. Aztán követte nővérét és a főorvost, akik már előrementek. (Vége) (Fordította: Kalocsai Mária) (FEB) rendszerint két és fél — hároméves korban kezdi a gyermek önmagát, illetve saját tevékenységét leválasztani környezetéről. Kialakul személyiségtudata, ismerkedik az „én, nem én” fogalmával — jeléül annak, hogy megkezdődött személyiséggé válásának folyama- ta. Abban is önálló akarata, bontakozó ...egyénisége nyilvánul m eg, hogy unos-untalan mak- i^ancoskptjik, t . szembeszegül mindazzal, amit addig jólnevel- ten követett és elfogadott. Dacos és kilépve a kapun, jobbra indul, holott tudja, hogy az óvoda vagy az üzlet, ahová mennek, balra van. Nem hajlandó azt a ruhát fölvenni, amit kikészítenek neki, csak valami mást. Torkaszakadtából bömböl, ha nem veszik meg, amit a kirakatban meglátott, nem tudja, mi az ebéd, máris közli, hogy azt pedig nem eszi. Ilyenkor nem mérgelődni, veszekedni kell — az édesanya nyugodtan és határozottan tegye válaszolja azt, amit „normális” körülmények között tenne és válaszolna. Lehet, hogy tiltakozás, sírás, sőt „hisztizés” lesz a következmény, de nem szabad, hogy akár a könnynek, akár a toporzékolásnak engedjen. Ha a kicsi látja, hogy semmi hatása a „jelenetnek”, gyorsan befejezi... Lehet, hogy legközelebb ismét hasonló módon próbálkozik, de a szülői következetesség két-három próbálkozás után egész biztosan kamatozik. Gyermekeink ugyanis jól ismernek minket, s mivel megtapasz- tajjájc, hogy hisztivel semmire sem mennek, az „ordítást, to- pqrzékolást” — szaknyelven szólva — nem építik be viselkedésükbe. De figyelem: ha csak egyetlen egyszer is meglágyul az anyai-apai szív, nyomban semmivé válhatnak az addigi pedagógiai eredmények. Csemetéink tudniillik azonnal megjegyzik maguknak: lám, mégiscsak érdemes jelenetet rendezni, hisztivel elérhetik, amit akarnak. Igaz, nagyon nehéz rendíthetetlenül következetes, szigorú szülőnek maradni és ellenállni a gyermeki könnyeknek. De erőt adhat az a tudat, hogy a „dackorszak” átmenetű periódus, s voltaképp egy állomás csupán a személyiség fejlődésében. P. G. Bánásmód takarékszövetkezeti módra 1990. februárjában húszezer forintos kölcsönt vettem fel a Szécsény és Környéke Takarékszövetkezettől, a salgótarjáni kirendeltségen. amely 1990. december 31-én járt le. Az utolsó részletet december 28-án szerettem volna befizetni, de azon a napon a pénztár nem működött. Az ott dolgozók megnyugtattak, hogyha január 2- án fizettem be a törlesztést, akkor sem kell majd késedelmi díjat fizetnem. Én 1991. január 2-án be is fizettem 2360 forintot, és felszámoltak még 951 forint késedelmi díjat is. Ezek után áprilisban letiltást küldtek a kezesem munkahelyére, ami után tőle 3701 forintot vontak le. Ezenkívül tőlem is levontak 1200 forintot. Július 31 -én mindketten bementünk a kirendeltségre, hogy egyeztessük a befizetési csekkeket. Kértem, hogy fizessék vissza a jogtalanul levont összeget, hiszen én — mint ahogy az alkalmazottak által aláírt csekkek is bizonyítják —, nem tartozom a takarékszövetkezetnek. Az alkalmazottak és a vezetők minősíthetetlen hangnemben meggyanúsítottak, hogy anélkül hoztam el a csekket, hogy fizettem volna. Ez teljességgel lehetetlen, hiszen nincs Magyarországon egyetlen olyan intézmény sem, ahol ezt meg lehetne tenni. Úgy gondolom, hogy az alkalmazottak mulasztást követtek el, és az ő kötelességük a kezesemnek visszafizetni a jogtalanul letiltott összeget. Bálint Józsefné Salgótarján—Baglyasalja POSTÁNKBÓL
