Új Nógrád, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-09 / 186. szám
1991. AUGUSZTUS 9., PÉNTEK MEGYEI KÖRKÉP izEmrnj 3 ÚJ NÓGRÁD REJTVÉNYPÁLYÁZAT Készüljön a Vidám Vásárra! A salgótarjáni Vidám Vásár (aug. 18—20) előkészületeihez lapunk is hozzájárul. A régi városmozgató játékok sajtóhagyományait felelevenítve nyolc napon át egy-egy városi vonatkozású archív fotót közlünk a Nógrádi Történeti Múzeum gyűjteményéből Hidváry István várostörténész válogatásában. A képek aláírásából egy-egy szó mindig hiányzik. Aki velünk játszik, két módon is nyerhet! Rejtvényfejtőinknek a hiányzó szót kell beírniuk az üresen hagyott helyre majd ki kell vágni a kiegészített mondatot és levelezőlapra ragasztva szerkesztőségünkbe küldeni. Már egy helyes megfejtéssel is nyerhet! Aki mind a nyolc napon át részt vesz a rejtvény megfejtésében, gyűjtse össze a beírandó szavak általunk meghatározott betűit, a nyolcadik forduló után rakja helyes sorrendbe az így megkapott nyolc betűt és majd a végén írja be a lapunkban közölt nyolc kockába. Ha valamennyit beküldi, részt vehet a szupemyeremény sorsolásán. Hogy hol? Ezt megtudhatja a helyesen összerakott nyolc betűből! A nyeremények között az Új Nógrád előfizetései mellett ötezer forintos városi díjat és tárgynyereményeket sorsolunk ki. 3. forduló Bizonyára felismerik a tarjainak hajdan kedvelt bevásárló helyét, a vasútállomás melletti ...... (Begyűjtendő az utolsó betű) Tarjáni kirakatverseny Kirakatversenyünkben egy újabb lehetőséget kínálunk olvasóinknak! A megfejtéseket külön, illetve a fenti játék megfejtésével együtt küldhetik be szerkesztőségünk címére. Hét napon keresztül minden alkalommal egy szót kell megfejteni — mely egy jelző —, a nyolcadik napon ez egy tarjáni vállalkozó üzletének teljes nevével egészül ki. A kirakatverseny eredményhirdetésére vidám vásáron kerül sor. A verseny díjai: I. díj: 6000 forint vásárlási utalvány. II. díj: 4000 forint vásárlási utalvány („abban a bizonyos üzletben”). III. díj: egyéves Új Nógrád- előfizetés. 3. forduló: Operában szokásos rendezni azt a nagyszabású esti műsort, amely elé a keresett szó kívánkozik. Megfejtés (3. forduló) Egymásra kell találni! A pénz nem boldogít Együtt a család Mikecz Pál és felesége, Zsuzsa öt éve házasok. Három gyermeküket nevelik. A férj műszerész a salgótarjáni telefonközpontban, a feleség negyedik éve van otthon gyesen. Váci, Julcsi és Estilla a szülők szeme fényei. A lakótelepi lakásba lépve, Zsuzsa barátságos mosolya fogad. Két szobájuk egyszerű, ám szép. Videónak, játékok halmazának nyoma sincs, mégis felszabadult, boldog gyermekszemek csillognak ránk. — Három gyereket terveztek? •— kérdem. — Konkrétan nem terveztük. Ám mivel mindig nagy családot szerettünk volna, egyik terhességemnél sem jutott eszembe, hogy elvetessem bármelyiket is. Boldogok vagyunk, ha ilyen kis jövevény érkezik a házhoz. Fantasztikus érzés, hogy egy emberkének adhatok életet — mondja büszkén az anya. — így azonban a gondok is nőttek, hogyan osztják meg a munkát a háztartásban? — Nálunk nincs olyan, hogy az én feladatom a takarítás, bevásárlás vagy a főzés. Mindig az csinálja, aki éppen ráér. Pali mindenben besegít, másképp nem is bírnám. T- Hogyan telik egy-napja? — Ez változó. A háztartási munkák mellett a nap nagy részét a gyerekek töltik ki. — A gyakran emlegetett ,,gyesbetegségröl" mi a véleménye? — Nem tudom mi az? Eddig soha nem unatkoztam, nem éreztem tehernek és nyűgnek a lányokat. Rengeteget játszunk, sétálunk, mesélünk. — Három gyerek mellett jut-e idejük a szórakozásra? — Szeretünk így együtt lenni, de ha olykor moziba, vagy barátainkhoz megyünk, szüléink szívesen vállalják a gyerekeket. — Hogyan birkóznak meg a növekvő árakkal? — Ez attól függ — veszi át a szót az üzletből hazatérő férj. — Olyan még nem volt, hogy a hónap végén ne lett volna pénzünk tejre, kenyérre, vagy a legszükségesebbre. Fizetéskor lerendezzük az OTP-t, azután rangsorolás alapján megvesz- szük a legfontosabbakat a gyerekeknek, majd magunknak. Ezek után gazdálkodunk a többiből. Nálunk nem fő szempont a pénz, mert akkor nem is lenne három gyerekünk. Amennyi van, annyiból élünk. Sajnos, nagyon sok ember már a második gyereket sem vállal, mondván, hogy így is alig tud megélni. Pedig igaz a mondás: „a pénz nem boldogít”! Abban a családban, ahol szeretet és megértés van. Le tudják győzni a legnehezebb anyagi gondokat is. — Spórolni tudnak-e? — Félretenni nemigen tudunk, de amire nagyon kell, arra futja. * Mosolyuk, pillantásaik mind szavaikat igazolják. így is lehet: egyszerűen mégis nagyszerűen. S mi a titka? Egymásra kell találni. Fekécs Edit Hagyományőrző mulatság Nagylóc. A Praliphe Független Cigányszervezet helyi szervezete, holnap szombaton 18 órától a művelődési házban hagyomány- őrző mulatságot tart. Fellép többek között a Boróka táncegyüttes, a nagylóci és a szécsényi cigány- zenekar, továbbá néptánc-csoport is szórakoztatja majd a közönséget. Megalakult a Diabetes Egyesület Salgótarjánban a Társadalmi Egyesülések Szövetségének tanácskozótermében szerdán (14- én) délután fél négykor alakuló ülést tart a Nógrád Megyei Diabetes Egyesület. A cukorbetegek már régóta fontolgatják, egy — az országos szövetséghez csatlakozó — helyi egyesület megalakítását. Nemrégiben Varga Ferenc vezetésével szervezőbizottságot alakítottak, amely elvállalta, hogy alapszabály-tervezetet készít elő és tárgyalásokat kezdeményez a működési feltételek ügyében is. A TESZ megyei iroda segítséget nyújt a szervezőknek, és helyet is biztosít az egyesület működéséhez. Az alakuló ülés nyilvános, várják az érintettek megjelenését. Vidám vásári kíváncsiskodó Több olvasónk és rejtvény- fejtőnk fordult hozzánk a Vidám Vásár rejtvénypályázattal kapcsolatos problémával. Olvasóink a beküldési határidőt hiányolták, és hiányolják, s ez többeknek nem kis^ fejtörést okozott. Úgy éreztük, hogy információink teljesek, de a biztonság kedvéért pontosítjuk a rejtvénnyel kapcsolatos tudnivalókat! A rejtvénypályázaton belül két önálló rejtvény található. Az egyiknél a képaláírást kell pótolni, és szerkesztőségünk címére FORDULÓKÉNT, illetve ÖSSZEGYŰJTVE lehet beküldeni augusztus 17-én, délelőtt 11-ig. Ugyaneddig az időpontig lehet bejuttatni a megjelölt betűkből összeállított szót. Ezek együttes beküldése esetén vesz részt játékosunk a szupemyeremény-sor- soláson! A kirakatverseny megoldását naponta kell szerkesztőségünkbe bejuttatni. Minél több forduló megfejtésének beküldésével lesz igazán nagy esély a díjak elnyerésére. Reméljük ezentúl csak a rejtvény megfejtése okoz majd fejtörést Önöknek. Napok óta figyelem, hogy melyik szó, fogalom gyakorisága uralja környezetem beszélgetéseit. A fizetés az a tartalom, melynek taglalása valamennyi embertársamat élénken foglalkoztatja. Ha erről a dologról annyit beszélünk, akkor kivált érdemes a figyelemre. Megfigyeléseimet arról, hogy a mi a véleményünk a fizetésről, ezúttal közreadom, azzal a nem titkolt reménnyel, hogy heves olvasói tiltakozás cáfolja meg majd tapasztalataimat. Először is közmegegyezés van abban, hogy a fizetése mindenkinek kevés. Soha előttem senki idehaza nem mondta még, hogy: „Barátom. Remek. Ezen a nyáron két hetet töltök az Adrián, finom kis panzióban négytagú családommal, kicserélhetem végre a kocsimat, azután új bútorokat is veszek... — és persze mindezt a cégemtől kapott normális havi fizetésemből.” Noha nem tartom kizártnak, hogy létezzen ilyen kedvező helyzet, én nem találkoztam ilyen „adatközlővel”. Ehelyett túlmunkák özönéről, az önkizsákmányolás legrafináltabb formációiról, a r NÉZŐPONT A fizetés fizetéskiegészítés sajátosan magyar technikáiról tudnék írni hajmeresztő glosszákat beszélgetéseim alapján. Merthogy, azok, akik ezeket csinálják a havi fizetésükből lassan OTP-részleteiket is alig tudják fizetni. Másodszor feltűnő, hogy a fizetésnek nincs túl nagy becsülete. Amolyan szükséges rossz, melyet már megszoktak az emberek, de különösebben nem bíznak abban, hogy a fizetésükből rendezni tudják belátható időn belül életvitelüket. E jelzés talán azért figyelemre méltó, mert az így megfogalmazódó fásultság mögött a fizetést adó intézmény iránti mérhetetlen bizalmatlanság munkál. Harmadszor az is megfigyelhető, hogy a fizetéséhez mindenki ragaszkodik. Csepülik, keveslik, lenézik az összeget, de mégis fontosnak tartják, hogy legalább ennyi hónapról hónapra meglegyen. E meghatározó vélekedés után érdemes egy gondolatot áldozni a fizetéssel kapcsolatos emberi viszonyokra. Akár tetszik, akár nem, életünk meghatározó részét, időráfordítását a fizetésünkért végzett munkával töltjük. Ebben a munkában jelenik meg emberségünk közvetlenül látható, mérhető hányada. Ezt az egyszerű tényt könyvtári, közgazda- sági, társadalomtudományi szak- irodalom tárgyalja, elemzi. S ha ez így van, akkor bizony duplán szomorú az ügy, hiszen a három felsorolt vélekedés — ha áttételesen is — emberségünk megbecsülésére társadalmi-közösségi elismerésére vonatkozik. A FIZETÉS tehát olyan mérce, mely képes érzékeltetni az ember és társadalom viszonyát. Kényes dolog. Számukra is, akik a fizetésért dolgozunk, és azok számára is, akik fizetésünk nagyság1 rendje fölött őrködnek. Egyelőre csak rögzíteni tudom a megfigyeléseimet. De érzem, hogy a fizetés fogalmának mély rétegeiben valahol rábukkanhatnánk a társadalmi életét élő ember számára oly nélkülözhetetlen „Nagy kiegyezés” titkára. Németh János István Játszótéri capriccio Salgótarján. — Felháborító és elkeserítő, ami a minap estefelé a házunk mellett történt — panaszolja sírós hangon egy háromgyermekes fiatal anyuka. — A lakók leszerelték a tömb melletti játszótér felszereléseinek jó részét, teherautóra pakolták és valahová elvitték. Nem tudom miért került sor erre, talán el akarják űzni az egyetlen olyan játszóhelyről a gyerekeket, ahol nem kell attól félni, hogy kiszaladnak a labda után az utcára? Ha látta volna, milyen szomorúan, szinte magukba ros- kadva üldögéltek ezután a kisebbek és nagyobbak a lecsupaszított téren — fullad pityergésbe a panasz. — Zömmel acélgyári dolgozó lakik ott — veszi át a szót a másik kesergő anya, akinek ugyan már felnőttek a gyerekei, de a furcsa és lehangoló akció őt is megdöbbentette. — Az igaz, hogy eljutottak már hozzánk olyan hangok, melyek a késő esti, nyugalmat zavaró ricsajozást tették szóvá. Lehet, hogy ezért vitték el a felszerelést? Nézze, azt is elmondom, mi nem tehetünk arról, hogy a közeibe cigánycsaládok költöztek, gyerekeik pedig a mi házunk mellett viháncolnak, hangoskodnak. De miért viseljék ennek következményeit a többiek, akik este időben otthon vannak? A kérdésekre rövidebb úton választ kaptak volna, ha a szóban forgó épületben lakók közös képviselőjéhez, Lengyel Zoltánhoz fordulnak. Bizalmatlanságuk bizonyára összefügg azzal a — valós? alaptalan? — félelemmel, ami miatt kifejezett kívánságuk volt, hogy névtelenségben maradhassanak. (Nem lehet nevet adni, én nem akarom, hogy a lépcsőházban lökdössenek — érvelt egyikük.) Lengyel Zoltán a panaszokra a hozzá befutott, éjjelnappal ismétlődő panaszok továbbításával válaszol: — Kosárlabdakapukat, állványt és a pingpongasztalt távolítottuk el a játszótérről. Az itt élő családok kívánságára évekkel ezelőtt az apukák saját maguk készítették ezeket, hogy ne csak homokozó és mászóka legyen a gyerekeknek. Természetesen a saját zsebükre. Most pedig a lakóközösség kezdeményezésére és segítségével — lévén a csemetéink már kinőttek a játékból, s azért is, mert késő esténként is szinte elviselhetetlen a lárma, a ronda beszédről és viselkedésről nem beszélve — elvittük. Nehéz elviselni egymást. Ezt hovatovább mindenki elismeri. Arról azonban nemigen beszélünk, hogy attól a probléma probléma marad. A fentiekkel kapcsolatban talán mégis elmondható lesz:' szerencsére vannak kivételek. Mert némi optimizmusra hangol a közös képviselő és mások óvatos bizakodása; a kapukat és az állványt ugyan a Dolinkába vitték, de az asztalt nem. Ha a gyerekek jól viselik magukat, visszakerülhet a helyére. — Mihalik —
