Új Nógrád, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-07 / 184. szám
1991. AUGUSZTUS 7., SZERDA MEGYEI KORKÉP ínunmu 3 1. forduló Az 1868-ban alapított Salgó-tarjam .......... társulatnak kö szönheti létét a Salgói Fogaskerekű, amely 1881-től háromnegyed évszázadon át közlekedett. Begyűjtendő a 6. betű. Tarjáni kirakatverseny Kirakatversenyünkben egy újabb lehetőséget kínálunk olvasóinknak! A megfejtéseket külön, illetve a fenti játék megfejtésével együtt küldhetik be szerkesztőségünk címére. Hét napon keresztül minden alkalommal egy szót kell megfejteni — mely egy jelző —■, a nyolcadik napon ez egy tarjáni vállalkozó üzletének teljes nevével egészül ki. A kirakatverseny eredményhirdetésére vidám vásáron kerül sor. A verseny díjai: I. díj: 6000 forint vásárlási utalvány. II. díj: 4000 forint vásárlási utalvány („abban a bizonyos üzletben”). III. díj: egyéves Új Nógrád előfizetés. 1. forduló: Alkalmi cipő, amelyet régebben lakkbőrből. is gyakran készítettek. Megfejtés (1. forduló) UJ NOGRAD REJTVÉNYPÁLYÁZAT Készüljön a Vidám Vásárra! A salgótarjáni Vidám Vásár (aug. 18—20) előkészületeihez lapunk is hozzájárul. A régi városmozgató játékok sajtóhagyományait felelevenítve nyolc napon át egy-egy városi vonatkozású archív fotót közlünk a Nógrádi Történeti Múzeum gyűjteményéből Hidváry István várostörténész válogatásában. A képek aláírásából egy-egy szó mindig hiányzik. Aki velünk játszik, két módon is nyerhet! Rejtvényfejtőinknek a hiányzó szót kell beírniuk az üresen hagyott helyre — a kipontozott rész a betűk számát jelzi —, majd ki kell vágni a kiegészített mondatot és levelezőlapra ragasztva szerkesztőségünkbe küldeni. Már egy helyes megfejtéssel is nyerhet! Aki mind a nyolc napon át részt vesz a rejtvény megfejtésében, gyűjtse össze a beírandó szavak általunk meghatározott betűit, a nyolcadik forduló után rakja helyes sorrendbe az így megkapott nyolc betűt és majd a végén írja be a lapunkban közölt nyolc kockába. Ha valamennyit beküldi, részt vehet a szuper nyeremény sorsolásán. Hogy hol? Ezt megtudhatja a helyesen összerakott nyolc betűből! A nyeremények között az Új Nógrád előfizetései mellett ötezer forintos városi díjat és tárgynyereményeket sorsolunk ki. Választópolgári „interpelláció” (&) Nem jól honorálják a bizalmat Gazsi Kálmánnak Bilecz Endre országgyűlési képviselő válaszol Gazsi Kálmán hugyagi választópolgár nyílt levéllel fordult az országgyűléshez, a képviselőkhöz. Levelét elküldte az Új Nógrád- nak is. Nyári szünet lévén a parlamenti munkában — arra vállalkoztunk, hogy általános érvényű kritikai megállapításaira a levélíró beleegyezésével Bilecz Endre Balassagyarmaton élő országgyűlési képviselő (SZDSZ) válaszoljon, Háromrészes sorozatunk a választópolgári „interpellációt” és a válaszokat tartalmazza a szükséges rövidítésekkel. (Gazsi Kálmán levelét 33 hugyagi írta alá.) Gazsi Kálmán: — Én azt mondom és a környezetemben élők is úgy gondolják, hogy nem tudtuk, kiket választunk, mire jutunk. Régen legalább élni hagytak bennünket. Az ország az „átkos” évtizedek alatt pedig megújult. Rengeteg lakás épült. Bilecz Endre: — El kell fogadni, hogy a leváltott rendszerben is voltak figyelemreméltó részeredmények. A családok többsége, különösen a hatvanas, hetvenes években a korábbinál jobb szociális helyzetben élt. Aki ezt tagadja, az ostoba, rövidlátó politikát folytat. De mindennek további kifutása, fejlődési lehetősége már nem volt. Külső pénzekkel tovább mái- nem volt fenntartható. A családi jövedelmek részben helyesen nagy családi házakba épültek be, egy bizonyos presztízsfogyasztás volt nyomon követhető, másfelől a befektetések, vállalkozások hiánya kizárólag erre kényszerítette a családokat. Ugyanakkor hosszú távra nagy kölcsönökkel maguk az építkezők is eladósodtak. Nagy kerítést építettünk, nagyobbat, mint a szomszédé. Felemelkedés volt ez és egyúttal zsákutca. Ha lehetőség lett volna gazdasági vállalkozásokra, akkor az emberek többsége ilyen célra félretett volna. Ez ennyire összetett és éppen ezért ócska politikai demagógiának tartom, amikor azt mondják, hogy a Kádár-korszak csak kizsákmányolta és tönkretette az embereket. Az országot zsákutcába vitte, de a családoknak a felemelkedés érzését tudta nyújtani, ilyen felemásan. A szociális biztonságot, időlegesen legalábbis, ugyancsak garantálta. Az akkori csúcsvezetés felelőssége azonban, hogy nem alkalmazkodott a világgazdaság változásaihoz. Az új demokráciának és az új politizáló rétegnek ezt a felelősséget sajnos ma át kell vállalnia. Régóta politizáló ellenzékiként pontosan tudtam, hogy hatalmas gondokkal fog kezdődni nálunk az új demokrácia. Véleményem szerint a mostani politikai, parlamenti pártok sok tekintetben korántsem tudnak megfelelni az általános társadalmi feladatoknak. Ez részben szükségszerűen történik így, részben a mi hibánkból is, hiszen túl sok volt a politikai program és kevesebb a hathatós gazdasági. Azt is tudomásul kell vennünk, hogy a fejlett világ, a befektetésre váró tőke nem ismeri a külön hálát, a prémiumot, azért a változásért, amelyet végrehajtottunk. Csak a kedvező feltételek érdeklik. Éppen ezért Magyarország problémáit kívülről senki sem fogja valamiféle elismerésből vagy hálából megoldani. Mi vagyunk felelősek azért, hogy mit tudunk eredménnyel elérni és azért is, hogy ez a politikaigazdasági rendszerváltás nálunk csak félig fejeződött be. A második része azonban még hátravan. És előttünk áll. Hogy ez néhány év múlva vagy előbb következik-e be, azt ma még pontosan nem lehet tudni. A parlament előtt most több lehetőség van politikai szempontból. Vagy kiírunk választásokat már most, hiszen alapvetően megváltozott a helyzet, mert az emberek valóban más programokra szavaztak, mint amilyenekkel ma találkoznak. Most választásokat kiírni több mint nehéz, főként az általánosuló közöny miatt. A választók valószínűleg nem mennének el ma szavazni. Gazsi Kálmán: — Az önök ténykedésének eredménye, hogy mi meghasonlottunk, hogy vígasztal- hatatlanul el vagyunk keseredve, hogy úgy érezzük, dolgozni sem érdemes ezért a bérért. Önök nem jól honorálják a mi bizalmunkat. Bilecz Endre: — A parlamenten belül a következő egy-két évben megindul a belső politikai mozgásátalakulás. Ez amúgyis kikerülhetetlen. Erre mutat az is, hogy a kisgazdapárt újabb és újabb követeléseit a koalíciós pártok sem tudták méltányolni. Óhatatlanul hangsúlyeltolódások lesznek és ez vonatkozik az ellenzéki pártokra is. Programviták és belső átalakulás várható tehát. Minden bizonyos mértékig természetes is. Itt említem, hogy én a magam részéről nagyon komolyan foglalkozom azzal, hogy maradok- e továbbra is a magyar parlament tagja. Azt tudtam ugyan, hogy nem lehet csodákat tenni néhány alapvető területen, ám a rendszerváltás nem abba az irányba ment eddig, ahogyan gondoltam. Ilyen az önkormányzatok tulajdonjogi helyzete és anyagi lehetősége, ami óriási probléma. A másik, hogy Magyarországon a tulajdonviszonyok rendezése továbbra sem kellő ütemben ment végbe. Bár magam egyik szélsőségnek sem vagyok híve, tehát sem annak, hogy megmaradjon az állami tulajdon túlsúlya, sem annak, hogy kizárólag csak tőkés tulajdonú forma létezhessen. Ma éppen ezeken a területeken teljes zűrzavar uralkodik. Az országnak ugyanakkor vannak olyan elmaradott régiói, mint például Nógrád, ahol fokozott segítség lenne nagyon is indokolt. Ezt meglehetős alapossággal megismertem és elsősorban ennek megváltoztatása érdekében vállaltam mandátumot. A törekvéseimhez azonban kevés segítséget kaptam., Esélyt látok viszont abban, hogy most a kormányzat elismerte Nógrád nehéz helyzetét. Úgy tűnik, hogy hajlandó azokat a támogatásokat is megadni, amelyek nélkül a mi térségünk nem tud kilábalni az átlagon aluli, rendkívül hátrányos helyzetből. Mégis e tekintetben és ennek ellenére rendkívül mértékben csalódott vagyok. Az a véleményem, hogy sem a parlamenti pártok, sem más politikai pártok ezeket a kérdéseket nem kezelik kellő komolysággal. Kevés történik a rendkívül hátrányos régiók érdekében. Nagy gond az is, hogy az emberek, munkavállalókként vagy vállalkozókként nem fognak össze. Nyugat-Nógrádban például minden második család komoly kiegészítő jövedelemre számít a bogyós gyümölcsök termesztéséből. Erre a tájra parlamenti képviselőként magam is tőkeberuházást fogok kezdeményezni, keresni. Több tízezer családnak legalább oda kellene figyelni majd erre. Nincsenek közvetítők és a minisztériumok sem segítenek. Nekünk, a nógrádi embereknek kell összefognunk. (Vége) T. Pataki László Új segélykérő telefon Cserhátszentiván. A posta szakemberei a napokban fejezték be egy utcai segélykérő telefon kiépítését. A község központjában, az alvégben elhelyezett távhívó helyi önkormányzat megrendelésére készült. Döntés kamatadó-fellebbezésekről Salgótarján. Másodfokon döntött az önkormányzati testület tizenhét kamatadó-fellebbezés elbírálásában. Egy esetben megváltoztatta az illetékes egészségügy és szociális bizottság döntését, míg a többieknél helybenhagyó, elutasító határozatot hozott. Magad uram... Litke. Kis dolognak tűnik, ám a litkei polgároknak sokat jelent, hogy megcsinálják a községben a széttöredezett járdákat. Az önkormányzat megvásárolta a szükséges járdalapokat, amelyeket a helyszínre szállítanak. A családok pedig vállalták, hogy a tönkrement lapokat kicserélik. Új utak Ecseg. A Boros és a Damjanich út kiépítésének befejezésével elkészült a település első két jó minőségű, aszfalt borítású útja. Emellett felújították a Széchenyi, a Táncsics és a Kossuth utat is, valamint a Hősök terén lévő járdát. A munkálatok körülbelül négymillió-kétszázezer forintjába kerültek az önkormányzatnak. Karmann János tárlata Galgagután E hónap 12-én nyílik Galgagután Karmann János balassagyarmati grafikusművész egyéni kiállítása a két éve avatott pa- rasztház-kiállító helyiségben. Válságban megyénk mezőgazdasága (Folytatás az 1. oldalról) Az egyre mélyülő agrárválság, a megye mezőgazdasági termelőit sújtó termékértékesítési problémák, a termeltető, a felvásárló és feldolgozó vállalatoknak a termelőkre erőltetett egyoldalú szerződéses feltételei tovább súlyosbítják a helyzetet, növelik kiszolgáltatottságukat. A tej- és vágósertéskrízis után a megye mezőgazdasági nagyüzemeit még súlyosabban érinti — legfőbb árunövényünk — a búzaértékesítés körül kialakuló válsághelyzet. A Nógrád Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat a leszerződött és átadott étkezési és takarmánybúza ellenértékét — az elmúlt évinél alacsonyabb árral számolva — felvásárlási hitelkeret hiányára hivatkozva, három egyenlő részletben: augusztus, október és december hónapban — tervezi megfizetni. így az 1990. harmadik negyedévben befektetett termelési költségek egy jelentős részét csak 15—16 hónap múlva kapják meg a termelők. Ennek következtében az esedékes hiteltörlesztési kötelezettségeknek a megszabott határidőre nem tudnak eleget tenni, ami a kamatköltségek jelentős növekedésével jár és a szövetkezetek többségének a teljes pénzügyi ellehetetlenülését vonja maga után. Az előzőeknek egyenes következménye, hogy az 1992-es gazdasági év őszi előkészítésére — a termeléshez szükséges anyagok és eszközök (műtrágya, növényvédő szer, vetőmag, üzemanyag, alkatrész) beszerzésére a szövetkezeteknek többsége nem lesz képes. A megye mezőgazdasága kilátástalan helyzetbe került, a népgazdaság eddig sikerágazatát reprezentáló szövetkezeti szektor magára maradt. A mezőgazdaság pénzügyi finanszírozását ma a termelők részéről — a perspektivikus önfinanszírozás hiánya miatt — a teljes kiszolgáltatottság, a kormány és a pénzintézetek részéről pedig a mezőgazdaság sajátosságait teljességgel figyelmen kívül hagyó pénzügyi politika és hitelezési gyakorlat jellemzi. Érthető lenne mindez, ha a mezőgazdaság szabályozása a nagyüzemi termelés visszaszorítását, ugyanakkor a kisgazdaságok fejlődését segítené. Azonban közismert, hogy ma sem a nagyüzemi gazdálkodásnak, sem a farmergazdaságok kialakulásának nincsenek meg a feltételei. Ezért úgy tűnik, hogy a jelenlegi ágazati intézkedések nem a mezőgazdasági tulajdonviszonyok szerves átalakításához, a magán- tulajdonon alapuló mezőgazdaság megszilárdításához, hanem csupán a meglevő tulajdonviszonyok — politikai elégtételéül szolgáló — szétzúzásához vezetnek. Érdemes mindezt alaposan átgondolni, mert bármennyire is úgy tűnik, a mezőgazdasági szakemberek egyike sem ragaszkodik a „szövetkezet”, mint gazdaságszervezeti forma mindenáron történő megtartásához. Már csak azért sem, mert a piacgazdaság kialakulása szükségszerűen hozza magával a tulajdonviszonyok átalakítását. Ám a kormányzati intézkedések, a privatizáció és a szövetkezet szó mögött emberek tömegei állnak, a maguk egyre súlyosabb egzisztenciális problémáival, akik talán nem tudnak máshol és nem is akarnak másból megélni, mint eddig. Az ő érdekük az átmenet megnyugtató megvalósítása, amihez viszont minden mezőgazdasági szakembernek ragaszkodnia kell. Szlobodnik János Nógrád Megyei TESZÖV közgazdasági főmunkatárs Bokrok helyén építkeznek Hollókő felé közeledve messziről látszik a vár felőli domboldalon az a magánfogadó és kempingtábor, amelyet Jusztin Dezső és a felesége immár harmadik esztendeje épít. Vallják is, rengeteget dolgoznak, sok pénzt beleöltek, ám az életük értelmének tartják e vállalkozást. A főnök, Kati asszony, a feleség. Sokat rohan napközben: számlákat és pénzügyeket intéz, anyagokat rendel, hozza az ebédet a munkásoknak. — Amikor kezdtük, ezen a területen csak csipke- és kökénybokrok voltak — mondja. — Lassan-lassan kialakult a kemping helye. Most épül a kőház is. Az alagsorban konyhát, a mellé tartozó helyiségbe mosogatót, odébb zuhanyzókat tervezünk, és egy kis boltot, hogy a vendégeknek ne kelljen bemenni majd a faluba vásárolni. A faházakat — amelyekből öt épül jelenleg — téliesíteni szeretnénk. — A sok munka mellé sok pénzre is szükség van... — Mondjam azt, hogy minden pénzünket a vállalkozásba öltük? Az idegenforgalmi fejlesztési alapból pályázat útján kaptunk két és félmilliót, ezt tíz év alatt fizetjük vissza. Most a legnagyobb gondunk, hogy a vizet idevezessük a házhoz, mert addig nem tudunk továbblépni. Ha minden jól megy, ősszel a faházakkal szeretnénk nyitni. A környéken nincs hasonló kemping, remélem szerencsés vásárt csinálunk. — Belefognának-e még egyszer? — Bele bizony. Az ember ne tétlenkedjen egy életen át, hanem cselekedjék. Jó mondás; segíts magadon, az Isten is megsegít...
