Új Nógrád, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-01 / 179. szám
inn-mnj 5 1991. AUGUSZTUS 1., CSÜTÖRTÖK „Nem úgy van az, mint volt rég!” — Bezzeg az én időmben! — általában szemforgatás és szájhúzogatás kíséretében hallgatja az ifjúság a nagymamák klasszikus mondását. Amikor már nem az anyukák világosítják fel szexuálisan tizenéves kislányaikat, hanem fordítva. Amikor minden este vár a diszkó — bizony megmosolyogjuk azokat az időket, amikor az udvarló a kezét sem foghatta meg a menyecskének az esküvő napjáig, és a fonó jelentette a szórakozást. Rosszabb lett volna akkoriban? Palotáson kerestük meg Markolt Andrásnét, a 66 éves Juli nénit, aki a régi időkről is beszélt. — Itt maradtam egyedül öt gyerekkel — vág a történet közepébe. Az uramat ’57-ben agyonütötték Lőrinciben. Akkor voltam 32 éves, a legkisebb gyerek négyéves volt, a legnagyobb 14. Korán mentem férjhez, 16 évesen, de akkoriban ez volt a szokás. Amikor a férjem meghalt, beálltam a téeszcsébe. Addig itthon gazdálkodtunk, volt földünk, lovakat, teheneket, disznókat tartottunk, de egyedül ezt már nem tudtam folytatni. Nem volt mit tenni, bevittem a földet is. — Hogyan boldogult a gyerekekkel? — Jó anyósom volt, ő nevelgette a gyerekeket. Akkor még nem kaptunk utánuk semmit. Itthon együtt dolgoztunk, fejtük a teheneket, őröltük a malomban, a kenyeret itthon sütöttük, akkor még kemencénk is volt. — Milyen volt a lánykora? — Öten voltunk testvérek, mindnyájan summások voltunk. Hiába voltam kitűnő tanuló, nem engedtek el a szüleim a polgáriba. Jó lánykorom volt, nem voltak pénzgondjaink. Az volt a legszebb idő az életemben! — Jártak bálokba? — Nem úgy hívtuk, azt mondtuk: tánc lesz. Farsangkor kezdődött, a következő tánc húsvétkor volt, aztán Péter-Pálkor, és a szüreti mulatsággal lett vége. Összejártunk fonni, daloltunk, beszélgettünk, oda a fiúk nem jöhettek be, csak kukucskáltak. — Hogyan udvaroltak akkor a fiúk? — A táncról hazakísértek, de amikor a kapuban beszélgettünk, mama kétszer is kiszólt: befelé, befelé! Este bezörgettek a legények az ablakon, de hát nem engedtek ki hozzájuk bennünket. A kezünket sem foghatták meg! Amikor a szülők úgy látták, hogy ez már komoly, akkor lámpaoltásig nálunk maradhattak. De addig! Rá se mert nézni az ember nappal a legényre! Nem lehetett akárhogy... — Sátoros lagzit tartottak, amikor férjhez ment? — Igen, cigányzenével. De nem volt akkor olyan bőség, mint rríóst. Égő szalmát kellett átugrani, úgy mondták „perkelik a menyasszonyt.” A vizet felrúgta a menyasszony a kapuban, hogy menjen ki a rossz a házból. Aztán a kéményhez vezették, ott fel kellett nézni a kürtőbe, hogy fekete szemű gyerek szülessen. — Hogy telnek most Juli néni napjai? — Annyi dolgom van, hogy borzasztó! Reggel megetetem az állatokat, délig főzök a családnak, aztán ki a kertbe! Ősszel a cukorgyárba is elmegyek, ott dolgozom decemberig — amíg bírom. Dudellai Ildikó \ PÁSZTÓ ÉS KÖRNYÉKE A művészetnek nincsenek pártfogói Egy csalódott tanár-festő Király Lajos 31 éves, Nyíregyházán, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola földrajzrajz szakán szerzett diplomát. 1989 februárja óta a pásztói Gárdonyi Géza Körzeti Általános Iskola művésztanára. Műtermébe lépve körülöttünk festmények, rajzok. Alakok, szomorú női fejek, várakozó és tanácstalan groteszk figurák: határozott és finom vonalak, sötét tónusok. A mondanivaló, amit hordoznak: szorongás és kilátástalanság. — Nem vagyok pesszimista, inkább a csalódottságom ad magyarázatot a témaválasztásra — vallja a művész. Sajnos nem úgy alakulnak a dolgaink, ahogy elvárható lenne. Megsokasodtak az emberi sorsokat megrontó- fenyegető árnyak: növekedett a bűnözés, aggasztó méreteket ölt a környezetszennyeződés. Az emberek közömbösekké, fásul- takká váltak, a mindennapi gondok beivódtak idegeinkbe, kizárólag saját boldogulásukkal vannak elfoglalva. A felelősség pedig közös. Illene többet tenni ezért a világért. Szavainak nyomatékot adnak a képek. Az Utolsó fa, az Elszabadulás, a Három királyok, a Garabonciás vagy az Adám és Éva című festmények üzennek és figyelmeztetnek az emberi gyarlóságra, az önpusztító veszélyekre, a tehetetlenség fölött érzett keserűségre, de az ecsetvonásokban ott rejlik a mindenkori egymásra találás, újjászületés lehetősége is. Király Lajos festményeivel nem formál határozott ítéhjtekft: érzelmesen tűnődve mondja el, milyen világban élünk. Lelki megnyugvást, de nem belenyugvást hirdető bibliai, de világi témájú művei is mély ember — és életszeretetről tanúskodnak. Feszültséggel telítődött piktú- rája a vívódó, kétségektől és bizonytalanságoktól nem mentes világból táplálkozik. Olyan viKirály Lajos alkotás közben lágból, amelyben nem csak az ember, de a művészet is kénytelen keresni a helyét. — Pásztó soha nem vetekedhetett a művészettörténetbe beépült városokkal — mondja keserűen 1 Király Lajos. ’Csák^ szerényen igyekezett magára vonni a figyel- ' rriet.' Tvla már úgy érzem ezt Sem teszi. Művészeti életről alig beszélhetünk. A város amatőr képzőművészei évtizedeken keresztül hittel tették a dolgukat. Alkotásaikkal igyekeztek formálni az emberek szemléletét, a szépre, a jóra, a szülőföld szere- tetére neveltek. Szomorú, hogy a városhoz és a környékhez ezer szállal kötődő munkásságukat nem értékelik igazán. Nincsenek a művészetnek pártfogói, támogatói. Úgy érzem, mintha gazdát- -lanná vált volna a kultúra. Enél- kül pedig szegényebbek, sivárab- bak leszünk mindannyian. „Ki várni érez, várni tud” — írta egy keservesen bizakodó, kései versében Ady. Vajon meddig kell várni Király Lajosnak míg végül eljön a szépségteremtés igazi évadja? A válasz ott bujkál a mában. Talán a művészkéz egyszer azt is megfesti... —Adorján László— Hasznos összefog? Rendkívüli testületi ülésre hívták össze Pásztó képviselőit augusztus 6-ára. Napirenden: helyi népszavazás kiírása Hasznos városrészben. A hasznosi választópolgárok több mint 25 százaléka (382 fő) kezdeményezte a népszavazás kiírását. „Hasznos városrész Pásztó várostól való teljes elválásához” azonban másra is szükség van: például egységes gondolkodásra, összefogásra, aktivitásra. A keddi rendkívüli ülésen a képviselőknek rendeletet kell alkotniuk a helyi népszavazásról és népi kezdeményezésről. Ez tavaly novemberben egyszer már bekerült a testület elé, de akkor úgy gondolták, ráér ez még. Magáról a népszavazásról nincs értelme jósolgatni. Egyelőre két dolog biztos: szeptember 29-én lesz a Hasznosi Általános Iskolában, és mintegy 60 ezer forintba kerül. A többi majd elválik... Az ’56-os emlékműhöz Erdőtarcsa. Az önkormányzat képviselő-testülete csatlakozott a Nemzeti Emlékhely Alapítvány felhívásához. Az alapítvány azt kérte, hogy lakosonként legalább két forinttal járuljanak hozzá az önkormányzatok az 1956-os emlékmű felépítéséhez. Rejtekhely a pincében HASZNOS. Az Alkotmány úton áll a falu legöregebb háza, amit december végén Nagy Jánosék vettek meg. Szabadkéményes volt az épület, de abban a részben már fürdőszobát alakítottak ki. A felújítás során feltárják a régi, eddig használatlan pincerendszert is, ami minden bizonnyal az új ház érdekessége lesz. Úgy tervezik, hogy a „kiugró” tetején lesz majd a terasz. A pincének még az a része is épségben van, ahová hajdanán a bort rejtették el a fináncok elöl. Nagyék a férj ausztriai munkájával tudják megoldani az építkezés anyagi fedezetét. Ugyanis ma már nincs hiánycikk — ha van pénz. Fotó: Sólymos L. Huszonkilencen választottak képviselőt Pásztó. Miután Pintér Nándor, a 6. számú választókörzet képviselője lemondott mandátumáról, időközi választást tartottak, melynek második fordulóját július 28-án bonyolították le. Egyedüli indulóként Maczkó Jenőné, az Agrárszövetség jelöltje nyert. Bár papírforma szerint eredményesnek és sikeresnek is nevezhetnénk a procedúrát, a választópolgárok hozzáállása elképesztő volt. Huszonkilencen fáradtak el a szavazóhelyiségbe (950-ből), ez 2,5 százalékos részvételi arányt jelent. Szeptember 29-én a 7. számú körzetben is választás lesz, talán lelkesebb részvétellel. A körzet képviselője, Szabó István lemondott, mert az önkormányzati hivatal dolgozója lett. AZ OVAR MÉG VÁR Mátrakeresztes. A községben évtizedek óta gondot jelent, hogy — különösen esőzések idején — szinte járhatatlan az Ovár út. Az egykori pásztói tanács végre tervbe vette a rendbehozatalát, amiről végrehajtó bizottsági határozat is született. Az építésre végül mégsem került sor, mert a megyei tanács döntése értel- : mében először a pásztói Kö- í vicses utat újították fel, Ke- ; resztes csak ez után követke- í zett volna. Közben azonban megszűnt a tanács, és az önkormányzat vette át a helyét. A pásztói képviselő-testület nemrégiben ismét napirendre tűzte az útfelújítások sorrendjének megállapítását, ám az előterjesztésben már egyáltalán nem szerepelt az Ovár út kiépítésének kérdése! A mát- rakeresztesi képviselő tiltakozására a testület végül úgy határozott, hogy tervbe veszik az Ovár út felújítását is az öt pásztói és egy hasznosi mellett, ám sorrendet most nem határoznak meg. A döntés azért is indokolt, mivel útkarbantartásra jelenleg nincs pénze az önkormányzatnak, így a nem létező pénzügyi alapra csak fiktív sorrendet építhettek volna. Pásztó és környéke Új bizottsági elnökök Pásztó. Az önkormányzati testület a lemondott Szabó István helyett Tóth Lászlót választotta meg a művelődési bizottság elnökévé, a pénzügyi ellenőrző bizottság vezetésével pedig Berkes Vida Istvánt bízta meg. Ez utóbbi posztot eddig Várhelyi András alpolgármester töltötte be. Szeptembertől spórolnak Kálló. A főútvonalon és a község határaiban meghagyják a közkutakat, de a jelenlegi 59-ből 28-at augusztusban végleg leszerelnek a megyei vízmű szakemberei. A vállalat általános közkutas elszámolását — egy napra egy köbméter — a káliói önkormányzat nem fogadta el, napi 0,7 köbméteres fogyasztásban sikerült kiegyezniük. ii Ősz végére új utak Jobbágyi. Elkészült az új utak építésének költségvetése. Két és fél, hárommillió forintot fordítanak idén erre a célra. A tervek szerint ősz végére készül el a Fáy András és a Sport út (a Hunyadi és a Zrínyi utak összekötője). Négy cég jelentkezett a kivitelezésre, de az önkormányzat még nem választott az ajánlatok közül. Feszültség a telkek felett Palotás. Mivel az önkormányzat nem rendelkezik saját tulajdonú telkekkel, a közeljövőben körülbelül tizenöt építésre alkalmas parcellát alakít ki a településen. A terület felett azonban nagyfeszültségű villamos vezeték húzódik, s ezt a szabályok értelmében el kell távolítani. Az ÉMÁSZ szakemberei vállalták a munka elvégzését, melyet várhatóan augusztus végén fejeznek be, s szeptemberben sor kerül a telkek értékesítésére is. A vezetékek áthelyezése közel egymillió forintjába kerül az önkormányzatnak. (Köz)szolgálati lakás Mátrakeresztes. A település általános iskolájának volt igazgatója nyugdíjba vonulása után megtartotta szolgálati lakását és hétvégi háznak használta. Az épület újra a pásztói önkormányzat tulajdonába került, s a tervek szerint tornatermet létesítenek benne. A ház állaga meglehetősen leromlott, így a beruházás kivitelezéséhez csak a pénzügyi források megteremtése után kezdhetnek hozzá.
