Új Nógrád, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-31 / 204. szám
8 lu-uii^i TÖRTÉNELEM 1991. AUGUSZTUS 31., SZOMBAT A hatalomátvételtől feldühödött moszkvaiak egy harckocsizót rángatnak ki tankjából az orosz föderáció parlamentje előtt 1991. augusztus 19-én. Egy szál rózsát helyeztek el a tüntetők a szovjet nagykövetség épülete előtt felállított „Gorbi” szövegű transzparensen így tiltakozva az. államfő hatalmának megdöntése ellen. Az oldalon látható felvételeket a Magyar Távirati Iroda Külföldi Képszerkesztősége bocsátotta rendelkezésünkre. A birodalom nem vág vissza? Végeredményben tanulnia kellene sokaknak Bush elnök óvatos derűlátásából: a szovjet birodalom, úgy tűnik, összeomlik ugyan, de ma már nemhogy előre — gyakorta utólag sem lehet biztosra menni. Aki a szovjet puccsot gyorsan megtapsolta — ma persona non grata, még pártjának sem kívánatos személy. A többség — közvélemény — megmarad amúgy is ennél a divatos kérdésnél: Gorbacsov vagy Jelcin? Ezen lehet hosszasan vitatkozni. Miközben már megközelíti a volt szovjet köztársaságok közül a tízet! azoknak a száma, amelyek kihirdették az önállóságot, sőt a baltiakat számos nyugat-európai ország (köztük a Német Szövetségi Köztársaság) elismerte. A magyar kormány — úgy tűnik — óvatosan követi ezt az áramlatot, s ez nem elsősorban a „mit lehet még tudni” gondjából következve érthető és indokolt, hanem abból a cseppet sem elhanyagolható közös szándékból — nekünk ez a hatalmas ország népeivel, decentralizált erejével, piacaival mindenestől fontos lesz a jövőben is. Ma tehát éppen olyan időket ér meg a volt? birodalom, hogy egyszerűen szólva nem nagyon érdemes megjegyezni a le- és felkerülő neveket. Aki ma még külügyi vezető — holnap vád — és lakat alatt ülhet (esetleg.) A híresen „jó” szovjet KGB teljes vezetése kompromittálódott, kollégiuma a feloszlatás sorsára jutott, jólfelszerelt, alakulatait beolvasztották hozzácsatolták a hadsereghez. Kissé cinikusan fogalmazva (hallani ilyet is), a KGB „letartóztatta” a hadsereget. Házi őrizetben tartja, közel telepedett hozzá. Holott lehet másként is; amíg az új (típusú) és esetleg az önállóságot köztársaságonként követő másfajta „KGB” megalakulhat — legjobb helyen a megbízhatóra vizsgázott népi hadsereg kötelékében van a belső-külső elhárítás. Naponta változnak az irányok — fő irány marad — a szereplők, s érdekesnek tűnhet, hogy Janajevről miért hallgat mindenki, holott ugye... Ö volt az, aki nevével fémjelezte a pucs- csot, amelyről viszont erősödik (erősítik is) a nézet, hogy soha ilyen amatőr hatalomátvételt nem látott a világ! Nem tudom. Lehet hogy megrendezett volt és akkor zseniális. Több, máshol végrehajtott puccs és vértelen forradalom jó ötvözete. Az orosz medve ugyanis hiába cammogós — nagyon tanulékony. Végül is öten haltak meg. Három, puccs ellen lázadó fiatal és két egykori vezető, akik öngyilkosok lettek, hitelesítve némiképp egyesek előtt a Jelcini, Goébacsovi fordulat (ellenpuccs) valódiságát. A világ mérlegel, a (volt?) birodalomra figyel, miközben régi idők idéződnek fel. Újra együttesen történik valami a Szovjetunióban és Jugoszláviában (sőt Magyarországon is.) Az biztosnak látszik, hogy amint Gorbacsov mondta a kiszabadulásakor: a „létező” szocializmus nem reformálható! Marad a mindenben érvényesülő, a birodalom egységében is nyomon követhető — felgyorsított változás. A köztársaságok önállósága és majdan? egy új föderatív szövetség (ami Jugoszlávia előtt is példa lehet). De a mérleg egyelőre ez: a puccsról utólag is látható, hogy nem volt igazi jövője, a tisztogatásban kompromittálódott. tömeges vezércserék történnek (ez máshol elmaradt, a „nagy- takarítás” lila álom volt csupán), Gorbacsov csak akkor marad, ha lesz egyáltalán új szövetség, új Szovjetunió, másként maga mond majd le. Van, akit zavar az, hogy Jelcin túl gyorsan lengette az orosz zászlót. Tehát a nacionalizmus sem kizárt szélsőséges formájában. Folyik a volt szovjet hatalmi szervek lebontása (de mi lesz helyettük?), kinek a kezén van az atomerő — ez is nagy kérdés. Azt mondják erre, hogy biztos kezekben van. A birodalom szó szerint új helyzetbe került és már nem is birodalom, tehát vissza sem fog vágni. Nagyobb gond, hogy lesz-e mit ennie? Földreform és piacgazdaság jegyében egyesül majd a világ proletárja, s benne az ukrán, kazah és tadzsik is. T. Pataki László \ bagókkal borítják be az aszfaltot azon a helyen, ahol 1991. augusztus 21-én hajnalban egy ember meghalt, amikor páncélosok próbáltak áttörni az orosz parlament közelében emelt barikádon. Kombókép az 1991. augusztus 19-i szovjet hatalomátvétel vezetőiről. A felső sorban (b-j): Dmitrij Jazov, Gennagyij Janajev, Vaszilij Szatrodubcev, Oleg Baklanov, az alsó sorban (b-j): Va- lentyin Pavlov, Vlagyimir Krjucskov, Borisz Pugo és Alekszandr Tyizsjakov. Borisz Jelcin, az orosz föderáció elnöke — feltartott ököllel — köszönti a hatalomátvétel ellen tüntetőket a föderáció központi épületének erkélyéről 1991. augusztus 19-én.
