Új Nógrád, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-24 / 198. szám

1991. AUGUSZTUS 24., SZOMBAT 7 igSsázEEl Megy a bolt (Folytatás az 5. oldalról) Gondolom, azért mégis vol­tak olyanok, akik elmentek, amikor más lett a tulajdo­nos... — Kellett embereket cserélni, de a zöme megma­radt a boltban. Négyen-öten lehettek összesen, akik elmen­tek. Ahhoz képest, hogy most ötven körüli a létszám a kft.- ben, ez nem sok. Úgy látom, a mostani csapatban nem az van, hogyan bújjunk ki a problémák alól, hanem az, hogyan oldjuk meg. — Az elmondottak azt is jelenthetik, más a dolgozók hozzáállása a munkához. Ezt a változást egyedül a nagyobb fizetés hozza magá­val? — Kétségtelen, hogy a pénzzel lehet megfogni az embereket. Azzal, ha van becsülete a munkájuknak, mind anyagilag, mind erköl­csileg. Hozzátartozik a dol­gokhoz az is, hogy esztétiku- sabb környezetet kívánunk te­remteni, új felszereléseket veszünk, egyszóval a kereske­delmi színvonal emelését akarjuk. A hozzáállást az is befolyásolja, milyen környe­zetben, milyen színvonalú üz­letben dolgozik valaki. Ah­hoz, hogy kifogástalan legyen a dolgozói hozzáállás, meg kell találni az arányt az üzleti színvonalban, s a bérben egyaránt. Élni és élni hagyni! — Hogyan áll most a kft., s vannak újabb terjesz­kedési tervei? — Egyelőre nem adunk osztalékot, hanem fejlesztünk, amellett, hogy a dolgozóink megkapják a tisztességes fize­tést. Sok lehetőség van, de meg kell gondolni, mibe vágja az ember a fejszéjét. Talán túllép­jük a városhatárt, de elsősorban a kereskedelemre gondolunk itt is. Szeretnénk a gazdasági fel­lendülés idejére kisebb-na- gyobb fejlesztésekkel kiépíteni egy jó színvonalú hálózatot. Addig is azonban olcsó, s jó minőségű árukkal kívánjuk a széles vásárlói réteget megcé­lozni. Úgy gondoljuk, ez fog hosszabb távon kamatozni. — Egy ötvenfős dolgozói létszámra nálunk már egy kisebb „hivatal" is ráépül. Az irodában viszont — ahol beszélgetünk — csak a főnök található. Hol van az appa­rátus? — Ok máshol vannak el­helyezve. Egyébként az admi­nisztrációt és a könyvelést a főkönyvelővel együtt öten látják el. Ám nincs elkülönít­ve, hogy valaki csak munkaü­gyes, hanem nálunk is csapat­munka van, egyikük, ha elké­szül a feladatával, besegít a másiknak. Ezt úgy is fogal­mazhatnám, hogy én nem az egyes emberektől, hanem a társaságtól várom az ered­ményt. Ezért is kapnak szabad kezet az egyes részlegek vezetői a munkatársaik meg- válogatásában. — Hogyan vélekedik arról: milyen ma nálunk egy sikeres magánvállalkozó megítélése? — Az embernek mindig vannak irigyei és idézőjeles jóakarói. Sokan a külsőségek­ből ítélik meg a vállalkozót: ez Mercedessel, ez Toyotával jár, satöbbi. Azt nem látják, emö- gött mennyi munka van. Az új szemléletet még nem tudtuk az emberekbe beletáplálni. Persze, tudom, van a vállalkozók között jó pár szerencselovag is, aki két nap alatt akar meggazdagodni. — Miként érződik az említett megítélés az állami cégekkel való üzleti kapcso­latokban? — Azt tapasztalom, hogy egyre rugalmasabbak. Hiszen nekik is kell a vevő. A szoro­san vett üzleti kapcsolataink­ban már ott tartunk, hogy én is bízhatok bennük, és ők is bízhatnak bennem. Ezt a ru­galmasságot láttam például a gabonaforgalminál, ahonnan közvetlenül akarjuk venni a lisztet. De jó értelemben véve, nagyot csalódtam a húsakció napjaiban a Karancshúsban is: rendesek, segítőkészek vol­tak. Nem az volt bennük, hogy most ők egy nagy állami cég monopolhelyzetben, s nem se­gítenek egy magánvállalkozó­nak aki az üzletében húst akar eladni. Azt mondták: megpró­báljuk a megoldást keresni. — És ön szerint milyen a magánvállalkozók egy­másközti kapcsolata? — Az én elvem: élni és élni hagyni. Úgy gondolom, több a lehetőség az összetar­tásban, mint az olyan minden­áron való versengésben, hogy csakazértis két forinttal olc­sóbban adjak valamit, hogy a másikat tönkretegyem. A verseny akkor egészséges, ha azzal a kereskedelmet maga­sabb színvonalra tudom hozni. Becsületesen kell csinálni a dolgokat, s nem a másikra szórni a sarat. — Egyébként én úgy látom, eléggé magukra ha­gyatva birkóznak a magán- vállalkozók ma ebben az eléggé bizonytalan helyzet­ben. Nem így van? — Mindenki csinálja magának a dolgokat. Kapcso­lódási pontok nemigen van­nak, nincs olyan hely, ami összébb hozná a kereskedő­ket. Pedig, ha összeülne több kereskedő, nem biztos, hogy nem születne valami olyan, ami előbbre vinné a dolgokat. A vállalkozói szövetségnek Budapesten vagyok a tagja, ott eléggé jó színvonalú előa­dásokat szerveznek. Egyéb­ként, ha itt mi, magánkereske­dők találkozunk, köszönünk egymásnak: Szia, hogy megy a bolt? Szia, megy! — így a válasz. Nincs olyan, hogy no, gyerekek, üljünk s beszéljük meg. Levélkampány elsőnek a Primóban Minden addiginál nagyohb hirdetési hadjáratot indított a helyi sajtóban a Springa Kft. Úgy tűnik elsőként ismerték fel a reklám, a marketing jelentőségét. Jóval a balassagyarmati Primo áruház megnyitása előtt elontották hirdetéseikkel a helyi lapokat. Megfontolt, előre megtervezett akciónak tűnt. Végre egy cég, aki nem csak beszél, de alkalmazza is a reklám fegyverét. Szaxné Zachar Zsuzsa reklám­marketing menedzser akkoriban még nem állt a cég alkalmazásában. A reklám jelentőségéről azt vallja, hogy főleg a mai nehéz napokban, amikor egy-egy területet sokan uralnak, vagy akarnak uralni, a kereskedelmi cég léte függ attól, hogy képes-e folyamatosan a fel­színen, a köztudatban maradni. Ez pedig csak egy módon: folyamatos reklámtevékenységgel lehetséges. — Egy éve működik az áruház. Milyen tapasztalatokat gyűjtöttek? — Elsősorban azt. hogy reklám nélkül nem megy. De még az egyszerű reklám sem elegendő. Szervezettnek kell lennie. A mi áruházunkra ez talán fokozottan igaz, hiszen nem a főutcán vagyunk, hogy csak úgy belebotoljanak a vásárlók. Nekünk ide kell csalogat­ni a vevőt. — Mivel ünnepük az első esz­tendőt? — Természetesen reklámkam­pánnyal. Az első éves tapasztalato­kat leszűrve, valami mással próbál­kozunk, mint eddig. A sajtóhirdeté­seket nagyon látványosnak tartjuk, de úgy vélekedünk, hogy a levél­reklám hatékonyabb. Mintegy ezer, címzett, névreszóló borítékban keressük fel egykori vagy leendő vásárlóinkat, és kínáljuk áruinkat. Úgy tervezzük, hogy két-három le­velet küldünk konkrét ajánlatokkal. Ez ma a leghatékonyabb reklámfor­ma. — Hogyan választották ki a címzetteket? — Egyrészt az áruházunkban tartott nyereményakció sorsjegyé­nél kértük vásárlóinkat, hogy tün­tessék föl címüket, másrészt pedig gazdálkodókat kértünk, hogy bo­csássák rendelkezésünkre dolgo­zóik címlistáját. Nagy segítsé­günkre volt az endrefalvai tsz. — Nem gondolja, hogy ezzel ingoványos talajra tévedtek? Egy­részt a munkáltatónak, de bárki másnak sem, nem valószínű, hogy joga lenne dolgozói személyi ada­tait kiadni. Önöknek pedig nem valószínű, hogy joguk lenne nyil­vántartásba venni bárkit is annak beleegyezése nélkül. — Nem hiszem, hogy ilyen célra nem lehetne felhasználni bárki 1990. június 1-én alakult meg a Springa Kereskedőház Kft. Ezzé), egyidőben nyitotta meg kapuit első áruháza a balassa­gyarmati Primo. A magánsze­mélyek magánvagyonábó! ala­kult társaság ma már magának tudhatja a békéscsabai Unipri- mót, valamint a győri Betkapri- mo áruházakat. Működtetnek egy építőipari tervezőirodát is. címét. Ezzel konkrét segítséget nyújtunk az embereknek. Ajánla­tainkkal rengeteg utánajárástól, fölösleges utazástól kímélhetjük meg őket. —Az lehet, de szerintem sokan szeretnék eldönteni, hogy kíván- csiak-e az Önök hirdetéseire, vagy sem. Én például nem nagyon örül­nék, ha egyszer észre kellene ven­nem, hogy szerepelek egy olyan nyilvántartásban, amibe nem jelent­keztem. Más dolog, ha névtelenül, mindenkinek bedobják a szórólap­jaikat. — Szerintem nagyon sötéten látja a dolgot. Nálunk senki nem panaszkodott azért, mert levelet kapott tőlünk. Minket tényleg a se­gítőszándék vezet. A vevőnek nem kell mászkálnia, ha szüksége van valamire. Tudja, hogy itt megtalálja, mert levélben felhívtuk rá a figyel­mét. — Mi indokolta az egyéves re­klámkampányt. Az áruház eredmé­nyessége tette lehetővé, vagy éppen a gyászos üzletmenet tette szükségs­zerűvé? — Ha nem is ennyire sarkítot­tan, de az üzletmenet indokolta a kampányt. Ahogyan az országos statisztikák is mutatják, csökken a fogyasztás, kevesebb a vásárlók pénze. Csábítani és megtartani, ez a kettős célunk. — A marketing munkához, az erőteljes reklám mellett, vagy éppen kiegészítésként, hozzátartozik a tiszta, világos üzletpolitika, vala­mint az egységes megjelenés. Sike- rült-e ezen a területen előbbre lépniük? — A Primóról kezdetben elter­jedt, hogy drága áruház. Mi kezdet­től hangsúlyoztuk, hogy nem drága, hiszen a magasabb ár csak egy magasabb minőséget tükröz. Ma már sokan megértik, hogy lehet valamit olcsóbban megvenni, de a gyengébb minőség hamar visszaüt. A nyugati vásárlók már régen felis­merték a „drágább az olcsó” igaz­ságát. Üzletfilozófiánk alapeleme a minőségre való törekvés. Úgy érez­zük, hogy az áruház formája, beren­dezése, a kiszolgálás minősége, mind e filozófiát erősíti. — Milyen tervekkel tekintenek a jövőbe? — Nem véletlen, hogy most, amikor nehéz a helyzet, sokat köl­tünk reklámra. Abban reményke­dünk, hogy egy későbbi konjunktu­rális időszakban ez busásan megté­rül majd. Ugyanez vonatkozik üzleti terveinkre is. Újabb boltokat, melegkonyhás éttermet szeretnénk nyitni az áruház egyik szárnyában, illetve a kertben. Ha jobbra fordul a helyzet, nekünk már nem kell időt pazarolnunk a fejlesztésre. Készek leszünk, hogy az első pillanattól kielégítsük a növekvő igényeket. Már csak addig kell kihúzni. Diszkont Valódi áttörést jelentett a nógrádi kereskedelem­ben az az 1990. évi pilla­nat, amikor megnyílt Sal­gótarjánban az egykori bányai járműtelepen az első diszkont áruház. A diszkont idegen hang­zása, az eladótér kereset­len puritánsága, a csoma­golóanyagok naturalista látványa valósággal beton­padlóhoz szögelte a betérő vásárlót. Mindez párosul­va azzal a kéjes hittel, hogy pénzt takaríthatunk meg a vásárlással, valamint az­zal, hogy ez a beszerzési forma „tök nyugati”, való­sággal elolvadt az ember. A név azóta sem vesztett varázsából, sőt egyre nép­szerűbb lesz. Az eredeti ér­telmezés, illetve az erede­tileg ráaggatott értelmezés persze már a múlté, de a hozzákapcsolódó benyo­mások, kényszerképzetek elevenen élnek. Áfészek melege (Folytatás az 5. oldalról) Ennél is sérelmesebbnek tartják azt, hogy a magánbol­tosok könnyen megtehetik, hogy feketén árusítanak, számla nélkül szerzik be áruik egy részét, nem is beszélve a palackozott italok boltjáról, ahol az árusításon kívül még zugkimérést is folytatnak. Az pedig már csak színesíti a dolgot, hogy a Köjál sokkal elnézőbb a magánboltosokkal szemben, mint az áfészboltok- kal. Véleményük szerint csak ezzel magyarázható, hogy garázsban, műhelyben, pincé­ben, rossz vályogházakban egyre-másra nyílhatnak a boltok, kocsmák. Amíg szemlátomást észre­vehető, hogy ma nálunk első­sorban a kereskedelemben és a vendéglátásban próbálják a ­boldogulást sokan, addig az áfészboltok bérleti formában való üzemeltetésére alig van jelentkező. Lehet, hogy a forgalom és a nyereség nagy mértékű csökkenését jelző számok riasztják vissza az egyébként vállalkozó kedvű boltosokat. Nógrád megye nyolc áfé- sze tavaly az első fél évben 2 milliárd 200 millió forintos forgalmat bonyolított le, míg az idei féléves forgalom folyó áron ennek csak a nyolcvan százaléka: 1 milliárd 800 millió forint volt. (Ha pedig ehhez a minimum 30 százalé­kos inflációt hozzá számol­nánk az áfészek összforgalma az idén csupán fele a múlt évinek.) Egyébként a bolti kiskereskedelem az áfészek tevékenységének hetven szá­zalékát teszi ki. A külkereskedelem veszélyes üzem Először volt a Külkereskedelmi Minisztérium megyei megbí­zottja, később, amikor a minisztérium nevéből elmaradt a kül előtag, „csak” a Kereskedelmi Minisztérium megbízottja dol­gozott a megyeházán. Másfél éve pedig a Nemzetközi Gazda­sági Kapcsolatok Minisztériuma megyei képviseleti irodájára változott az elnevezés. Az év elején pedig jött az újabb változás: az Investcenter-—Tradeinform Magyar Befektetési és Kereske­delem-fejlesztési Vállalat tart fenn irodát Salgótarjánban a megyeházán. Egyed Gyula, aki mindegyik fent említett változást megélte, s ma is megyei megbízottként dolgozik, azt mondja, a feladat ugyanaz, mint azelőtt volt. A minisztérium nem akarta szélnek ereszteni a megyei hálózatát, ezért a szakembereket átvette a vállalat, akik most piaci viszo­nyok között dolgoznak, s szolgál­tatásaikért díjakat szednek. Az új cég elsősorban az NGKM Befek­tetési és Kereskedelem-fejleszté­si Ügynökségének munkáját, feladatai megvalósítását, gyakor­lati kivitelezését hivatott segíte­ni. A vállalkozók, ha exportra- importra gondolnak információt szerezhetnek a külkereskedelem­ről. Manapság óriási az érdeklő­dés e témában. Míg néhány éve alig pár tucat impex látta el a külkereskedelmi feladatokat az országban, most húszezer a re­gisztrált külkereskedők száma. Nógrád megyében becslések szerint kettőszáz vállalkozás jegyeztette be külkereskedelmi „igényét”. Bár Egyed Gyulának az a véleménye, hogy sokan csak bejelentkeztek, de nem élnek e jogukkal, amelynek legfőbb oka, hogy nincsenek a külkereskede­lemre felkészülve, hiányoznak a szakemberek. Nógíádot tekintve a vállalko­zások száma, komolysága és tőkeereje a külső kapcsolatok kialakítására nem kínál jelenleg túl nagy lehetőséget. S talán azt is lehet állítani, hogy e szempont­ból is az utolsó helyek egyikén található meg Nógrád megye. Egyébként is a külkereskede­lem a szakemberek szerint veszé­lyes üzem. Egy-egy ismeretlen, új külföldi partnerről az üzleti kapcsolat felvétele előtt nem árt beszerezni a büroinformációt. Ami azt jelenti, hogy az arra szakavatott adattároló cégektől ajánlatos információt kérni arról, milyen a megítélése a partnernek saját gazdasági környezetében, voltak-e zűrös ügyei, mennyire lehet készpénznek venni üzleti ajánlatait. Az 1001 társaság... Ahogyan azt e hasábokon már többször megtettük, most is kény­telenek vagyunk megismételni: Ma­gyarországon többek között infor­mációs válság is van. Az adatszol­gáltatás és szolgáltatás rendszerét hovatovább már csak a tehetetlen­ség mozgatja. A kereskedelemről sem tudni sokkal többet, mint a gazdaság többi részéről. Az adatszolgáltatási köte­lezettség csak a régi nagyokra vonatkozik. Az újak vagy akár az átalakultak már csak önszántukból adnak, ha adnak információt. 1989. december 31. 1990. december 31. egyéni vállalkozók állami és szövetkezeti és egyéb társaságok 612 1456 boltjai 1291 1025 ebből: szerződéses jövedelem 299 193 érdekeltségű összes kereskedelmi 144 117 egység 1903 2481 Annyi mindenesetre biztos, hogy az 1991. június 30-án Nógrádban bejegyzett 1001 gazdasági társaság nagy része kereskedik. Emellett azonban számtalan egyéni vállalko­zó nyitja üzletét. Amíg 1989. végén 1900, addig 1990. végére 2500 ke­reskedelmi egység működött a me­gyében. Rohamosan nőtt és azóta is gyarapodik a magánkereskedők száma. E vállalkozási forma térnye­réséről azonban nincs megbízható, értékelhető információ. Annyi tudható, (amennyi egyéb­ként is szemet szúr jártában-kelté- ben az embernek): egyre több a nagykereskedelmi tevékenységet is folytató kereskedő, erőteljesebben alkalmazzák a bérbeadásos üzemel­tetési formát és egyre több „disz­kont”, vagy csak annak nevezett üzlet nyílik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents