Új Nógrád, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-24 / 198. szám
4 Íl [•JjTJ'T?I SALGÓTARJÁN ÉS KÖRNYÉKE 1991. AUGUSZTUS 24., SZOMBAT Egyénre szabott oktatás Tizenkét osztály a Petőfiben Megdőlt a gabona, összedől a téesz? Salgótarján és környéke Kivétel nélkül A karancsberényi és a ka- rancslapujtői önkormányzat a * tanévkezdés előtt minden iskoláskorú gyermeknek, az általános iskolástól az egyetemistáig tanszersegélyt utalt át, az elmúlt két hét folyamán, így Lapujtőn 436, Berényben 201 diák kapott támogatást, fejenként ezerötszáz forintot. Bizottsági ülés Salgótarján. A városi ön- kormányzat oktatási bizottsága augusztus 26-án, hétfőn 14 órakor tartja következő ülését a városházán. Az összejövetelen egyebek mellett az oktatási intézmények energiaracionalizálási lehetőségeiről és a költségvetési pótigényekről tárgyalnak a testület tagjai. Fűtéskorszerűsítés Karancsberény. A település óvodájában és általános iskolájában mindeddig széntüzelésű kályhákkal fűtöttek, melyet a nyári hónapokban korszerű fűtéstechnikai berendezésekkel cseréltek fel. A beruházás nyolcszázezer forintjába került az önkormányzatnak, a munkálatokat várhatóan a hűvös idő beállta előtt befejezik. Karancslapujtőn az egyik ház felé sétálva megpillantok egy táblát: Vörös Emil, kötélfonó mester hirdeti a felirat. A faluszéli házban a feleség fogad, az udvaron három gyerek játszik. A lakás berendezése szegényes, és kissé hiányos. Amikor megtudja a felesége, hogy felőlük érdeklődöm, nyomban mutatja az elkészített új termékeket: szobai gyermekhintát, mászókötelet, polcot, és még egy asztalt is elővarázsolt. Ezek mind az ő találmányai. Betessékel a Szobába, s ekkora már megérkezik a férj is. —Mikor határozta el, hogy ezt az ősi mesterséget tanulja meg? — kérdezem. — Tizennégy éves koromban, 1964-ben kezdtem a pályát — mondja a mester. — Budaörsön volt egy kötélfonó üzem és odamentem inasnak. A szó szoros értelmében el kellett lesnem a fortélyokat, mert az öreg mesteremberek inkább elküldték a boltba, minthogy egy-egy mesterfo-“ gást megmutassanak. — Tehát ismeri ennek a szakmának minden csínját-bínját? — Hogyne—vág közbe és már elő is veszi az újabbnál újabb termékeket. Mintha gyémántokat Az országban először a salgótarjáni Petőfi Sándor iskolában indul olyan tizenkét osztályos képzés, mely nem felülről, hanem az első osztálytól, alulról építkezik. A német iskolamodell mintájára készült programban több város intézménye is részt vesz, a petőfisek velük közösen dolgozták ki a tematikát és a követelményrendszert. Az új struktúra részleteiről Petőné Mária Julianna igazgatóhelyettest kérdeztük: — A tizenkét osztály valójában négy szakaszra bomlik, a gyerekeknek ezekben az egységekben kell elsajátítaniuk a tananyagot — mondta. — így van lehetőség arra, hogy képességeik szerint haladjanak, a nebulók megtalálják azt a sajátos, csak az egyénre jellemző tempót és módszereket, mellyel munkájuk eredményes lehet. Az első szakasz az első három év, amikor is megtanulnak ími- olvasni és szert tesznek bizonyos alapismeretekre. A második egységben — ez tulajdonképpen a 4—5—6 osztálynak felel meg — elsajátítják azt a tananyagot, melyre a későbbiekben a speciális ismereteket építjük. — A 7—8—9 évben fakultatív rendszerben folyik az oktatás, különböző tudományterületeken, az idegen nyelvekben, a nálunk hagyományos sportban fejlesztjük intenzíven a tanulók képességeit. Az ezt követő két esztendőben pedig a velünk kapcsolatban álló vállalatokkal együttműködve lerakjuk a korszerű szakmunkás- képzés alapjait, ami elsősorban alapos elméleti felkészítést jelent. Az utolsó esztendőben a diákok az érettségire készülnek, akik pedig tovább szeretnének Salgótarján. A finnországi vantaa-i és a helyi evangélikus gyülekezet kapcsolata hároméves múltra tekint vissza. Ennek jegyében vasárnap a testvérgyülekezet vezető testületének tagjait tartana a kezében. A szemében csillogás, úgy néz minden művére. — Tudja, csak az a baj, hogy az igazi mesterembereket nem hagyják dolgozni. Én pedig csak dolgozni szeretnék! De tegnap is kint voltak az adóhivataltól és lefoglalták a házamat. Bánom már, hogy Budaörsről eljöttem, mert ott jól menő üzletem volt. Igaz, az adósságom is azért lett, mert egy nagyobb beruházásnál a megrendelő visszalépett, akkor, amikor a terméket már megcsináltuk. Befürödnek majd a kisiparosok, ha így folytatódik tovább. Felveszik a vállalkozói kölcsönt egyes emberek, elszóra- kozzák a pénzt és semmiféle értelmes „dolog” nincs mögötte. — A felesége említette, hogy van egy találmányuk is. — Igen, de mit érek vele? Ezelőtt öt évvel pontosan amiatt a munkám miatt ki akartak vinni Angliába, de nem hagytam itt az országot, pedig biztosítottak volna mindent. És most tessék, itt vagyok a családommal együtt: nyakunkon a hurok. — Nem is tudják értékesíteni találmányát, ezt a drótkötelet? — Sajnos, külföldön manuálisan elkészített termékekre már tanulni a felvételi tantárgyaikra koncentrálhatnak. — Miért érezték úgy a pedagógusok, hogy a jövőben más módszerekkel kell tanítaniuk a gyerekeket? — kérdeztük Danyi Istvánnél, az alsós munkaközösség vezetőjét. — Sok olyan gyerekkel találkoztunk, aki a nyolc osztályos rendszerben nem tanult meg jól olvasni. Mi megpróbáljuk az összetéveszthető betűket külön, egymástól „távol” tanítani és visszahozzuk — nem az eredeti formában ugyan — a szótagolva olvasást is. Ezen kívül, maximális követelményeket támasztottak a tanulókkal szemben, hiányzott az előkészítő időszak. Az új struktúrában megpróbálunk a gyerekekre jellemző játékos, nagymozgásos gyakorlatokra építeni, s ezen keresztül jutunk el a tananyag elsajátításáig. — Mióta foglalkozik a munka- közösség a feladat és követelményrendszer kidolgozásával? — Másfél éve kezdődött ez a munka, ez idő alatt áttanulmányoztuk az eddig megjelent ösz- szes alsós tankönyvet, a különböző alternatív pedagógiai módszereket, tantervelméleteket, tankönyvbírálatokat, s ezekből válogattuk ki a legmegfelelőbb egységeket. így állt össze egy speciális eszközkészlet — feladatkártyák, olvasólapok —, melyekből egyénre szabott dossziét adhatunk a tanulók kezébe, s amely mobilan alkalmazkodik képességeikhez. Új eleme a tizenkét osztályos oktatásnak az a komplex esztétikai nevelés, amely minden évben elkíséri a diákokat. A módszer egyik kidolgozója, Tariné Szabó látják vendégül a tarjániak. Délelőtt fél tizenegytől az evangélikus templomban Jaakko Rantasa celebrál misét. Délután városnézés, majd baráti beszélgetés egészíti ki a programot. nincs szükség. Hiába jó a drótkötél szakítószilárdsága, sőt a stabilitása is nagy, nem tudok vele mit kezdeni. Itthon őrzöm a szekrényben. — Mondana egy példát, hogy milyen célt'szolgál ez a fonott kötél? — Biztosan látott már emelődarut, amelynek a sodronykötele — amikor felemeli az árut — forog, és kileng. Az enyém viszont ilyenkor stabilan áll. Van egy másik „művem” is, amelybe beleépítettem a kábelvezetéket. De ezzel sem érek semmit. Rájöttem arra, hogy hiába töröm magam újabb és újabb variációkon, amely hasznos lenne a termelőmunkában, nem éri meg... Volt egy mérnök ismerősöm, aki egy találmányomat egy lépéssel továbbfejlesztette, kivitte Hollandiába és gazdag ember lett belőle! Mindegy! Úgy látszik nekem ez a a sorsom, a feleségemmel együtt el vagyunk keseredve, de reménykedünk. Törjük magunkat: most is csináltam egy lakberendezési tárgyat, amelyre van megrendelőm. Hátha sikerül még ha nem is gazdagnak lenni, de legalább élni tisztességgel és becsülettel. —szeli— Zsuzsanna ismertette ennek lényegét: — Nem lesznek külön rajz-, ének- vagy technikaórák, hanem egy foglalkozás keretében ismertetjük meg a gyerekeket a különböző művészetekkel, alkotásokkal, komplex módon. Az alsó tagozatban „kalendárium” címszó alatt az esztendő rendjéhez kapcsolódva ismerkednek meg a tanulók a különböző népszokásokkal, később pedig ünnepek köré csoportosítva tanulnak dalokat, táncokat. Az úgynevezett kultúrhistóriai szintézisek során egy adott kor művészetét cselekvőén sajátítják el a diákok, s a foglalkozásokon egy-egy nagyobb esztétikai fogalmat is — például a szimmetria — körbe járunk művészeti alkotásokon keresztül. A lelkes pedagógus kollektíván’ kívül úgy tűnik, a szülők is nagy várakozással tekintenek a petőfisek kezdeményezése elé. A tanárok már az óvodákban tartottak tájékoztatót erről az oktatási formáról, s hogy többeknek megtetszett, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a tervezett négy első osztály helyett, ötöt kellett indítani a nagy érdeklődésre való tekintettel. A pedagógus munkaközösség tagjai nyári szabadságukat feláldozva az utolsó simításokon dolgoznak, s az iskola tantermeinek átalakítása után — hiszen a volt munkásőrség épületéből kell modem, az oktatási-nevelési elképzeléseknek megfelelő intézményt kialakítani — szeptemberben izgatottan várják az első csemeték érkezését. Rövidesen döntenek Salgótarján. Az önkormányzat a közelmúltban több intézmény vezetői állását is meghirdette. A József Attila Művelődési Ház igazgatói posztjára egy pályázat érkezett, a határidő augusztus közepén járt le. A polgármesteri hivatal kulturális bizottsága hétfőn tárgyalja meg a pályázatot, majd javaslatot tesz a képviselő-testületnek, amely szeptember 2-án dönt az igazgató kinevezéséről. Ugyancsak ebben az időpontban dől el a Gerelyes Endre Művelődési Ház igazgatói posztjának a sorsa, amelyre ketten pályáznak. A karancslapujtői Karancs Termelőszövetkezet udvarán dologtalanul állnak a gépek, bár munkájuk lenne bőven. Az időjárás hátráltatja a betakarítást, a vizes gabona még lábon áll, vagy inkább fekszik a földeken. A téesz elnökétől, Szivák Jánostól kértünk gyors helyzetértékelést. — Az aratás felénél tartunk — mondta az elnök. — Körülbelül kéthetes a lemaradásunk. A korábbi években már augusztus húszadika előtt befejeztük a betakarítást. Jó termés ígérkezett, ennek reményében jelentős bevételekre számítottunk, de a megdőlt, lassan kicsírázó gabona nem hozza meg a tervezett nyereséget. Ha továbbra sem tudunk gyorsan learatni, az tragikus helyzetbe hozhat minket. — Vannak értékesítési gondjaik? — Annyiért nem adjuk a gabonát, amennyiért most megSalgótarján. A nagy reform- politikus, Széchenyi István születésének 200. évfordulója alkalmából, s emlékének méltó ápolására alapítványt hozott létre az elmúlt héten Salgótarján önkormányzati testületé. Az alapítvány induló vagyona 50 ezer forint — a város önkormányzatának költségvetéséből —, amely Tamássy István önkormányzati képviselő rendelkezése alá tartozó képviselői alapot képezte. Az Sóshartyán. A településen működő Roma sportegyesület augusztus 25-én, vasárnap 17 órakor tartja éves gyűlését. Az összejövetelen a résztvevők beA megyeszékhely tizenegy peremkerületi művelődési házának további sorsáról tárgyalt a közelmúltban a város képviselő-testü- lete. A városatyák úgy döntöttek, hogy a sok pénzért fenntartott, ám nem eléggé kihasznált művelődési házakat célszerű lenne hasznosítani. Ezért üzemeltetésre meghirdették az intézményeket. A tizenegyből kettőnek már akadt „gazdája”. A zagyvarónai művevennék. Hangsúlyozom, ha sikerül egyáltalán betakarítani tároljuk, s terményboltokon keresztül próbáljuk értékesíteni. — Úgy tudom a közeljövőben közgyűlésre is készül a tagság. Miről lesz ott szó? — Igen, augusztus 30-án tartjuk közgyűlésünket. Megbeszéljük a kárpótlás előkészületeit — hiszen többen jelezték már, hogy rendezni kívánják tulajdonukat — s a másik nagy kérdés, ami napirendre kerül, hogy szabad-e ezen a vidéken továbbra is mezőgazdasággal foglalkozni, újabb 20—25 millió forintot beinvesztálni a szövetkezetbe, vagy más formákban kell hasznosítani a téesz vagyonát. — Ón szerint ebben a kérdésben hogyan vélekedik majd a tagság? ■ — Augusztus 30-a után megmondom. alapítvány nyitott, ahhoz minden magyarországi és külföldi jogi és magánszemélyek is csatlakozhatnak. A „Széchenyi István Emlékére Alapítvány” további feladata — mivel várhatóan a Nógrádi Történeti Múzeum és a Városháza közötti területet Széchenyi Istvánról nevezik el —, hogy oda egy köztéri szobrot helyezzenek el: Bobály Attila szobrászművész alkotását. számolót hallhatnak az egyesület pénzügyi helyzetéről, megvitatják a' jövő tennivalóit, végül a ’ legjobb sportolók között jutalomtárgyakat osztanak ki. lődési házat az iskolához csatolták, annál is inkább, mert eddig is a gyerekek használták tornateremnek. A baglyasaljai művelődési házat két vállalkozó vette bérbe. Ok úgy tervezik, hogy szabadidős kulturális központot létesítenek a házban, különféle szórakozási és sportolási lehetőségekkel. beleszámítva a vendéglátást is. Tárgyi emlékek megmentése A karancslapujtői „Kaláris" asszonykórus évekig gyűjtötte a településen és kornyéken fellelhető, a múltat, a népi hagyományokat őrző tárgy i emlékeket, melyeket a termelőszövetkezet palóc házában állítottak ki. Amikor a téesz az épületet eladta, felmerült az a lehetőség, hogy Balassagyarmatra viszik a kiállított tárgyakat, ám a helybéliek szerették volna megőrizni kincseiket. Végül a közös tanács megszűnése után a felszabadult helyiségek egyikében, a községháza tetőterében talált új otthonra a kiállítás, melyet az érdeklődők napközben bármikor megtekinthetnek. Lapujtő múltjának egy darabját őrzik a kiállított tárgyak. Csak dolgozni akar a kötélfonó Nyakunkon a hurok O.T. Finn vendégek Széchenyi-alapítvány Sportegyesületi ülés Hasznosítani szeretnék
