Új Nógrád, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-22 / 196. szám

MEGYEI KÖRKÉP m-r-Tj-r-'i 3 1991. AUGUSZTUS 22., CSÜTÖRTÖK A Vidám Vásáron kérdezték — mi válaszoltunk Őszinteségünk nem ismert határokat... A Salgótarjánban rendezett, három napon át tartó Vidám Vásár — szerénytelenség nélkül állítjuk — egyik legsikeresebb program­ja az a fórum volt, melyen lapunk munkatársainak hétfős csoportja válaszolt az érdeklődök által feltett kérdésekre. Bizony nemcsak a tűző nap izzasztott meg olykor-olykor ben­nünket, hanem a váratlan problémafelvetések is, ám igyekeztünk kivágni magunkat, s az alkalomhoz illően megfelelő válaszokat adni a kíváncsiskodóknak. Az alábbiakban a fórumon elhangzott kérdések-válaszok közül kötöttünk csokorba néhányat. A kérdéseket nem névre szólóan juttatták el műsorvezetőnkhöz, I’atakiné Kerner Edithez — aki egyébként igazi hangulatot varázsolt a színpadra*—, így közülünk mindig a leggyorsabb és a legbátrabb válaszolt a hirtelen érkezett kíván csiskodásra. Össztűzben az újságírók (fent). Szeli Sára, Vaskor István, Dudellai Ildikó, Sólymos László, Szilágyi Norbert, Balázs József, T. Pataki László (balról jobbra), alul pedig az érdeklődők soka­sága. T. Pataki László Kérdés: — Igaz-e, hogy a sal­gótarjáni lengyel piac új felügye­lője Demszky Gábor lesz? Válasz: — Nem, mert Dem­szky úr el van foglalva a székely Daciák roncstelepre szállításával Pesten. K.: — Miért akar Boglyas alja elszakadni Tarjántól? V.: — Káderfalu akar maradni. Leveszi a kezét Salgótarjánról, meglátjuk mire megy nélküle... K.: — Egyes vélemények sze­rint Salgótarjánban a rendszer- változás óta visszavonult az értel­miség... V.: — Nincs hova visszavonul­niuk! A művelődési központban butikok nyíltak. K.: — Igaz-e, hogy a húsakció első napján Etesen ketten elvitték az egész napi készletet? V.: — Ez aljas rágalom! Egy ember vitte el. K.: — Igaz-e, hogy... V.: — Igaz. Dudellai Ildikó K.: — Mi a különbség a pápa és a párttitkár között? V.: — Hogy a pápa maga viszi a keresztet a pásztorbotján, a párttitkár pedig a néppel viteti. Ám most, hogy sok a párt — sok a párttitkár is... K.: — Mikor zárkózhat fel Nógrád Magyarország nyugati megyéihez fejlettségben? V.: — Kedvenc klasszikuso­mat, Murphyt idézve: akkor, ha ehhez elegendő pénz és idő áll rendelkezésre. Bár azt is tőle olvastam, hogy elegendő pénz és idő sohasem áll rendelkezésre. Sólymos László K.: — Igaz-e, hogy munkaidő alatt isznak az újságírók? V.: — Már a kérdés feltevése rossz. Mi újságírók ugyanis kö­tetlen munkaidőben dolgozunk. Alkoholt pedig végképp nem iszunk, kizárólag gyógyszereken élünk, nevezetesen egy olyan speciális terméket fogyasztunk, amelyet gömbölyű üvegben pa­lackoznak. A neve? Ja, az UNI- CUM! K.: — Hihető-e, hogy nem mindennapi körülmények között ismerkedett meg rendőrfőkapitá­nyunkkal? V.: — így igaz. Kakuk Patyo tavalyi Toyota kiállításán szóba került, hogy meg kellene szólal­tatni egyszer a bankok, üzletek riasztóberendezéseit és figyelni azt, hogyan reagálnak erre a járókelők. Közbeszólt egy szim­patikus fiatalember, hogy ebben tudna segíteni. Miért? Te ki vagy? — kérdeztem amúgy fél­vállról. A válasz: a megyei ren­dőrkapitányság gazdaságvédelmi osztályát vezetem. Rafael Ká- rolynak hívnak. Mit mondjak? Csak azért nem ültem a földre a meglepetéstől, mert esett az eső. Vaskor István K.: — Igaz-e, hogy az újságí­róknak sok helyütt protekciójuk van? V.: — Igen. Hétfőnként pél­dául ingyen látogathatjuk a múzeumokat, s a tarjáni vásár­csarnokban sem kell újságíró­igazolványunkat felmutatni, hogy akadálytalanul beléphes­sünk. K.: — Miért nem tudósítanak nagyobb terjedelemben a Salg- glas Salgótarján NB ll-es labda­rúgócsapatának mérkőzéseiről? V.: — El kell jönni olykor egy- egy mérkőzésre, s a produkció láttán biztosan megváltozik a kérdező véleménye. Azon cso­dálkozik majd, hogy arról a semmiről miként lehet oly sokat írni. K.: — Igaz-e, hogy nyugati típusú autókban közlekednek az Uj Nógrád újságírói? V.: — Igen. Wartburgokban, Trabantokban, de ha autóstoppal utazunk, gyakran ülünk Toyoták­ban és Volkswagenekben is. Balázs József K.:—Kell-e Salgótarjánnak az utcanevek és az intézménynevek megváltoztatása ? V.: — Részben. Nem tudom, ildomos lenne-e a Gagarin iskolát Lajka kutyáról elnevezni. Vagy itt a Lenin tér esete, ami felőlem maradhat, ugyanis soha nem volt személyes konfliktusom Vlagyi­mir Iljiccsel... K.:—Mit szól a nyugati város­rész állapotához? V.: — Súlyos felelőtlenség volt odaköltözni, pláne két és fél millióért. Mindenki tudja, az Alkotmány út névadója maga is toldott, foldott jogszabály. A Felszabadulás úti állapotok pedig alátámasztják azt a régi viccet, miszerint a magyarság életében három jelentős dúlás volt; a tat- árdúlás, a törökdúlás, és a felsza- badúlás... K.: — Örül-e, hogy mostantól új kenyér kapható a boltokban? V.: — Helyesbítek: újszülött kenyér. Az újszülött kor — ha jól tudom — kéthetes korig tart... Szeli Sára K.: — A nemrég lezajlott húsakció mintájára milyen vásárt rendezne? V.: — Valutavásárt, ugyanis az ország valutakészlete, csak fél napra lenne elegendő, s ezzel bekerülne a Rekordok könyvébe is. K.: — Miért jött Szegedről Salgótarjánba, ide a „világ végé­re” ? V.: — Azt hittem, hogy külföl­dön van, de egyelőre még útleve­let nem kértek tőlem. K.: Mi tartja itt városunk­ban? V.: — A piaci árak. Szétnéztem és megállapítottam, hogy mire az utazáshoz való élelmet megvásá­rolnám, akkora útiköltségre nem maradna pénzem. Szilágyi Norbert K.: — Kinek a bőrébe bújna a legszívesebben? V.: — Csipkerózsikáéba. Bár ehhez le kellene adnom néhány kilót — ami éppen folyamatban van -—, de ez a legjobb, amit választhatok. Tudniillik százéves álmomból felébredve olyan vi­lágban találnám magam itt, Nógrád megyében is, amiről ma még csak álmodunk. Nem kétsé­ges: az Új Nógrád Hamburg és Berlin egyik legkeresettebb saj­tóterméke lesz. Persze, csak ha akkor még itt dolgozom... K.: — Mi volt az elmúlt évek legnagyobb értéktorzulása? V.: — Nem kétséges: a tarjáni labdarúgásban ment végbe. A hetvenes években az emberek kis pénzért nagy focit láttak, most pedig három-négy mérkőzés után — ami már nem kis pénzbe kerül — mondhatják el: végre láttam egy kis focit. Az Uj Nógrád rejtvénypályázatának nyertesei Befejeződött a lapunk hasábjain zajló városismereti és kirakat- verseny rejtvénypályázata. Olvasóink nyolc napon keresztül figyelemmel kísérhették a versenyt, illetve kapcsolódhattak be játékunkba. Az értékelésre és eredményhirdetésre a Vidám Vásár rendezvénysorozat keretén belül került sor. A városismereti verseny szerencsés nyertesei: I. díj: 10 ezer forint (a COLOR Mozaik Kft. díja) — nyerte: Tóth László Salgótarján, Pécskő út 5. II. díj: 5 ezer forint (Salgótarján önkormányzatának felaján­lása) — nyerte: Krizs Tamás Salgótarján, Kistarján út 2. III. díj: egyéves Új Nógrád előfizetés (1991. szeptember 1- től érvényes) — nyerte: Andó István Salgótarján, Úttörők útja 9. A kirakatverseny díjai és nyertesei: I. díj: 6 ezer forintos vásárlási utalvány. (A Gála Lakberen­dezési Kisáruház felajánlása) — nyerte: Varga Magdolna Ka- rancsberény, Rákóczi út 62. II. díj: 4 ezer forintos vásárlási utalvány. (A Gála Lakbe­rendezési Kisáruház felajánlása) — nyerte: Palotási László Salgótarján, Ybl M. út 53. III. díj: egyéves Új Nógrád előfizetés (1991. szeptember 1- től érvényes) — nyerte: Varga Istvánná Karancslapujtő, Petőfi út 92. Új formák a TIT-nél Középfokú vámügyi és nem­zetközi szállítmányozói tanfolya­mot indít szeptemberben a TIT salgótarjáni szervezete és a kül­kereskedelmi főiskola. A résztve­vők vámkezelő, vámügyi előadó, illetve külkereskedelmi lebonyo­lító munkakör betöltésére szerez­hetnek szakképesítést. Szintén szeptemberben kezdődik az új számviteli törvény oktatása a TIT keretén belül. A későbbiekben pedig a Kecskeméti Kertészeti és Élelmiszeripari Főiskolával vi- rágkötészeket fognak képezni. További toborzó akciókkal lehetne folytatni a kezdeménye­zések sorát, melyek azt jelzik: a klasszikus ismeretterjesztés foly­tatása érdekében a TIT többnyire jól igazodik a helyzet kényszeré­hez, sikeresen vállalkozik és jó kapcsolatokat épít. Lényeges változás történt a nyelvoktatásban is: az elmúlt évtől az Idegennyelvi Tovább­képző Központtal kötött megálla­podás értelmében helyben lehet nyelvvizsgát tenni. Az állást keresők és a munkahelyek dolgát átképzésekkel igyekeznek meg­könnyíteni. Ebben a tevékeny­ségben partnerük volt idén a közgazdasági szakközépiskola, a bátonyterenyei és a salgótarjáni ipari szakmunkásképző. (m- j.) Elet, vagy halál vize Az alkoholt régebben gyógyszerként használták. Évezredekkel ezelőtt rájöttek arra, hogy miként lehet a gabonamagvak, illetve a gumós növények keményítőjét cukorrá átalakítani, majd élesztővel alkohollá erjeszteni. Az i. e. 1550-ből származó Ebers-papirusz ta­núsága szerint több sörfajtát ismertek és használtak a gyógyításban. A tömény szesz lepárlása az araboktól ered. Főleg borpárlatot ké­szítettek, konyakot. Kubában melaszból a rumot. Európában a XV. században honosodott meg a pálinkafőzés. Ebből az időből származik a ma is használatos gyógyszertári elnevezés a „spiritus vini”; ami szó szerint a bor lelkét jelenti. A pestisjárványok ideje alatt, ,Aqua vitae" -nek, vagyis az élet vizének keresztelték. Azt hitték, megvédi őket a járványoktól, innen maradt fenn máig is a ,,kalapkúra” hagyománya. A XVIII—XIX. században az iparosodás fellendülésével indult igazán, romboló útjára az alkohol. A civilizáció fejlődésével egyre nőtt az alkohol fogyasztása. A kis mennyiségben elfogyasztott ital előse­gíti a jó hangulat kialakulását, kisebb gátlásokat is feloldhat, ét­vágygerjesztő hatása is lehet. Addig nincs baj, amíg a társadalmi és egyéni korlátok érintetlenek. Mivel az alkohol a központi idegrendszerre hat, mint ezt Krepelin már 1895-ban bebizonyította, a túlzott fogyasztásnál romlik a fizikai és szellemi cselekvőképesség. Minél sűrűbben és nagyobb mennyiség­ben iszunk belőle, annál többet kíván a szervezetünk. Eljutunk egészen az alkoholizmusig, amikor már nincs megállás, előbb-utóbb kialakul­nak az alkoholos elmebetegségek, amit nagyon nehéz gyógyítani, sőt nem is lehet. Az alkoholos betegek elvonókúrájának, a sikerre alig van esélye, ugyanis a kóros szenvedély kialakulása mögött szociális és társadalmi összefüggések lappangónak. * Nem véletlen, hogy Salgótarjánban és környékén ezerkettőszáz beteget tartanak nyilván. Nógrád megye egész területén, s az ország­ban katasztrofális a helyzet e kérdésben is. A szociális és társadalmi problémák csökkenésével, talán ez a szám, sem emelkedne, vagy legalábbis stagnálna. Mivel az ember lelki szükséglete alapvetően az örömteli állapot! Szeli Sára Szeptembertől négy osztály Hollókő. A falu általános is­kolája valószínűleg a megye legdrágább alsófokú oktatási in­tézménye lesz. Mert bár az eddigi három helyett szeptem­bertől négy osztály tanulhat helyben, a tanulók létszáma nem lesz több tizennnyolcnál. Az új tanévet korszerűbb körül­mények között kezdhetik: ké­szül az iskolai vizesblokk, amit a szolgálati lakásból alakítanak ki. A későbbiek folyamán a tervek szerint további bővíté­sekre is sor kerül. Vállalkozói nap Salgótarján. Az Észak-ma­gyarországi Gazdasági Kamara vállalkozói napot rendez au­gusztus 22-én, csütörtökön tíz órától Salgótarjánban, az ipar­testület székházában. A résztve­vők a Start-hitel és a garancia- alap működéséről hallgathatnak előadásokat, s konzultációra is lehetőség nyílik. A meghívott vendégek között ott lesznek a bankok képviselői, Vass György, a Vállalkozásfejleszté­si Alap ügyvezető igazgatója és dr. Baranyai György jogtaná­csos. Továbbképzés Augusztus 21—-22-én to­vábbképzést tartanak a Somosi fogadóban a tizenkét évfolya­mos iskolamodellről. A kétna­pos programon e koncepcióban részt vevő tiszafüredi, szolnoki és a salgótarjáni Petőfi Sándor Általános Iskola pedagógusai vesznek részt. A felkészítést Lóránd Ferenc, az OPI képvise­lője és Krafcsik Istvánná peda­gógus segíti. A továbbképzésen az iskolamodell kezdő szaka­szának részletes- megbeszélésé­re kerül sor. Többek között e témában megvitatják a tantervi munkálatokat, tisztázzák a metodikai alapelveket és a dif­ferenciálási alapelveket. Német vendégek Szécsény. A mezőgazdasági szakközépiskola 1989-ben léte­sített kapcsolatot a németorszá­gi Straubing-Bógen ifjúsági szervezettel. A szakközépiskola és a városi önkormányzat meg­hívására augusztus 19—25. között tizenhat német fiatal ven­dégeskedik a városban. A kül­döttség többek között ellátogat Ipolytarnócra, Hollókőbe, Eger­be és Budapestre is. Tetten ért tolvajok A salgótarjáni rendőrkapi­tányság bűnügyi osztályának nyomozói a Salgótarjáni Öblös- üveggyárban lopás közben tet­ten érték és elfogták K. Pál, N. Szabolcs és F. Gyula salgótar­jáni lakosokat, akik kartonba csomagolt üvegárukat próbáltak eltulajdonítani a kerítésen ke­resztül. Az üvegtárgyak értéke nyolcezer forint. H. János salgó­tarjáni és O. Ferenc endrefalvai lakosok több rekesz sört (7600 Ft értékben) tulajdonítottak el a Karancs Sör GT-től. A szolgá­latot teljesítő nyomozó elfogta őket. Mindkét bűncselekmény — fiatalkorú — elkövetői ellen eljárás indult.

Next

/
Thumbnails
Contents