Új Nógrád, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-21 / 195. szám
1991. AUGUSZTUS 21., SZERDA IH-h'IV-PI 5 RÉTSÁG ÉS KÖRNYÉKE Német—magyar kapcsolat Rétság—Bánk. Nem mindennapi dolgot vállalt a közelmúltban Lami Annamária rétsági tanárnő. Mivel az iskolában a harmadik osztálytól kezdve tanítják a német nyelvet, úgy gondolta, hasznos lenne, ha egy osztrák, vagy német település iskolájával vennék fel a kapcsolatot, és esetleges cserelátogatások keretén belül tanulnának a rétsági gyerekek beszélgetés, játék, kirándulás közben németül. A német gyerekek, ha keveset is, de megtanulnának valamennyire magyarul. A tervet tett követte, és Lami Annamária két osztrák és két német címre küldött információt kérő levelet. Végül egy Passau melletti településről kaptak meleg hangú választ, amit nemsokára a helyi labdarúgóklub vezetőjének, illetve néhány tagú kíséretének rétsági látogatása követett. Körbejárták azt a vidéket, ahol gyermekeik tartózkodni fognak ittlétük alatt, majd hazatérve, elmondták tapasztalataikat polgármesterüknek, illetve az iskola vezetésének. Pár napra rá megérkezett a következő levél Rétságra, amelynek tanúsága szerint olyan kedvező benyomást tettek a magyarok a németekre, hogy eredményeként az elmúlt év végén szülők és gyermekek, mintegy hetvenen voltak a rétságiak vendégei három napon át. Elszállásolásukat a bánki váltótáborban oldották meg, és az itt töltött napok alatt a környék látnivalóival ismerkedtek, illetve a kiadósabb mozgásra vágyók a rétsági sporttelepen különböző vetélkedőkön vettek részt. A német vendégek egy része közelről ismerkedett a nógrádi családok életmódjával, mivel többüket meghívták családlátogatásra. A rétságiak a jövő évben utaznak Németországba. Ahol a sínek véget érnek Romhány. „íme: — mutat az állomásfőnök a sínekre — innen csak visszafele mennek a vonatok. Nem rossz vasút azért ez. Naponta nyolcszor van személyvonat, hajnali négy órakor, és este tizenegy után is. Naponta csupán egy tehervonat fordul meg a romhányi állomáson. Egyre kevesebben szállítanak vasúton, részben azért mert pontatlan, az áruszállítás a közútra terelődött át, így Romhánynak elég lesz kétnaponta egy tehervonat. Kempingtalálkozó Diósjenőn Megyei kempingtalálkozót rendez a NOD1SZ augusztus 23- án, 24-én és 25-én a diósjenői kempingben. Programja vidám ismerkedési játékkal indul, mely péntek estig a Republic együttes koncertjének kezdetéig tart. Ezt diszkó, majd szombaton ügyességi játékok, sportversenyek követik. Huszonnegyedikén délután amatőr együttesek szórakoztatják a résztvevőket, köztük rock and- roll, jazzbalett, néptánccsoportok, valamint Éles István és a Sóder-duó. Ezután éjszakai túrára invitálják a jelenlevőket a Börzsönybe. Zsömlék szezámmaggal Állandóan ellenőrzik a kenyérnek való mennyiségét. Hivatásos vadászok tanácskoztak „Ne legyünk csak vadőrök” Koronglövészet zárta a hivatásos vadászok ez évi értekezletét. Taroltak az ismétlőfegyverekkel rendelkezők, de helytálltak a bock puskákkal célzó vadászok is. Érsekvadkert—Nyírjes. A hangulatos helyen lévő vadászházban — illetve annak udvarán — gyűltek össze ez évi értekezletükre Nógrád megye hivatásos vadászai, vagy ahogy a közvélemény őket általában ismeri: a vadőrök. Életük az erdőn zajlik, irodájuk nincs —, de nem is igénylik — műhelyüknek nincs oldala és nincs teteje, az évszakok változását csak abban mérik, hogy mikor, milyen vadfajra lehet vadászni, melyiket kell óvni, hol kell az etetőket felújítani, azokat az erdőn élő állatok számára élelemmel ellátni, és vadászatoknál minden pillanatban készen kell lenniük. A nyírjesi értekezleten részt vett Kollár József, a Földművelésügyi Minisztérium Nógrád Megyei Földművelésügyi Hivatalának erdészeti-vadászati főfelügyelője, Rottenhoffer Attila, a Nógrád Megyei Vadászszövetség titkára, megyei fővadász, Herczeg Ferenc, a MEDOSZ Nógrád megyei titkára, valamint Szilágyi István, a helyi vadásztársaság elnöke. Előadásaikban a vadgazdálkodást és a vadászatot érintő szakmai kérdéseken túl, foglalkoztak olyan szakszervezeti kérdésekkel is, amelyek ismertetése már igencsak szükséges volt, a hivatásos vadászok elmondása szerint. Szóba került, és alapos vita tárgyát képezte a vadásztársaságok és az új felügyeleti rendszer kapcsolata. Többen szóvá tették, az előadások után rendezett alkalmi fórumon, hogy nincsenek megelégedve a hivatásos vadászok elbírálásával, a pénzbeni juttatásokkal, és az általuk ellátandó területek nagyságával. Nógrád megyében huszonkilenc területtel rendelkező vadásztársaság működik és gazdálkodik 220 ezer hektárnyi területen. A hivatásos vadászok létszáma: 41! Egy korábbi földművelésügyi miniszteri rendelet szerint négyhektáronként kell alkalmazni egy hivatásos vadászt. Ha Nógrád megyét nézzük, és figyelembe vesszük, hogy 220 ezer hektáron gazdálkodik a 29 vadásztársaság, a negyvenegy hivatásos vadászra átlagosan 5,3 hektárnyi terület jut. Emellett szóba hozták a hivatásos vadászok, hogy keresetük sok esetben nem éri el a Minisztertanács által meghatározott minimál bérkeretet, magyarul: a hétezer forintot. A megye hivatásos vadászait és a sportvadászokat összefogó szervezetek vezetői egy jókora cseresznyefa alatt, megterített asztaloknál hamisítatlan „vadászmódra” elkészített szarvaspörkölt mellett folytatták azt az eszmecserét, amelynek eredményeként várhatóan tovább javul a hivatásos vadászok megítélése — nem csak kiszolgáló személyzetként tartják őket némely, még ma is meglévő „úri vadászok” —, amelynek eredményeként ismét a régi hírnevét kaphatja vissza a magyar vadgazdálkodás. Az értekezlet koronglövészettel ért véget, ahol vadászok és vadászvezetők bizonyították, hogy nem csak papírról ismerik a fegyver kezelését. Sólymos László Rétság és környéke Emléktábla a vár falán Nógrád. A tervek szerint szeptember 22-én, gróf Széchenyi István születésének bicentenáriu- ma alkalmából márványtáblát avatnak a nógrádi várban. A „Széchenyi emlékek-emlék- helyek” című kiadványban a Nógrád címszó alatt a következőt olvashatjuk: 1832. június 10-én Széchenyi Váctól gyalog indult megtekinteni a várat, amelyről a véleménye: az erődítésből is látszik, hogy a magyar mindig hátrébb kullogott néhány évszázaddal más népeknél... A nógrádi emléktábla szövege — amelyet az önkormányzati testület állít — a következő lesz: „Itt járt 1832. július 10-én gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar, megtekinteni a várat. E látogatása emlékére, születésének 200. évfordulóján elhelyezte Nógrád község lakossága, 1991. Szent Mihály havában. Csökkenő bűnözés Nagyoroszi. Százhúsz tagú önvédelmi csoport működik Nagyorosziban. A csoport egy-egy elnök-titkár-gazdaságvezető, illetve egy ellenőrző megbízott és négy csoportvezető irányításával végzi biztonságmegőrző tevékenységét. A rétsági rendőrkapitányság statisztikai adatai szerint a Dóczi Sándor elnök, illetve Farkas József titkár vezetésével működő önvédelmi csoport tevékenysége eredményeként mintegy negyven százalékkal csökkent a térségben az elkövetett bűncselekmények száma. Köszönhető ez annak is, hogy nem csak napközben, de éjjelente is rendszeres szolgálatot szerveznek a nagyorosziak. Hozzáértő kezek formázzák a rétsági francia pékség zsömléit. a város és környéke ellátását hivatott biztosítani szezámmagos zsemlékből, francia botkenyerekből, hogy egyéb termékeikről már ne is írjunk. A rétsági franciapékek egy jókora kóstolót küldtek többek között a városházára, ahol a kóstoló osztatlan sikert aratott. Most már a vásárlóké a szó... Kopjafa készül belőle Nagyoroszi. A helyi termelőszövetkezet faipari ágazatának dolgozói nem mindennapi munkát végeznek jelenleg. Az Országos Műemléki Felügyelőség megbízásából Szentendrén, illetve annak környékén kitermelt tölgyrönkökből speciális munkagépek segítségével olyan hasábokat vágnak, amelyekből később fafaragó iparművészek kopjafákat készítenek.-A műveket a felügyelőség által kijelölt helyeken állítják fel. Kép: Gyurkó Péter Útban a „gatterfürész,, felé a már méretre vágott rönk, hogy feldolgozás után, kopjafát készítsenek belőle az arra avatott népi iparművészek. Tehergépkocsira szerelt markológéppel „máglyázzák” a Szentendréről érkezett tölgyfákat. rendelkezett ilyen sütödével. Az elmúlt napokban azonban — feltehetően mindenki megköny- nyebbülésére — megnyitotta ajtaját az a francia pékség, amely Rétság. Napjainkban már az a hír járja, hogy nem is város az, amelyiknek nincs saját francia péksége. Nos, eddig ebben hátul kullogott Rétság, ugyanis nem
