Új Nógrád, 1991. augusztus (2. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-15 / 191. szám

s Lsjzmnu SPORTTÜKÖR 1991. AUGUSZTUS 15., CSÜTÖRTÖK Szálkái­emléktorna Pásztón immáron ötödik alka­lommal rendezik meg a Szálkái Jenő, ifjúsági labdarúgó-emlék- tomát. Augusztus 18-án délelőtt 9 órakor Pásztó együttese játszik Nagybátonnyal, míg 11 órakor az SBTC fiataljai találkoznak Mát- ranovák csapatával. Délután mérkőznek meg a vesztesek és győztesek a harmadik, illetve az első helyért. A díjakat dr. Szálkái Éva, Szálkái Jenő lánya adja át. Motocross­verseny Országos bajnoki és nem­zetközi zóna motocrossver- senyt rendeznek augusztus 18-án, Tápióbecskén. A via­dalon a hazai élmezőny mel­lett rajthoz állnak csehszlo­vák, osztrák és német híressé­gek is, valamint bemutatkoz­nak a hazai oldalkocsisok. Az edzések délelőtt 10, a verseny 13 órakor kezdődik. Nőtincs! futballcsata A környékbeli települések és Szlovákia vendégegyüttesei sze­repelnek azon a nemzetközi fut­ballgálán, amelyet Nőtincsen rendeznek augusztus 18-án a helyi sportpályán az önkormány­zat támogatásával. Széllovasok bajnoksága Megyénkben első alkalommal kerül sor szörfversenyre. A nóg­rádi széllovasok a ludányhalászi sóderbányatavon augusztus 24- én rendezik meg az első bajnok­ságukat. A helyszínt és a környe­zetet a horgászokkal közösen a sportág szerelmesei tették ver­senyzésre alkalmassá. Az érde­klődők a helyszínen nevezhetnek be a viadalra. Ezt az érzést ki kell próbálni Másodpercnyi pontossággal érkezik. Mondja is nyomban, sosem volt kenyere a késés, hát még egy ilyen randevúnál. Méghozzá róla írni akarnak?! Jó­leső érzés — hangsúlyozza, s közben le is huppanunk a salgó­tarjáni Kővár presszó teraszán az egyik asztalhoz, hogy egy forró fekete mellett, arról beszélges­sünk: ki is a megyeszékhelyen ezrek által ismert Piláth Károly? — Te Karcsi, nem is tudom hogyan bírod ilyen jó erőben, fiatalosan, lendülettel, jókedvvel mindazt, amit csinálsz. Van elég dolgod a totózóban, ahol a kiren­deltség vezetőjeként ugyancsak akad bőven tennivalód, emellett pedig szinte állandóan szervezel, lótsz-futsz. — Tudod, most mondhatnám a hangzatos szlogent, hogy min­dennek a rendszeres testedzés, az egészséges életmód az oka. De minek hangsúlyozzam, néhányan még önteltnek néznek. Azt azon­ban te is jól tudod: imádom a mozgást, ezért is vagyok szinte naponta az uszodában, ezért is kerekezem oly sokat a megye útjain. S ha az ember edzésben van, akkor jobban bírja a strapát, legyen az munkahelyi, vagy bármilyen. — Most, hogy a kerekezést említed, jut eszembe: neked úttö­rőszereped volt a tarjáni túrake­rékpár klub feltámasztásában, népszerűsítésében. Aligha hi­szem, hogy a közelmúltban volt olyan túra, melyen ne vettél volna részt, arról nem is beszélve: újabban mintha arról ciripelné­nek a verebek hogy nqgy dobásra készülsz. — A bókolásodat csak köszön­ni tudom, amit pedig te nagy dobásként említesz, közel sem olyan hatalmas. Arról van egy­szerűen szó, hogy én kezdetné- nyeztem egy regionális, az ország' északi részét is megmozgató kerékpárversenyt itt Tarjánban. „Örömmel fizetem a millió­kat” Most úgy tűnik sínen van a dolog, lesz is belőle valami. Ezzel is azt szeretném, ha népszerűsíthet­nénk a kerékpározást, s ezen a bizonyos napon megpezsdülne a város, a főtér, s több százan kapcsolódnának be a versenybe. — Egyáltalán milyen örömet talál az ember a kerékpározás­ban? Mert gondolom felültök egy-egy túra során a nyeregbe, nekivágtok a távnak, aztán eset­leg pihentek egy keveset és irány tovább. Mit ne mondjak, tudok egy-két jobb sportágat. — Én pedig ehhez csak annyit fűzhetek: ki kell próbálni! Kép­zeld, amikor például Ráróspusz- tára kerekezünk, ott mindenkép­pen: fjosszabj) pihenőt tartunk: jókat csevegünk, szalonnát sü­tünk, vagy elfogyasztjuk a hideg elemózsiát. Aztán persze vissza­kerekezünk Tarjánba, s bizony eléggé megfáradunk, mikor megérkezünk. De ezt az érzést sem lehet elmondani. Végig kell csinálni, aztán majd meglátod... —- Szóval itt van a túrakerék­Sporttörténeti ritkaság Szécsényben Saját csapatától kért pénzt az egyesület Azzal kell kezdenem, hogy végképp nem értem azt a helyzetet, ami a Szécsény II. labdarúgócsapata és a városi sportegyesület között kiala­kult. A településen tizenhat lab­darúgó összefogott. Olyanok, akik valamilyen okból nem fértek be a megyei I. osztályba játszó csapatba: megalakítot­ták a Szécsény II. gárdáját. Neveztek a városkörnyéki bajnokságba és ezt meg is nyerték. Ahogy mondani szokták a csapat létszáma adott, s egyetlen labdarúgó álmai között sem szerepel, hogy a kispadról menjen „nyugdíj­ba". Egyszóval a játék lehe­tősége, varázsa —, ha alacso­nyabb osztályban is — de ott él a labdarúgókban. A józan ész azt diktálja: csak erősíti a „nagycsapatot”, ha van egy második vonal, s a két csapat között a pillanatnyi forma alap­ján folyik az egészséges játé­koscsere. Szécsényben a józan ész logikája nem érvényesül. A II. csapatot azok alakították meg, akik szeretik a futballt, de többnyire személyes okok miatt árnyékban maradtak az „egy­nél” . A sportegyesület vezetői ki is jelentették: semmilyen anyagi támogatást nem kap a II. csapat. A kis közösség nem esett két­ségbe, noha rosszul esett nekik a mostoha bánásmód. Szponzo­rok segítségével negyvenezer forint értékű tőkét sikerült ösz- szehozniuk, amely elégnek bizo­nyult a felszerelés vásárlására, a játékkal együttjáró kiadá­sokra. Ami ebben a kapcsolatban végképp nem érthető: a sport- egyesület vezetősége pálya- és öltöző használati díjat is kért a csapattól! Az ő csapatuktól! Az összegyűjtött kis tőkéből tízezer forintot be kellett fizetni az egyesület kasszájába, hogy egyáltalán pályára léphesse­nek. A városkörnyéki bajnokság már befejeződött. A megyei I. játszó csapat a szezon végén játékosgondokkal küzdött. Nemes gesztus volt a Szé­csény II. részéről, hogy lab­darúgóik közül többen — Szőke Tibor, Galcsik György, Gyenes József, Juhász Ferenc — a bajban lévő csapat ren­delkezésére álltak. Érdemes a két csapat telje­sítményét mérlegre tenni. Az I. vegetált a megyei I. osz­tályban a kettő bajnokságával jogot szerzett arra, hogy a megyei II.-ben játszhasson. Azon is érdemes elgondol­kodni, hogy az egyik csapat önfenntartó, amíg a másik százezreket költ el. Szécsény­ben ezt az ellentmondást vajon mikor oldják fel? (szenográdi) pár, az uszoda, a jövés-menés, s akkor még nem is beszéltünk a munkáról. A tarjáni totózó min­dig forgalmas hely volt, amióta pedig nőttek a nyerési esélyek, még többen kísértik Fortuna istenasszonyát. Akad ott dolgod bőven. — Néha bizony van olyan forgalmunk, mint a Nagykörúton a péntek délutáni csúcsban. De ezért miért panaszkodnék? Az emberek nyerni szeretnének, s ezen gondolom te sem csodálko­zol. Nem akarok most beszélni árakról, fizetésekről, életszínvo­nalról, ám ezek velejárója, hogy sokan kísértik a szerencsét, s hisznek abban, hogy egyszer a négylevelű szerencsét hoz nekik. Egyébként jómagam is így va­gyok. Rendszeresen totózom egy kollektívával, miért is ne lehetne egyszer egy nagy fogásunk? De ha már itt tartunk, hadd mondjam el, hogy az embereknek olyannyi­ra szüksége van a pénzre, hogy újabban sokan jelentkeznek ná­lam bizományosnak is, hiszen az is hoz valami aprót a konyhára. E tekintetben a helyzet egyébként olyannyira egyszerű, hogy bárki jelentkezik nálam, csupán a for­maság kérdése, s máris gyarapítja a szelvény- és sorsjegyárusítók táborát. Te nem akarsz beszállni? —Kösz nem. Inkább tudod mit! Most segítek neked. Tuttira megmondom az e heti totóból legalább öt meccs nyerő tippjét. Cserébe — feltéve, ha megakasz­totok néhány milliót — pár szá­zalékot kérek csak. — Most én leszek nagylelkű. Ne áruld el a tutti nyerőt. Játszd meg magad, a nyereményt pedig a mi totózónkban vedd fel. Én nem kérek százalékot, örömmel fizetek, miután megérkezik a letétbe helyezett nyerő szelvé­nyért a nettó nyereményösszeg. — Köszönöm. Maradjunk abban, hogy hétfőn viszem a te- litalálatost. Vaskor István Sportsegély­támogatás Budapest. Szerdán délelőtt a Hungária Biztosító Rt. Bánk bán utcai székházában adták át a Sportsegély Alapítvány támoga­tását, a 100—100 ezer forint ösz- szeget az Express Ralin balesetet szenvedett autóversenyzők, a súlyosan sérült pilóta, Lipták Sándor és a helyszínen elhunyt navigátor, Ajtai Sándor legköze­lebbi hozzátartozóinak. Az alkalmat megragadva a Hungária Biztosító Rt. vezetői felszólították a szponzorokat, hogy ne csak versenyzőket, szak­osztályokat, rendezvényeket támogassanak, hanem gondolja­nak a bajba jutott sportolókra, vagyis alkalmanként fizessenek be a Sportsegély Alapítvány javára is. Vidám Vásár-futás Az augusztus 18—20 között sorra kerülő háromnapos salgó­tarjáni rendezvénysorozat, a Vidám Vásár a sportban is széles választékot kínál az érdeklődők­nek. Augusztus 19-én, például futóversenyeken mérhetik össze tudásukat az indulók, ötéves kortól a felnőttekig, természete­sen nők és férfiak egyaránt. Ezen a napon 15 órakor kezdő­dik a viadal, az öt-hat évesek versenyszámában, majd folya­matosan indulnak az idősebb korcsoportokban a vállalkozó kedvű résztvevők. A legkisebbeknek, mintegy kétszáz métert kell lefutniuk, míg a felnőttek két és fél kilométeren mutathatják meg gyorsaságukat. Jelentkezni a futóversenyek kez­dete előtt lehet. Újházi István emlékére Újházi István, a Nagybá- tonyi Bányász történeté­nek egyik legkiemelke­dőbb sportolója volt. A kiváló labdarúgó játékos­ként és edzőként egya­ránt sok örömet és dicső­séget szerzett az egyesü­letnek. A három esztendővel ezelőtt elhunyt felejthe­tetlen emlékű sportember tiszteletére rendeznek augusztus 18—19-én, serdülő labdarúgótornát. Nagybátonyban négy csapat részvételével. Augusztus 18-án, 15 óra­kor a nagybátonyi fiatalok lépnek pályára a Külker SC ellen, ezután pedig a Kisterenye—Pásztó mér­kőzést tekinthetik meg a nézők. Augusztus 19-én találkozik egymással a két vesztes és a két győztes, hogy eldöntsék a torna végeredményét. Megmutatták, hogy ők is magyarok Barkász Dániel az útvonalat nézi Alig egy évtizede, a Nemzet­közi Hungária Kupa tájfutóverse­nyen Románia szövetségi kapitá­nya, Horváti György elismeréssel beszélt egy tehetséges, Aradon élő tájfutóról, bizonyos Barkász Dánielről. Az élet fura sorsa, hogy Románia szövetségi kapitá­nya most nem más, mint Barkász Dániel! — Hogyan sikerült ilyen rövid időn belül újra feléleszteni Románia tájfutó sportját? — kérdeztük tőle. — Bár a sport sem politika- mentes, mi azok akartunk marad­ni. Sajnos ez személyi áldozatok­kal járt, de már túlvagyunk rajta, s a kluboknak végre sikerült ismét egymásra találniok és összefogniok. Ma ott tartunk, hogy mi, romániai magyarok bizonyítani akarunk minden via­dalon. Fiataljaink rendkívül aktí­vak és képesek magas szintű munka elvégzésére. — Mi is észrevettük, hogy a román utánpótlás mostanában igen meglepő eredményeket pro­dukál. Minek köszönhető ez? — Annak, hogy megmutattuk: mi is magyarok vagyunk! — Lehetséges, hogy a jövőben újra Pásztón találkozunk egy baráti csapatversenyen? — Mindig szívesen és öröm­mel jövünk Magyarországra. Jómagam is boldogan találkoz­nék újra pásztói tájfutó barátaim­mal, Makra Józsefékkel, Szász Gáborral, Holtner Attilával vagy Balogh Lajosékkal. — zentai — Furcsa kongresszus A jövő hét közepétől San Antonióra figyelnek majd az öttusa hívei, mivel szerdától va­sárnapig a texasi városban rende­zik meg a sportág 33. felnőtt férfi világbajnokságát. Bár az „igazi” esemény valóban a vb lesz, már előtte sem árt odafigyelni, mi is történik az amerikai öttusabázi­son. A Nemzetközi Öttusa és Biatlon Szövetség (UIPMB) ugyanis augusztus 19-én tartja kongresszusát, amelyen várha­tóan több, a sportág jövőjét érintő témát is megvitatnak. A tanács­kozáson a hazai szövetséget dr. Török Ferenc elnök és Császári Attila elnökhelyettes képviseli majd. Eddig semmiféle írásos anya­got nem kaptunk a kongresszus munkarendjéről, s ez várhatóan feszültséget okoz majd — mond­ta Császári Attila. — Ezért csak feltételezéseink vannak arról, mi is kerülhet napirendre. Bizonyára eldől, hogy az UIPMB mikor tartja következő tisztújító köz­gyűlését. Megyei napilap. Főszerkesztő: SULYOK LÁSZLÓ. Főszerkesztő-helyettes: KELEMEN GÁBOR. Kiadja: az Axel Springer—Magyarország Kft. Nógrád Megyei Irodája. Felelős kiadó: KULCSÁR JÓZSEF irodavezető. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Salgótarján, Palócz Imre tér 4. Postafiók: 96. Telefon: 32/16-455. Telefax: 32/12-542. Telex: 22 9109. Főszerkesztő: 32/10-589. Sportrovat: 32/14-596. Esti nyomdai szerkesztői ügyelet: 10-869. Irodavezető: 32/12-542. Hirdetési osztály: 11-504. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: bármely hlrlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR)— Budapest XIII., Lehel út 10/a. 1900 — közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219—98636 021—02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj egy hónapra 199 forint, negyedévre 597 forint, egy évre 2388 forint. Előállítja a Nógrád Megyei Nyomdaipari Vállalat, 3101 Salgótarján, Palócz Imre tér 4. Telefon: 32/17-177, 10-379, 10-233. Felelős vezető: KELEMEN GÁBOR igazgató, HU ISSN 0865—9095. Kéziratokat nem örzünk meg és nem adunk vissza! KŐVETKEZŐ SZAMUNKBAN: Savanyú boldogság két és fél millióért Salgótarján úgynevezett nyugati városrészében épülő házakba folya­matosan költöznek a lakók. Az általuk összeállított hibajegyzék hosz- szabb, mint az építőké.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents