Új Nógrád, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-08 / 158. szám

LÁTÓHATÁR 1991. JÚLIUS 8., HÉTFŐ 4 LíEPUZU Schwarzenegger repülőt kapott a szerepért A legdrágább szuperprodukció Hat évvel az atomháború előtt Vészesen közeleg a Terminá- tor (Halálosztó) második részé­nek világpremierje, a jól érte­sültek azonban tudni vélik, hogy még nincs teljesen készen a bemutatandó kópia. Hölgyeim és uraim, drámai bejelentést keli tennünk: a hír igaz! Azonban mielőtt még dörzsöl­ni kezdenék a tenyerüket a Schwarzenegger-ellendrukkerek, leleplezzük a prózai valóságot: mivel a szuperprodukció alkotói, élükön James Cameron író-ren- dező-producerrel, „tutibiztosra’ ’ kívánnak menni, úgy határoztak, hogy egészen a bemutató előtti napig(!) „nyitva hagyják” a fil­met. Addig pedig vágnak, vágnak és vágnak... Mielőtt még bárki is az Ame­rikában szokásos reklámfogás­nak minősíteni ezt, eláruljuk: a Terminátor II. (A végítélet napja) a világ eddigi legdrágább filmje! A költségvetés egyes vélemé­nyek szerint elérte a 100 millió(H!) dollárt! Csak emlékez­tetőül: Arnold Schwarzenegger tavalyi produkciója, a Total Recall (Emlékmás) 75 millióba került, ami akkor csúcs volt... Arnold barátunk, aki hosszas huzavona után vállalta el a sze­repet, nem járt rosszul. Teljesít­ményéért kereken 10 millió dol­lárt kapott, illetve egészen pon­tosan egy ilyen értékű repülőgé­pet... Ilyen előzmények után már nincs más hátra, mint elárulni az örömteli tényt: a hazai forgalma­zó, az InterCom augusztus 16-án tartja a magyarországi bemutatót. Csak hat évvel és tizenhárom nappal a film témáját alkotó atomháború előtt... (szilágyi) Sorozatgyártás 1997-ben Feltalálták a repülő autót (FEB) Képzeljen el maga előtt egy kilométernél hosszabb kocsi­sort. Nem kell dühöngenie, in­kább nyomjon meg egy gombot, s az ön kocsija egy „Möller 400" minirepülőgéppé változik. Akárcsak a James Bond-filmek- ben, a levegőbe emelkedik és óránként 500 kilométeres sebes­séggel átlibben a közlekedési dugó felett. Mindez nem álom, a repülő autót, ugyanis már felta­lálták — közli a Bild. Paul Möller mérnök a kalifor­niai Davisben „keresztezett” egy öreg Corvett sportkocsit egy kis turbólégcsavaros repülőgéppel, a „Moller”-ben négyen ülhetnek, két hajtóműve elől, kettő hátul helyezkedik el, s ezek 1200 lóe­rővel 5,6 másodperc alatt 100 kilométeres sebességre gyorsít­ják fel a csodaautót. Az indulás­hoz tízméteres kifutóra van szük­sége, és úgy száll le, mint a holdkomp: lábai felfogják az utólagos zökkenéseket. Ha repü­lés közben leállna a hajtómű, ejtőernyő biztosítja a gép biztos landolását. A feltaláló szerint a repülő autó vezetését könnyebb megtanulni, mint a normál autóét. Egy fedél­zeti komputer másodpercenként meghatározza a pontos repülési helyzetet. A pilóta beprogramoz­za a célállomást, a többi megy magától. Kilenc év múlva bizto­sabb lesz, mint egy Volvo .és olcsóbb, mintegy Porsche 944-es. Utóbbi ára 85 ezer német márka, ami kb. 4 millió forintnak felel meg. Az is igaz viszont, hogy ma még 1,4 millió márkába kerül (kb. 70 millió forint) a prototípus. Az első száz „Möller 400-ast” így is eladták már. A sorozatgyártás előreláthatólag 1997-ben kezdő­dik. Britta Winckler: RIVÁLISOK FEHÉR KÖPENYBEN* 1. rész A telefon kitartóan csengett Rottach professzornak, a Bécsi Egyetem Neurológiai Klinikája vezetőjének íróasztalán. — Igen —jelentkezett kurtán. Sietnie kellett, egy ülésre vár­ták. — Itt von Angem kereskedel­mi tanácsos beszél. Rottach professzor felfigyelt. Ismerte a hívót, akinek tudta, hogy a legmagasabb körökhöz vannak összeköttetései. — Miben lehetek segítségére, ke­reskedelmi tanácsos úr! — kérdezte barátságosan. — A lányomnak a napokban fia született — mondta a keres­kedelmi tanácsos izgatottan —, de az unokámmal úgy látszik, valami nincsen rendben. A háziorvosom véleménye szerint, a kicsinek elővigyázatosságból speciális kezelésre van szüksé­ge­Néhány rövid mondat követ­kezett, amelyből kitűnt, hogy az újszülöttön sárgaságszimptó- mák mutatkoznak. — Tudom — folytatta gyorsan a kereskedelmi tanácsos —, hogy ön, professzor úr, a mödlingi Szent Anna Kórház főorvosa is, és az az értesülésem, hogy ott főképpen csecsemőbetegségekre vannak berendezkedve. * A Szent Anna Kórházban játszódó történet a Gondolat kiadásában megjelenő Orvosregé­nyek sorozat része. — így van — erősítette meg Rottach professzor, és mindjárt dr. Barbara Fernbach, a nőgyó­gyászati és szülészeti osztály vezetője jutott eszébe. Rottach professzor valóban maga volt a kórház igazgató főorvosa, bár számos más irányú elfoglaltsága miatt, melyek Bécshez kötötték, neméppen gyakran tartózkodott Mödlingben. Másodpercek alatt határozott, mivel tudta, hogy nem ajánlatos olyasvalakit, mint von Angem kereskedelmi tanácsos, elutasítani. — Azonnal helyez­tesse át az újszülöttet a Szent Anna Kórházba, kereskedelmi tanácsos úr — mondta —, és forduljon ottani helyettesemhez, dr. Keller főorvoshoz. Időközben informálom őt. Nekem pedig most kérem, bocsásson meg. Tiszteletem kereskedelmi taná­csos úr... Gyorsan letette a hallgatót, és az asztalán álló házitelefonon utasította titkárnőjét, hogy érte­sítse Keller főorvost a kereske­delmi tanácsos unokájának beu­talásáról. — Tudassa a főorvossal azt is, hogy holnap, vagy holnapután kimegyek. Néhány perc múlva már útban volt a Hotel Imperial felé, amely­nek konferenciatermében a Szent Anna-kuratórium ülését tartot­ták. Ezt az összejövetelt nem utolsósorban az ő érdekében rendezték meg a szokottnál ko­rábban. Egyéb megtárgyalandó pontok mellett ugyanis utódjának kérdésében is döntésnek kellett születnie. Már hetekkel ezelőtt kérte a kuratóriumot, hogy a bécsi egyetemi klinikán ellátandó különböző kötelezettségei miatt mentsék fel a mödlingi Szent Anna Kórház igazgató-főorvosi megbízatása alól. Egyszerűen lehetetlen volt számára, hogy két különböző helyen vezetői fela­datkört lásson el. Kint Mödling- ban végül is ott van a megbízható Keller főorvos, aki ügyes orvos, és mint vezető főorvos is biztosan megállja a helyét. Rottach pro­fesszor szilárdan elhatározta, hogy utódjául Keller doktort fogja javasolni. * Ugyanebben az időben egy Prater utcai, némileg kétes hírű lokálban egy fiatal pár üldögélt. — Most mi legyen, Fred — kérdezte remegő hangon a lány, és végigsimított hasán, amely már majdnem teljesen gömbölyű volt. Az érzelmes útonálló Kétévi pörösködés után végre szabadon föllélegezhetett a mi­nap a Stone Roses. A Silvertone nevű lemeztársaságnak fel kellett bontania a szerződést és el kellett engednie Ian Brown együttesét. Sőt százezer fontot is fizetett a cég a hosszú kényszertétlenség okozta károk valamelyes megté­rítésére, hiszen a zenekar a maratoni per ideje alatt sem színpadra nem állhatott, sem stú­dióba nem dolgozhatott. Ha stú­dióban nem is, valahol azért csak dolgoztak, mert most, hogy a Geffen Recordshoz szerződtek, egy dupla albumra való anyagot, állítólag csupa kitűnő nótát tettek le demonstrációs szalagokon a főnök asztalára. Jogtanácsosa javaslatára, a Silverton nem emelte följebb a kártérítés össze­gét, pedig kitűnő tanult kollégája, a Stone Roses ügyvédje, rendkí­vül okosan érvelt, mikor arról beszélt, mekkora szerencsétlen­ség a Charlatans, amely zenekar hírül sem lenne ennyire népszerű, ennyire erős, ha a Stone Ro- sest két éve nem vonják ki a for­galomból. Annyira sürget az idő, hogy egyszerűen képtelen vagyok fényképet mutatni önöknek Ali­son Gordyról, hogy láthassák, mitől nyílt tágra Johnny Thun-^ ders szeme és mitől állt el a lélegzete, amikor a New York-i Big Apple sztriptízklubban meglátta a valóban szép szőke hölgyet. Aki akkor épp — count- rydalokat énekelt. Annakelőtte, a nyolcvanas évek elején — és különböző underground szórako­zóhelyeken — a blues volt a kedvenc zenéje. Akkor más zenekara volt, a Hurricanes nevű. Thunders tehát meglátta, meghal­lotta és megszerette Alisont. Elbűvölten kopogtatott be az öltözőjébe, kézen fogta és lelke­sen végigvitte a világon: a lány föld körüli turnéja koncertjeinek attrakciója lett. Gordy kisasszony most két sikernek is örülhet egyszerre. A „Sétáló csizmák” — ahogy a magyarok ismerik ezt a címet — és a „Hatalmas csók” pont neki és meleg, szomorkás, de mégis így elegáns hangjának való. Új együttesének neve Blon­de and Blue. Újabban Bristolból is érkeznek egymás után a „hyp” bandák. A teljesség legcsekélyebb igénye nélkül álljon itt a Massive, Smith and Mighty vagy Carlton neve. Gary Clail, az ír bevándorló, ebben a gazdag dél-angliai város­ban telepedett le, itt járta a klu­bokat jamaikai ihletésű reggae muzsikával szórakoztatta a kö­zönséget, s innen jelentkezett lemezeivel (pl. „Beef” vagy „Human Nature”), utóbb „The Emotional Hooligan” című LP­jével, melyen bizonyságát adja annak, milyen nagyszerűen elsa­játította a „brit hangzás” vala­mennyi irányzatát a Two Tones ska-játékától kezdve egészen az acid house-ig. „Oakenfold volt a kislemezeim producere, mert nagyszerűen kever, és olyan tánczenét csinált nekem, hogy rögtön a listára kerültem” — meséli Clail Jay Réminek. „Az új nagylemez kamaszkoromra való emlékezés. Azok az idők erő­szakkal, félelemmel, fogvaco- gással ps sírással voltak teli. Ne­veletlen, bunkó, kábítószerező, gazember tinédzser voltam, de most visszanézve régi magamra azt is látom, hogy azért mindig csordultig volt szívem, lelkem érzelemmel. Érzelmes vagyok most is. És erőszakos. Jól megfér bennem ez a két vonás. Erős — és főként okos — emberek az On- u-Sound tagjai, mert én így akarom, ettől lesz teljes a bizton­ságom. Egyébként, idehallgas­son, írja meg, hogy még két nagylemezt adok ki, aztán majd én is inkább producerkedem. Már keresem az utánpótlást, akit, esetleg akiket bátran a mikrofon elé engedhetek.” Gary Clailnek, hölgyeim, olyan lélekbelátó, ragyogó kék szeme van, hogy az már ijesztő. Vass Imre [pöMnkbú^ Szabadon demokrata színekben Egy cselekedet megítélése Pásztón 1991. július elsején, 17 óra után maroknyi SZDSZ-csoport, s néhány szimpatizáns jelent meg a szovjet katonai emlékműnél. Rövid előkészület után lepellel borították az emlékoszlopot, leszerelték az elhunyt katonák névsorát tartalmazó táblát és saját feliratot helyeztek rá. Miért tették? Kiért tették? Vajon mérlegelték-e tettük következmé­nyeit? Nem tudjuk, mert a logika szabályai szerint, nem lehet kikö­vetkeztetni, hogy ez mire volt jó! Kinek, kiknek akartak szolgálni, impotálni, hősködni, vagy hőbörögni? A helyi SZDSZ szervezetének prominens vezetői milyen célt tűzhettek maguk elé? Azután, hogy a szovjet csapatok elhagyták Magyarország területét, s az ország népe és választott vezetői tisz­tességgel, becsülettel megünnepelték az igazi felszabadulást, miért tették ezt? Kiket akarnak még kiűzni országunkból? A hely a hősi halált halt embereknek állít emléket, s takarja poraikat. .Cselekedetükkel úgy érezzük a halotti kegyeletet, tisztességet, és becsületet sértették meg. Felrúgták azt a megállapodást, melyet az államfőnk és a miniszterelnökünk kötött a kivonulókkal, s amely szerint, a magyar nemzet továbbra is vállalja az elesettek emlékének ápolását, sírhelyeik gondozását. Az SZDSZ sokszor adott hangot felháborodásának, amikor zsidó sírokat gyaláztak meg. Ezt jogosan tette! Hogyan lehet az, hogy most mégis ők követnek el hasonló bűnt? Szerintük az oroszokat lehet? E durva, otromba és gátlástalan megnyilvánulás ellen a Keresz­ténydemokrata Néppárt pásztói szervezete határozottan tiltakozik és mélyen elítéli a történteket! Keresztényi érzületünk nem tűri, hogy bármely nemzet, nép vagy faj halottait politikai vagy egyéb okból gátlástalan emberek meggyalázzák. Követeljük, hogy a tettesek tegyék jóvá vétküket! Fertőd zenei központ lesz Hírességek humorából Giovanni Schiaparelli olasz csil­lagász, a Mars-csatornák felfedező­je, Párizsban egy este végignézte a Folies Bergeres előadását. Előadás után bemutatták őt a primabaleriná- nak. —- Nagyon boldog vagyok —, kiáltott fel a művésznő —, hogy ily híres tudóssal megismerkedtem. — Részemről a szerencse, mű­vésznő — felelte Schiaparelli. Elképzelheti, mily gyönyörűség egy asztronómusnak az, ha egy ragyogó csillagot közelről is szemlélhet. — Mit tudom én... — válaszol­ta a Frednek szólított fiatalember jellegzetes bécsi hanghordozás­sal. — Vetted volna be azt a tablettát rendesen, akkor most nem lenne semmi baj. — De amikor nem volt rá pénzem — zokogta a lány. — Uschi, hagyd abba a nyö­szörgést — szólt békülékenyen Fred. — Ezen már úgysem tu­dunk segíteni. Mikorra várod? — Pár napon belül... — Te jó ég! — ijedt meg a fiatalember. — Akkor muszáj rögtön kórházba menned! — Tudom — válaszolt Uschi (teljes nevén Ursula Zimmer­mann) sírós hangon —, de a kórházhoz betegbiztosítás kell. Az meg nekem nincs. A fiú hosszú másodpercekig csendben töprengett. — Megvan! — jelentette ki. — Odakint Mödlingben van egy kórház az olyan terhes nőknek, akiknek nincs pénzük. — Honnan tudsz te ilyeneket! — bámult rá Uschi. — Igen, igen! Szent Anna Kórháznak hívják. — A fiú ráné­zett az ő Uschijára. — Eberhard barátnője is ott szülte meg a gyerekét. Teljesen ingyen. — A Liesl? — csodálkozott Uschi. — De hát annak ninca is gyereke! — Már nincs — vigyorgott Fred. — Valakinek átengedte örökbeadásra, és még egy csomó pénzt is kapott érte. — De... de... — dadogta Uschi — hogyhogy... úgy értem, hol... és... (Folytatjuk) A fertődi kastély, a magyar Versailles 1982 óta a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem gondozásába és kezelésébe ke­rült. Az egyetem egyik legfonto­sabb profilja ugyanis a parképí­tés, valamint a környezetvéde­lem. Az egyetem dolgozói gazda­sági munkaközösséget alakítot­tak, amely a Kastély nevet kapta, vezetője pedig a botanikus kert főnöke. Azóta eredeti pompájá­ban díszük a belső díszudvar, valamint az egyik parkrészlet. Dr. Thassy Gábor KDNP pásztói szerv, elnöke Közben megújult a fertődi Haydn-múzeum is, amelynek vezetője az az asszony lett, aki évtizedek óta szinte életcéljául tűzte ki Fertőd fejlesztését: Bak Jolán. Új élet költözött a zenete­rembe is, jövőre pedig a világ legkiválóbb zeneművészei adnak koncerteket Fertődön J. Haydnra emlékezve, valamint Wolfgang Amadeus Mozartra, különös tekintettel az utóbbi bicentená- riumára. r\

Next

/
Thumbnails
Contents