Új Nógrád, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-04 / 155. szám

LÁTÓHATÁR 1991. JÚLIUS 4., CSÜTÖRTÖK T SUBIDUBIDUMA Néhány esztendővel ezelőtt, amikor hazánkban (is) kitört a videoőrület, amely naponta, megállíthatatlanul szedte áldozatait, felbecsülhetetlen értékkel bírt egy-egy videofilm. Igaz, hogy a minőség legtöbbször komoly kívánnivalót hagyott maga után, de a lényeg maga a produkció volt. Ismerek olyan családot, akik tíz liter (!) babot főztek, hogy a hét végén ne kelljen konyhai munkával elrabolni a drága időt a videózás elől. Tudok olyan férfiúról, aki két nap szabadságot vett ki a munkahelyén, mikor hazahozta Bécsből képmagnóját. Az őrület időszakában alighanem világcsú­csot értünk el (ebben is): soha ennyi harmadosztályú, színvonal­talan, ostoba, bugyuta blődlit nem faltak árgus szemekkel hon­polgáraink, mint ekkor. Persze, azért igazi értékek is akadtak. A legális videotékák megjelenésekor egy csapásra a legkeresettebb termékekké váltak egy bizonyos Clint Eastwood nevű úr fdmjei. Ugyan őt már ismerhettük egy-két westernből a mozikból, de a nagy áttörést mégiscsak innentől számíthatjuk — hazánkban. A Dirty Harry- (Piszkos Harry-) sorozat minden darabja ott szere­pelt a videósok kívánságlistájának élén, s az ismert nagy cserebere során egy-egy Eastwood-produkcióért minimum két „akcióhor- rorpornó” filmet kellett felajánlani, hogy az üzlet létrejöhessen. A derék Clint végérvényesen ekkor futott be hazánkban. Őszintén megvallom, bolon­dulok dint Eastwoodért. A Dirty Harry-t a mai napig tíz legjobb zsarufilm egyikének tartom, Clint humorát pedig fantasztikusan imádom. Talán akkor járok legközelebb a való­sághoz, ha az ő tréfáira, beköpé- seire, szlogenjeire, komikumjai- ra a „tipikus amerikai subidubiduma” jelzőt haszná­lom. Magyarázatot vagy kom­mentárt nem kívánok hozzáfűzni e sajátos szóösszetételhez, hiszen aki látott már Eastwood-filmet, annak unalmas és felesleges magyarázkodás lenne ez, aki pedig még valami fatális véletlen folytán nem kuksolt egyetlen Eastwood-produkciót sem, az magára vessen és, ha van benne egy parányi kis érzelem is, viha­ros gyorsasággal bevágtat a leg­közelebbi kazettakölcsönzőbe vagy... a moziba! Bizony, bizony, itt a soha vissza nem térő alkalom, Clint barátunk legújabb filmjét hirde­tik a plakátok öles betűkkel: A zöldfülű! Főhősünk partnere nem kisebb egyéniség, mint a WALL STREET-ben és A SZAKASZ- ban parádézó, napjaink egyik legtehetségesebb fiatal film­sztárja Charline Sheen (bizony, jól tudják, Martin Sheen fia! Lehet, hogy néhány éven belül jobb lesz a fiú, mint az apja, de csitt!...). Ja, majd elfelejtem, a rendező egy bizonyos Clint Eastwood... Kérem, hogy milyen a film? Ha önök szeretik az autósüldözé­seket, a káprázatos pirotechnikai megoldásokat, a hihetetlen kasz­kadőrmutatványokat, a bunyót és a lövöldözést, továbbá — s alig­hanem ez a lényeg — a semmi mással össze nem hasonlítható „subidubidumát”, akkor nyert ügyük van. Hihetetlen, de ez a Clint semmit sem öregszik! Milyen jó kis filmet csinált, az anyja mindenit! Szilágyi Norbert A ZÖLDFÜLŰ Forgatókönyv: Boaz Yakim, Scott Spiegel Operatőr: Jack Green Zene: Lennie Nie- haus Főszereplők: Clint Eastwood, Charlie Sheen, Raul Julia, Sonia Braga Producer: Howard Kazanjian, Steven Sic­hert, David Valdes Rendezte: Clint Eastwood Amerikai feliratos Forgalmazza: InterCom KISLEXIKON VÁLLALKOZÓKNAK Az iparengedély kiváltása — Adózás AZ IPOSZ ADJA MAJD A BANKOT (EEB) Hamarosan újabb bankkal gyarapodik a hazai gaz­daság: még idén megkezdi működését a Primus Bank Rt. Az intézmény — ahogy a neve is fémjelzi — első lesz abban az értelemben, hogy az IPOSZ fennhatósága alatt magánvállal­kozók hozzák létre saját üzleteik támogatására. Az iparosok régóta hiányol­nak egy olyan pénzintézetet, amelyik a szokásos bankszol­gáltatások mellett segítséget nyújt likviditási gondjaik meg- oldásáben is, rövid, közép- és hosszú lejáratú beruházási hite­leket folyósít vállalkozásokhoz. Az állami alapítású kereskedel­mi bankokkal szemben a Primus nagy előnye lesz, hogy ügyfeleit nem terheli állami adósság. Jelenleg német és magyar bankszakemberek dolgoznak a legmegfelelőbb működési kon­strukció kialakításán. A hazai részvényesek mellett külföldi működő tőke bevonásáról is tárgyalnak, amely a hitelezés kedvezőbb feltételeit, valamint a vegyes vállalkozások szapo­rodását is segítheti. Domi (Ferenczy — EUROPRESS) Mielőtt vállal­kozásba kezd valaki, sok mindent meg kell fontolnia. Mindenekelőtt azt, hogy van- e, lesz-e igény a tervezett te­vékenységre? Gyakran tapasz­talható ugyanis, hogy egy utcában 2—3 cukrászda, bu­tik, fodrász stb. üzemel, rontva egymás üzletét, miközben néhány utcával odébb mindeb­ből esetleg hiány van. Érdemes olyan tevékenységet választa­ni, amiből nem telített a piac. Ha ez a feltétel adott, még mindig számolni kell azzal, hogy egy kezdő vállalkozás általában egy-két évig veszte­séges. Ettől azonban nem szabad visszariadni — csak megfelelő anyagi tartalékokat kell előzőleg fölhalmozni. Aki nulláról indul, annak minimum 3 év alatt térül meg a befektetése, s aki ezt a nehéz időszakot átéli, az hosszú távon sikerre számíthat. A vállalkozások nagy része azért hal el még az indulás évében, mert ezt a természetes piaci törvényt nem veszik figye­lembe a vállalkozók. A sike­res vállakozó egyszerre jó szakember, menedzser és üzletember. Ami a gyakorlati teendőket illeti: először is érvényes — három hónapnál nem régebbi — erkölcsi bizonyítvány kell. (A nyomtatvány a postán szerezhető be.) Ennek birto­kában a vállalkozás székhelye szerint illetékes önkormány­zati hivatalban váltható ki a vállalkozói igazolvány. Fon­tos tudni, hogy a tevékenység végzéséhez nem feltétlenül a vállalkozónak van szüksége szakképesítésre, elég, ha az alkalmazottja rendelkezik vele. Ha viszont egyedül kívánja végezni az adott tevé­kenységet, feltétlenül megfe­lelő képesítéssel kell rendel­keznie. Erről az 5/90 KEM- rendelet (1990. IV. 5. 31. sz. Magyar Közlöny), valamint a Búcsú az ŐRI-tói Július l-jétől megszűnt a műsorszervező iroda (Ferenczy-EUROPRESS) Ez év márciusában miniszteri rende­let született az Országos Rendező Iroda felszámolásáról, s ennek jegyében július elsejével gyakor­latilag megszűnik a műsorszer­vezés központi intézménye. — Már az év elején megkaptuk az első figyelmeztető jelzéseket, hogy bajok vannak az ŐRI háza táján — tájékoztat a felszámolás előzményeiről a Művelődési Minisztériumban Tóth Béla, a közművelődési főosztály helyet­tes vezetője. Elsősorban pénzü­gyi jellegű gondokkal küszködött a szervezet. — Azok után tehát, hogy az ŐRI élén 1989 nyarától már új vezetés állt? — Igen, Gödöllői Lajos sze­mélyében új igazgatót neveztek ki a szervezet élére. — Végül is milyen körülmé­nyek vitték jégre az ORI-t? — Az iroda gazdasági helyzete már 1988—89-ben megrendült, s mint emlékezetes, amikor a problémák napvilágra kerültek, az igazgató öngyilkos lett, a munkatársak egész sora távozott el. Az ügy nyomán indult per Állatvédelmi törvénytervezet Hazánkban eddig nem volt törvé­nyileg rendezett állatvédelem. Bár már a múlt század 70-es éveiben egyéves börtönbüntetésre ítélték azt, aki egy kutyát agyonvert. Jelenleg hasonló tett elkövetése legfeljebb pénzbüntetést von maga után. Azt is csak akkor, ha valaki nyilvánosan közbotrány okozást keltő módon bánik egy kutyával. Számos gond jelentkezik a haszon­állatok tartásában, a kísérleti állatok­kal való bánásmód területén, s nem kisebbek árnyékolják be a hazai állat- védelmet, a magukra hagyott jószá­gok esetében. Mindezen talán segít majd a most készülő állatvédelmi törvénytervezet, amely azonban elő­reláthatólag csak jövőre kerül az Országgyűlés elé. — z. t. — 7/91 IKM-rendelet (1991. IV. 9. sz. Magyar Közlöny) ren­delkezik. A vállalkozói igazolvány birtokában az adószámot az illetékes adófelügyelőségen kapja meg a vállalkozó, miután bejelentkezik a sze­mélyi jövedelemadó, illetve a vállalkozói nyereségadó („VÁNYA”) hatálya alá, valamint választ az általános forgalmi adó és az ez alól történő mentesség között. Ezek érdemi eldöntéséhez néhány dolgot tudni kell. Ha például a „ványát” választ­juk, akkor is szükséges sze­mélyi jövedelemadót fizetni; az áfa alóli mentességet csak 300 ezer forint éves bevétel alatt lehet kérni. Aki viszont bejelentkezik az áfa hatálya alá, annak valamelyik bank­ban számlát kell nyitnia. A különféle adófajták fizetésé­nek eldöntéséhez előzetes gazdaságossági számításokat kell végezni (várható bevétel, kiadás, forgalom, megtérülési idő stb.), amelyeket ugyan külön senki nem kér, de a vállalkozás első nagy bukta­tója lehet az ennek hiányában hozott rossz döntés. Tehát: mielőtt elmegy az adóhivatal­ba, számoljon! még ma sem ért véget. A problé­mák gyökeres megoldására való­jában nem is került sor. Az új vezetés olyan terveket készített, amelyek az ŐRI tevékenységé­nek kiterjesztését szolgálták — ahelyett, hogy megrendült hely­zetükön próbáltak volna változ­tatni. — Mi volt az ŐRI valódi pro­filja? — Az alapító okirat szerint elsősorban a könnyűzenei élet szervezése az ország egész terü­letén. Ezt a feladatát 1989-ig be is töltötte. Amikor azután mind a falusi, mind a városi kulturális intézmények pénzügyi helyzete kritikussá vált, s a lakosság jövedelme is nagymértékben csökkent, ez a tevékenységi kör kezdett rohamosan összezsugo­rodni. — A gazdasági összeomlásért tehát nem egyértelműen az ŐRI hibáztatható? — Természetesen nem, hiszen ebben az általános gazdasági helyzet is közrejátszott. — Ki fogja betölteni az ŐRI feladatkörét? — Meggyőző érvekkel aligha indokolható, hogy egy ágazati minisztériumnak miért van szük­sége olyan intézményre, amely szórakoztató műsorokat szervez, hiszen ezt megoldhatja bárki, aki ért hozzá. A szórakoztatás attól nyilván nem lesz színvonala­sabb, ha a minisztérium által fenntartott intézmény közvetíti a műsorokat — ráadásul monopol­helyzetben. Ez a pozíció egyéb­ként is tarthatatlanná vált. —- Privát műsorszervezők lép­nek a kimúlt ŐRI helyébe? — Igen. A gazdasági eredmé­nyek kedvezőtlen alakulásában minden bizonnyal az is közreját­szott, hogy már három-négy éve több privát szervezőiroda műkö­dik a fővárosban és vidéken is. Egy részük a szakmában régen ismert szervezők kezdeményezé­sére jött létre, más részük kis szövetkezetek, kft.-k keretein belül tevékenykedik. Ezek a nemzetközi impresszálástól a hazai műsorok szervezéséig mindennel foglalkoznak. S ezt az is bizonyítja, hogy az ŐRI nem pótolhatatlan. (szémann) poswmbúija tiszteletadás a szülői házban kezdődik Véleményemet, meglátásaimat nemcsak a magam nevében, hanem áterhes kisttlárnák, idősek, betegek nevében írom. Utazásaink alkalmával szomorúan tapasztaljuk, hogy vannak fiatalok, akik konokul nem adják át a helyüket a rászorulóknak. (Akinek nem inge, ne vegye magára.) Sajnos mibennünk, a szülőkben kell elsősorban keresni a hibákat. Sok esetben ugyanis idős szülők állnak az utazások alkalmával, a gyerekeik pedig ülnek. Minden rászoruló nevében kérjük a fiatalokat, hogy adják át a helyüket mindenkor, és minden időben a betegeknek, az időseknek, hisz mindenki megöregszik egyszer és majd a jövő generációnak is jólesne a kedvesség. Bízunk benne, hogy főleg a nyári szünidőben a fiatalok meg­szívlelik kérésünket és minden buszon, vonaton azt fogjuk hallani: Tessék helyet foglalni. Előre is köszönjük a fiatalság udvariasságát. Takács Lajosné nyugdíjas Salgótarján UDVARIASSÁG Vajon mit jelent ez a szép hangzású szó? Csak a hangzá­sa teszi kellemessé számunkra vagy a mögötte rejlő tartalom? Vagy netán azoknak a ritka pillanatoknak az emléke, ami­kor részünk volt benne? Az Értelmező kéziszótár szerint aki udvarias, az a társadalmi illemnek eleget tevő, előzékeny ember. No de van-e manapság mindenki által elfogadott, betartott tár­sadalmi illem, szokásrend? Természetesen van. Elmélet­ben. De hogy áll ez a gyakorlat­ban? Talán ezt jobb nem is feszegetni, mert az eredmény elkeserítő. Ha betér egy üzlet­be a vevő, a meglepetéstől szólni sem tud, ha ott az eladók előre köszönnek neki. Jobb esetben visszaköszönnek a belépők és már ez is nagy szó! Pedig milyen jó üzleti fogás az udvariasság! Mindenki szíve­sebben megy be abba a boltba, ahol az őt kiszolgáló mindent megtesz azért, hogy máskor is szerencséje legyen a vevőhöz. Biztos, hogy megkedveljük azt a helyet, ahol előzékeny, udva­rias az eladó, ahonnan nem néznek ki, ha nem veszünk semmit. Sajnos kevés az ilyen hely, hiába szaporodtak meg a magánkézben levő üzletek. Nem kell bemennünk az üz­letekbe, elég, ha járunk-kelünk az utcán, ha közlekedünk gya­logosan, busszal, autóval vagy ha hivatalokban intézzük ügyes-bajos dolgainkat. Szo­morúan tapasztalhatjuk, hogy kihalóban van az udvariasság. Az emberek lökdösődnek, ide­gesen rámordulnak a másikra, öklüket rázzák egymásra, s úgy néznek egy előzékeny emberre, mint egy csodabogárra. Sok fiatal nem is ismer alap­vető illemszabályokat. De honnan is ismerné, ha nem látja maga körül, ha nem hall róla. Hol kellene megismerked­nie ezekkel? Főleg a mindenna­pi életben, az utcán, a család­ban, az iskolában. Érdemes lenne nagyobb figyelmet fordí­tani erre, hiszen szomorú vol­na, ha néhány évtized múlva csak nosztalgiaként gondol­nánk vissza az udvariasságra. Szikora Ágnes

Next

/
Thumbnails
Contents