Új Nógrád, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-04 / 155. szám
LÁTÓHATÁR 1991. JÚLIUS 4., CSÜTÖRTÖK T SUBIDUBIDUMA Néhány esztendővel ezelőtt, amikor hazánkban (is) kitört a videoőrület, amely naponta, megállíthatatlanul szedte áldozatait, felbecsülhetetlen értékkel bírt egy-egy videofilm. Igaz, hogy a minőség legtöbbször komoly kívánnivalót hagyott maga után, de a lényeg maga a produkció volt. Ismerek olyan családot, akik tíz liter (!) babot főztek, hogy a hét végén ne kelljen konyhai munkával elrabolni a drága időt a videózás elől. Tudok olyan férfiúról, aki két nap szabadságot vett ki a munkahelyén, mikor hazahozta Bécsből képmagnóját. Az őrület időszakában alighanem világcsúcsot értünk el (ebben is): soha ennyi harmadosztályú, színvonaltalan, ostoba, bugyuta blődlit nem faltak árgus szemekkel honpolgáraink, mint ekkor. Persze, azért igazi értékek is akadtak. A legális videotékák megjelenésekor egy csapásra a legkeresettebb termékekké váltak egy bizonyos Clint Eastwood nevű úr fdmjei. Ugyan őt már ismerhettük egy-két westernből a mozikból, de a nagy áttörést mégiscsak innentől számíthatjuk — hazánkban. A Dirty Harry- (Piszkos Harry-) sorozat minden darabja ott szerepelt a videósok kívánságlistájának élén, s az ismert nagy cserebere során egy-egy Eastwood-produkcióért minimum két „akcióhor- rorpornó” filmet kellett felajánlani, hogy az üzlet létrejöhessen. A derék Clint végérvényesen ekkor futott be hazánkban. Őszintén megvallom, bolondulok dint Eastwoodért. A Dirty Harry-t a mai napig tíz legjobb zsarufilm egyikének tartom, Clint humorát pedig fantasztikusan imádom. Talán akkor járok legközelebb a valósághoz, ha az ő tréfáira, beköpé- seire, szlogenjeire, komikumjai- ra a „tipikus amerikai subidubiduma” jelzőt használom. Magyarázatot vagy kommentárt nem kívánok hozzáfűzni e sajátos szóösszetételhez, hiszen aki látott már Eastwood-filmet, annak unalmas és felesleges magyarázkodás lenne ez, aki pedig még valami fatális véletlen folytán nem kuksolt egyetlen Eastwood-produkciót sem, az magára vessen és, ha van benne egy parányi kis érzelem is, viharos gyorsasággal bevágtat a legközelebbi kazettakölcsönzőbe vagy... a moziba! Bizony, bizony, itt a soha vissza nem térő alkalom, Clint barátunk legújabb filmjét hirdetik a plakátok öles betűkkel: A zöldfülű! Főhősünk partnere nem kisebb egyéniség, mint a WALL STREET-ben és A SZAKASZ- ban parádézó, napjaink egyik legtehetségesebb fiatal filmsztárja Charline Sheen (bizony, jól tudják, Martin Sheen fia! Lehet, hogy néhány éven belül jobb lesz a fiú, mint az apja, de csitt!...). Ja, majd elfelejtem, a rendező egy bizonyos Clint Eastwood... Kérem, hogy milyen a film? Ha önök szeretik az autósüldözéseket, a káprázatos pirotechnikai megoldásokat, a hihetetlen kaszkadőrmutatványokat, a bunyót és a lövöldözést, továbbá — s alighanem ez a lényeg — a semmi mással össze nem hasonlítható „subidubidumát”, akkor nyert ügyük van. Hihetetlen, de ez a Clint semmit sem öregszik! Milyen jó kis filmet csinált, az anyja mindenit! Szilágyi Norbert A ZÖLDFÜLŰ Forgatókönyv: Boaz Yakim, Scott Spiegel Operatőr: Jack Green Zene: Lennie Nie- haus Főszereplők: Clint Eastwood, Charlie Sheen, Raul Julia, Sonia Braga Producer: Howard Kazanjian, Steven Sichert, David Valdes Rendezte: Clint Eastwood Amerikai feliratos Forgalmazza: InterCom KISLEXIKON VÁLLALKOZÓKNAK Az iparengedély kiváltása — Adózás AZ IPOSZ ADJA MAJD A BANKOT (EEB) Hamarosan újabb bankkal gyarapodik a hazai gazdaság: még idén megkezdi működését a Primus Bank Rt. Az intézmény — ahogy a neve is fémjelzi — első lesz abban az értelemben, hogy az IPOSZ fennhatósága alatt magánvállalkozók hozzák létre saját üzleteik támogatására. Az iparosok régóta hiányolnak egy olyan pénzintézetet, amelyik a szokásos bankszolgáltatások mellett segítséget nyújt likviditási gondjaik meg- oldásáben is, rövid, közép- és hosszú lejáratú beruházási hiteleket folyósít vállalkozásokhoz. Az állami alapítású kereskedelmi bankokkal szemben a Primus nagy előnye lesz, hogy ügyfeleit nem terheli állami adósság. Jelenleg német és magyar bankszakemberek dolgoznak a legmegfelelőbb működési konstrukció kialakításán. A hazai részvényesek mellett külföldi működő tőke bevonásáról is tárgyalnak, amely a hitelezés kedvezőbb feltételeit, valamint a vegyes vállalkozások szaporodását is segítheti. Domi (Ferenczy — EUROPRESS) Mielőtt vállalkozásba kezd valaki, sok mindent meg kell fontolnia. Mindenekelőtt azt, hogy van- e, lesz-e igény a tervezett tevékenységre? Gyakran tapasztalható ugyanis, hogy egy utcában 2—3 cukrászda, butik, fodrász stb. üzemel, rontva egymás üzletét, miközben néhány utcával odébb mindebből esetleg hiány van. Érdemes olyan tevékenységet választani, amiből nem telített a piac. Ha ez a feltétel adott, még mindig számolni kell azzal, hogy egy kezdő vállalkozás általában egy-két évig veszteséges. Ettől azonban nem szabad visszariadni — csak megfelelő anyagi tartalékokat kell előzőleg fölhalmozni. Aki nulláról indul, annak minimum 3 év alatt térül meg a befektetése, s aki ezt a nehéz időszakot átéli, az hosszú távon sikerre számíthat. A vállalkozások nagy része azért hal el még az indulás évében, mert ezt a természetes piaci törvényt nem veszik figyelembe a vállalkozók. A sikeres vállakozó egyszerre jó szakember, menedzser és üzletember. Ami a gyakorlati teendőket illeti: először is érvényes — három hónapnál nem régebbi — erkölcsi bizonyítvány kell. (A nyomtatvány a postán szerezhető be.) Ennek birtokában a vállalkozás székhelye szerint illetékes önkormányzati hivatalban váltható ki a vállalkozói igazolvány. Fontos tudni, hogy a tevékenység végzéséhez nem feltétlenül a vállalkozónak van szüksége szakképesítésre, elég, ha az alkalmazottja rendelkezik vele. Ha viszont egyedül kívánja végezni az adott tevékenységet, feltétlenül megfelelő képesítéssel kell rendelkeznie. Erről az 5/90 KEM- rendelet (1990. IV. 5. 31. sz. Magyar Közlöny), valamint a Búcsú az ŐRI-tói Július l-jétől megszűnt a műsorszervező iroda (Ferenczy-EUROPRESS) Ez év márciusában miniszteri rendelet született az Országos Rendező Iroda felszámolásáról, s ennek jegyében július elsejével gyakorlatilag megszűnik a műsorszervezés központi intézménye. — Már az év elején megkaptuk az első figyelmeztető jelzéseket, hogy bajok vannak az ŐRI háza táján — tájékoztat a felszámolás előzményeiről a Művelődési Minisztériumban Tóth Béla, a közművelődési főosztály helyettes vezetője. Elsősorban pénzügyi jellegű gondokkal küszködött a szervezet. — Azok után tehát, hogy az ŐRI élén 1989 nyarától már új vezetés állt? — Igen, Gödöllői Lajos személyében új igazgatót neveztek ki a szervezet élére. — Végül is milyen körülmények vitték jégre az ORI-t? — Az iroda gazdasági helyzete már 1988—89-ben megrendült, s mint emlékezetes, amikor a problémák napvilágra kerültek, az igazgató öngyilkos lett, a munkatársak egész sora távozott el. Az ügy nyomán indult per Állatvédelmi törvénytervezet Hazánkban eddig nem volt törvényileg rendezett állatvédelem. Bár már a múlt század 70-es éveiben egyéves börtönbüntetésre ítélték azt, aki egy kutyát agyonvert. Jelenleg hasonló tett elkövetése legfeljebb pénzbüntetést von maga után. Azt is csak akkor, ha valaki nyilvánosan közbotrány okozást keltő módon bánik egy kutyával. Számos gond jelentkezik a haszonállatok tartásában, a kísérleti állatokkal való bánásmód területén, s nem kisebbek árnyékolják be a hazai állat- védelmet, a magukra hagyott jószágok esetében. Mindezen talán segít majd a most készülő állatvédelmi törvénytervezet, amely azonban előreláthatólag csak jövőre kerül az Országgyűlés elé. — z. t. — 7/91 IKM-rendelet (1991. IV. 9. sz. Magyar Közlöny) rendelkezik. A vállalkozói igazolvány birtokában az adószámot az illetékes adófelügyelőségen kapja meg a vállalkozó, miután bejelentkezik a személyi jövedelemadó, illetve a vállalkozói nyereségadó („VÁNYA”) hatálya alá, valamint választ az általános forgalmi adó és az ez alól történő mentesség között. Ezek érdemi eldöntéséhez néhány dolgot tudni kell. Ha például a „ványát” választjuk, akkor is szükséges személyi jövedelemadót fizetni; az áfa alóli mentességet csak 300 ezer forint éves bevétel alatt lehet kérni. Aki viszont bejelentkezik az áfa hatálya alá, annak valamelyik bankban számlát kell nyitnia. A különféle adófajták fizetésének eldöntéséhez előzetes gazdaságossági számításokat kell végezni (várható bevétel, kiadás, forgalom, megtérülési idő stb.), amelyeket ugyan külön senki nem kér, de a vállalkozás első nagy buktatója lehet az ennek hiányában hozott rossz döntés. Tehát: mielőtt elmegy az adóhivatalba, számoljon! még ma sem ért véget. A problémák gyökeres megoldására valójában nem is került sor. Az új vezetés olyan terveket készített, amelyek az ŐRI tevékenységének kiterjesztését szolgálták — ahelyett, hogy megrendült helyzetükön próbáltak volna változtatni. — Mi volt az ŐRI valódi profilja? — Az alapító okirat szerint elsősorban a könnyűzenei élet szervezése az ország egész területén. Ezt a feladatát 1989-ig be is töltötte. Amikor azután mind a falusi, mind a városi kulturális intézmények pénzügyi helyzete kritikussá vált, s a lakosság jövedelme is nagymértékben csökkent, ez a tevékenységi kör kezdett rohamosan összezsugorodni. — A gazdasági összeomlásért tehát nem egyértelműen az ŐRI hibáztatható? — Természetesen nem, hiszen ebben az általános gazdasági helyzet is közrejátszott. — Ki fogja betölteni az ŐRI feladatkörét? — Meggyőző érvekkel aligha indokolható, hogy egy ágazati minisztériumnak miért van szüksége olyan intézményre, amely szórakoztató műsorokat szervez, hiszen ezt megoldhatja bárki, aki ért hozzá. A szórakoztatás attól nyilván nem lesz színvonalasabb, ha a minisztérium által fenntartott intézmény közvetíti a műsorokat — ráadásul monopolhelyzetben. Ez a pozíció egyébként is tarthatatlanná vált. —- Privát műsorszervezők lépnek a kimúlt ŐRI helyébe? — Igen. A gazdasági eredmények kedvezőtlen alakulásában minden bizonnyal az is közrejátszott, hogy már három-négy éve több privát szervezőiroda működik a fővárosban és vidéken is. Egy részük a szakmában régen ismert szervezők kezdeményezésére jött létre, más részük kis szövetkezetek, kft.-k keretein belül tevékenykedik. Ezek a nemzetközi impresszálástól a hazai műsorok szervezéséig mindennel foglalkoznak. S ezt az is bizonyítja, hogy az ŐRI nem pótolhatatlan. (szémann) poswmbúija tiszteletadás a szülői házban kezdődik Véleményemet, meglátásaimat nemcsak a magam nevében, hanem áterhes kisttlárnák, idősek, betegek nevében írom. Utazásaink alkalmával szomorúan tapasztaljuk, hogy vannak fiatalok, akik konokul nem adják át a helyüket a rászorulóknak. (Akinek nem inge, ne vegye magára.) Sajnos mibennünk, a szülőkben kell elsősorban keresni a hibákat. Sok esetben ugyanis idős szülők állnak az utazások alkalmával, a gyerekeik pedig ülnek. Minden rászoruló nevében kérjük a fiatalokat, hogy adják át a helyüket mindenkor, és minden időben a betegeknek, az időseknek, hisz mindenki megöregszik egyszer és majd a jövő generációnak is jólesne a kedvesség. Bízunk benne, hogy főleg a nyári szünidőben a fiatalok megszívlelik kérésünket és minden buszon, vonaton azt fogjuk hallani: Tessék helyet foglalni. Előre is köszönjük a fiatalság udvariasságát. Takács Lajosné nyugdíjas Salgótarján UDVARIASSÁG Vajon mit jelent ez a szép hangzású szó? Csak a hangzása teszi kellemessé számunkra vagy a mögötte rejlő tartalom? Vagy netán azoknak a ritka pillanatoknak az emléke, amikor részünk volt benne? Az Értelmező kéziszótár szerint aki udvarias, az a társadalmi illemnek eleget tevő, előzékeny ember. No de van-e manapság mindenki által elfogadott, betartott társadalmi illem, szokásrend? Természetesen van. Elméletben. De hogy áll ez a gyakorlatban? Talán ezt jobb nem is feszegetni, mert az eredmény elkeserítő. Ha betér egy üzletbe a vevő, a meglepetéstől szólni sem tud, ha ott az eladók előre köszönnek neki. Jobb esetben visszaköszönnek a belépők és már ez is nagy szó! Pedig milyen jó üzleti fogás az udvariasság! Mindenki szívesebben megy be abba a boltba, ahol az őt kiszolgáló mindent megtesz azért, hogy máskor is szerencséje legyen a vevőhöz. Biztos, hogy megkedveljük azt a helyet, ahol előzékeny, udvarias az eladó, ahonnan nem néznek ki, ha nem veszünk semmit. Sajnos kevés az ilyen hely, hiába szaporodtak meg a magánkézben levő üzletek. Nem kell bemennünk az üzletekbe, elég, ha járunk-kelünk az utcán, ha közlekedünk gyalogosan, busszal, autóval vagy ha hivatalokban intézzük ügyes-bajos dolgainkat. Szomorúan tapasztalhatjuk, hogy kihalóban van az udvariasság. Az emberek lökdösődnek, idegesen rámordulnak a másikra, öklüket rázzák egymásra, s úgy néznek egy előzékeny emberre, mint egy csodabogárra. Sok fiatal nem is ismer alapvető illemszabályokat. De honnan is ismerné, ha nem látja maga körül, ha nem hall róla. Hol kellene megismerkednie ezekkel? Főleg a mindennapi életben, az utcán, a családban, az iskolában. Érdemes lenne nagyobb figyelmet fordítani erre, hiszen szomorú volna, ha néhány évtized múlva csak nosztalgiaként gondolnánk vissza az udvariasságra. Szikora Ágnes
