Új Nógrád, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-25 / 173. szám
4 uEFnzzj LÁTÓHATÁR 1991. JÚLIUS 25.. CSÜTÖRTÖK film VISSZHANG* Talpig zűrben Meddig fognak cirógatni, mikor jönnek a pofonok? Alighanem ez a kérdés határozza meg a hétéves ördögfióka, Junior életét, akit már több tucatszor örökbe fogadtak az árvaházból és több tucatszor visszavittek. A Talpig zűrben című új amerikai vígjáték gyerekhőse egy égetnivalóan rossz fiú, akit mégis-mégis nagyon szeretünk. De az árvaházban is úgy vannak vele, hogy muszáj túladni rajta, mert különben az apácák, a nevelők menekülnek el. S a legközelebbi örök- befogadó házaspár tulajdonképpen csecsemőt akarna, tulajdonképpen díszbabát akarna, státus- szimbólum gyereket szeretne, akit a kisváros gyerekes családjai majd partira invitálnak, majd gyerekzsúrra hívnak, s elkezdődhetne a jól olajozott etyelepetye- le-befogadás, s a kisvárosi társadalmi felemelkedés... De a problémás kölyök azért az aki, hogy az árvaház hivatalból gondoskodó apácái után az új szülők idegeit is széttrancsírozza. Pedig nem akar ő rosszat: igazán szeretetre vágyik, igazán kész az együttműködésre. Az örökbefogadó házaspár lakása, kertje kacsalábon forgó kis-Amerika: itt van mit tönkre tenni... Junior új szülei az örök- befogadás elhatározásáig éjjel- nappal szerelmeskedtek, hátha mégis lesz saját gyerekük, s mikor véglegessé válik, hogy ez nem lehetséges, az asszony így sopánkodik: mi a fenének csináltuk minden nap... Ez sokat elárul az életükről, az értékrendjükről, a látszatokra épülő kirakat-boldogságról. Aztán a kölyök tatárdúlása során kiderül: az apa nem látszatok szerint akar gyereket, ő mindenképp fiává akarja emelni Juniort, még akkor is, ha a fiú egy hírhedt bűnözőért rajong... S amikor a jó tempójú vígjáték kis csetepatéi felgyorsulnak, már- már drámaivá válnak, éles helyzetekben kiderül, kinek, milyenek az érzelmei? Ahogy a gyerek előtt bebizonyosodik, hogy az örökbefogadója immár szereti őt, és férfiként is tud viselkedni, — ki tudja mondani a bűvös szót: apa. S már bizonyos* hogy az ő kapcsolatuk nem alkalmi, kényszeredett kiruccanás... A Talpig zűrben jó vígjáték. Akárha fontos „üzenete” is emlékezetes maradhat. A gyerek nem dísztárgy. A gyereknek semmit sem ér az időleges szeretet, becézés! A gyerek, a család, az otthonosság a modem életformában is nélkülözhetetlen, hogy kedvünk legyen élni. Őszintén remélhető, hogy családi mozivá népszerűsítik a filmet. E. I. Junior a rossz ördögfióka Rendezte: Dennis Dugan Zene: Miien Goodman Fényképezte: Peter Lyons Collister Főszereplők: John Ritter, Michael Oliver, Anny Yasbeck, Michael Richarads Forgalmazza: Duna Film. Miért terjesztik, hogy megszűnik a III/F?! Tekintettel arra, hogy a francia nyelvű gimnáziummal kapcsolatos eddigi cikkek egyik írója sem kérdezte meg az iskola felelős vezetését, továbbá mindkét írás súlyos tévedéseket — és így félretájékoztatást — tartalmaz, „hallgattassák meg a másik fél is” elvét követve kívánom véleményemet kifejteni. Az iskola tantestületének és vezetésének soha nem állt szándékában a kétnyelvű oktatási forma megszüntetése és a franciát tanító pedagógusok sem távoznak, hanem az oktatási formán közvetlenül érintett tizenegy főből egy házasságkötés miatt más városba költözik, két fő pedig május 31 -én jelentette be felmondását. Ez utóbbi esemény szabadította el az indulatokat. Vitathatatlan, jelentős nézetkülönbségek voltak a tantestület és a házaspár között az alkalmazott nevelési eljárásokban, valamint a kísérleti képzési formának a hazai oktatási rendszerbe való beilleszkedése körül. Mindez természetesen, s önmagában nem ok a távozásra. Az önkormányzat július 9-i ülését követően — figyelemmel a szülők és diákok egy részének és a polgár- mesteri hivatal képviselőinek kérésére, továbbá az iskolavezetés egyértelmű állásfoglalásának tisztázására a távozással kapcsolatban — megbeszélést folytattunk a házaspárral a maradás lehetőségéről. Kiderült, hogy ennek egyik fontos feltétele a hatvanezer forintos személyenkénti nettó jövedelem. Sajnos ennek jelenleg nincsenek meg a fedezetei. Számomra világos, hogy a felmondás és annak bejelentési időpontja eszközjellegű volt, személyes érdekérvényesülést szolgált, melynek során — akár új intézmény létrehozásával is — vezetői poszt és magas jövedelem megszerzésének lehetősége állt fenn. Nem a törekvést ítélem el, hanem az eszközöket, mert ehhez nem illik a szülők és a diákok bizalmát felhasználni. Én mindenesetre egy ilyen intézmény létrehozásához nem adom a nevemet, de végül is az önkormányzat döntött és bölcsen. De ott én nem győztem, legfeljebb ä bűnbak szerepét játszatták el velem. A diákok és szüleik egy részének vélt érdekeik érvényesítésére távozási szándékuk hangoztatása nem új. Kétségtelen, hogy voltak (vannak) olyanok, akik belátva, hogy a tagozat működtetési célja nem azonos az elképzeléseikkel (nem lesz nemzetközi érettségi, külföldi egyetem, stb.) békésen megváltak az iskolától; gyermekük már nyelvvizsgával rendelkezik és más gimnáziumba Íratták át. De ebben az évben követeléseik alátámasztására többször hangoztatták, ha nem lesz felvételi nélkül egyetemre jutás, akkor elmegyünk! Június elejétől Mi bízunk benne, hogy lesz. Mi III/F-es szülők vagyunk (ráadásul egyikünk pedagógus ’isi), s tudjuk, hogy a levélben felvetett kérdések, aggályok a szülők döntő többségének a véleményét, hangulatát is tükrözik. Három éve mi is csodálattal figyeljük a tanári kar munkáját. Különösen ismerjük a Tóth-házaspár megszállott, eredményekben gazdag pedagógusi tevékenységét, hiszen Tóth Béla tanár úr a III/F osztályfőnöke. Mégsem elismert, megbecsült pedagógusok, pedig az igazgató igazán büszke lehetne, hogy ilyen beosztottjai vannak! Reméljük ez esetben a józan ész és az igazság kerekedik felül. Jelen helyzetben kulcsszerepe van Pásztó polgár- mesterének, dr. Dóbrovóczky Istvánnak. Kérjük őt, támogassa ügyünket, elsősorban gyermekeink érdekét szem előtt tartva. Kérjük, tegyen meg mindent, hogy a Tóth-házaspár Pásztón maradjon, s ez esetben a III/F is marad! (Ellenkező esetben mi is más gimnáziumba íratjuk gyermekeinket). Teljes mértékben egyetértünk a pásztói önkormányzat által előterjesztett javaslattal, hogy valamilyen formában feltétlenül önállósodjon a francia-tagozat, és a tanújra: — ha elmegy a házaspár, mi is! Miért nem mondja ezt az iskola nagyobbik hányada? Egyáltalán, hogyan lehet így dolgozni, tervezni? Be kell látni, hogy ez kétélű fegyver, mert hangulati hatásai mellett a bizonytalan tanulói létszám a tanári létszám bizonytalanságát vonja maga után. Igaz, hogy ebben a kérdésben igen jelentős szerepet játszott a két tannyelvű gimnáziumok körül ez év januárjától kialakult, igen kedvezőtlen helyzet, amelyről az olvasó bizonyára sokat hallott és nem kerülte el Pásztót sem. Az intézmény jelen állapotában is képes a magyar—francia tagozat működtetésére, ehhez vannak tanárai, tudja biztosítani a magas színvonalú nyelvoktatást, de most már a szaktárgyakra is nagyobb hangsúlyt kíván fektetni. Deák Kálmán igazgató testületet igazgatóhelyettesi szinten képviselje egy tanár a franciások közül a gimnázium vezetésében. Optimizmusunkat alátámasztja a Tóth-házaspár kompromisszumkészsége is. A történtek után is bölcsen cselekedve letettek egy jövőre vonatkozó programtervezetet a polgármester asztalára, amely azt tartalmazza, hogyan lehetne a jelen keretek között is együtt dolgozni az adott tantestülettel, iskolavezetéssel. Nem rajtuk és nem is rajtunk múlik tehát a pásztói gimnázium, illetve a III/F sorsa. Nagy János és Gombos Ferenc szülők ‘A pásztói Mikszáth Kálmán Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskolában folyó magyar—francia két tannyelvű képzés helyzetével, jövőjével kapcsolatos vitát az igazgató, illetve újabb két szülő — rövidített változatú — véleményének közlésével befejezettnek tekintjük. Az ügy érdemi fejleményeire természetesen visz- szatérünk. (A szerk.) „Lesz-e szeptemberben III/F?” Britta Winckler: RIVÁLISOK FEHÉR KÖPENYBEN Győzött a 13-as... Méltatlan rendezés a szépek versenyén 16. rész Dr. Wrangel a szülésznőhöz fordult. — Oldalra fektetést a lumbál-érzéstelenítéshez — rendelte. A másik nővérrel kezébe adatta a már előkészített fecskendőt és beadta az injekciót. Az ismét hátára fektetett beteg rövidesen a hátsó bordáitól egészen a lábfejéig teljesen érzéketlenné vált, de eszméleténél maradt. Dr. Wrangel szájkendőt kötött fel és kesztyűt cserélt. Mély lélegzetet vett és belekezdett a munkába. Nem az első eset volt, hogy császármetszést végzett. Megfeszített figyelemmel dolgozott. Átmetszette a méhszáj falát és a vákuumharanggal kiszívatta a magzatot az anyaméhből. Szó szerint az utolsó percben, hiszen a kis test már egészen elkékült. — Oxigénhiány! A szülésznő átvette az újszülöttet, aki levegő után kapkodott, majd keservesen felsírt. Ebben a pillanatban nyílt az ajtó, és dr. Keller lépett a szülőszobába. Erősen lihegett, mert ijedtében úgy futott, mint egy hosszútávfutó, ugyanis sétája közben hirtelen eszébe jutott, hogy a szülőszobából mit is telefonáltak neki, és hogy erre ő hogyan rendelkezett. — Későn érkeztem? — tódult a kérdés Keller ajkára. — Még nem — válaszolta dr. Wrangel röviden. — Lássa el kérem az anyát! Közben én a csecsemővel foglalkozom. — Természetesen — válaszolta dr. Keller, aki kutyául érezte magát. A következő percekben azonban bebizonyította, hogy valóban jó orvos. Megtisztította a szülőcsatomát és bevarrta a méhszáj falát. Majd megkönnye- bülten utasította a nővért, hogy a beteget helyezzék át a megfigyelőbe. A mozdulatlanul fekvő asszonyhoz néhány megnyugtató szót intézett. — Minden rendben van. Próbáljon meg most aludni. Később újra megnézem. A páciens megpróbált mosolyogni, mialatt a szülőszobából átvitték a megfigyelőbe, de nem volt hozzá ereje. Dr. Keller odalépett a főnökéhez, aki a szó szoros értelmében harcot folytatott az újszülött életéért. — Köszönöm Wrangel doktor úr — szólt fojtott hangon a főorvos. — Én... én nagyon sajnálom... — Felejtse el — válaszolt röviden, és figyelmét megint a csecsemőre fordította. — Azt hiszem, a többit rábízhatjuk az inkubátorra — vélte, visszafordulva dr. Kellerhez. Ismét keresztezte a pillantása a főorvosét, és észrevette szemében a sajátságos csillogást. A kolléga gyors lélegzése sem kerülte el a figyelmét. Nem tudott szabadulni attól az érzéstől, hogy dr. Keller nem a legjobb egészségnek örvend, és elhatározta, hogy amint lehet, beszélni fog erről vele. — Átveszi most a kicsit?-— Magától értetődik — mondta dr. Keller, és az elsiető igazgató főorvos után nézett, míg az el nem tűnt. Csak ezután látott hozzá, hogy a csecsemővel foglalkozzon, és gondoskodott róla, hogy a gyerek inkubátorba kerüljön. A parkbeli séta jót tett Barbarának. Ismét képes volt tisztán gondolkozni. Az összevisszaság, amit a két beszélgetés, dr. Keller- rel és az igazgatóval, lelkében okozott, feloldódott. Útban osztálya felé találkozott dr. Schoberrel, aki rendkívül elcsigázottnak látszott. — Történt valami míg én távol voltam? — kérdezte. — Hát történt egy és más — válaszolta dr. Schober, és kérés nélkül elmondta a kolléganőjének, hogy mi történt a szülőszobában. Barbara Fembach elsápadt. Matthias Kellerre gondolt, aki most biztosan megint mély lelki válságban van. Hirtelen elhatározta, hogy megkeresi dr. Kellert. Háromszor is be kellett kopogtatnia, mire felhangzott egy barátságtalan „szabad”. — Maga az? — szólt elkínzot- tan dr. Keller, amikor meglátta, hogy Barbara Fembach áll előtte. — Mi baj van? — Dr. Schober elmesélte, ami a szülőszobában... — Szóval elmesélte — vágta el dr. Keller az orvosnő szavát. —' Akkor úgyis tud mindent — fűzte hozzá keserűen. — De nagyon szeretném magától hallani, Matthias — kérlelte Barbara Fembach kedves hangon. Dr. Keller az ajkába harapott. — Na jó — egyezett bele mogorván, és elismételte a történteket. — Kudarcot vallottam — fejezte be. — Most meg van elégedve, Barbara? — Majd ha maga felhagy az önsajnálattal — válaszolta az orvosnő. — Mit akar, végül is jól végződött. (Folytatjuk) Budapest: Kongresszusi Központ. A várakozás izgalmas percei töltik be a légkört. Mindenki találgat. Vajon ki lesz a szépségkirálynő 1991-ben? Most végre minden eldől! A teremben kialusznak a fények, megszűnik a suttogás és belép a műsor házigazdája, Antal Imre. A színpad hátterében a félhomályban, karcsú női alakok: a királynői cím várományosai. A szakmai és a szponzori zsűri tekintélyes cégek képviselőiből és híres emberekből áll. A lányok először estélyi ruhában mutatkoznak be, melyet Borszéki Zita, a „Kék Duna” divatszalon vezetője tervezett. Nógrád megye szépe, Fejérvári Judit, is ott látható: könnyedén mozog, szűk ruhájában. És ez nem véletlen, hiszen testnevelés szakos tanár. Egyébként is a felkészülésben Ritz Laura, az ország egyik legszebben mozgó manökenje segített a jelölteknek. A fürdőruhában színpadra lépő lányokat a közönség férfi tagjainak hangos ovációja kísérti. A két bemutató előtti, illetve közötti unalmasnak mondható műsorral telik. A becsúszott hibák még az ország legjobb konferansziéját is zavarba hozzák. A holtidőt, a kínosan hossz- zú perceket a közönség evéssel, ivással, csevegéssel tölti el a helyszínen, a tv-nézők pedig a Híradót láthatják. De végre elkezdődik az eredményhirdetés! Először a különdí- jak lelnek gazdára. Mosolygós, boldog arcok. Az Európa Divatstúdió által meghirdetett versenyt Michna Orsolya nyeri. A másik udvarhölgy pluszként egy huszonnégy karátos slusszkulcshoz tartozó tűzpiros csodaautót kap ajándékba. S a 13-as szám szerencsét hoz Bálint Antóniának! O Magyarország szépségkirálynője. Nevet és sír egyszerrel Boldog, s alig akarja elhinni, hogy valóban nyert. A többi lány arcán a megkönnyebbülés és a csalódás mosolya. Pedig nincs okuk a szomorkodásra. Nekik nincs miért szégyenkezniük, a műsor szervezőinek, rendezőinek viszont annál inkább le kell vonniuk a konzekvenciákat. Szeli Sára
