Új Nógrád, 1991. július (2. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-20 / 169. szám

LÁTÓHATÁR 1991. JÚLIUS 20., SZOMBAT 4 Dés—Balassagyarmat KÖZÖS KULCS A MÉG ZÁRT AJTÓKHOZ A romániai forradalmi ese­mények egyik epizódja volt az a látogatás, amit 1990. január 13-án tett néhány újságíró, az akkor még NÓGRAD, a még működött Gyarmati Napló, az Ipoly képviseletében a dési román és magyar sajtóval való kapcsolatfelvétel ügyében. döttség utazott Romániába. A sokat megélt volt Szolnok- Dobokai vármegyeháza előtt Alexandru Lapusán polgár- mester, országgyűlési képvi­selő, Filip János alpolgár­mester, és Stefan Mihut titkár fogadta a vendégeket. De ott voltak a régi ismerősök, kanap volt. A balassagyarma­tiak a városházán találkoztak a polgármesterrel, a hivatal vezetőivel, a DÉS Munici- pium gazdasági egységeinek és intézményeinek vezetőivel. A kolozsvári tv és rádió nyil­vánossága előtti kölcsönös bemutatkozást azok a látoga­Kenyérrel és sóval fogadta dr. Németh György polgármestert — és kíséretét — Alexandru Kapusán dési kollégája. Fotó: Reiter László így kezdődött az a történet, aminek folytatásaként az elmúlt évben látogatást tett Balassagyarmaton Dés város küldöttsége, Georghe Benea polgármester és Filip János al­polgármester vezetésével. Az akkori baráti találkozások eredményeként kapcsolatok alakultak ki családok, intéz­mények, egyházak között. Másfél év után a közelmúlt­ban kínálkozott újabb lehető­ség a két város közötti talál­kozásra. Dés város meghívá­sára július 11-én dr. Németh György polgármester vezeté­sével balassagyarmati kül­Georghe Benea — aki már a papírgyár aligazgatója —, Máté Kálmán tanár és sokan mások, akik hosszú ideje munkálkodtak azon, hogy ez a találkozás létrejöjjön. Az első dési estén a 3860 tagot tömörítő helyi RMDSZ- szervezet vendégszeretetét élvezték a gyarmatiak. A testvéri fogadtatást az élet minden területét érintő be­szélgetések követték. Szél Ernő elnök a jövőre helyezte a hangsúlyt. Fő feladatnak jelölte meg a kapcsolatok bővítését. A július 12-i nap igazi mun­tások követték, amelyeket a város gazdasági egységeinél, az „észak” gyárnegyedben, a kórházban, iskolákban és a rendőrségen tettek a vendé­gek. Róka Lajos református lelkipásztor és dr. Muraközi Ferenc gondnok felkereste a hatezer főt képviselő dési református egyházat, ahol Gudor Lajos lelkipásztor ven­dégszeretetét élvezték. A ba­lassagyarmati katolikusok üd­vözletét Reiter László tolmá­csolta Páter Ervin atyának és általa a kétezer fős dési kato­likus közösségnek. Az 1717- ben épült ferences templom­Britta Winckler: RIVÁLISOK FEHÉR KÖPENYBEN 12, rész Nem csak hallgatni kell — biztatta őket az űj igazgató főor­vos —, hanem saját véleményt is nyilvánítani. Csak így lehet to­vább tanulni. Főorvosnak lenni, vagy mint én, igazgató főorvos­nak, még messze nem jelenti azt, hogy hibátlanok, csalhatatlanok vagyunk... Annak ellenére, hogy dr. Wrangel szolgálatba lépése óta a munka valamivel szigorúbb, feszesebb lett, senki sem panasz­kodott. Kellemek sem volt kifogása ezzel az új szellemmel szemben, ellenben más nem tetszett neki: hogy Wrangel túl gyakran tartóz­kodott Barbara Fembach közelé­ben. Hamar észrevette, hogy az új igazgató főorvos olyan tekintettel nézte Barbarát, amit nehéz volt félreérteni. Keller doktornak az az érzése támadt, hogy az új főnök érdeklődése Barbara Fem­bach iránt nem csak a kollégának szól. Érthető, hogy ez Keller doktort izgatta és bosszús félté­kenységet keltett benne. Hogy ez a szívbaja számára nem éppen gyógyír, azt tudta és érezte. Barbara Fembach észrevette, hogy Keller doktort bántja vala­mi, de azt gyanította, hogy ez a remélt, de el nem nyert igazgató főorvosi állással függ össze. — Megkérdezem, és megpróbálom megvigasztalni — gondolta. Az alkalom hamar eljött, Wrangel doktor szolgálatba lépé­sének negyedik napján. Barbara Fembach éppen a K szobából jött ki, ahol a kereskedelmi tanácsos unokáját nézte meg, és Uschi Zimmermann újszülöttjétől vett szövetmintát. A laboratórium felé haladtában szembe jött vele dr. Keller. — Halló, Matthias —- szólítot­ta meg halkan —, hogy van? Dr. Keller szeme felragyogott. — Megvagyok — morogta. Az orvosnő felfigyelt. — Gondok? — kérdezte. — Hogy érti ezt, szakmailag, vagy egyébként? — kérdezett vissza dr. Keller, és mindjárt felelt is saját kérdésére. — Szakmailag tulajdonképpen minden rendben. Különben — folytatta átmenet nélkül más témára térve —, von Angern kereskedelmi tanácsos előbb hívott fel Párizsból, ahol üzleti úton van, és érdeklődött az uno­kájáról. — A baba jól van — közölte Barbara —, és, ha egyetért, két- három nap múlva hazaengedhet­jük az édesanyjához. — Rendben van —- egyezett bele dr, Keller. — Az öregúr két- három napon belül meg fog itt jelenni, és akkor elviheti az egyetlen szeme fényét. Másodpercekig figyelte az orvosnő a főorvost. Feltűntek neki a kis elmélyült ráncok a szája sarkában. — Mi bántja, Matthias? — kérdezte hirtelen. Dr. Keller nem nagyon sietett a válaszadással, csak hallgatva nézte Barbarát. Az nem soká gondolkodott: — Ha nincs valami fontosabb dolga, jöjjön velem a laboratóriu­momba — mondta energikusan —, ott zavartalanul beszélgethe­tünk. Nem várt választ, már el is indult a folyosón. Dr. Keller habozott egy rövid ideig, de azután szótlanul követ­te... Barbara kicsit bizonytalanul VILÁGELSŐ Az egyguldenes holland bélyegnél is kisebb a Virágoskert című, 1673-ban írt költeményt tartalmazó miniatűr könyv, amelyet árverésre bocsátottak. Kétszáz éve ezt a 13x9 milliméter nagyságú, 42 lapból álló kötetett?) tartják a világ legkisebb könyvének. Túl heves a gall kakas ban ajándékhangversennyel tisztelték meg a gyarmatiakat, melyen fellépett a kolozsvári vegyes kar is. A vendégek számára nem mindennapi élmény volt a désaknai sóbá­nya meglátogatása. A vállalat ráadásul jelentős magyar exportot is lebonyolít. Lehetőség nyílott egy ve­gyes román—magyar lakossá­gú községet, Bálványosváral­ját is meglátogatni. A hegyek tetején, Molnár Imre bácsi tanyáján nagy traktával fogad­ták a vendégeket. A hetven­egy esztendős gazda most kapta vissza három hektár földjét. A vendéglátásban se­rénykedő barátja, Hunyadi László elpanaszolta, hogy huszonnégy évig volt brigád­vezető, de most neki — és a hozzá hasonló magyar és román parasztoknak — sem­mi sem jutott: nincstelenek. A látogatás utolsó délelőtt­jén Róka Lajos istentiszteletet tartott a nagyszámú hívők előtt. Ezután a városházán Alexandru Lapusán Dés város polgármestere fogadást adott, ahol kifejezte reményét, hogy az alapok lefektetése után már a konkrét kérdések megoldása következik. Dr. Németh György polgármester szólt arról, hogy a Dés és Balassa­gyarmat városok közötti szán­déknyilatkozat mostani aláí­rása kötelezettséget jelent. A két város hivatalai segítik az egyházi világi szervezetek kapcsolatainak az élővé válá­sát is. Dés város vezetésének hatá­rozata értelmében Alexandru Lapusán polgármester átadta dr. Németh György balassa­gyarmati kollégájának a dísz­polgári címről szóló oklevelet és a város jelképes kulcsát. Kifejezte reményét, hogy ez a jelképes kulcs közösen beil­leszthető azokba a zárakba, amelyekbe a két diktatúra be- lekényszerítette a magyar és a román népet. Szabó Endre fordult az íróasztala mellett álló főorvoshoz. — Most pedig tudni akarom, Matthias, mi nyomasztja? — jelentette ki. — Jó barátok va­gyunk. Vagy nem? — Elismerem — válaszolt halkan dr. Keller. — Ha rajtam múlna, akkor... akkor... a fene egye meg — folytatta átmenet nélkül —, egyszer mégiscsak meg kell magának mondanom: végtelenül sokat jelent a szá­momra, és én lennék a legboldo­gabb ember a földön, ha örökké együtt lehetnék magával. A szavait mély sóhajtás kísér­te. — Na, most már tudja, és nyugodtan kinevethet. Barbara Fembach mereven nézett a főorvosra. Amit az imént hallott, s ami nem egyéb volt, mint szerelmi vallomás, ha ugyan éppen nem házassági ajánlat, először át kellett gondolnia. Úgy érezte, hogy lerohanták. — Mi lenne ezen nevetni való? — kérdezte másodpercek múlva, amikor visszanyerte lélekjelenlé­tét. — Egyáltalán nem tartom nevetségesnek, ha valaki bevallja egy másik embernek, hogy ked­ves neki, hogy szeretné vele megosztani minden örömét és bánatát. Mindenesetre örülök annak, amit mondott. (Folytatjuk) A francia honatyák megelégel­ték a „szexuális molesztálás” gyűjtőfogalmába tartozó munka­helyi visszaéléseket a gyengébb nemmel szemben. A parlament első olvasásban elfogadta azt a javaslatot, mely szerint egy év börtönnel és súlyos pénzbírság­gal kell sújtani, aki „előmenetelt helyez kilátásba szexuális ellen­szolgáltatásért”. De nemcsak a Btk-ba, hanem a két év múlva érvénybe lépő Munka törvény- könyvbe is bekerült a döntés, me­lyet a nőmozgalmak már jó ideje követeltek. Egy friss közvéle­mény-kutatásból kiderült pél­dául, hogy 100 francia hölgy közül átlagosan 36 legalább Az 1977. évi IV. törvény a Polgári törvénykönyvbe a nem vagyoni kártérítés általános szabályát a következőképpen „emelte be”: A károkozó köteles megtérí­teni a károsult nem vagyonká­rát, ha a károkozás a társadalmi életben vafó részvételét, vagy egyébként életét tartósan, vagy súlyosan megnehezíti, illető­leg a jogi személynek a gazda­sági forgalomban való részvé­telét hátrányosan befolyásolja. (Ptk. 354. paragrafus). Az 1977. évi IV. törvény megjele­nése után több speciális jog­szabály beiktatta rendelkezései közé a nem vagyoni kárra vonatkozó felelősségi szabá­lyokat. A nyilvánvaló összefüggés­re tekintettel módosításra szo­rult a személyhez fűződő jogá­ban megsértett személyek által támasztható polgári jogi igé­nyeket felsorakoztató szabály, mely szerint személyhez fűző­dő jogsértés esetén a sértett kártérítést követelhet a polgári jori felelősség szabályai sze­rint. Érintette a módosítás a szel­lemi alkotáshoz fűződő jogkö­vetkezményeket is, mert ki­mondja, hogy akinek szellemi alkotáshoz fűződő jogát meg­sértik, — a külön jogszabály­ban meghatározott védelmen kívül — a személyhez fűződő jogok megsértése esetén irány­adó polgári jogi igényeket támaszthatja. A Munka törvénykönyve végrehajtásáról szóló 48/1979. MT.-számú rendelet — Mt. V. 83. paragrafusának 5.) bekez­dése kimondja, hogy a munkál­tató köteles megtéríteni a dol­gozó nem vagyoni kárát, ha a egyszer ajánlatot kapott a munka­helyi főnökétől. Az utóbbiak 56 százaléka azt is közölte, hogy előléptetést ígértek „a kedvessé­gért”, 26 százalék viszont fenye­getésről is számot adott. Hogy kit, hogyan igyekeztek megpuhí­tani, majd ágyba vinni a magukat kakasnak érző főnökök, erről is gazdag gyűjteményt kaptak a tör­vényhozók: a gyengéd, ám félre nem érthető célzásoktól kezdve a szexuális zsarolásig, a fizetése­meléstől az — enyhén szólva — főnöki rigolyák teljesítéséig. Törvény, méghozzá szigorú, tehát lesz Franciaországban. De a jogászok máris feltették a kér­dést: Ugyan ki az az őrült főnök, aki tanúk előtt tesz ajánlatot. károkozás a társadalmi életben való részvételét, vagy egyéb­ként életét tartósan, vagy sú­lyosan megnehezíti. Figyelemre méltó, hogy a Polgári törvénykönyv szabá­lyozását túlhaladva a munka- jogi szabályok között jelenik meg az a tétel, miszerint a dolgozó halála esetén a hozzá­tartozó javára is megállapítha­tó nem vagyoni kárpótlás (26) 1980. XII. 20. (MüM sz. r.). A szövetkezetekkel tagsági viszonyban álló személyek esetében a nem vagyoni kárté­rítés intézményét a szövetke­zeti törvény 1980. január hó 1. napjával vezette be. A nem vagyoni kárpótlás célja, hogy enyhítse azokat a sérelmeket, amelyek a káro­sult érdekkörében nem vágyo- ni hátrányként jelentkeznek. Ezek a sérelmek legtöbbször fizikai jellegűek (csonkulás, bénulás, mozgáskorlátozott­ság, arcsérülés stb.), de lehet­nek szellemi vonatkozásúak is (pl.: ideg-elmegyógyászati elváltozások, szellemi leépü­lés stb.). Az ilyen hátrányok vagyoni mértékkel ugyan nem mérhetők, de a pénzbeli kár­pótlás mégis alkalmas lehet a sérelem enyhítésére, elégtétel adására. Megítélhető egy összegben, vagy járadékszerűen. A kártérítési igény 3 év alatt évül el. A járadékigény 6 hónapnál régebbi időre visszamenőleg csak akkor érvényesíthető, ha a dolgozót a követelés érvé­nyesítésében mulasztás nem terheli, illetve ha a munkáltató a tájékoztatási és felhívási kötelezettségét elmulasztotta. Dr. Verebélvi Mit kell tudni a nem vagyoni kártérítésről? OLVASÓINK KÉRDEZTÉK-JOGÁSZUNK VÁLASZOL

Next

/
Thumbnails
Contents