Új Nógrád, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-14 / 138. szám

4 annunu LÁTÓHATÁR 1991. JÚNIUS 14., PÉNTEK Az ország legjobbjai között Komoly verseny, „komolytalan” körülmények között A salgótarjáni Jurij Gagarin Általános Iskola hangulatos igaz­gatói szobájában beszélgetünk. Körülöttem öt csacsogó boldog kislány. Valamennyien bejutot­tak angol nyelvből az országos tanulmányi verseny döntőjébe, ahol hazánk legjobb huszonöt tanulója mérte össze tudását. Mindannyian hetedikes, illetve nyolcadikos tanulók. Fekete Andrea az előkelő második he­lyezést érte el. — Mit érezték amikor megtud­tad az eredményt? — Azt, hogy hú, de jó! Tényleg nagyon boldog voltam. Rögtön felhívtam Éva nénit, az angol tanáromat. Mikor megmondtam az eredményt, szinte belesikított örömében a telefonkagylóba. — Gondolom, nagyon sok munka, alapos felkészülés van a szép eredmény mögött. — Hát igen. Heti négy angol óránk van az iskolában, ahol leginkább a nyelvtannal foglalko­zunk. Nagyon sókat segített az is, hogy iskolánkban tanít egy Béke Szolgálatos tanár, Heather O’ Neal. Vele anyanyelvi szinten gyakorolhatjuk a nyelvet. Na­gyon sok segítséget kapok apu­kámtól is, aki szintén sokat fog­lalkozik velem. — Nekem a tanáraim mellett egy Angliában élő ismerősöm segített a legtöbbet — mondja Bánhegyi Zsófi, aki az ország negyedik legjobbja lett a verse­nyen. Sajnos ő már hazautazott, így az élő beszédet kevesebbet gyakorolhatom, de rendszeresen nézem a televízió külföldi adása­it, ez is segít. Nagyon sokat gya­rapodott a szókincsem, — Nálunk a családban apukám beszél angolul — veszi át a szót A1 Ghaoni Hesna. — Igaz, csak tizedik lettem, de a szüleim így is nagyon meg voltak elégedve velem. Én nagyon el voltam keseredve, mert szerettem volna jobb eredményt elérni. Nagyon izgultam, és nem tudtam olyan felszabadult lenni, mint a töb­biek, mint például Zsófi. Azon kívül az írásbeli végén is elszúr­tam a dolgot. Sajnos kicsit elbíz­tam magam. — Melyik volt a legnehezebb feladat? — Nekem a magnóról megér­teni a szöveget, és kapásból fordítani —- válaszolja Oláh Györgyi. — Számomra az írásbeli jelen­tette a nagyobb gondot — kap­csolódik a beszélgetésbe Király Rita, aki a legcsendesebb vala­mennyiük között. — Ha jövőre is be akarok jutni a döntőbe, sokkal többet kell a nyelvtannal foglal­koznom. Zsófi és Andi könnyen megbirkózott a feladatokkal. — Úgy tudom Csillebércen volt a verseny. — Igen, — veszi át a szót Andi. — Csillebérc valóban gyönyörű hely, méltó egy ilyen versenyhez. A mi körülményeink azonban nagyon rosszak voltak. Hideg, koszos épületben helyeztek el bennünket. Nem volt melegvíz. Állandóan pokrócba burkolódzva ■jártunk, sokat fagyoskodtunk. — Úgy is mondhatnánk: komoly verseny volt, komolyta­lan körülmények között — véle­kedik Andrea. — Ez azonban nem vette el a kedvünket — folytatja. — Ez ugye azt jelenti, hogy jövőre is szeretnétek indulni ezen a versenyen? — Igen — mondja Hesna. — Mindannyian szeretnénk jövőre is legalább a döntőig eljutni. Aztán, majd meglátjuk. — Nagyon sok sikert kívánok nektek ehhez, no és kellemes pihenést a nyári szünidőre. Susán Judit Pénz, szex, szerelem Gábor Zsazsa „Tízparancsolata” (Femczy—EUROPRESS.) Túl van-e már a 70. életévén, vagy még mindig az „édes” 60-as éveit tapossa — pontosan senki sem tudja. Az idei magyar Ki kicsoda? mindene­setre azt állítja, hogy 1917-ben szüle­tett. Egyetlenegy biztos dátum ismert csak az életében: 1934-ben őt válasz­tották meg Magyarország Szépének. Férjeinek számát is tudjuk, a nyolca­dik egy német pezsgőkereskedő. Az ötvenes évek óta nem annyira filmsze­repeiről, mint inkább válásairól és botrányos viszonyairól beszélnek. Készülő könyve kapcsán megint a világsajtó pletykarovatainak hőse. A könyv címe mindent elárul: „Egy élet nem elég”. Visszaemlékezése tulaj­donképpen nem más, mint egy nem­zetközi almanach — az ágyban. Sean Conneryt éppoly jól ismerte, mint az argentin playboyt, Porfirio Rubirosát. Richard Burton, 1000 szál rózsát kül­dött neki. Jean Paul Getty, a világ leg­gazdagabb embere zsugori volt vele. A brit Fülör herceg romantikus leve­leket írt hozzá. Frank Sinatra igazi maffiózóhoz méltóan bizonyította be szerelmét: elzárta garázsának kijára­tát. íme. mit tanácsol Gábor Zsazsa az okos asszonyoknak: 1. Soha ne utáld meg annyira a szeretőidet, hogy a tőle kapott éksze­reket a fejükhöz vágd. 2. Ne várj el gyöngédséget és megértést a férjedtől — ez túl sok egy milliomos számára! 3. Igazán csak akkor ismered meg a férjedet, amikor elválsz tőle. 4. Ne ess pánikba, hogy vénlány maradsz, mert így kénytelen leszel túl korán férjhez menni — akár egy unalmas pasashoz is! 5. Akkor csodálatos a felebaráti sze­retet — ha már melletted fekszik. 6. Légy példás házvezetőnő — ha elhagysz egy férfit, tartsd meg a házát! 7. Légy ódivatú a szerelemben: mielőtt ágyba bújsz egy férfival, húzass vele gyűrűt az ujjadra! 8. Mindig te hozakodj elő a házas­sági szerződéssel — egy férfinak ez eszébe sem jut. 9. Soha ne házasodj szerelemből! 10. Ne várj a válással addig, amíg meggyűlölöd őt. Piros Christa Hangulatkeltés helyett önkritikára lenne szükség Az Új Nógrád június 8-i számá­ban interjút közölt Tolmácsi Fe­renccel, Salgótarján polgár- mesterével. Az olvasók reális tájé­koztatása érdekében egy pár gondo­lattal szeretném kiegészíteni a polgármester állításait. A parlament elfogadta az önhibá­jukon kívül hátrányos helyzetbe került önkofmányzatok kiegészítő állami támogatásáról szóló törvény- javaslatot, amely döntés értelmében Salgótarján nem kapott kiegészítő állami támogatást. A polgármester úr szerint: „Ravaszul állították össze az igénylési szisztémát”. Természetesen felvetődik a kér­dés, hogy a többi nógrádi település pályázatai miért voltak sikereseb­bek, mint a salgótarjáni önkormány­zaté. Lehet, hogy Salgótarján pénz­ügyi helyzete nem olyan kilátásta­lan? Netán a polgármesteri hivatal pályázata nem érte el a megfelelő szakmai színvonalat? „Mivel nem lehetett forráshiá­nyos költségvetést készíteni, 187 milliós bankhitel szerepel a költség­vetésünkben. Ehhez még hozzátar­tozik, hogy már a 187 milliós hiány is úgy állt össze, hogy az intézmé­nyek a tavalyi költségvetésüknek csak a felét kapták meg, ami egyen­lő azzal, hogy nem tudnak működ­ni” — folytatta az interjúban polgár- mesterünk. Most szeretnék idézni Salgótar­ján város önkormányzata 1991. évi gazdasági programja, terv- és költ­ségvetési rendeletéből, amit 1991. február 25-én tizenöt szavazattal fogadott el a huszonhét tagú képviselő-testület: „Bankhitel 45 millió, fedezet- hiány 144 millió 129 ezer forint.” Mivel nem lehetett forráshiányos költségvetést készíteni, a miniszté­rium nem fogadta el a város költ­ségvetését. A következő testületi ülésen módosítani kellett, mégpedig úgy, hogy 189 millió 129 ezer forint bankhitelt állítottak be a költségve­tésbe. „Az egészségügyi és szociális gondnoksághoz tartozó feladatok kiadásainak meghatározásánál 20 százalékos bér- és 10 százalékos dologi automatizmus került szám­bavételre. Az alapfokú oktatásnál 20 százalékos, bér és 10 százalékos dologi automatizmus. Az egyéb önállóan gazdálkodó költségvetési intézmények kiadási szerkezetében 20 százalékos bér és 10 százalékos dologi automatizmus lett figyelem­be véve” — olvasható az önkor­mányzati rendeletben. A fentiek alapján nem értem a polgármestert, hogyan állíthatja, hogy az intézmények a tavalyi költségvfetésüknek csak a felét kapták meg. Úgy gondolom, a város első számú vezetőjétől megenged- hetetlenek az ilyen nagymérvű csúsztatások. A város polgárainak tudatos félretájékoztatása már nem hiba, hanem bűn! „Nézze, ebbe vagy belebukik a kormány, vagy megkapják az ön- kormányzatok a pénzt. Egy várost nem lehet bezárni!" — folytatódik Tolmácsi Ferenc vagdalkozása. Úgy gondolom, nem tisztességes, hogy az ilyen közelítésmódokkal leplezzék az ötlettelenséget és a tehetségtelenséget. Annál is inkább, mert ősszel hasonló támogatások várhatók a parlamenttől, amire már most szakmailag megalapozott munkával kellene a polgármester úrnak felkészülnie. Az ország mai gazdasági helyzetében a gazdálko­dás szigorú pénzügyi feltételei érvényesülnek. Jobb lenne tehát a föld felé mutogatás és felelős­ségáthárítás helyett hiteles szakmai­sággal képviselni a város érdekeit, még olyan súlyos ellenérdekeltségű kérdésben is, mint egy város költ­ségvetése és az eladósodott állam- háztartás vitája. Úgy gondolom, hogy a polgár- mestertől több önkritika, reali­tásérzék szükségeltetik. Az EXPO egész problémájának e kérdés kapcsán való felvetése, tipikus jele az átgondolatlanságnak, a párt­szempontú politikai vagdalkozás- nak. Alkalmas ugyan hangulatkel­tésre, de akik a dolgok mélyére néznek, azok számára egyenlő az önkormányzati vezetés hitelveszté­sével és lelepleződésével. Eötvös Mihály önkormányzati képviselő Az elmúlt esztendőben közel 36 millió személyautó készült a világon (egy évtizeddel korábban „csak” mintegy 29 millió). A legtöbb személyautót — 10 mil­lió 105 ezer darabot — Japánban állították elő, őt követi az Egye­sült Államok 6 millió 68 ezerrel, majd Németország 4 millió 643 ezer kocsival. Az autógyári konszernek közül első a General Motors (5 millió 248 ezer), második a Ford (3 millió 979 ezer), harmadik a Toyota (3 millió 774 ezer), ne­gyedik a Volkswagen (2 millió 884 ezer), míg a Fiat a 2 millió 729 ezres termelésével a 6. he­A világ négy keréken lyen, a Renault pedig (1 millió 729 ezer) a 8. helyen áll. A személyautók természetes elhasználódásával, selejteződé- sével egy időben nő a világ útjain futó kocsik száma is. 1990-ben földtekénken 419 millió sze­mélyautó rendelkezett rendszám­mal, amiből 170,3 millió jut Európára (s míg az Egyesült Államokban 1000 lakosra 573, addig a Szovjetunióban 45 sze­mélyautó jut). A „nagyok” mellett világszer­te egyre több ország válik maga is gyártójává vagy összeszerelő­jévé a személygépkocsiknak. (Közéjük fog tartozni hazánk is, a Suzuki autók jövőre kezdődő összeszerelésével.) Köztük sok önálló autógyár is található (Angliában például 25 ilyen van), de többnyire a nagy konszernek egyes típusait előállító kisebb gyárakról van szó. Ez utóbbira jó példa Törökor­szág, amely a legutóbbi időkig nem tartozott az autógyártó or­szágok közé. Most viszont már előállít Fiat licenc alapján sze­mélygépkocsikat. Krúdy Gyula A kéz könyve Tenyér jóslás Szimfonikusok záróhangversenye A nadrágszíj nem szorulhat tovább 5. rész A kéz árbocai, az ujjak, néha feltűnő hegyben végződnek. Ezek a hegyes végű ujjak általá­ban a finom lelkűiét jelvényei. Költők ujjai természetszerűleg hegyesek. Kivétel Jókai, akinek tompa végű ujjai voltak. Művé­szek, rajongók, idealisták ujjai a hegyes végűek. De jelzik a hazug embert is. Ha fantáziás ember ujja hegyes: lelki csapongást, hi­székenységet, naivságot, ábrán­dosságot, az élet nem ismerését feltételezhetjük. Míg másnál a hegyes ujj óvatosságra int. Akik­nek ujjhegye hátrahajlik: nem­csak foglalkoznak bűnös gondo­latokkal, de gyakran véghezvi- szik is azokat. Nőknél feltétlen veszélyt jelent a hegyes ujj. Lángszerű és rögeszmés embe­rek hegyes ujján a bölcsességi dudorodás azt példázza: mily közel van az Olimp az őrültek házához. Hideg kezek ujjai laposvégűek. Ezek az ujjak nem mutatnak hevülékenységet, sőt érzékiséget sem. Szakkönyvekben a józan értelem ujjai gyanánt emlegetik a lapos végű ujjakat. Az emberek akiknek ily ujjuk van: hosszú nyugodt életkort élnek. Szerelem miatt semmi körülmények között nem keresik a halált. A nők nem bírnak velük, a kacérság megtö­rik jellemükön. Holott ezeknek a férfiaknak szerencséjük van a szerelemben. Lapos ujjú férfiak után tenger­könnyet sírnak a nők. Lónyainé szerint: híres diplo­matáknak lapos ujjuk van. Hideg, megfontolt elmék a lapos ujjúak. A nagy zenészeknek szintpn lapos az ujjuk. A nőknél különféle jelzése van a lapos ujjnak. Egyik megfigye­lés szerint ők a jó háziasszonyok, takarékosak. Más megfigyelők: a hosszú, lapos végű ujjak állandó szerelmi bánkódást, kielégíthe­tetlen vágyat, forró szívet jelen­tenek. A kertészek ujjai szegletes végűek. A kiromantia nem tulajdonít nagy jelentőséget a szegletes végű ujjaknak. Ok az ujjak között a mostohagyermekek. Iparosok, kézművesek, napszámosok ujjai szegletes végűek. Holott e sorok írójának tapsztalata szerint a bátor, önfeláldozó, nemeslelkű emberek ujjai is szegletesek. Nagy katonák, hímeves jellemű férfiak, kitűnő hazafiak ujjai ilyenek. A hazaszeretet, a faj és család rajongása, a férfias bátor­ság: a szegletes ujjúaké. Nőknél: tisztességes gondol­kodás, hűség, jóság, házsártos- ság, szorgalom, jószív jele. Jelent még: egyetlen örökké tartó szerelmet is. Feltűnő formájú ujjakról kü­lönféle megfigyelések vannak. Ezek az ujjak, amelyek szinte a nyomorékság látszatát jelzik, így osztályozhatók: Túlságosan hosszú ujjak a vallási rajongásban elmerültek ujjai. Apácák, szent életű szüzek, hervadt nők jelvényei. A regé­nyesek, elérhetetlenségekért ra­jongók, az álmodozók, a baboná­sok, az önfeláldozók s az öngyil­kosok ujjai. Nőknél feltétlenül lelki tusakodás, testi gyötrelem jelei. A túl hosszú ujjak boldog­talanságot is mutatnak. A re­ménytelen szerelem, a hiábavaló epekedés, a halálig tartó szerelmi gyötrelem: hosszú ujjakkal jár. A feltűnően lapos ujjúakról zsarnokokat, erőszakos jelleme­ket, vad, kegyetlen lelkeket ismer fel a kiromantia. Az ujjakról, amelyek feltűnő szegletekben végződnek, boldog­talanság van írva. Egy régi fran­cia könyv szerint: a hölgyek akiknek ilyen ujjuk van, örökös elégedetlenségben töltik életüket. Minden örömüknek vége, ha pillantásuk kezükre téved. Nem tudják elhinni, hogy valaki őszin­tén szeresse őket. Szabadságos szelleműek, hajlanak a forrada­lomra, gyűlölik nemüket, és szeretnék magaviseletükkel elte­relni a figyelmet szépséghibájuk­ról. Mindig nyugtalanok és hitet­lenek. A túlságosan rövid ujjak, amelyek a zongora oktávját félig sem érik el: olyan nőké, akik természettől fogva sem hajlanak az élet finomságai felé, az élet­módjuk pedig végképpen eldur­vítja lelkűket. Ezek a nők nem riadnak meg a verekedéstől sem. A kikötővárosok mulatóhelyein ülnek tétlenül, végképpen ellus­tulva ezek a nagyon rövid ujjú nők. Öreg koldusasszonyok ke­zén is megfigyelhetők ez ujjak. Utolsó koncerjére készül az évadban a salgótarjáni szimfoni­kus zenekar. A Négy évszak irodalmi-zenés sorozat utolsó előadására 15-én, szombaton este 7 órakor, Tücsök­zene címmel, előtte, rendkívüli kiállítás megnyitására kerül sor 6 órakor a József Attila Művelődési Központ belső klubjában. A város jelenlegi, illetve innen elszakadt képzőművészei, mű­vésztanárai felajánlották egy-egy alkotásukat a zenekar javára. A képek megtekinthetők, illetve megvásárolhatók a hangverseny szünetében vagy más napon, június végéig. Miért a mentési akció? Köztu­dott a város és ezen belül a művelődés áldatlan helyzete. A szimfonikus zenekar méginkább mostohagyermeknek érzi most magát, hiszen az általánosan visszaszorított költségvetés szá­mukra ijesztő anyagi helyzetet teremtett. Olyannyira, hogy egyenesen létük vált kérdésessé. Ezért készül már egy alapítvány is... A nadrágszíjat szorítani tovább nem lehet, mert gazdája már fuldoklik. Pedig gyermekeink zenei nevelésének már nélkülöz­hetetlen eszköze az az apparátus, amely fesztiváldíjával országos ismeretségre tett szert, sőt külföl­dön is dicsőséget szerzett a megyeszékhelynek. A megye már tett — tesz. Kérdés, a városnak kellenek-e az amatőr művészeti csoportok, kell-e a kultúra? Az igenlés bizonysága lehetne: tömött széksorok az utolsó gála­esten, mely többek között Men­delssohn: Szentivánéji álom — szvitje csendül fel a Shakespeare - dráma részleteivel. Közreműköd­nek:, Pálfy Margit, Balkay Géza, Szacsvay László, vezényel (talán utoljára): Deák András, Rendező: Udvaros Béla. B. Á.

Next

/
Thumbnails
Contents