Új Nógrád, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-11 / 135. szám
4 /i?/7T?77»7»7 LÁTÓHATÁR 1991. JÚNIUS 11., KEDD Tv . Vélemény A megmaradás mécseslángja Újsághír: A Vatra Romaneasca országos tanácskozása a bukaresti kabinettől várja a kikényszerítését egy olyan nyilatkozatnak, amelyben a magyar kormány deklarálná, hogy nem tart igényt Erdélyre. Effajta állítólagos magyar törekvésekkel sajnos sokakat lehet manapság riogatni Romániában. Ez derült ki abból a lírai hangulatú riportfilmből is, amelyet a Panoráma forgatócsoportja készített Sütő András hazatéréséről. Mint köztudott a kitűnő író az 1990 márciusi pogrom idején súlyos, maradandó szemsérülést szenvedett. Betegségét kezeltetni hosszú időt töltött Magyarországon és „nagyvilági bolyongásra” is kényszerült. Első útja — mint mindig — ezúttal is Pusztakamarásra, a „könnyű álmot ígért” szülőanyjához vezetett. Megható volt látni a nyolcvanhét éves, idős asszony ráncai mögé rejtett örömét, régen várt gyermeke megérkezésekor. Még ma — saját bajaitól elgyötörtén — is féltőn óvta híressé lett fiát — szó szerint — a széltől is. Vajon mit érzett annak idején, a marosvásárhelyi szörnyűségek hallatán? Hogyan is maradhatott volna végleg távol az, akit így várt egyedül, de nem magányosan élő édesanyja, s akit ennyire áhítottak vissza vérei, magyar és román! — barátai Erdély — sőt Románia — szerte. Irótársak, szerkesztők, újságírók beszéltek arról, hogy mit jelent nekik Sütő András példája, embersége, etikai tartása. Amíg O itt van, miként hagyhatná el bárki is Erdélyt? Az író viszont azt hangsúlyozta, hogy erkölcsi és fizikai talpraállásában mekkora szerepet játszott az együttérzés, a barátság ereje. Egymáshoz vagyunk láncolva, még a magyar szavakat is együtt kell őriznünk — mondta. A külpolitikai főszerkesztőség filmjének jelentős hányadát az égbe törő, nyílegyenes sikaszól fenyőfák között, Hargita egyik festői völgyében megbúvó alkotóházban forgatták. Bár a forradalom előtt ide is be-betértek hívatlan látogatók, mégiscsak ez volt a béke szigete, az ihlet menedékhelye. E lombsusogtató csendben készül most is Sütő rendezni gondolatait, s — a fogyatkozott látás képességével is — folytatni munkáit, félbemaradt tennivalóit. Arccal a tenger felé —- adta ki magának a jelszót, a teknősbékák lassú, de kitartó igyekezetére utalva. Először azonban a lappangó félelmet kell kiszellőztetnie a sikaszói szobákból éppúgy, mint a marosvásárhelyi lakásból. Nem könnyű a szorongás hófoltjait kiolvasztania leikéből, hisz még megvan az az ökölnyi kő, amellyel tavaly tavasszal az ablakát bezúzták. De Sütő — akárcsak egyik legvonzóbb drámahőse, Szervét Mihály — soha nem félt, és ma sem fél annyira, hogy eszméiből egy jottányit is engedne. „Ma már világos, hogy ő is azok közé az írók közé tartozik, akik sokkal inkább saját tehetségüknek engedelmeskednek, mint a természetüktől idegen akaratnak” — írta róla találóan Csoóri Sándor. Szimbolikusnak is felfogható Sütő András filmbéli „találkozása” Tamási Áronnal a farkaslaki temetőben. Kevés magyar ember van, aki hitelesebb szószólója lehet Sütőnél az Ábel szerzője igazságának: „Azért élünk a világban, hogy valahol otthon érezzük benne magunkat”... — csongrády — rrt •• j n|* I okolt tervek Tökölön a tielyi önkormányzat elkészítette a most átvétt volt szovjet laktanyaegyüttes hasznosítási tervét, mivel a hatalmas katonai objektum egy része várhatóan az ön- kormányzatot illeti majd. Hoffman Pál polgármester az MTI érdeklődésére elmondta, hogy a többi között egy olyan 600 otthont magába foglaló volt tiszti lakótelepről van szó, ahol 2500-an élnek majd, így szükség van új közösségi épületekre is. A 2300-as lélekszámú községben amúgy is kevés az ilyen jellegű épület, zsúfoltak az iskolák, szűkek az élelmiszerboltok. Ezért a tervek szerint a lakótelep melletti laktanyaépületekben óvodát, iskolát, szociális otthont, ABC-áruházat rendeznek be. Az egyik megüresedett épületben a terv szerint a Máltai Szeretetszolgálat rendezkedhet majd be. Az előzetes megállapodás szerint 80 lakás felett a polgármesteri hivatal rendelkezik majd. A helyi képviselő-testület hasznosítási tervé a kormány elé kerül, lényegében ott dől el a volt szovjet laktanya további sorsa. Annyi máris bizonyos, hogy a szintén nagy értékű tököli repülőtér a honvédség kezelésébe kerül, ám hasznosítására a közlekedési tárca pályázatot ír ki. (MTI) Kétmillió márkás fö MÜNCHEN. Sylvia Schiske, az Egyiptom Múzeum igazgatója bemutatja a sajtónak a III. Szeszosztrisz egyiptomi királyt (ie. 1881—1842) ábrázoló szfinxfejet, amelyet kétmillió márkáért vásárolt meg a múzeum egy francia gyűjtőtől. Krúdy Gyula A kéz könyve Tenyérjóslás 2. rész A kéz-, illetőleg tenyérjósok azt mondják, hogy a kéz, maga az ember. Ä szép lábaknak csak bámulói vannak, de a legszebb, a legformásabb kéz is detektívekkel van körülvéve, a babona szemfüles szabályaival. A kéz, amelyről Shakespeare azt mondja: „a legdrágább egész Angliában”, lehetséges, hogy egy tenyérjós szeme előtt közönséges gonosztevő keze. Kezek, amelyekhez költők verseket írnak, kezek, amelyeket az egyház szentté avatott, kezek, amelyekre úgy gondolunk, mint üdvösségünkre: a tenyérjós tekintete előtt tán olyan eredményt mutatnak, amitől a hajunk ég felé áll. Ezért nem kell ám mindent elhinni azoknak a szabályoknak, amelyeket később felsorolunk a tenyérvonalakról. Asszonyok játéka, férfiak tréfája, jósnők jövedelme, téli esték csendes időtöltése a tenyérjóslás. Szomszédasszonyok falusi délutánja, pattogó tűz mellett eltöltött lassú órák lehulló homokja, messze pirosló pusztai alkonyatok időtöltése ez a játék. Játszunk vele, de ne higgyünk benne. A kezek, tenyerek, tenyérvonalak egykor úgy élporladnak, mint az élet. Mire a végére értünk az életnek, nem tudjuk róla, hogy játék volt, vagy komoly. A kéz Ezt egy Aranykéz utcai öreg hölgy (jósnő) mondogatta el: Közönségesen már az első kézfogásnál megismerhetjük emberünket. Beteg, lusta emberek álmos kézfogása, idegesek száraz,' nyugtalan kézérintése, végül az erős és bátrak akaratteljes kézszorítása mindenki előtt ismerős. A vadászok, sportolók, a hegymászók, a kemény ágyban alvók, a csónakázók, a vívók első kézfogásaikkal félrevezethetnek. Jellemüket azonban nem sokáig titkolhatják, amint a kéz alapos vizsgálására kerül sor. A biztos, jellemes kéz tapintása sima és puha. Míg szorítása rövid és határozott. Az ilyen kezű férfiak jó férjek, hű családapák, kitartó szeretők. Szeretik védelmezni a gyöngét, áldozatot tudnak hozni, gyakran az önfeláldozásig hűségesek. A kéz, amely kézfogásnál erőtlenül, szorítás nélkül, bágyadtan, tunyán, szinte csak futólag érintkezik a másik kezével: a puhalelkű emberek keze. Ezek az emberek hamar megszerelme- sednek, de éppen olyan gyorsan felejtenek. Érdeklődésük szalmaláng: hevülékenységük eliramlik. barátságuk csak addig tart, amíg közelünkben vannak. Nőnek, jellemes komoly nőnek nagy szerencsétlenséget hozhat a puhakezű férfi. A nagyon erős fogású, szinte kellemetlenül kemény ujjú kezek az intelligencia hiányára vallanak. A puhakezűek között külön kell felemlíteni a lapos ujjasokat. Ok az emberiség restjei. A he verők és az élvhajhászók, a hétalvók és szerelmi gyönyörök mívelői az ő soraikból kerülnek ki. Éppen úgy szeretik gyomrukat, mint a nőket. Szeretnek az árnyékban üldögélni és elkésnek mindig. Hamar elhíznak. A nők hajlanak a csábító szóra. A férfiak buják. Igen rossz jel, ha a puha kézen az ujjak rövidebbek a kézfejnél. Ámde a hegyes ujjak sem jeleznek mindig elsőrangú tüneményt. Kiváltképpen kell figyelni a hegyes ujjú nőket, akiknek kis gödröcskék vannak ujjaik tövében, a bőr lágy, fehér, sima, a hüvelykujj rövid és tövében húsos, úgynevezett csirkecomb. Az ilyen kezű nők hajlanak a regényességre, szeretnek tükör előtt ülni, ábrándozni. És ha eleven férfit látnak, ázzál nyomban kacérkodnak. Könnyen meghódíthatók, és szerelmükben állatiasak. Szeretnek a férfiak nyakán lovagolni. A gyönyört mindenek fölé helyezik, és pillanatnyilag még áldozatot is tudnak hozni, hogy egy férfit lebilincseljenek. Ezeknek a nőknek tekintetében is látható már az alattomos, forró vágy, amely egész lényüket betölti. Szemük rendesen sötét, mint az ópium füstje. Hajuk hajlik a göndörödésre. Ha veresek és dúshajúak: óvakodj tengerzöld szemüktől, mert akkor nagyon eszesek is érzékiségükön kívül. Ezek a csirkecombos hüvelykujjak féltésükben képesek kitolni a férfiak szemét. Gyakran dolgosak, takarékosak e kezek, de a szerelemért minden veszéllyel szembeszállnak. (Folytatjuk) Gyilkosság hatóránként „Nagyobb az esélyed, hogy egy gyilkos végezzen veled, mint hogy autóbaleset áldozata legyél.” — Dick Thornburgh amerikai igazságügyminiszter kommentálta így a Szövetségi Nyomozóiroda legfrissebb jelentését, miszerint 1990-ben 6 óránként öltek meg egy embert. Rekordévet zártak: 23 200 áldozata volt e meg nem hirdetett háborúnak. Az FBI jelentése nyomán a parlament foglalkozik a bűnüldözés témájával, ám hogy milyen törvényt hoznak a honatyák, a jövő kérdése. Az amerikai polgár azonban máris kézbe vehet egy lehangoló könyvet, amely 270 oldalon statisztikák, közvélemény-kutatások mozaikjából rakja ki az átlagamerikai portréját. Milyennek mutatja? Hazug, hűtlen, nincsenek hősei, vannak viszony komplexusai, áldozata egy erőszakos társadalomnak, ám tűzzel vassal irtaná, aki kifecsegi az államtitkot. Patterson és Kim könyvét — a címe: A nap, amikor Amerika megmondta az igazat — olvassák és vitatják. Hiszen nem kevesebbet állít, minthogy az elmúlt 40 év során Amerika megváltozott. A nőknek mindössze 35 százaléka köt szűzen házasságot. (Az ötvenes években 58 százalék.) A felnőttek 9 százaléka elváltán él. (Ez 2 százalék volt.) „A hazugság az amerikai kultúra részévé vált” — állítja a szerzőpáros, hozzátéve, hogy a férfiak hazugabbak, mint a nők. A megkérdezett házastársak 62 százaléka semmi rosszat nem lát a hűtlenségben. Sőt, a nők szerint a szerető jobb, mint a férj. POSTÁNKBÓL # Btifr äiiMUwüH w Olcsó, de káros viccelődés Az Új Nógrád című napilap újságírója 1991. június 5-én, telefonon kérte a válaszunkat Barta Péter Litke, Fő út 72. szám alatti lakos levelével kapcsolatosan, mely szerint nevezett 83- szor adott vért és „ez ideig köszönetén kívül még semmit nem kapott”. A megyei titkárhelyettes e fontos kérdésben igen körültekintően járt el és nem elégedett meg azzal, hogy ilyen nevű véradót sem a gépi, sem a kézi nyilvántartásban nem talált, hanem információt kért a helyi polgár- mesteri hivataltól is. Éz alapján kiderült, hogy Litkén nincs Barta Péter, sem Fő út 72. és erről a kérdező újságírót haladéktalanul tájékoztatta. Mivel más lehetőségünk nincs, ezért ezúton kérjük a tréfás kedvű levélírót, hogy tartózkodjon a hasonló jellegű rosszízű viccelődéstől, mert ez kedvezőtlenül befolyásolhatja a mindennapi vérszükséglet biztosításáért folytatott amúgyis nehéz küzdelmünket. Báli Nándorné dr. Magyar Vöröskereszt megyei titkár A természet védelmében, az ember érdekében Természetszerető és természetjáró emberként elkeseredve és megdöbbenve tapasztalom, hogy a városunkat körülvevő erdők többségében milyen állapotok uralkodnak, és úgy tűnik nincs ki e kedvezőtlen romló folyamatoknak megálljt parancsoljon. Sem jogi eszközökkel, sem felügyelettel esetleg bírsággal, sem fizikai korlátozásokkal. (Pl.: Erdei utak sorompós lezárása.) A kirándulóhelyek többsége elhanyagolt, a pihenőhelyek környezete lehangolóan szemetes, a források és környezetük ugyancsak lepusztultak. Szűkebb környezetemben a Kemerovo- lakótelepet övező erdőkben pedig mindezek mellett újabb pusztításokat kell tehetetlenül megélnie az írott és íratlan törvényeket is tiszteletben tartó kisebbhangú többségnek. A fakivágások, erdőirtások legalitását nem ismerem, azonban a látható eredmény alapján az alkalmazott módszert elfogadhatatlannak tartom, és kérem az illetékesek segítségét. (Derékban elfűrészelt fiatal egészséges fák, eltakarítatlan gallyfák.) A zajártalom és a levegő szeny- nyezése mellett az erdei élővilág, de a sétáló ember számára sem lebecsülendő veszélyforrás az erdei utakon és sétányokon, a ma már mindennapi jelenségnek számító száguldó vadmotorosok ámokfutása. Esetenként rendszám nélküli kohóselejtmotor hangtompító nélkül, jogosítvány nélkül tizenéves motorosok csoportba verődve. Tisztelettel kérdezem az illetékesektől: 1. Kik és milyen jogosítványokkal és eszközökkel (léphetnek fel) tudnak intézkedni a tetten ért természetpusztítók ellen? 2. Hogyan lehet(ne) megkülönböztetni az „önkéntes” és az engedéllyel rendelkező favágókat, még a munkájuk bevégzése előtt? (Tőlük megkérdezni ugyanis esetenként veszélyes.) 3. Szabad-e céltalanul, kedvtelésből motorozni, autózni az erdőkben? 4. Szabad-e és milyen feltételekkel az erdőben kutyát sétáltatni? 5. Az általános együttérzés, moralizálás és féltés mellett milyen konkrét és törvényes módon lehet társadalmi segítséggel védeni az élővilágot, a környezetünket? 6. És végül tisztelettel kérdem ki az illetékes? Gajdár Géza Salgótarján, Kemerovo krt. 19/A. A jót is vegyük észre! Már jó harminc esztendeje annak, hogy a salgótarjáni OTP- fiók ügyfele vagyok, rajtuk keresztül fizetem a lakbért, villanyt, gázt, miegymást. A napokban ismételten bent jártam az OTP- ben. Tájékoztatást kértem a megváltozott helyzettel kapcsolatos tennivalókról. Azért fogtam tollat, mert mai eldurvult világunkban szinte meglepő volt, hogy nemcsak oda dobtak egy-két szót, hanem az ügyintéző készségesen, sokoldalúan, az időt nem is figyelve mondta el a tudnivalókat. Ezért az a véleményem, ha bárki szeretne többet tudni a különféle kamatokról, befizetésekről, kölcsönökről az nyugodtan mehet, mert nem bosszúsággal fog távozni. Ezért aztán az a véleményem, hogy ne csak a rosszat, a jót is vegyük észre! Takács Lajosné Salgótarján
