Új Nógrád, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-10 / 134. szám

1991. JUNIUS 10.. HÉTFŐ MEGYEI KORKÉP uhhuzj 3 Torgyán nem lesz öngyilkos Földet vissza nekik adunk? (Folytatás az 1. oldalról) et? Ha a földprogram nem volt szélsőséges, amikor 'kö­zösen hirdettük, miért szél" sőséges most, amikor ragasz­kodom az írásbeli megálla­podásihoz?! Kénytelen vagyok számon kérni minisztereinktől, hol hagyták a keménységüket? Miért nem rendeli be a tsz-elnököt a miniszterünk, hogy „meg ne próbáld meg­károsítani a népet, mert ele­venen téplek szét!” Ha nem teszik ezt, miért van szük­ségünk miniszterekre? Nem azért tettük őket a bársony­székekbe, hogy ott üldögél­jenek, és aranyeret kapja­nak! (Később átfogóbbra vette a kritikát:) — Ha sánta vörös szama­rak ülnek a bársonyszékek­ben, hogy gondolják, hogy felemeltetik az országunk?! (Üjra szűkítve a kört, át­tért a koalícióra:) — Megfelel-e nekünk az MDF-nek az a nyugodt ere­je. amitől én sokkal nyug­talanabb vagyok? (Megtud­tuk: nem, és azt is, a koa­líció jelenlegi működése számára elfogadhatatlan. Majd kérdezett:) — De tudnánk-e mással együttműködni? (A folyta­tásnál több — eredeti — ellenzékinek arcára fagyott a mosoly:) — Azzal az SZDSZ-szel, aki számára a mi földprog­ramunk agyrém?! Azzal az SZDSZ-szel, akinek a nyála csurog, hogy bekerülhessen a helyünkre a koalícióba?! Azzal a FIDESZ-szel, aki a trianoni sorsforduló tár­gyalásakor kivonul a parla­mentből?! (Torgyán József végül ab­ban egyezett ki önmagával:) — Törekednünk kell, hogy mi legyünk a legnagyobb politikai erő! Este a sziráki Kastély Szállóban tájékoztatta az újságírókat a „vezér ’. Az életveszélyes fenyegetésről így szólt: — Pénteken éjfélkor ha­zafelé mentem, amikor egy rendőrkocsi fékezett le mel­lettem. Mondták, a védel­memre jöttek, mert a kapi­tányság azt a bejelentést kapta, hogy engem meg akarnak ölni. Ezért el­mondtam, ha bármi történ­ne is velem, kizárható az öngyilkosság eshetősége. De semmiféle védelemre nem tartok igényt, mert politikai habitusom kizárttá teszi, hogy testőrökkel közleked­jem. A Hl/III-as koholmá­nyok bumerángként csaptak vissza azokra, akik szenny­áradatot zúdítottak rá — vélte. — Ennek egyik célja az, hogy megakadályozzák pártelnökké történő megvá­lasztását. Mi a legnagyobb politikai vita Antall és Torgyán kö­zött? A válasz: mi csak utó­lag adjuk áldásunkat az MDF döntéseire. Ez a fajta együttműködés nem teszi le­hetővé, hogy mi a saját po­litikánkkal hozzájáruljunk Magyarország talpra állítá­sához. Megtudtuk azt is, szerdára hívták össze az etikai albizottság ülését a IlI/III-as ügynökügy , etikai és fegyelmi kivizsgálása cél­jából. A jelentést a három hét múlva tartandó országos nagyválasztmányi ülésen is­mertetik. Dudellai Ildikó Fotó: Rigó Tibor r Alapítvány a számítástechnikáért Akik az igények elé mennek Ismét megújult a Vidor klub Űton-útfélen hallom, hogy találgatnak a fiatalok: Miért tart zárva hetek óta a közismert salgótarjáni Vidor klub? Azután a jól értesültek hozzáteszik: Nem tudjátok? ösz- szedőlt a nagyterem! Betiltották őket! Nem bírják a ver­senyt a konkurenciával stb. — Szerencsére egyik hí­resztelés sem igaz — mond­ja mosolyogva Dániel Ta­más (a közismert NB I-es kosárlabdacsapat tagja, autóversenyző) a Vidor klub egyik vezetője. — Sőt, el­lenkezőleg! Sokan jönnek hozzánk naponta, hogy mi­kor nyitunk már ki. — Tulajdonképpen miért zárt be a Vidor? — Igen egyszerű az oka! Ismét megújulunk. Három és fél éves klubunk életében megszokhatták a fiatalok, hogy időről időre változunk. Kezdetben erre rákényszerí- tettek a körülmények, két éve pedig önszántunkból tesszük, alkalmazkodva a felgyorsult és élesedő piaci viszonyokhoz. Nem várha­tunk arra. hogy lekörözze­nek minket, mi az igények elé megyünk. — Honnan tudják, hogy milyen úton kell haladni? — Mi nem szégyellünk tanulni senkitől, aki többet és jobbat tud, mint mj. Vagyonnevesítés Szügy. A termelőszövetke­zet vezetősége a hónap vé­gére hívja össze azt a köz­gyűlést, amelyen a tagság közreműködésével elvégzi a vagyonnevesítéssel kapcso­latos közös feladatokat. A jelenlegi 110 milliót képvi­selő vagyon ötven százalékát „osztják szét” vagyonjegy formájában. Az értékpapír nagyságát — értékét — a munkával és a nagyüzem­ben eltöltött munkaviszony, és a bekeresett összeg hatá­rozza meg. A helyi értékpa­pírra mindazok jogosultak, akik 1988. december 31-én élő tagjai voltak a kollektí­vának. Meghallgatás Pásztó. A helyi zeneiskolá­ban új növendékek részére felvételi meghallgatást ren­deznek június 11—12-én dél­utánonként kettőtől hat órá­ig­Ugyanakkor az itt dolgozó lelkes csapat majd minden tagja olyan fiatal, mint akiknek programot nyúj­tunk, tehát a saját igényei­ket is beleviszik az ötletek­be. — Igaz, hogy a Vidor klub­nak sajátos filozófiája van? — Túlzás lenne azt állíta­ni, hogy ez filozófia. Azt a célt tűztük magunk elé, hogy ebben a környezetben igazi salgótarjáni klubot te­remtsünk a nógrádi fiata­loknak. A forgalmunk sze­rint eddig ezt sikerült elér­ni. — Apropos forgalom! Az is hírlik a klubról, hogy itatják a gyerekeket, akik azután zabolátlankodnak. — Figyelni kell arra, amit mondanak rólunk. Ez rossz vélemény, s nem igaz. Ta­gadhatatlan, az induláskor volt gondunk, ámde ez már a múlté. Belső szabályaink és rendezőink szigorúak. Ná­lunk is fogyaszthat a fia­tal mindazt, amit a kora megenged. A „trükköket” is figyeljük, hogy ne hozzák Imre Károly már több mint egy éve áttelepült a családjával Karancsberénybe. Marosvásárhelyről érkezett. — Milyen szálak fűzték a faluhoz? — Édesapámat a második világháború idején itt búj­tatták el az oroszok elől, a jelenlegi polgármester, Tó­rák Sándor hozzátartozói. Gyermekkoromban sok időt töltöttem itt én is és igazán szép emlékek fűznek ide. — Most ebben a feszültsé­gekkel, felmondásokkal, el­bocsátásokkal teli világunk­ban milyen munkát talált magának? — Én szerencsésnek mond­óé a házba a kemény szeszt, az idősebb ne kér­hessen a fiatalabbnak, s ha valaki szeszesen jön nem engedjük be. Az ivásnaK is van kultúrája, amire meg kell tanítani a fiatalt. Ez nem könnyű, de ez vezet cél­ra, s nem a szórakozást za­varó ellenőrzések. — Milyen meglepetések­kel készültek a nyitásra? — Nos, újítottunk a be­rendezésen, a technikán, s új programok is lesznek. Ná­lunk már másfél éve lézer­lemezjátszóról szól a zene, most különleges fényeffekte- ket alkalmazunk. Az eme­leti részen komplett játék- centrum épült ki, benne a társasjátékok klubjával. A játékautomaták mellett fel­újítjuk a hagyományőrző já­tékokat is. Folynak a tár­gyalások neves együttesek­kel és művészekkel a színe­sebb program érdekében. Várjuk a Republik, a Homo Sapiens, az Ergo. zenekart, Mikó Istvánt, Koncz Gá­bort és a Markos—NáHas duót. Színvonalas szóra­kozást kívánunk nyújtani a fiataloknak, hogy szeressenek idejárni, s ameddig sze­retnek minket, addig min­dent megtesz értük a Vidor lelkes gárdája. — pádár — hatom magam. Műszaki mér­nöki diplomával a gépipari szakközépiskolában tanítok gyakorlati oktatóként. A kol­légák kedvesek, mindenben segítenek. — A lakásgondját hogyan oldotta meg? — Vásároltam egy olcsó parasztházat a családom szá­mára a faluban. — A közérzetéről mit mon­dana el? — Leginkább az bánt, hogy megkérdőjelezik a ma­gyarságomat, s bizonyítgat­nom kell, hogy valóban ma­gyar vagyok, pedig annak születtem. Hosszú ideig tart az állampolgárság elfogadta­Salgőtarján. Megyénk, szá­mítástechnikai kultúrájá­nak fejlesztésére alapít­ványt hozott létre a KSH Salgótarjáni Számítástech­nikai Központja, a Táncsics Mihály Közgazdasági és Ke­reskedelmi Szakközépiskola, a 211. Számú Ipari Szakmun­kásképző és Szakközépisko­la, valamint a megyeszék­hely önkormányzata. Az ala­pítvány nyitott, ahhoz lehet csatlakozni, induló tőkéje há­romszázezer forint. Huszonketten Drégelypalánk. Június 1­től, huszonkét helyi állam­polgár — beleértve a gyere­keket is — részesül az állam által biztosított tejutalvány­ban. Ezzel kapcsolatban az önkormányzat, figyelembe véve a korábbi tapasztalato­kat, olyan gyakorlatot ho­nosít meg, mely szerint lesz olyan igénylő, akinek hosz- szabb távra adja ki a tej- jegyeket, míg másoknál az eredeti cél megvalósulása érdekében a gyakoribb ta­lálkozást honosítja meg. tása, és nem túlságosan logi­kusak a feltételek. Gondolok itt a bizonyítási és az örök- befogadási eljárásokra. Joggal merül fel bennem a kérdés, hogy miért tekin­tenek engem másnak, mint például az arabokat, akik politikai menedékjogot, állást és lakást is kapnak? Bosz- szant még az is, hogy a te­levízió „habosra beszéli a száját” a romániai magyarok életét, sorsát illetően, de ha valaki idejön, kevés segítsé­get kap. Mégiscsak mostoha gyere­kei vagyunk a magyarság­nak?! Telek Erzsébet Magánkezdeményezés — közhaszonnal Kis vers- és mesemondók nagy ünnepe Magyarnak születtem Á NÉZŐPONT Sáskák és méhek Na jó, mondjuk, a sáskák már régóta gyanúsak szá­momra. Na de, a méhek! Kezdem a sáskákkal. Sze­repeltek már a Bibliában is, ami önmagában talán nem volna baj, bár ki tud­ja. Hiszen meglehetősen keményen léptek föl, te­kintve, hogy ők voltak az egyiptomi tíz csapás közül az egyik, nagy gazdasági és erkölcsi károkat okozva az országnak, nem is szólva a közhangulat hiszterizálá- sáról. Persze, van a dolog­nak másik oldala is. Tör­ténelmi távlatból szemlélve, az ügy pozitívnak bizo­nyult. Ebből is látható, semmi sem egyszerű a Bib­liában. Azért megnyugtató, hogy Magyarországot mo­mentán nem fennyegeti sás­kajárás. A kárpótlási tör­vénynek, vagy az egyházi ingatlanok visszaadásának becézett reprivatizáción, továbbá a világkiállításon majd csak túl leszünk a kormánykoalíció — és ter­mészetesen Isten — segítsé­gével, elvégre a parlamenti többségnek, saját értelme­zése szerint a nemzet egy­szer s mindenkorra min­denhez fölhatalmazást adott, amit megkérdőjelez­ni bármely racionalitás nevében politikai bűn. Hogy az ellenzéki pártok­nak ki adta a fölhatalma­zást a tiltakozásra, ha en­nek szükségét érzik, az egyelőre rejtély. Miként az is, hogy ki adja minden ko­alíciós döntéshez a pénzt? Föltehetően ez tényleg az egész nemzetre hárul, nem úgy, mint az osztozkodás haszna. Ezt viszont tényleg jobb később megtudni, mint azonnal, vélekedhet­nek a kárpótolok és kiál­lításrendezők, s ezt böl­csen is teszik. Nem így az ellenzék és mindenféle nemzetietlen — értsd, nem koalíciós — elem, valamint az Alkotánybíróság, amely unos-untalan a gazdasági rációra, az újabb társadal­mi igazságtalanságra, eset­leg csak az alkotmányos­ságra hivatkozik. Mennyi­vel egyszerűbb lenne az élet, ha a kekeckedés he­lyett mindenki a nemzeti egységet választaná, füg­getlenül attól, hogy közben csak a nemzet egy részé­nek lenne ismét haszna. Nem is csodálkoztam, ami­kor a minap a kisgazda- párt lemondott főtitkára kikelt az Alkotmánybíró­ság kárpótlási döntését im­ponáló elméleti fölkészült­séggel elemző ifjú képvise­lőtársa ellen egy televíziós vitában, mondván, minek itt unalmas elméleti vitá­kat folytatni, vissza kell adni, ami jár, és kész. A képzett fiatal nagyot né­zett, de nem sajnálom, tudhatná, hogy az ész baj­jal jár. A texasi gazdákat sem sajnálom, minek mennek a földre, ha egyszer halálra, csípik őket a gyilkos mé­hek. Habár nem tudom, mi lesz, ha az ember már az állatokban sem bízhat Texasban. (bte) Vers- és mesemondóver­senyt rendezett szombat dél­után Salgótarjánban a helyi magánkereskedők és peda­gógusok anyagi támogatásá­val, illetve öntevékeny szel­lemi közreműködésével egy népművelői képzettségű ma­gánkereskedő, dr. Gótai Lászlóné. Az egyelőre még ritka magánkezdeményezés közhasznúnak bizonyult. A közreműködők — Erdős Ist­ván, a moziüzemi vállalat igazgatója, dr. Jeneyné Kun Magda, kulturális nevelőta­nár, Torják Józsefné, a neve­lési tanácsadó munkatársa, Nagyné Hajdú Györgyi ma­gánkereskedő, Pál Csilla ta­nítónő — kitűnő munkát végeztek a város általános is­kolái kisdiákjainak pódium­ra léptetésével és vendégül látásával. E délutánon természetesen mégis a tíz iskola 29 kis sze­replője adta az igazi művé­szi és emberi élményt peda­gógusoknak, szülőknek és nagyszülőknek egyaránt, hi­szen a József Attila Műve­lődési Központ zsúfolásig megtelt klubjában, a e, - seny helyén ők jelentették az értő közönséget. A versenyt A mesemondó-délután sztárja, Hulitka Róbert elsős tanuló A bolond falu című mesét adja elő. R. Tóth Sándor felvétele a zsűri nevében Erdős Ist­ván értékelte, aki a díjakat is átadta, meleg szavak kí­séretében. A minden szerep­lőnek járó dicséreten túl a vereseny szellemének megfe­lelően ezúttal hatan kerül­tek „dobogós” helyre: Hu- litka Róbert, a zagyvarónai, Pálmán Zsuzsanna, a Csiz­madia Üti, Drevenka Edit, a Kodály Zoltán, Balogh Ta­más, a Beszterce-telepi, Pes­ti Tamás, a Gagarin és He­gedűs Gergely, a II. Rákó­czi Ferenc Általános Iskola tanulója. (te)

Next

/
Thumbnails
Contents