Új Nógrád, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-01 / 127. szám
1991. JÚNIUS 1., SZOMBAT EMBERI SORSOK lUEHZZLl] 7 RABVALLOMÁSOK TEHETSÉGÉHEZ MÉRTEN MINDENKI rr mm rr BUNOZO Börtön, fegyház. Büntetés-végrehajtási intézetek. Hideg remegés fut végig ra jtunk, libabőrös lesz a karunk, vagy éppen semmilyen hatást sem váltanak ki belőlünk ezek a szavak. Nem vagy unk egyformák. Zárt világ. Más szabályok, más levegő. Semmi máshoz nem hasonlítható élet. Filmekből, könyvekből ismerjük. Azt hisszük, nem lehet rá felkészülni. Igaz, minek? Ki akar bekerülni? Napról napra növekszik a bűnözés. Az elítéltek lassan megtöltik az intézeteket. Kik ők? Milyen az életük? Hogyan gondolkodnak? Mi van a rács mögött? Sorozatunkban megyénk büntetés-végrehajtási intézetének, a Balassagyarmati Fegyház és Börtön elítéltjei közül nyilatkoznak lapunknak. Elmondják véleményüket, tapasztalataikat, életüket, s mindazt, ami a szívüket nyomja. Baráth Gyula, csupa izom fiatalember. Különc. Az elmúlt időszakban tucatnyi nézeteltérése volt az őrökkel, nevelőkkel, de még rabtársaival is. A börtön egyik vezéregyéniségének tartották őt. Beszélgetésünk másnapján szállították Sopronkőhidára, (egyházba. Társalgásunk kezdetén megkér, hogy tegeződjünk. mondván így könnyebben elbeszélgetünk. — A midi esztendőben országos feltűnést keltett u fogolyzendülés, melynek te voltál az elsőrendű vádlottja... — Nem érzem magam sem elsőrendű. sem sokadrendű vádlottnak! Nekem nem voltak társaim és mindenkitől függetlenül tettem, amit tettem! Gondolom azért voltam elsőrendű vádlott, mert bizonyos dolgokban kikupáltabb vagyok, mint a többi társam. Ez azonban akkor is nevetséges. De ilyen a mai magyar helyzet. — Figyelemmel kíséred a politikát? — Engem nem érdekel! —A híradókat sem nézed meg a televízióban? Te említetted az előbb a mai helyzetet... . — Ha azt mondom, hogy árgus szemekkel nézem, akkor hazu- dok. Nem nézem, csak ritkán, mert a társadalom olyan változáson ment keresztül a börtönéveim alatt, ami megdöbbentő lesz a számomra, ha szabadlábra kerülök. Mást sem látni és olvasni, mint rablótámadásokat, meg, hogy megtámadják az öregasszonyokat és elveszik tőlük a pénzüket. Ezzel maximálisan ellenünk hangolják a közvéleményt. Bár, az is igaz, megérdemeljük, ha olyan birkák vannak közöttünk, aki idős emberek háromezer forintjait veszik el. Az ilyen alakoknak én tizenkét évet adnék! Mert azt mondom, hogy ha odamegy ahhoz, akinek bőven van pénze, és azt mondja: na, pakolj ki a kurva anyádat, mert szájba lőlek!, akkor azt mondom, oké, rendben van. mert az ilyen gazdag embereket soha nem lehet úgy kipucolni, hogy ne legyen pénzük! Mert ezeknek már az ismeretségi körük is olyan, hogy tíz milcsiket kérnek egymástól kölcsön! Ezért az aranyszabály az: akinek egyszer volt sok pénze, azt soha nem lehet úgy kipucolni, hogy ne legyen neki. Az ilyen embereket nem lehet gallyra tenni. Csak golyóval. Szóval, én azt mondom, az ilyen gazdagokat kell kipakolni. Ez sem helyes persze, de hát én zsi- ványésszel gondolkodom. —: A te értékelésedben ki a bűnöző? — Mindenki, a tehetségéhez mérten bűnöző. És a kaliberéhez képest. És nem utolsósorban, vannak bizonyos bűncselekmények, melyeket még neúi foglaltak bété- kába (büntetőtörvénykönyvbe). Itt vannak például a kommunisták. Azok a dolgok, amiket ők csinállak — mondjuk nem engedtek a tűzhöz tehetséges embereket — nagyobb bűnök, mint akik azért lopnak, hogy éhen jpe haljanak! Érted mit mondok? És ezeket hogyan bünteti a törvény? Sehogy! De, remélem, előbb-utóbb ezt is kitalálják az okosok. Bár, elnézve a mai helyzetet, korántsem vagyok ebben biztos. — Miért? — A vezetés minden országban egy finoman kialakult maffia! A vezetésnek mindig van egy bizonyos köre. akiket pártfogol, akiknek az érdekeit szem előtt tartja. A többi pedig mehet a levesbe! Érted mit mondok? Mindig van egy réteg, a vezetőség, mely a maffiát alkotja! Ők a törvényesen működő maffia! Ők mondják meg. hogy szabad fingani vagy nem szabad. Emlékszel még a taxisblokádra? Azokra a gyerekekre, akik kormányellenes zászlóikkal ugráltak az utcákon ? Most képzeld el, ha ezt én csinálom! Kapok érte száz évet! Mert én büntetett előéletű vagyok! Ezek a srácok pedig kaptak két-háromezer forintos pénzbüntetést,-' vagyis ejnye-bejnyét! De kissé elkanyarodtam. Szóval a törvényes maffia. Ők azt mondják: én alkotom meg a rendszert, és ami nekem jó, az a jó — bár azért az fontos, hogy szélesebb rétegnek legyen ez jó. mert végül is a nép választott meg — attól függetlenül, hogy nagyon gusztustalan dolgot csinálok. Mert mindenütt gusztustalanságot csinálnak, amit persze megint nem lehet büntetni. De ettől még nagyon piszkos dolgok! Men nem biztos, hogy aza bűnöző.aki ide,a börtönbe kerül! Sok esetben csak a körülmények tehetnek róla. hogy valaki ide kerül. Mert én azt mondom, hogy aki felkerült a csúcsra, az a mocskon mászott fel oda. És fel jutott, felkapaszkodott, e/ért döngeti a mellét, hogy én vagyok a Jani! Pedig ha megnézzük azt a kupacot, amin áll, rájövünk. hogy csak mocsok és retek! No. és ha valaki ezt kezdi bolygatni, annak vége, mehet a levesbe! Mindenki tudja, hogy így van ez. Te is tudod! Csakhogy én elmondhatom ezt! Mert az mindegy, hogy én mit beszélek. Idejössz, meghallgatod, leírod, elolvassák az emberek és azt mondja a többség: mit beszél itt ez a hülye, ez a börtöntöltelék?! Tudod, főleg a ,,jup- pik" mondják ezt. Mert ők úgy' látják, hogy amit szabad a jupiter- nek. nem szabad a kisökörnek. Ők a jupiterek. én pedig a kisökör. illetve a hatökör vagyok. Mert az én bűneim nem bocsánatosak, szemben a ..juppi" dolgaival. Mert ő magának megalkotja a törvényeket. ami jó neki és azoknak, akik őt oda juttatták, ahol most van. Ez az egész pedig csak és kizárólag pénz kérdése. Ugyanúgy. minthogy leurázzák, vagy leszarházizzák az embert. Ha lesz pénzem, amikor innen kikerülök, akkor azt fogják rám mondani: ez egy úr. És ebben az esetben nem számít, hogy börtönben voltam! Mert ma estik a pénz számít, semmi más. A becsület teljesen elfeledett fogalom. Rózsa Sándor, a betyár régen kifosztotta a gazdagokat, — de ő is csak annyi pénzt adott a szegényeknek, hogy elrejtsék őt. ha bajban lesz. Okos ember volt. — Szerinted ma is vannak Rózsa Sándorok ? — Persze, sőt! Őszintén megmondom, a kormányban is ott vannak ezek a mai Rózsa Sándorok! Ott bitangoskodnak! De teljesen mindegy, hogy én mit mondok. az emberek úgysem adnak a véleményemre. — Teljesen elképzelhetetlen a számodra, hogy az olvasók közül sokan úgy vélekednek, amikor elolvassák a vallomásodat, hogy sok mindenben igazad van '.’ — Tudod mi a baj? Hogy az emberek ezt csak a kocsmában merik elismerni, négy-öt sör után! Csak ekkor! Pedig emberek vagyunk, nem csúszó-mászó férgek! Mert ha ők nem jól csinálják, akkor miért félek tőlük? Elvégre én raktam őket oda, ahol most vannak! Én erős vagyok, ha,egy csoport vagyok, mondjuk egy nemzet. Ekkor nem lehet engem, minket semmivé tenni! A legjobb példa, hogy nem tudtuk az oroszokat korábban kiküldeni. Nem vagyok sem az oroszok ellen, sem mellettük, de most azt hangoztatja mindenki, hogy milyen rosszak és kibirhatatlanók voltak. Pedig már jó néhány esztendeje meg kellett volna mondani nekik: nem tetszik nekünk, amit itt csináltok, menjetek innen a picsába és kész! Nincs tárgyalni- valónk! Egy nemzetet soha nem fognak kiirtani! Mert akkor, már lépések történnek az ENSZ és a többi állam részéről. De... Ezért mondom azt: ha az emberekbe lenne elég tartás, elég büszkeség, és ha az emberek nem lennének számítóak, akkor még lehetne itt v;ilami. De sajnos, most más a helyzet. Nem akarom megsérteni a magyarokat, mert szeretem a saját .fajtámat, azzal együtt, hogy én a bűnözője lettem, de nagy gondok vannak itt. — Mikor voltál utoljára szabadlábon? — 1987. május 26-án szabadultam, és nyolc hónapig voltam szabadlábon. Utána lopással vádoltak meg, de én nem viszem el a balhét, mert csak a dolgok áldozata lettem. Ezért kaptam négy év három hónapot. — Lassan már ott tartunk az elmondottak alapján, hogy benneteket. elítélteket, teljesen alaptalan ni büntet a bíróság, mert ti vétlenek vagytok... — ... Nem mindegy, hogy mit mondunk? Én a lelkem mélyén bűnös és bűnöző vagyok. Ezt elismerem. Azt is. hogy megérdemeltem a négy év három hónapot. De nem azért, amiért elítéltek! Bár ezt tudja a bíróság is. Nézd, ha én bemegyek a tárgyalóterembe és adom a szende szüzet, akkor is tudja a bíróság, milyen ember vagyok. Elég, ha csak rám néznek. Ilyen külsővel nem játszhatom a szende szüzet. Megállók a bíróság előtt, meg sem kell szólalnom, a bírónak el sem kell olvasnia a vádiratot, máris elit,élnek engem! Mert én ilyen figura vagyok! De elmondom neked, mit kell csinálni a bíróság előtt! Kérlek szépen. Major Tamásnak kell lennie az embernek! Aki Major Tamás tud lenni, az megmenekül! Aki nem, annak vége! Érted, mit mondok? — Sok Major Tamás van az országban ? — Rengeteg! De tudod mit mondok? Megalázó ilyennek lenni! Mert az igaz, hogy nekem évekbe kerül, hogy nem színész- kedem. De legalább nyugodtan nézhetek a tükörbe, mert ott Baráth Gyulát látom viszont, nem pedig egy patkány, posvány ürgét! A börtönéletről pedig tudod mit mondok neked? Mondjuk behoznak ide egy kólásüveget, mondván most ez lesz a szabvány. De jönnek aztán, mondjuk dunsztos- üvegek is. Nem számít, ezeknek is kólásüvegeknek kell lenniük! Mert ez a szabvány! De hogyan csináljunk kólásüveget a dunsz- tosüvegből? Össze kell törni, össze kell zúzni! És ezután már nem mondhatunk mást ezekre az üvegekre, minthogy csak üveghalmazok lettek belőlük. Összetört üvegek. És ez a nagy hiba! — Fejlődik a társadalom, az ország, s ezért sokak szerint hamarosan a börtönök is eljutnak olyan szintre, mint nyugaton: lesznek luxuscellák... — ... Rosszul látod a dolgokat! Testvér, nekünk nem nyugatra kell eljutnunk! Mit akarunk mi így ? Mi ne akarjunk olyanok lenni! Mi magyarok vagyunk, nekünk Magyarországot kell csinálni! Persze ehhez leginkább becsű-' let kell. — Erről már beszéltél... — Sajnos, mi nem vagyunk arra képesek, mint mondjuk a németek, akik elveszítették a háborút és teljesen kicsontozták őket. És erre mit Csináltak? Talpraálltak! Volt bennük annyi öntudat, annyi tartás és büszkeség, hogy nem kértek semmit, hanem talpraálltak! Mert azt mondták: én német vagyok! A •magyarságban most nincs meg ez az érzés. Keress egy olyan magyart, aki falhoz állna az országáért! Nincsen, ugyanis mindegyik elmenekülne! Ezért nem lesz a magyar soha nagy nemzet. Persze azért vannak becsületes emberek is hazánkban. De ők, sajnos éppen azért nem kerülnek a csúcsra, mert becsületesek... :— Mikor szabadulsz? — Még jó erős két évem van. — Hogyan látod: van esély arra. hogy beilleszkedj a társadalomba? — Minden az elhatározásomtól függ. Ha akarok, becsületes életet élek. Ha nem akarok, akkor bűnöző leszek és lopok mint eddig. — Ilyen egyszerű az egész? — Igen. Egyszerűen tehetségesnek kell lennem,magához az élethez. — Mitigondolsz. megvan benned ez a tehetség? — Nem tudom. Olyan régen voltam szabadlábon, olyan nagyot változott azóta a világ, hogy fogalmam sincs erről. Mindössze huszonöt éves vagyok, de alig ismerem a hazámat. Ezért, ha kikerülök, az első ténykedésem az lesz. hogy megismerkedem a városokkal, folyókkal, hegyekkel. És ha nem tetszik, amit látok, akkor külföldre megyek. Nem disszidálok, hanem mondjuk végigjárom Európát. — Honnan lesz hozzá pénzed? — Megint tévedésben élsz, testvér! Gyalog is végigmehetek Európa országain! Mindig be lp- het zörgetni egy ajtón, egy szelet kenyérért. Még senki sem halt éhen Európában. Afrika az más, ott dörömbölhetnél az ajtókon... De mondok neked jobbat! Ismered Francois Villont? A halál balladáját? És Baráth Gyula végig elmondr ja, mit elmondja?!, elszavalja a költeményt. Gondosan ügyel a hangsúlyokra, a kiejtésre. Mikor befejezi, csendben megjegyzi: — Ez a magyar-valóság. Pedig hány évszázaddal ezelőtt írta ezt a költő?.. Búcsúzóul riportalanyom megemlíti. hogy az elmúlt évek alatt, a börtönben, megértette és megszerette Ady Endrét is. Ezért még verset is írt róla. Akárcsak saját életéről. Hosszasan kell őt kérlelni, míg lediktálja a két verset. Mikor elköszönünk egymástól, megkér egy szívességre: — Valamit még okvetlenül írjál meg. A (egyházakban már olyan feszült hangulat uralkodik az elítéltek között, ami senkinek sem jó. Nincs munka, yz ember nem tudja magát lekötni, s a feszültség napról napra csak fokozódik. Az illetékesek figyelmét szeretném ezúton felhívni erre, hogy tegyenek valamit. Nem akarok jósolni, de ha rövid időn belül nem intézkednek. történik valami a fegyházak- bap. Az pedig kinek lesz jó? Szilágyi Norbert CÍM NÉLKÜL (Teszem mindezt, mikor egy nyavalya haldoklik, s romokban áll fél Ázsia) Állok n malomba A búza egy halottiba Macska a sarokba Kövérre hízva. Az egerek szorgosak Én megunom S a búzát taposom. Mutatom mély nagy undorom S, hogy szíjam lazul Gatyám a mélybe hull Szétáramló biidösségről teszek most tanút Hölgyekés urak. ADY (Ady Endrének, a nagy szerelmes igaz magyarnak) Megírta a nagy szerelmeket e Hunnia büszke fia Gyötörték csőkok; s asszonyos, lázas, beteg éjszakák. Volt hős, minden asszonyok lovagja Volt bősz, kiátkozott nomád Volt rút, fáradt komédiás. O az, ki ismerte, Neki cimborája volt, Duhajkodott vele a Kaszás. Lédája: a párizsi Szajna Csalta, űzte vérét Szerelmes kacagással, S áldozott néki csőkos lányt: Lédát, beteget. Költő volt, szerelmes hun poéta, Visszakövetelte lelkét, asszonya, A fekete, nagy folyam, S ö jött Csöndben, fehéren, gigászait Hogy megtépje, megalázza, Sezer sebre csőkot ádva Ót imádja a haldokló ifjú Ady.
