Új Nógrád, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-07 / 132. szám
4 ununznj LÁTÓHATÁR 1991. JUNIUS 7.. PENTEK A Zöldek előtt „voltak Pályadíjas a Petőfi iskola Nyolcadikosok figyelmébe Lehet továbbtanulni! Akciókkal csak felhívni lehet valamire a figyelmet, hathatósan tenni is az ügy érdekében már szívós, türelmes munkát igényel. Ilyenbe fogott a salgótarjáni Petőfi Általános Iskola nevelőinek egy csoportja. Bár a kezdetek még 1975-re nyúlnak vissza, mára sikerült addig eljutniuk, hogy külföldön is jegyzik tevékenységüket. A természet- és környezetvédelem fontosságát hazai földön nagyon sokáig nem vettek komolyan. Akik viszont folyton a természet megóvására intettek, neveltek, csodabogaragknak számítottak. Szűkebb pátriájukban méginkább meg kellett vívniuk a maguk csatáját. Bakay Lászlóné, a Petőfi iskola igazgatóhelyettese nemcsak felismerte, hogy a környezetvédelemre, a természet szeretetérc való nevelést pici korban kell elkezdeni, de tett is ennek megvalósulása érdekében. Kollégáival mára már kidolgoztak egy olyan programot, mely másodikostól hatodikosig fokozatosan éri el azt a szintet, amikor már észre és értelemre apellálva kiolt- hatatlan vágyat érez minden érintett fiatal természeti kincseink megóvására. Sokan, felületesen csak az „erdei iskola” kiötlőinek tartják őket. Messze többről van szó! Az őszi és tavaszi időszakban végzett galyatetői vizsgálódások, megfigyelések a kezdetet jelentik. Környezetismeret, környezetvédelem, természetjárás, turisztika is párosul a fokozatosan bővülő ismeretanyaghoz, melyet kiegészít a tudatossá váló tanulói tevékenység, illetve a szakiroda- lom tanulmányozása. Tudni, mit akarok, önmagában még kevés. A megvalósításához pénz is kell. Valóban megszállottaknak kell lenniük, akik ilyen feladatokra váltakoznak még ma is Magyarországon. Nem jobb a helyzet Salgótarjánban sem. Anyagi támogatásukat, ugyanis, senki nem vállalta fel igazán. Ók azért nem adták fel. A Petőfisek részt vesznek különböző pályázatokon, így nem csak megmérettethetik programjuk, tantervűk sikerét, de pénzt is szerezhetnek a konyhára. Ez történt legutóbb is. A tavaly Mindszenthy szentelte fel a karancssági szentkutat? Pár nappal ezelőtt olvastam az Új Nógrád hasábjain a karancssági szentkút történetével kapcsolatos cikket. Azért írok, mert érzéseim szerint az írás így nem volt teljes. A szentkút jelenlegi arculatát (barlangot) 1948-ban a karancssági bányászok, az akkor még működő Sági-akna dolgozói — többek között: Báli András, Báli Pál Ferenc sági, Farkas András, Farkas Márton, Kiss János, Vadas Ferenc, Újj János géci lakosok—alakították ki, de segítették a munkákat a ságújfalui, nógrádmegyeri, szalmatercsi bányászok is. A jelenlegi kutat, mely addig egy kis gödör volt, lemélyítették, betongyűrűvel látták el. A barlang bejáratát záró kapu korábban a Prónay-kastély kerítésének díszkapuja volt. Tudomásom szerint a kiépített szentkutat 1948-ban Mindszenthy bíboros hercegprímás szentelte fel. Ezt követően az évi két búcsút mindig megtartották. Az utakat táblával jelölték meg a következő szöveggel: „Szentkút felé gyalogosan és szentkút felé kocsival.” Szentképeket árultak, melynek első oldalán a Szűzanya az előtte térdeplő Bernadettel volt tárható, hátsó felén pedig a következő szöveget lehetett olvasni: Áldjuk ó Mária szent nevedet, tiszteljük Szűzanyánk orvosló képedet. Nyomtatott nagybetűkkel még ennyi: KARANCSSÁGI EMLÉK. A búcsúkon a környező falvak hívőin túl nagyon sokan részt vettek az ország minden tájáról. A barlang bejárata mellett és a kút fölött két keresztfa látható. Mindkettő édesapám id. Bali Ferenc munkája. Évekkel később az úgynevezett óraketyegés miatt az akkori vezetők a kutat leföldelték, s a vizet csövön át elvezették. Ekkor találta meg édesapám a bozótosban azt az öntöttvas testet, mely valószínűleg eredetileg is a kút mellett állott. Idehaza kemencében kiégettük, lecsiszoltuk és felállítottuk a kút mellett. Hiszem, hogy azóta is az eredeti helyen áll. Sajnos a szentkút jelenleg igen elhanyagolt. Elmaradt, vagy megritkultak a búcsúk és a látogatottság is meggyérült. Talán jobb szervezéssel lehetne ezen változtatni. A kút vize elapadt, alját sáros szürke márga borítja. Ez arra enged következtetni, hogy mélyítéssel, vagy fúrással a vizet meglehetne találni. Végezetül még annyit: azok a bányászok, akik ott dolgoztak legtöbben a kommunista párt tagjai voltak. Édesapám például, akinek munkája a szentkút kiépítésében elévülhetetlen, 1945-től haláláig tagja volt a pártnak. Ball János nyugdíjas Karancsság Merész elképzeléssel állt elő egy dán csillagász. Szerinte a Földnek csupán az elmúlt 2600 évben legalább 16 alkalommal volt gyűrűje, akárcsak a Szatur- nusznak vagy az Uránusznak. Állítását az i. e. 800-tól az i. sz. 1750-ig összegyűjtött meteoritészlelésekből vezeti le. Sajátos periodicitást lehet észrevenni a meteorithullások gyakoriságában. A kutató szerint ez azzal magyarázható, hogy egy-egy üstökös vagy kisbolygó került a Föld vonzáskörébe, széttöredezett és időlegesen egy keringő gyűrűt alkotott a bolygó körül. A részecskék a súrlódás következtében idővel lelassultak, bekerültek a légkörbe, ahol mint fölizzó meteoritokat észlelték őket. Az 1750 utáni időket azért hagyta ki a számításból, mert attól kezdve megsokszorozódtak a meteoritészlelések. Persze, nem hullócsillagból lett több, csupán a megfigyelőeszközök váltak egyre tökéletesebbé. megjelent „Pro renovanda culture Hungáriáé!” alapítvány kiírására benyújtott pályázatukkal sikert arattak. Az eredmények közzétételére a napokban került sor. A salgótarjáni Petőfi iskola az előbbiekben vázolt tevékenységéért 50 ezer forintot kapott. Az így nyert összeget is a programjuk megvalósításához szükséges eszközök vásárlására kívánják fordítani. Máris újabb erőpróbát állítottak maguk elé. A WHO kihívását is elfogadják. Bakay Lászlóné a közelmúltban részt vett egy Bécsben rendezett 3 napos, a környezetvédelmi neveléssel foglalkozó nemzetközi tapasztalatcserén. Ott voltak az országos természetbarát-szövetség, az osztrák ARGE szervezet mellett a Magyar Környezetgazdálkodási Intézet, a Környezetvédelmi Minisztérium, valamint a Művelődési és Közoktatási Minisztérium képviselői is. Ez utóbbi irányító szervezet jelenléte talán biztosíték lehet arra, végre idehaza is komolyan foglalkoznak majd iskoláinkban a környezet- és természetvédelemmel. Sánta János MÁJER VIKTÓRIA! 10. születésnapod alkalmából szeretettel gratulálnak: szüleid, testvéred Veronika és „Mimiék." Tepkor Attilának Kotyháza-pusztára! Születésnapod alkalmából sok-sok szeretettel köszönt: édesanyád, édesapád és testvéred Zoltán. A salgótarjáni dolgozók középiskolájába már javában tart a beiskolázás. Külön figyelmet fordítanak a most nyolcadik osztályt végzett gyerekekre, akiket nem vettek fel a nappali tagozatú középiskolába. A gimnázium négyéves tagozatára tizenöt éves kortól lehet jelentkezni. Kivétel, ha valaki tizennégy évesen végzi el a nyolcadik osztályt. A négyéves közgazdasági szakközépiskola tizenhét éves kortól várja a fiatalokat, elsősorban azokat, akik gépírószakiskolai végzettséggel, vagy hároméves szakmai gyakorlattal rendelkeznek. Négyéves a 'kereskedelmi szakközépiskola is, ahol a követelmény tizenhét éves kortól a szakmunkás-bizonyítvány. A vendéglátóipari szak- középiskolában ugyancsak tizenhét éves kortól lehet jelentkezni, szakmunkás-bizonyítvány birtokában, avagy hároméves szakmai gyakorlattal. A kétéves -közgazdasági illetve kereskedelmi kiegészítő szakon érettségi bizonyítványt kémek. A szakmunkások szakközépiskolájába tizenhét éves Kiváló pedagógus Kovács Tibor, a bátonyterenyei Váci Mihály Gimnázium tanára többnyire fölötte áll a hivatalos „tanár úr” megszólításnak. Tanítványaihoz való közelállósága jól mérhető a bizalmasabb „Tibi bá- csi”-n. — A táj szépsége vonzott Nógrád megyébe — emlékszik vissza a kezdetre —, Ágasváron jártam egyszer diákkoromban. Az egri főiskolát 1955-ben végeztem el, akkor kerültem Kisterenyére, ahol az általános iskolában kezdtem a tanítást. Amikor beindult a 12 évfolyamos iskola, akkor jöttem a jelenlegi munkahelyemre. Közben elvégeztem levelezőn az egyetemet. A másik szakom rajz, de a gimnáziumban csak biológiát tanítok. — Ha néhány perccel később csöngetünk be, már nem találjuk itthon, mert éppen az erdőbe készült. Ez is szenvedély? — Amikor szabad vagyok, az erdőt-mezőt járom. Nagyon szeretem a természetet. Már hobbimá vált a levéltetvésző fürkészek megfigyelés. Tizenöt éve tart. Kell ám türelem hozzájuk, mert borzasztó picik! Imádom a gyerekeket — Sikerül megszerettetni a gyerekekkel a biológiát? — Húsz fölötti az olyan tanítványaim száma, akikből orvos lett. A fiam is biológus. Tanítványom volt, úgyhogy kegyetlenül izgultam érte! — Kis gondolkodás után mosolyogva teszi hozzá: — Bogaras az egész család a feleségemen kívül. — Hosszú ideig vezettem a megyei szaktábort. Még tavaly is ott voltam, pedig mindig azt mondtam, ez lesz az utolsó! Ezen azok a gyerekek vesznek részt, akik biológiából akarnak továbbtanulni. Ők máig is visszajárnak. — Tanítványként arra emlékszem legszívesebben, hogy nagyon keveset voltunk benn az osztályban... — A gyakorlati órákat mindig kinn tartjuk. Ebből elég sok van, mert egyedül vagyok a megyében, aki egy évig tanítja a rendszertant. A tankönyvben ez viszonylag kicsi rész. A szoba díszei a falon lévő trófeák. Ezek is saját „szerzemények”. — A szorospataki vadásztársaság tagja vagyok. A gyerekek közül sokan gyilkolásnak fogják fel a (MAI (PALÓC Dráma a szülészeten A fiatalasszony jól tűrte a terhességet. Bár az első gyereket várta, nem voltak rosszullétei, s nem kínozta hányinger vagy fáradtság. Munkahelyén is úgy kellett szabadságra elküldeni. Otthon a kert, az állatok minden idejét elvették. Sokszor anyósa vette ki kezéből a kapát. Büszkén mondogatta az ismerősöknek: — Fajin lány a menyem. Este férjét meleg étel várta, és ragyogó lakás. Bár az orvos egyszer futólag említette, hogy most már kerüljék a házaséletet, neki ebben is öröme telt. így érkeztek el az utolsó napok. Férje a megbeszélt időben bevitte a kórházba, ahova beutalták. Itt már több ideje volt pihenésre, olvasásra. A harmadik este jelentkeztek a szülési fájdalmak. A nővér szólt az ügyeletes orvosnak, ő azonnal jött, megnyugtatta ne féljen, nem lesz itt semmi baj. A saját lábán ment be a szülőszobába és felfeküdt a szülőasztalra. A fájások jöttek, nem volt kibírhatatlan, nem szenvedett. A fiatal orvos gyakran bejött hozzá, mosolygott és nyugtatgatta: — Az első gyerek, tudja, néha kicsit nehezen jön. Várunk egy órát, és utána adunk egy injekciót, hogy jobban táguljon. A fájások nem szaporodtak, sőt az asszonynak úgy tűnt, mintha ritkulnának. Egy óra múlva megkapta az injekciót, és rövidesen erősödtek a fájások, egyre sűrűbben követték egymást. Az orvos is elégedett volt. Mergbeszélte a szülésznővel, ha a szülés egy órán belül nem jut el egy bizonyos fázisig, megismétlik az injekciót. Ez így szokás, szorította meg az asszony kezét. A kismama nyugodt volt, két fájdalom között még arra is volt ideje, hogy végiggondolja milyen nevekben egyeztek meg férjével. A lány Eszter, a fiú Endre lesz. Ez utóbbinál neki jobban tetszett az András név, de a férje ragaszkodott az Endréhez. Tíz óra után megkapta a második injekciót, most már sűrűn jöttek a fájások, az orvos vagy a szülésznő állandóan mellette volt. A fájdalmakból és a tágulásból ítélve már csak percek lehettek hátra a szülésig. Az orvos mindig mondta mit kell csinálni, aminek ő szó nélkül engedelmeskedett. Ereje egyre fogyott, a szavakat egyre messzeb- ről hallotta. Azt már nem is érezte, hogy egy újabb injekciót kap. A fájdalmaktól és a kimerültségtől egyre gyakrabban érezte úgy, hogy nem tudja követni az eseményeket. Az sem tűnt fel neki, hogy egyre többen vannak bent a szobában. Az első félelem akkor nyilait bele, mikor tisztán hallotta, hogy az orvos a szülésznőnek mondta: itt császároz- ni kell, szaladjon telefonálni az adjunktusnak. A telefont az adjunktus felesége vette fel. Az orvos idegesen mondta el, hogy egy szülése van, és valami komplikáció lehet, mert a magzat nem ment be a szülőcsatomába. Kérte az asszonyt, gyorsan küldje be a férjét a kórházba. A doktomé azt a rossz hírt közölte vele, hogy a férje délután nem érezte jól magát, bevett egy gyógyszert és alszik. Az ügyeletes orvos pontosan tudta mit takar az egész: az adjunktus úr délután elengedte magát, és most piheni ki a fáradalmakat. Idegességében úgy odavágta a telefont, hogy az eltört, azzal többet már nem lehet telefonálni. A császározás nem várhatott, átszaladt a másik osztályra és onnan hívta a főorvost. Percekig ment ki a csengetés, de nem vette fel senki a kagylót. Rohant vissza a szülőszobába, dühében és kétségbeesésében sírni tudott volna. A helyzet kortól várják a fiatalokat, bármilyen szakmunkás-bizonyítvánnyal. S ez nem csekélység, munkanélkülieket is fogadnak. Valamennyi iskolatípusba 1991. július 1-éig lehet jelentkezni. Pótjelcntkezésre augusztus 21-től 30-ig van lehetőség. Felvételi vizsga nincs. Az első osztályosok beiratkozása augusztus 27-én, 14 órakor lesz. Minden érdeklődőnek felvilágosítást ad az iskola tantestülete. Cím: Salgótarján, Rákóczi út 232,. a gépipari szakközépiskola épületében. vadászatot. Meg kell nekik magyarázni, hogy évente több százezer forint a vadkár, és ki kell lőni a túlszaporulatot. — Imádom a gyerekeket — mondja a búcsúzáskor Tibi bácsi. — Főleg a kedves csínytevőket, akik nem rosszindulatúak. Kell, hogy legyenek ilyen gyerekek. Hadd maradjon emlékük a diákéletből, úgyis egyre kevesebb van már... Mi azt kívánjuk legyen még sokáig öröme a gyerekekben és a munkájában a tanár úrnak, akit a közelmúlban a Kiváló Padagógus címmel tüntettek ki. Dudellai Ildikó Fotó: Gyurkó Péter még rosszabb volt, mint mikor otthagyta. Azt pontosan tudta, hogy a csecsemő az oxigén hiányától valószínűleg agykárosodást szenved, ha még meg nem fulladt. Kétségbeesésében szinte kinyomta az újszülöttet az anyából. Gyönyörű fiú volt, de nem lélegzett és arcának szederjessége fulladásról árulko- ' dott. Az orvos minden tudását beleadta, hogy életre keltse az újszülöttet. Percekig kísérletezett. Mintha egy pillanatra hörgött volna a pici, aztán szomorúan állapította meg: beállt a halál. Intett a főnővémek, hogy szóljanak a beteghordónak. Az ügyeletes szobában szinte magába roskadva ült. A fiatalasszony másnap reggel ébredt fel. Szörnyen érezte magát, mintha egy tank ment volna keresztül rajta Az ágyánál a főorvos állt, és ő közölte a szomorú hírt, melyet ő már az ébredés pillanatában tudott. Az orvos valami olyat mondott, hogy a szerencsétlen körülmények, meg aztán öt éve nem fordult elő, és itt nem okolható senki! Meg majd megbeszélik a teendőket. A fiatalasszony nem sírt, valahogy még fájdalmat sem érzett a leleke mélyén, olyan szerencsétlennek, olyan összetörtnek érezte magát. Másnap szomorúan súgta oda a szomszédjának: — Te Mari! Mennyi pénzt illik ilyenkor adni? Soós Géza A Föld „gyűrűi”
