Új Nógrád, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-29 / 151. szám
12 iir&vzzi SPORTTÜKÖR 1991. JUNIUS 29., SZOMBAT Simon búcsúmérkőzése Salgótarján. Simon Attila, aki labdarúgóként megjárta az NB I- et az STC és az Eger együttesében, huszonkilenc éves korában visszavonult az aktív játéktól, s a tavaszi idény derekától legutóbbi csapatának, a Salgó Öblös SC-nek lett az edzője. A kiváló játékos szombaton játssza búcsúmérkőzését. Az Öblös SC Munkás úti pályáján 10 órai kezdettel az üveggyári gárda a Simon korábbi játékostársaiból verbuvált tarjáni válogatottal mérkőzik meg. Időpontváltozások a TOTÓ-ban Budapest. A Szerencsejáték Rt. tájékoztatása szerint az általa korábban közölthöz képest a 26. heti totóban szereplő két mérkőzés időpontja megváltozott. A 6. számú Silkeborg—Hammarby találkozót vasárnap 12 órakor játsszák (nem pedig szombaton 17 órakor), míg a 8. számú Pirin—Sturm Graz mérkőzésre szombaton 18 órakor kerül sor (nem vasárnap 17 órakor). Labdarúgóvb-sorsolás New York. Az 1994. évi labdarúgó-világbajnokság selejtezőinek sorsolását december 8-án tartják New Yorkban —jelentette be a finálé szervezőbizottsága. A sorsolást —- a tervek szerint a vb-döntő házigazdái a Madison Souare Garden-ben rendezik, kétórás szórakoztató program keretében. A helyi idő szerint délben kezdődő ceremóniát természetesen élőben közvetíti a világ számos tévétársasága. Az untában közel 120 ország neve szerepel majd, ennyien vetélkednek a finálé 22 kiadó helyéért. A címvédő Németország és a rendező Egyesült Államok selejtező nélkül résztvevője a sportág vb-jének. Á New York-i bejelentés érdekessége, hogy még soha sem rendeztek vb-sorsolást a FIFA székhelyén, Svájcon kívül. Wolf, az első „magyar” bundesligás íme, a „'csudabogár”! Először fordul elő a világtörténelemben, hogy egy játékos a német Bundesliga I. osztályából a szerény magyar NB I-be igazol. Frank Wolf, a hamburgi St. Pauli 23 éves balhátvédje megtette. Két évre a Siófoki Bányászhoz szerződött. Arról még nem szól a fáma, hogy Wölf nevét Farkasra magyarosítaná. Ami késik, nem múlik? Szántódpuszta nem lehetett volna gyorsasági szakasz! A ralizót nem kerítheti hatalmába a félelem Keill és Dániel bajnoki címre törnek A HALÁL AZ ÚT SZÉLÉN LESELKEDETT. Nem tágított onnan, amíg el nem ragadta áldozatát. Nincs talán, aki ne hallotta volna: SZÖRNYŰSÉGES TRAGÉDIA szakította félbe pár napja a balatonföldvári 2. Express ralit. A szántódpusztai gyorsasági szakaszon a Lipták—Ajtai páros egy jobboskanyarban több mint kétszáz kilométeres sebességgel letért az útról Lancia gépkocsijával, majd két fát derékba tört. Az ütközés következtében Ajtai Sándor, a navigátor, a helyszínen életét vesztette. A vezetőt, Lipták Sándort életveszélyes sérülésekkel szállították a siófoki kórházba. Ajtait tegnap Miskolcon eltemették. Lipták hál’ istennek, túl van az életveszélyen. Kórházi ágyán nyilatkozta a tévériporternek: szó se lehet róla, hogy még egyszer versenyautóba üljön. Azóta is számtalanszor felmerül a kérdés: ki, illetve mi okozta a végzetes balesetet? Óvatlan, ügyetlen, urambocsá’ túlzottan vakmerő volt a Lancia Delta Integrale szupergépének pilótája? Netán a rendezőket illeti a felelősség? Hivatalosan önhibás baleset volt... Az Express ralin részt vett a salgótarjáni Keill József, Dániel Tamás páros. Dániel nem rejti véka alá véleményét. —A 2. Express ralihoz fogha- tóan szervezetlen versenyt, fejetlenül lebonyolított ralit még nem láttunk életünkben. Nem csak a személyemhez közel álló Ajtaiék balesete miatt mondom ezt. Az csupán tragikus végkifejlete volt annak a rémálomnak, amit a versenyzők számára a balatonföldvári erőpróba jelentett. Dániel említett egy példát. Az első gyorsasági szakaszon néhány versenyző levágott egy kötelező kanyart. Ezzel tíz-tizenkét másodperces előnyre tettek szert, s az egyébként is hallatlanul tisztességtelen, autokrata módon döntögető — így fogalmazott Dániel — versenybíróság a két- három-négy másodperccel büntette a renitenseket. Tehát megérte volna a „fekete” úton menni. A „csalók” jócskán nyertek a bolton, s ebben a sportágban, a jelenlegi erős géppark mellett, ilyen egy-két másodpercek döntenek. Lipták és Ajtai is ezért hajtottak olyan nagy sebességgel, ami a végzetüket okozta. — Több helyen olvastam és hallottam valóban, hogy a rendezők vétlenek, a versenyzőkön kívül senki sem hibás a balesetért —folytatta Dániel. Mi azonban ismerünk egy olyan FI A-szabályt, amely kereken kimondja, hogy amennyiben egy gyorsasági szakasz átlagsebessége meghaladja a 120 kilométert — az nem lehet gyorsasági szakasz! Sem világbajnokságon, sem Európa- bajnokságon, sem pedig nemzeti bajnoki futamon. A szántódpusztai gyorsasági szakasz 13,5 kilométer hosszú. Ranga Laciék 6 perc és 8 másodperc alatt teljesítették. Könnyű kiszámolni, hogy az átlagsebesség jóval 120 km felett volt. Tetézte a szabálytalanságot Dániel elmondása szerint, hogy a nagyon gyors, keskeny pályán a menők előtt elengedték a rali Il-t, akik felhordták a murvát az úttestre. Azok számára, akik pályagumikkal mentek — márpedig aki eredményt akart elérni, azzal ment —, elég egy kicsi felhordás, hogy végzetes baleset balesethez vezessen. Elég sok összetört autó pihent a pálya szélén... — Az illetékeseknek kutya kötelességük levonni a szerencsétlen eset tanulságait, hogy többé ilyesmi ne fordulhasson elő! — mondja a fiatal tarjáni versenyző. A két tarjáni fiú, Keill József és Dániel Tamás igazán jól autóznak az idei magyar bajnokságon. Suzuki gépükkel három futam után első helyen állnak az AI7-es géposztályban. Az év első versenyén, a Salgó ralin — amit mindketten a legszínvonalasabb hazai ralinak tartanak — sikeresen használták ki a hazai pálya előnyét: kategóriájukban megnyerték a vetélkedést, az abszolút sorrendben a 15. helyen végeztek, ami szép teljesítmény egy 1300-as géptől. Következett a győri Lutra rali, ahol a vezető helyről voltak kénytelenek kiállni, mert sebességváltójuk felmondta a szolgálatot. Az ominózus Express ralit második helyen zárták az A/7- esek között. — Megküszködtünk ezért a második helyért, amivel összetettben visszaszereztük vezető helyünket — folytatta a navigátor. A ralit megelőző héten három motort voltunk kénytelenek kivenni a kocsiból, mert — más és más okból — mindegyik ,,csapágyas'’ lett. A negyedikkel értük el az értékes eredményt, amit az utolsó napon „erőszakoskodtunk" be az autóba. De hogy folytassuk a nehézségek sorolását: az első napon az egyik éjszakai gyorsasági szakaszon négyszer is elaludt az összes lámpájuk, mert az áram- talanító lerázódott. Négyszer kellett újra indulniuk. Olyan hátrányba kerültek az előttük autózó Baldaut—Cang párossal, amit már nem lehetett behozni, mert másnap elmaradtak a gyorsasági szakaszok. — Most, miután első helyen állunk kategóriánkban, szeretnénk megnyerni a bajnokságot! A jövő hét végén indulunk a Budapest környéki Mikron ralin. Erről kellemes emlékeink vannak, tavaly ugyanitt a második helyen végeztünk. Nem és nem tudunk másról beszélni... Újra és újra előkerül a múlt heti szörnyű tragédia. Nem szabadulhatunk rossz kedvünktől, nem és nem. Ajtai Sándor közeli barátja a tarjáni párosnak. Már csak volt... — Képzeld: Ajtai autójában ülünk! Övé volt ez a Suzuki, tőle vásároltuk meg — magyarázta Dániel rezignálton. Az idei évtől versenyzett Liptákkal, akinek a „keményen” invesztáló Postabank megvette a világbajnok gépét. Ez az egyik legjobb autó a földkerekségen. Kettészakadt... Kérdezem, nem őrültség-e Ladából egyik pillanatról a másikra, átülni egy ilyen csodamasinába? — Mindenkinek saját magának kell tisztában lennie képességeivel. Nincsen olyan versenyző, akinek ha felajánlanak egy erősebb, nagyobb autót, ne fogadná el repeső örömmel. Sajnos akadnak emberek, akik nem nőttek fel a feladathoz. A jelenlegi sebessé gf okozatoknál már nagyon meg kell gondolni, hogy a három pedál közül melyiket nyomjam meg jobban... Ezek után nem keríti a versenyzőket hatalmába a félelem? — kérdezem búcsúzóul. — Aki fél, nem ülhet versenyautóba! De megmondom őszintén, hogy mikor Földvárott ott álltunk a rajtnál, s megtudtuk, mi történt előttünk a pályán, sokak fejében megfordult, hogy most nem szívesen indítanák be a motort. Am hogyha azt mondják a versenybírók, gyerünk, indíts, úgyis elrajtolunk... Balás Róbert Dániel Tamás (balra, a kocsi túloldalán) és Keill József: Ajtai autójával versenyeznek. Fotó: Gyurkó Péter Eszméletlen pénzek — amerikai sportolóknál Chicago. Az amerikai üzleti életben sem maradt nyom nélkül a „Bikák”, a Chicago Bulls győzelme a profikosárlabda-bajnok- ságban (NBA). Legjobbjuk, Michael Jordan országszerte az egyik legnépszerűbb hellyé tette a Madison Avenue-t, ahol az együttes csarnoka található. A siker azonban anyagilag is jól kamatozott. A Sports Marketing Letter, a sportolók üzleti ügyeivel foglalkozó lap legújabb ranglistája szerint Jordan átvette a vezetést a legtöbbet kereső sportolók „versenyében”. A csodálatos kezű kosárlabdázó évenként 11 millió dollárt keres a játékkal, amit további 2,5 millióval egészít ki különböző — szintén a sportággal összefüggő — akrobatikus bemutatókkal, más üzleti vállalkozásaival. Részese egy üdítőitalokat előállító és forgalmazó, valamint egy hamburgereket árusító vállalatnak, és pénzt csinál Illinois állam lottójátékában is. Az említetteken kívül már „csupán” egy több millió üdvözlőkártyát előállító cég hasznából növeli bevételeit Michael Jordan... Eme listán szerepel még Jack Nicklaus golfozó, aki 10 millió dollárt keresett az elmúlt egy évben. A kosárlabda népszerűségét jelzi, hogy az „álomdöntőben” vesztes Los Angeles Lakers legnagyobb csillaga, Magic Johnson a maga 9 milliójával a negyedik ebben a sorban. Utána újra golfozó következik, a műholdas tévéadásokból Magyar- országon is ismert Greg Norman, akinek 8.5 milliójához egy jól jövedelmező idegenforgalmi üzlet is járul. (Tervei szerint ebben az esztendőben minden, az Egyesült Államokból Ausztráliába utazó turistán — személyenként — egy dollárt szeretne keresni.) Az elegáns top-névsorban feltűnik Andre Agassi, a makrancos teniszsztár, valamint a „mélyhűtött húsdaráló” hősének, a jégkoron- gozó Wayne Gretzkynek a neve is, 7—7 millió dollárral. Helye van az első tíz között a teniszezőnek és hölgynek egyaránt csodálatos Chris Evertnek. Evert „csekély” évi 6—7 millió dolláros jövedelemmel rendelkezett. £>/ Mese # a koldusról és a kenyérről Hol volt, hol nem volt, élt a gall kakasok földjén egy jómódú férfiú. Nem grófi család sarja, nem médiakirály, még csak nem is varázsló volt, hanem egy egyszerű vállalkozó. A legkülönfélébb épületek, intézmények, létesítmények tervezését és kivitelezési munkálatait vállalta és irányította, így aztán, mivel a hétfejű sárkánnyal, legnagyobb szerencséjére, sohasem találkozott, nem volt az égvilágon semmilyen gondja sem. Egyszer csak nosztalgiát érzett emberséges lelkében a labdarúgás iránt, hiszen fiatal korában ő maga is futballozott, aztán az edzői képesítést is megszerezte. Így aztán megvett magának egy másodosztályú csapatot hazájában, s hét végeken ott szurkolt a lelátón kedvencei sikeréért. Rajongott gárdája azonban nem ért el világraszóló eredményeket, így aztán hősünk szétnézett a kakasok földjén túl. Hogy, hogy nem. tizenkettedik körútja során megakadt a szeme egy magyar csapaton. Ez az egyesület volt az ország legrajongottabb klubja, ezért bolondultak emberek százezrei. Hősünknek ez megtetszett és úgy döntött, hogy a jövőben ö pénzeli a legnagyobb összeggel az aranylábú gyerekeket. Jó ideig nem is volt semmi gond, de aztán beütött a mennykő. A jómódú vállalkozó ellen feljelentés érkezett a bírósághoz. Mi tagadás, mély sebet ütött ez hősünkön, s még megnyugodni sem volt ideje, mikor a legrajongottabb klub edzője egy fontos találkozó után bántalmazta az ellenfél egyik vezetőjét. A gall kakasok földjén felnőtt férfiú ekkor kétségbeesett, nem hitte, hogy itt ilyesmi is megtörténhet. Arra pedig már szólni sem tudott, mikor kihívta támogatott csapa- ■ tának két meghatározó játékosát szülőhazájába, hogy dúsgazdag I tulajdonosoknak mutassa be játéktudásukat az üzlet érdekében, s az érintett, hazájukban istenített futballisták nem jelentek meg a megbeszélt randevún. A jómódú vállalkozó teljesen kétségbeesett. Aztán elgondolko- ? zott. Nyugodt élete volt szülőhazájában, ott nem volt semmi baja, nem bántotta őt senki'sem. Így aztán úgy döntött, hogy távozik a legrajongottabb klubtól s a jövőben egyetlen aranykrajcárt sem ad nekik. Ezt a cselekedetét sokan megtámadták a legrajongottabb klub hazájában, de hősünket ez nem zavarta. O vállalkozó volt, akit a pénze érdekelt, nem pedig a vasorrú bába és a sárkány. Itt a vége, fuss el véle, a gall kakasok földjének jómódú férfiúja továbbáll!, olyan helyre, ahol egyetlen koldus sem vágja képébe az először térdre borultan megköszönt kenyeret. (szilágyi) I, r*T *! ^ •' / Megyei napilap. Főszerkesztö:SULYOKLÁSZLÓ.Főszerkesztö-helyettes:KELEMENGÁBOR.Kiadja:azAxelSpringer—Magyarország I* * ‘ * * * ■ * Kft. Nógrád Megyei Irodája. Felelős kiadó: KULCSÁR JÓZSEF irodavezető. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Salgótarján, Palócz Imre tér 4. Postafiók: 96. Telefon: 32/16-455. Telefax: 32/12-542. Telex: 22 9109. Főszerkesztő: 32/10-589. Sportrovat: 32/14-596. Esti nyomdai szerkesztői ügyelet: 10-869. Irodavezető: 32/12-542. Hirdetési osztály: 11-504. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: bármely hírlapkézbesitö postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelöfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR)— Budapest XIII., Lehel út 10/a. 1900 — közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR Postabank Rt. 219—98636 021—02799 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj egy hónapra 199 forint, negyedévre 597 forint, egy évre 2388 forint. Előállítja a Nógrád Megyei Nyomdaipari Vállalat, 3101 Salgótarján, Palócz Imre tér 4. Telefon: 32/17-177, 10-379, 10-233. Felelős vezető: KELEMEN GÁBOR igazgató, HU ISSN 0865—9095. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza! KÖVETKEZŐ SZÁMUNKBAN: Vidámak az egerek a „fehér házban”. Mi lesz a sorsa a volt megyei és Salgótarján városi pártbizottság üresen kongó épületeinek? Agassi sem kerül szegényházba...
