Új Nógrád, 1991. június (2. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-15 / 139. szám
6 tmrrnin MŰVÉSZET ÉS TÁRSADALOM 1991. JUNIUS 15., SZOMBAT „A tapasztalatok felülbírálják a reményeket" Ancsel Eva a gondolkodásról, a társadalomról, az EMBER-ről A művészet valójában öncélú dolog, ezért a praktikus észjárású emberek nem is nagyon méltányolják, hogy a zene, az irodalom, a színház mindössze „csak” arra képes, hogy az emberiség kollektív önismeretét gyarapítsa, memóriáját tovább örökítse. A művészet segít járhatóvá tenni az emberek közti „érpályákat”. Ha ugyanis ezek elzáródnak, bekövetkezik a szellemi, lelki infarktus. Ezért mélységesen igaza volt Dantenak, aki az Isteni színjátékban a pokol tornácán helyezte él azokat, akik „csak” közömbösek voltak életük során. Nem kellettek se mennynek, se pokolnak. — Ekképpen sommázható az a nagy igényű, történelmi távlatú eszme- futtatás, amellyel Ancsel Éva a megyei könyvtárban tartott íróolvasó találkozót bevezette. — „Hogy mi a szabad gondolkodás? Tautológia.” — írja Ön a Bekezdések az emberről című könyvének CLXXVII. passzusában. Hogyan kell ezt érteni? — kérdeztem a neves filozófust? — Mi más lehetne a gondolkodás, mint szabad?! Már persze, ha gondolkodás. Ha nem az, akkor szajkózás. sémák, jelszavak ismételgetése. A gondolkodáshoz a szabadság olyan természetesen társul, hogy e fogalmat bármilyen formában -— akár qgy jelző alakjában is — fölösleges ismételni. — Az elmúlt két év földindulásszerű társadalmi változásai mennyiben módosították az Ön gondolkodását, világszemléletét? — Aki gondolkodik, annak szükségképpen változik' a véleménye, de nem feltétlenül fordulatszerűén. Az én felfogásomban mintegy tíz esztendővel ezelőtt következett be alapvető elmozdulás. Rájöttem: tévedés volt azt hinni, hogy a társadalom radikálisan megváltoztatható egy radikálisan igazságosabb berendezkedés javára. Egyetértek Walter Benjáminnal, aki halála évében már csak egy olyan Messiásra várt, aki nem akarja a világot gyökeresen megváltoztatni, csak egy kicsit korrigálni szándékozik rajta. Ezzel már én is megelégednék. Gondolom, hogy ez elég alapos változás nézeteimben. Ennek Az írás az ethoszról című könyvem a történelem hallgatása jelzetű fejezetében hangot is adtam. A történelemtől nem kérhetjük számon azt a látomást, amit a jövőről alkottunk. El kell tudnunk viselni, hogy a tapasztalatok felülbírálják a reményéket. — Négy évtizedig a marxizmus szinte államvallásként funkcionált, most pedig kiebrudalni látszik még a szellemi életből is. Ön hogyan viszonyul ehhez az elmélethez? — Értékei szerint. Fichte és Hegel művei mellé helyezem Marx könyveit is, mint a klasszikus német filozófia, az emberi gondolkodás fontos dokumentumait. De a huszadik század végi embertől a marxizmus, már nagyon távol esik, számára már nem lehet irányadó a történelem értelmezésében. A marxi gondolat vétsége a messianizmus, ami azért súlyos, mert anonimizálja a bűnt, felmenti a nagy ügy érdekében elkövetett erkölcstelen tetteket. Erre utaltam „Az éthosz...” Visz- szaadni a bűn nevét című fejezetében. Lukács György ad abszurdumig vitte ezt a messianizmust és éppen az etika terén. A 19. századot — Darwin, Marx századát — az evolúció jellemezte. Ma már nem lehet így gondolkodni a fejlődésről. Egyszóval még nem tudom kifejezni, hogy a mi századunk valójában minek a jegyében telt, de ez nem is a most élők dolga, utódaink feladata. — A jelent, mindennapok valóságát Ön hogyan ítéli meg? — Előrebocsátom, hogy nem vagyok politikus. Nem egyes rétegekről gondolkodom, nem rétegekhez szólok. Véleményem persze van. Sok objektív oka van manapság a borúlátásnak. A kultúra helyzete is elkeserítő, de most nem erről akarok szólni. A szegénység és a kiszolgáltatottság bánt leginkább. Magyarországon tíz éve, húsz éve is volt szegénység, de most jóval többeket sújt, s ehhez jön mé^ a munkanélküliség. A megalázó szegénységet érzem napjaink legsúlyosabb traumájának. Eért joggal rosszkedvűek az emberek. — Bízik Ön egyáltalán valamiben? — Az úgynevezett nagyfolyamatokban nem, az emberekben annál inkább. Minden egyes emberjobb egy kicsit, mint amilyennek látszik. Teli van lehetőségekkel. De, hogy végül is mivé válik, az számos dolog függvénye. A személyiség sokismeretes egyenlet, nehezebb megismerni, mint az égitesteket. A hatalom nem tesz jót az embereknek, de amíg perlekedünk, addig nincs nagy baj, mert legalább figyelünk egymásra, nem mondunk le egymásról. Ezért fontos a parlamenti demokrácia. Ez akadályozhatja meg az inga átlendülését is „bármely szélső pontig. — Ha jói értem. Ön mindennél előbbre helyezi a másik embert!? — Pontosan így van. Meggyőződésem, hogy semmik vagyunk egymás nélkül. Semprun helyesen látta, hogy az embereknek van a legnagyobb súlyuk életünkben. József Attilának is igaza volt, amikor azt írja: „Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat.” A legfőbb vétkünk nem abból fakad, hogy gonoszak vagyunk, hanem, hogy morálisan aluszékonyak. Bár a hallgatásnak is komoly funkciója lehet, — különösen ha a másiknak is erre van szüksége — de nem szólni, elaludni akkor, amikor virrasztani kell — bűnös gyávaság. Csongrády Béla Áldott esők Hallgatom a rádiót, nézem a televíziót, figyelem az időjárás-jelentéseket. A természettől elszakadt aszfaltemberek elkomorodva szólnak az esőkről. Ha esik, folyton rossz időt emlegetnek. Számukra valóban kellemetlen az eső. Sötét ernyők alatt sietnek a munkahelyükre, ahová csapzott nadrággal érkeznek meg. Hazafelé menve talán még káromkodnak is, ha egy mellettük elsuhanó autó oldalba zúdítja őket piszkos vízzel. Nem mehetnek strandra, talán még a randevújuk is elmarad. Ki nem állhatják hát az esőt. Csoda-e hát ezután, hogy a rádióban és a televízióban ellenszenvüket harsogják a fülünkbe? A falusi ember számára az eső égi áldást, tiszta örömet jelent. Együtt él a természettel: a fákkal, a virágokkal, a haszonnövényekkel. Tudja, hogy az élő természet mennyire vágyódik a csapadék után. Ráadásul a bőséges esők szép termést ígérnek. Száraz időben esőért könyörög a falu népe a templomokban: O, kegyelmes Atyaisten, Benned bízunk mindenekben, te bírsz földet és egeket, Kezedben tartván felhőket. Onts harmatot vetésinkre, Rétéinkre. kerteinkre, A te szent séges Fiadért, Mi kegyelmes Megváltónkért. Az otthonmaradottak az eget kémlelik. És ha megjönnek a felhők, azt is tudják, melyikből lesz eső, melyikből nem. Biztos esőt jelent, ha nagy a hangyajárás. ha nagyon csípnak a legyek, ha a békák nagyon brekegnek, ha a tyúkok és a verebek a porban fürödnek, ha a madarak elhallgatnak, ha alacsonyan repülnek a fecskék, ha a kéményből alacsonyan száll a füst, ha felhőkben nyugszik le a nap. Hány szót tudnak az esőre! Az eső csepereg, szemerkél, szitál, eseget, csorog, paskol, csapkod, verdes, vág, szakad, ömlik, dől, záporozik. Ha megérkezik az eső a kisgyermekek az útra szaladnak, és énekbe kezdenek: Ess, eső, ess. Zab szaporodjék. Búza bokrosodjék. Az én hajam olyan legyen. Mint a csikó farka. Még annál is hossiubb. Mint a Duna hossza, Még annál is hosszabb. Mint a világ hossza. A kicsi eső semmit sem cr. — Na, ez csak arra volt elég, hogy elverje a port. Ha bugyborékol a víz, akkor sokáig fog esni, tartós eső ígérkezik. Legjobbak a langyos, áztató csendes esők. Ezeket beiss/.a a föld, ezektől kelnek igazán új életre a növények. Legszebb az, amikor süt a nap és közben esik az eső. Ilyenkor mondják, hogy veri az ördög a feleségét. A viharfelhők gyorsvonati sebességgel jönnek, tőlük félnek a falusiak. Idejében észre kell venni őket, hogy a mezőkről hazamenekülhessenek. Az otthonmaradt öregemberek ilyenkor a fejszét élével az ég felé állítják, azzal fenyegetik meg a vihart. Az öregasszonyok meg ökölbe szorított kezüket a négy égtáj felé nyújtják, csak középső ujjúkat emelik ki, azzal rajzolnak kereszteket mind a négy irányban, úgy űzik a veszedelmes vihart. — Az Atya, a Fiú, a Szentlélek nevében kérlek, távozz a házunktól! — mondogatják. MAI PALÓC MESÉK Tűzpiros Porsche Amikor a falu főterére begördült az autó mindenki körülállta. Az idősek számára nem mondott semmit a neve, a fiatalok viszont jól ismerték. A tulajdonos az iskolaigazgató fia nagy lelkesedéssel mesélt róla. Röpködtek a lóerők, a per szekundumok és szervó Volt ott még az ajtókilincs is. Nem hiába dolgozott kint három évig a tulaj Münchenben. Ezt a látványosságot már a falu rendőre is konstatálta. Az emberek utat nyitottak neki, és ő nagy szakértelemmel nézegette a járgányt. — Aztán mond Pisti fiam mennyit tud ez a masina? — Németországban az autópályán mikor megkínáltam, lökte a 260-at. A maga Ladájára egy másodperc alatt kettőt ver rá. Ez szíven ütötte a rendőrt. Imádta a kocsiját, talán mindennél jobban.Ötévesvolt az 1500-as Ladája, de meg volt kímélve, a zászlós'úgy vigyázott rá, mint a szeme fényére. Még, hogy ilyet mondani ennyi ember előtt, hogy egy másodperc alatt kettőt ver rá. No, ezt nem hagyhatja szó nélkül. — Ugyan már Pisti, a mi útjainkon a gyorsaságnak nincs jelentősége, idehaza csak néhány perc lehet a különbség. — Ugyan Karcsi bácsi, ha egyszerre indulnánk, mire maga azzal a csotrogánnyal Bodvafelfalura érne a présházunkhoz, én addigra ott a kapu előtt megsütök egy csirkét. No ezzel betelt a pohár. A rendőr olyat tett, ami merénylet volt a kocsija ellen, fogadást ajánlott ennek a gyereknek. A fogadás tárgya az volt, hogy a különbség nem több tíz percnél. De a másik tartotta a szavát, hogy az bizony egy csirke megsütésének ideje lesz. Ott mindenki előtt megkötötték a fogadást, szombaton 8-kor indulnak a főtérről. Pisti barátja, a kocs- máros fia vállalkozott rá, hogy követi őket új Opeljével, mintegy versenybíróként. A rendőr tudta, hol a présház, sokszor üldögélt ott a fiú apjával, egy két pohár mellett. Szombaton a fél falu ott volt az indulásnál. A Porsche kilőtt és eltűnt a kanyarban. A zászlóst nem izgatta igazából, tudta, a gyenge minőségű kanyargós úton nem lehet száguldozni. Az a pár perc különbség nem lehet elegendő egy csirke megmelegítéséhez sem, nem hogy megsütéséhez. Kíméletesen nyomta a gázt és ötven perc alatt a présházhoz elért. Ott a megdöbbenéstől szó nem jött ki a száján, mert a bejárat előtt Pisti ült, égett a tűz és egy gyönyörűen pirosra sült csirke kínálta magát. A lángok már hamvadóban voltak, jelezvén, hogy lassan befejezéséhez közeleg a sütés. Az utána eg^ perc múlva érkező Opel tulajdonosa csak konstatálta Karcsi bácsi vereségét. A rendőrt nagyon bántotta a dolog. Az első alkalommal, mikor újra találkozott a fiúval, új fogadást ajánlott. István ezt is elfogadta. A következő szombaton a változás csak annyi volt, hogy most már a rendőr nem kímélte a Ladáját, de az eredmény nem őt igazolta. De nem nyugodott. Amikor újra találkozott a fiúval egy utolsó fogadást ajánlott. A gyerek egy kicsit szabódott, de végül is ráállt. A zászlós nagyon készült erre a versenyre. Pénteken még valami hivatalos dolga volt a faluban, és a tanító háza előtt ment el. Az udvaron tűz égett, és a tűz körül a fiú szorgoskodott. A rendőr egy fa árnyéka alól figyelte, és ekkor jött rá az egészre, Elmosolyodott a bajusza alatt és csak ennyit dün- nyögött: — No megállj te, csaló! Hazament megfogott egy csirkét, megpucolta majd indult visz- sza. A ház körül már csend volt. Óvatosan átlépett a kerítésen, a kutya nem ugatta, hiszen ismerte és odalépett a kocsihoz. A csomagtartó nem volt kulcsra zárva, egy mozdulattal kinyílt és a lámpa is kigyulladt benne. Megtalálta a csomagtartóban a megsült csirkét, és egy reklámszatyorban a kihűlt félig elégett fadarabokat. Egy kis üveg benzin is ott volt mellyel a fát egy pillanat alatt izzásba lehetett hozni. A csirkét kicserélte a sajátjával, a benzin helyére vizet töltött és ahogy jött, el is tűnt. Másnap már csak néhá- nyan voltak kíváncsiak a verseny indulására. Most is minden úgy indult, ahogy szokott. A rendőr kénylemesen vezette kocsiját. Amikor a présházhoz ért nem találta ott a fiút. A földön vizes, félig égett fa, mellette a kopasz csirke. A kapuban egy 50 literes hordó, rajta egy papír: Karcsi bácsi! Nincs időm megvárni, meg féltem a seggem a lábától, ez a hordó bor a magáé, a megnyert három fogadásért. Soós Géza LÁTOGATHATÓ A RÁKÓCZI-SZOBA Európa első Disneylandja Szécsény. Újból látogatható a Rákóczi-szoba a ferences kolostorban. Az 1989-ben elkezdődött felújítások eredményeként az előkerült részletek fel- használásával felújított terem számos, eddig ismeretlen elemmel gazdagodott. Eredeti helyükön fellelt részletek alapján rekonstruálták és helyreállították a kisméretű csúcsíves ablakokat is. A szoba déli falán a Golgotával átél lenben török falfestés töredéke került napvilágra. A barokk térdeplő felett levő úgynevezett Rákóczi-feszület a XVII. századból származik. A toronyban megkondu! a harangszó, hogy hangjával oszlassa el a tornyosodó fekete felhőket. A mennydörgéstől nem kell félni — úgy tartják —, mert csupán Szent Péter görgeti a hordókat, vagy éppen az angyalok kugliznak. A villámlás viszont annál veszélyesebb. Legjobb csalánborokba bújni előle, mert a „csalánba nem üt a mennykő. ” Esőben a juhok összebújnak, mozdulatlanná merevedve nézik a földet. A lovak nyerítéssel fejezik ki elégedetlenségüket. A tyúkok behúzott nyakkal, hosszú léptekkel keresnek szárazát. A kutyák óljaikba húzódnak, dörgéskor reszketnek, nyüszítenek, kaparják az ól oldalát. Csak a kacsák és a libák élvezik az esőt, kinyújtott nyakukat az ég felé emelik. Nyári esők után a nagylányok esővízben mosnak fejet, attól lesz puha, fényes, lágyan le.omló a hajuk. Ha megjelenik az égen a szivárvány a szülők arra biztatják a gyermekeiket, hogy menjenek oda, ahol a szivárvány földet ér. Ha aláállnak, megváltoznak: a lányból fiú lesz. a fiúból lány. A hívők szerint a szivárvány Isten ígéretét hirdeti: nem lesz többet vízözön. Nagy Zoltán (Ferem-zy—Europress) Európa ösz- szes vidámparkja eltörpül a tervek szerint jövő áprilisban Franciaországban majd 4 milliárd dolláros befektetéssel megnyíló Euro Disneyland mellett. Méltó társa lesz kaliforniai és tokiói elődeinek. Ehhez a vállalkozáshoz képest az eddig szórakoztató parkok szerény amatőr intézmények, hiszen a legpompásabb szabadidő-központok is csak ritkán kerültek 200 millió márkánál többe. Az új Disneyland mindenkit le akar pipálni és ezért 2017-ig további két, a mostanihoz szorosan illeszkedő parkot tervez. A belépődíj előreláthatólag 200 frank körül lesz, ami a brühlbeli német fantáziaországot háromszor felülmúlja. Az Euro Disneyland, a Multimédia Vállalat fantasztikus álma, a La Manche-csatoma alatt húzódó alagút- építés mellett a világon a második legnagyobb magánvállalkozás. Párizstól 30 km-re nyugatra, Mame-la-Vallée- ben valósul meg és a tőzsdézők számára hamarosan aranybányává válhat. A Disney Company részvényeirtek 51 százalékát már mindenesetre jegyzik Párizsban, Londonban és Milánóban. Ahhoz, hogy a mesevilág kedvelői gyorsan eljuthassanak az Euro Disney- landbe 32 km utat és autópályát kell megépíteni. 20 híd és egy autópályakereszteződés már elkészült. Mivel a tapasztalatok szerint az amerikai Disney Worldben a látogatók többsége akár 10—14 napot is eltölt, Franciaországban máris hat szálló épül, összesen 5200 ággyal. A második építési szakaszban további 13 000 hotelágy létesül. Időve! természetesen saját pályaudvara is lesz Mame-la-Vallée-nek, ahol a 300 km-es sebességgel száguldó TVG szuperexpressz is megáll. Míg Mickey egér és társai készülnek európai útjukra és lelkesen tanulnak franciául, a francia nyelvápolók felháborodtak a betörő amerikanizmusok miatt. A franciát hivatalos nyelvként megjelölő szerződésre hivatkozva követelik, hogy számos attrakciót — így pl. a „Big Thunder Mountain”-t és a „Magic Kingdom"-ot — francia megfelelőikkel helyettesítsék.
